- Fortepan
- Mi vidékünk - Veszprém
- Támogatásból készült
- cholnoky jenő
- veszprém
- mi vidékünk
- mi vidékünk veszprém
- veszprém megye
Tudósok és zsenik, feleségek és szeretők a híres veszprémi família családi fotóin
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
A veszprémi Cholnokyak családi fényképein szinte mindenki tudós vagy zseni. A híres família nem minden tagja élt éppen szépen, de senki sem unalmasan. Személyes érintettségtől elfogult múltidézés a Fortepan Cholnoky-gyűjteményének segítségével.
Családom egyik ága Veszprémből származik. Méghozzá micsoda ága.
Az egy főre eső akadémikusok és félőrülten zseni alkoholisták számát tekintve egyedülálló Cholnokyak, akikhez apai nagymamám, Cholnoky Jenő földrajztudós unokája révén fűz sokkal több a puszta vérrokonságnál. Amíg élt, talán nem volt olyan vele töltött óránk, amikor ne mesélt volna el egy-egy anekdotát, érdekességet, tréfás vagy éppen szomorú történetet az általa sosem múló szeretettel mindig csak Lepapaként emlegetett nagyapjáról és rokonságáról, vagy ne említette volna meg annak édes nagyanyjaként imádott, tragikus sorsú második feleségét.
Bár a szerteágazó Cholnoky família mindössze pár generációja lakott Veszprémben vagy származott el onnan, mintha valahogy bennük sűrűsödött volna össze a család szinte összes zsenije, tudósa és őrültje. A földrajztudós Jenő, annak író testvérei, Viktor és László vagy éppen nagybátyjuk, a veszprémi kórház nevét adó Cholnoky Ferenc, mind ott néznek a kamerába a családi képeken. Amiken időnként egyszerre szerepel ükapám aktuális felesége és húsz évvel fiatalabb szeretője. A veszprémi Cholnokyak nagyon sokfélék voltak, de egyikük sem volt átlagos vagy éppen unalmas figura.
A veszprémi Kossuth Lajos utca 7. szám alatt ma is áll Cholnoky Jenő és híres íróbátyja, Viktor szülőháza. Az annak idején „Ménküfogós ház” néven ismert épület onnan kapta a nevét, hogy az első ház volt a városban, amin volt villámhárító. Könnyű megtalálni a képen a mellette állónál egy emelettel magasabb, tőlünk legtávolabb lévő épületet. (Fotó:
Cholnoky Tamás / FORTEPAN)
Cholnoky Jenő előadása a Magyar Tudományos Akadémia Felolvasó termében, 1925-ben. Cholnoky ekkor már a ELTE elődjének számító Pázmány Péter Tudományegyetem földrajzi tanszékének professzora volt, összesen csaknem húszéves egyetemi tanári múlttal a háta mögött. Lenyűgöző tárgyi tudása mellett híresen jó előadó volt, és nagyon szeretett tanítani, ezért roppant népszerűségnek örvendett a hallgatók közt. Csak a külföldi útjai tudták távol tartani a katedrától, meg a trianoni békeszerződés, aminek kihirdetése után otthagyta a kolozsvári egyetem tanári posztját, és a család minden holmijával, illetve a feleségével együtt egy tehervagonban utazva visszatért Pestre. Nem várt rájuk sem állás, sem lakás, ezért megannyi sorstársukhoz hasonlóan egy ideig vagonlakóként kellett meghúzniuk magukat. Szerencséjére a kormánynak a béketárgyalások során szüksége volt ismereteire, így sietve bevonták a béketárgyalásokba szakértőként. Fáradozásaiért cserébe a lehetőségekhez mérten gyorsan elsimították a család lakásproblémáit egy ötszobás Rákóczi úti ingatlan kiutalásával. (Fotó:
Cholnoky Tamás / FORTEPAN)
A nagymamám által kizárólag Lepapának hívott földrajztudós igen sokoldalú tehetség volt, többek közt kitűnően rajzolt és fényképezett. Műveit saját maga illusztrálta, emellett pedig egész életében szenvedélyes amatőr festő volt. Ezen az 1942-es felvételen egyik kedvenc témáját, a balatoni tájat festi a füredi katonatiszti üdülőben. (Fotó:
Cholnoky Tamás / FORTEPAN)
Cholnoky Jenő második felesége, 1936, Magyarország, Balatonfüred fürdőház. (Fotó:
Cholnoky Tamás / FORTEPAN)
1922, Magyarország, Csobánc vára, a Pázmány Péter Tudományegyetem Földrajzi Intézetének kirándulása, középen Cholnoky Jenő földrajztudós. (Fotó:
Cholnoky Tamás / FORTEPAN)
1910, Magyarország, Kővágóörs, Káli-medence, Balaton-felvidék kőtenger, Cholnoky Jenő földrajztudós. (Fotó:
Cholnoky Tamás / FORTEPAN)
1936, Magyarország, Balatonfüred, Cholnoky Jenő földrajztudós feleségével, Fink Idával. (Fotó:
Cholnoky Tamás / FORTEPAN)
1939, Magyarország, Aszófő, kilátás az Ágas-hegyről a Pécselyi-medencére. A viharvert tölgyfa alatt Cholnoky Jenő földrajztudós. (Fotó:
Cholnoky Tamás / FORTEPAN)
A Cholnoky és a Fink család tagjai a révfülöpi Hegyi villa verandáján. A kép jobb szélén látható Lepapa egyetlen lánya, Ilona. A becenevekhez szinte mániákusan ragaszkodó családban csak Babszinak hívott lány különleges jelenség volt, ami tökéletesen kiderül abból a családi anekdotából, amit nagymamám jegyzett le róla a kézzel írt családtörténetben. Babszi, aki 1903-ban született, francia–német szakra akart menni az egyetemre, de oda nem vették fel, a matematika–fizika szakra viszont igen. Így oda iratkozott be, és a fő tárgyai mellé vette fel az általa választott nyelveket. A matematikaórák látogatását a világhírű Fejér Lipót professzorral kellett igazoltatni, aki köztudottan kedvelte a fiatal lányokat. Amikor Babszi besompolygott hozzá az indexével, Fejér rászólt „Na te baba, mit kívánsz?”. Mire Babszi ráfelelte „Kedves Lipikém, ha már ilyen jól összetegeződtünk, írd alá az indexben az óráidat!”. Fejér persze úgy vágta ki, hogy a lába nem érte a földet, így végül az egyetemi szolga lefizetésével kellett az indexét az aláírásra váró többi közé csempésztetni. Babszinak két férje is volt, gyereke viszont egy sem, talán ezért is szerette különösen a nagymamámat, akit gyakran úgy kezelt, mintha a saját lánya lenne. Aztán jött az ostrom. Babszi és férjére, Takács László a Mechwart térnél álló „Regent ház” oldalához simuló épületben lakott. A két épület helyén ma egy nagy ház áll a körút és a Mechwart tér között. A németek a Regent ház nevét adó földszinti kávéházban kisebb lőszerraktárat létesítettek, ami bombatalálatot kapott, a robbanástól mindkét ház összedőlt, maga alá temetve az óvóhelyre húzódó lakókat, köztük Babszit és férjét is. (Fotó:
Cholnoky Tamás / FORTEPAN)
„Egy ilyen nagy szerelmet tisztelni kell” – mondta mindig Cholnoky Jenő kisebbik fia, Tibor, az apja és a nála jóval fiatalabb második felesége, a képen látható Fink Ida közti kapcsolatról. A családban csak „Csibi bácsi”-ként emlegetett Tiborból később Kossuth-díjas mérnök lett, a vasúti hídak építésének legnagyobb hazai szaktekintélye és az MTA tagja. Bár nagyon sokáig, egészen 1991-ig élt, talán ha egyszer vagy kétszer találkoztam vele, köszönhetően annak, hogy az addig igen összetartó Cholnoky leszármazottak Lepapa halála után nagyon csúnyán összevesztek az örökségen. (Fotó:
Cholnoky Tamás / FORTEPAN)
Lemama és Lepapa úgy gondolta, hogy a háború végét is jobb volna Füreden átvészelni. Amikor már a sarkon voltak az oroszok, az ötvenes éveiben járva is dekoratív Lemama azt gondolta, hogy illő módon kellene fogadni a katonákat. Nekiállt hát teát főzni és szendvicseket készíteni, de sajnos a Vöröshadseregnek egészen más jellegű igényei voltak. Mire mindenki végzett, Lemama félhalott volt. Utána még egy hónapot élt, férje ápolta és végig ott ült az ágya mellett a füredi panzóban. Balatonarácson temették el. (Fotó:
Cholnoky Tamás / FORTEPAN)
A balatonfüredi Huray villa a kép készítése idején, 1937-ben Opravill pensio néven várta a vendégeit. Nagymamám imádott nagyszülei leginkább itt töltötték a nyarakat, ilyenkor hosszú-hosszú hetekre magukhoz vették unokájukat – a nagymamámat –, aki a képen egy macskával karjában látható. (Fotó:
Cholnoky Tamás / FORTEPAN)
1910, a Schlossbergre vezető kötélpálya állomása, az osztrák Alpokban. Cholnoky Jenő imádott édesanyjával, a „Mámival” ült be egy kávéra. Nagymamám visszaemlékezése szerint „Mámi” egészen különleges jelenség volt. Például a gyerekeinek összejövetelein késő éjjelig maga szolgáltatta a tánczenét (a gramofon ritka volt és drága), illetve 87 éves koráig szivarozott, ekkor az orvos eltiltotta, úgyhogy aztán csak cigizett. Kilencvenévesen még egyedül villamosozott át hétvégente ebédelni, és a pár évvel későbbi haláláig teljes birtokában volt szellemi képességeinek, a beszélgetéseket francia versidézetekkel, latin közmondásokkal és német szólásokkal fűszerezte. (Fotó:
Cholnoky Tamás / FORTEPAN)
Jenő a kép bal szélén, legidősebb bátyja, a neves íróvá váló Cholnoky Viktor a kép jobb szélén látható. A magyar novellairodalom jelentős alakjának számító írót a később nála lényegesen híresebbé váló kortársai – például Krúdy Gyula vagy Kosztolányi Dezső – igen nagyra tartották. (Fotó:
Cholnoky Tamás / FORTEPAN)
1901, Cholnoky Jenő legidősebb gyermeke, Béla, avagy a dédapám. Apja eszét örökölte, viszont nem volt valami nagy jellem, ezért aztán amikor belezúgott Tityibe (Miklós Ilona), a kalotaszegről származó patikusnőbe, úgy otthagyta a feleségét és a lányát, mint Szent Pál az oláhokat. „Eddig két fiam volt és egy lányom, mostantól egy fiam van és két lányom” – mondta erre Lepapa, és szárnyai alá vette az elhagyottakat. Béla végül meg sem állt Dél-Afrikáig, ahol nemzetközi hírű kovamoszat-kutató lett, illetve megalapította a világ egyik legnagyobb kovamoszat-gyűjteményét. (Fotó:
Cholnoky Tamás / FORTEPAN)
1900, Cholnoky Jenő veszprémi szülőházának udvara. A társaság bal szélén Zelovich Kornél, műegyetemi tanár áll, ükapám Böske nevű húgának férje. Miután 1919-ben megözvegyült, a család enyhe megrökönyödésére elhalt felesége lényegesen fiatalabb unokatestvérét vette nőül. Zelovich maga is igen jelentős pályát futott be mérnökként, illetve egyetemi oktatóként. Az MTA rendes tagja volt, illetve pár évig a műegyetem rektora, élete vége felé pedig a Felsőházba is bekerült. Cholnoky Jenő a kép jobb szélén emeli poharát. Mellette eggyel beljebb Ferenc nevű bácsikája látható, a veszprémi kórház névadója. Az ő jobbján pedig testvére – Jenőék apja –, László várja italát meglehetős rutinnal. A családi örökséget eldzsentriző, avagy nagyanyám kifejezésével élve „megzenésítő” családfő két évvel későbbi halála, illetve a hátrahagyott tartozásai az anyagi csőd szélére lökték a famíliát. (Fotó:
Cholnoky Tamás / FORTEPAN)
Az 1900-ban, Budapesten készült képen három Cholnoky testvér néz a kamerába. A középen álló, Lepapa előtt a képen balra kedvenc öccse, Cholnoky Ferenc ül, jobbra pedig a Nyugat előtti nemzedék egyik legmisztikusabb pályafutású írója, Cholnoky László. Nagymamám nem volt valami nagy véleménnyel róla, ellentétben a szintén író, újságíró Viktor bátyjával. Elmesélése alapján utóbbi úgymond „rendes alkoholista volt”, azaz előbb megcsinálta a munkáját, és csak után ivott hajnalig, majd az erre rendszeresített hordárba kapaszkodva hazakísértette magát. László viszont a „lumpen alkoholisták” szintjére züllött, majd ötvenévesen öngyilkos lett. A családi változat szerint a ruhája zsebeit súlyos kövekkel megtömve, a vasúti összekötő hídról vetette magát a Dunába, a holtteste sosem került elő. Korabeli önvallomása alapján László életmódja tényleg fényévekre állt a család által tisztelt polgári normáktól. „Teljes tíz éven keresztül nem dolgoztam semmit és nem láttam a Napot mert éjszaka és hajnalban voltam ébren... Hogy ez alatt miből éltem?. . . Egy muszájból megírt tárca vagy cikk, az anyám vagy Jenő bátyám dugdosott segítsége, apróbb baráti kölcsönök, a végtelenségig igénybe vett, de soha el nem intézett kocsmai és vendéglői hitelek – minden József- és Ferencvárosi vendéglősné szerelmes volt belém, és mind meg akart menteni szerelmének üdvével, bár ezt a mentési munkálatot a legtöbb az ágyon vagy a pamlagon intézte, teljes tíz éven át hányódtam ide-oda Budapest sikátoraiban, hajnalonta részegen zuhanva szennyesnél szennyesebb ágyaimba. Ha volt esténkint egy-egy koronám, a Knézich vagy Bem utcai éjjeli menedékhelyen húzódtam meg , ezekről az éjszakákról és lakótársaimról már többször írtam, ha nem volt, hát kimentem a ligetbe és az Iparcsarnok tövében, a Tattersall valamelyik elhagyott boxában, egy-egy rejtettebb padon esetleg hozzáférhető pincében aludtam. Közben voltam hajnali kályhafűtő egy Csömöri úti pálinka-kimérésben, hordtam zsákot a dunai uszályhajókra – és már egészen köznapi dologgá vált, hogy a vendéglőkből és kocsmákból köszönés nélkül távozzak.” (Fotó:
Cholnoky Tamás / FORTEPAN)
Az erdélyi barcarozsnyói várnál készített fénykép különlegessége, hogy Cholnoky Jenő három gyermeke, illetve azok édesanyja mellett szerepel rajta fiatal szeretője – és majdani második felesége –, Fink Ida is. Nagymamám rajongásig imádott Lemamája és Lepapája egy előadás alkalmával szeretett egymásba halálosan, nem sokkal azután, hogy a mindössze 35 éves ükapám 1905-ben Lóczy Lajos segítségével megkapta a kolozsvári egyetem földrajzi tanszékének megüresedett professzori állását. Vénségesen vén elődjét a családi anekdota szerint azért küldték nyugdíjba, hogy az egyik óráját így kezdte: „Amit a múltkor Áfrikáról mondtam, az Dél-Amerikára értendő”. (Fotó:
Cholnoky Tamás / FORTEPAN)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon