Pornó és ponyvaregények a hatvanas évek Ecseri piacán

1O0A2226
Az Ecseri fogalom. A zsibvásár egykori helyszíne olyan szinten egybeforrt a ma már a Nagykőrösi úton található legendás piaccal, hogy sok egyszeri érdeklődő még mindig az Ecseri úton keresi azt. Pedig onnan több mint ötven éve, 1964-ben elköltözött. Ecserinek viszont – ironikus módon – épp a költözés óta hívják.

A Fortepan a legnagyobb, szabadon használható, magyar nyelvű online fotóarchívum. Az Indexen a Fortepan szerkesztőivel együttműködve mutatjuk be a legizgalmasabb gyűjteményeket a huszadik századi magyar, amatőr fotósok hagyatékaiból.

Az Ecseri története, ahogy azt Bruckner Éva a Zsibbárus boszorkány című krónikájában megírta, egészen az 1800-as évek végéig nyúlik vissza, és tele van száműzetésekkel. A kétes alakokat is vonzó, betiltott árukat is kínáló és a legszegényebbek igényeit is kiszolgáló használtcikk-piac ugyanis gyakran volt útban. Így egyre kijjebb és kijjebb költözött. Ezt a névváltozások ugyanakkor valamiért mindig fáziskéséssel követték.

„Amíg az ócskapiac szülőhelyén, a Teleki téren működött, addig csak Tangónak hívtuk. Amikor átköltözött az Ecseri útra, akkor vette fel a Teleki nevet. Ecserinek viszont csak azóta nevezzük, amióta onnan is továbbköltöztették a Nagykőrösi útra. Ha megint költöztetnék, teljesen mindegy, hogy hova, attól a naptól fogva Nagykőrösi lenne a becsületes neve” – írja Válas György a Budapesti Negyedben. Szerinte az Ecseri aktuális neve mindig épp annyira kopott és használt volt, mint az árusok ott kapható portékája.

A mai Ecserit gyakran ajánlják turistalátványosságként, épp ezért az odalátogatók többsége nem árus, nem is vevő, csupán nézelődő. Pedig a piacról az igazi ismerői azt vallják: a kívülálló nézelődők számára kiismerhetetlen, örökre rejtély marad, fallal körülvett sziget a nagy világban. Ez a sziget a hatvanas évek elején (még tényleg az Ecserin) legalább annyira zárt világ volt, mint amennyire ma az. Ezért különlegesek Bojtár Sándor fotóriporter 1963-as képei, amik bepillantást engednek az akkoriban csak Telekiként emlegetett piac költözés előtti utolsó évének a forgatagába.

A Fortepan szerkesztői évek óta dolgoznak azon, hogy szerzői életműveket is beemeljenek a gyűjteménybe. Keresik olyan fotósok, fotóriporterek munkáit, akiket – évtizedek után – érdemes újra felfedezni. Így dolgozhattak Urbán Tamás, Bauer Sándor vagy legutóbb Szalay Zoltán anyagaival. Mindhármuktól több ezer fotó került a Fortepanra, jórészt olyan képek, amiket előtte soha nem publikáltak.

Az idei év is tartogat egy életművet. Lehetőséget kaptunk, hogy feldolgozzuk Bojár Sándor fotóriporter hagyatékának egy jelentős részét, több mint harmincezer kocka negatívot. A digitalizált képek első fele nyáron kerül majd fel a honlapra, de már most elindítunk egy sorozatot a legérdekesebb riportokból.

Bojár Sándor a harmincas évek közepétől ötven éven fotózott. Dolgozott az Esti Kurírnak, több színházi lapnak, a Képes Sportnak vagy az Ország-Világnak. Legismertebb fotóit sportpályákon készítette, a sportfényképezésről könyvet is készített. Munkáit önálló kiállításon utoljára 1974-ben lehetett látni a Capa Központ elődjében, az Ernst Múzeumban. Hogy az itt következő cikkünk anyagából szerepelt-e valami a falon, nem tudjuk. Ha igen, ha nem, 45 év után itt az ideje újra elmerülni a Bojár fotók precíz, érzékeny világában!

A cikk elkészítéséhez elsősorban Bruckner Éva A zsibárus boszorkány: az Ecseri piac krónikája a Teleki tértől a Nagykőrösi útig című könyvét használtam, a korabeli újságok forrása pedig az Arcanum adatbázisa volt.