Harminc évvel ezelőtt Horváth Péter az elsők között fotózta a berlini fal lebontását a magyar sajtóban. Az itt látható képek egy része a Képes 7 november 18-i számában jelent meg, a többit most először lehet látni. A képekről Horváth Péter mesélt az Indexnek.
1989. november 10. Átlagos kora délután a Képes 7 szerkesztőségében. Bejön az egyik főszerkesztő-helyettes és megszólít:
- Péter, ráérsz?
- Hát persze!
- Bontják Berlinben a falat. Itt van egy repülőjegy, 2 óra múlva indul a gép, másnap jön vissza. Devizát sajnos nem tudunk adni, próbálj pénzt szerezni. Címlap kell és egy 4 oldalas képriport.
Hazarohantam, bepakoltam a fotóstáskába a gépvázat, az objektíveket, a tartalék elemeket. Tettem be szőlőcukrot és koffeintablettát, mert tudtam, hogy nem sokat fogok sem enni, sem aludni. Rohantam a reptérre, a gép délután szállt le Kelet-Berlinben, Schönefelden. Amilyen gyorsan csak lehetett, irány a belváros, a Brandenburgi kapu. A szállásom a magyar nagykövetségen volt, ami csak néhány lépésnyire volt onnan.
Többször voltam már Kelet-Berlinben, és nagyon nem szerettem ezt a szürke, bezárkózott várost az utcán sétáló, lehajtott fejű emberekkel. De most nem ismertem rá. Az emberek jókedvűek voltak, felemelt fejjel jártak, és lépten-nyomon szóba elegyedtek egymással.
Ezt a képet a megérkezésem után nem sokkal készítettem. Egy ember megy egy felállványozott épület előtt. Nem szeretem magyarázni a fotóimat, de ez azt hiszem jól kifejezi az egykori NDK-t, ahol az emberek bezárva és korlátok közé szorítva éltek. (Fotó:
Horváth Péter / FORTEPAN)
Mindenki a Brandenburgi kapu környékén tolongott, de senki nem tudta, mi fog történni. A Brandenburgi kapunál katonák álltak sorfalat, láthatóan ők is elég tanácstalanok voltak. Később, amikor újra feldolgoztam a képeket, és kinagyítottam őket, akkor vettem észre, hogy a fegyvereikben nem volt tár. (Fotó:
Horváth Péter / FORTEPAN)
A jobb oldali képnél is csak utólag vettem észre, hogy ebben a babakocsiban meg nem volt gyerek. Vajon mit vitt benne ez az ember? (Fotó:
Horváth Péter / FORTEPAN)
A fal lebontásának előkészületei Kelet-Berlinből fotózva. A kép jobb felső sarkában látszik egy emelvény, amiket a nyugat-berlini oldalon állítottak. Onnan mutogatták a turistáknak Kelet-Berlint. (Fotó:
Horváth Péter / FORTEPAN)
Teljesen abszurd volt, hogy ott, ahol régen lőttek, most egy nő sétáltatta a kutyáit. (Fotó:
Horváth Péter / FORTEPAN)
Néhány óra alvás után este ismét útnak indultam és fotóztam hajnalig. Csak az lebegett a szemem előtt, hogy mire visszaindulok Budapestre, meglegyen a címlapkép és az anyag egy 4 oldalas riporthoz. Sok érzelmes találkozást láttam a fal keleti és nyugati oldalán élők között. A tolószékes nő és kísérője is várt valakit, a bal oldali képen integető nő pedig talán már meg is látta átjönni a falon egy rég nem látott rokonát vagy ismerősét. (Fotó:
Horváth Péter / FORTEPAN)
Hajnalban már egyre több helyen törték át a falat, amelyen elkezdtek jönni és menni az emberek. A nagy tömegben már senkiről nem lehetett tudni, ki honnan jön és merre megy. Egy ideig még működött a határellenőrzés, de az is inkább csak mutatóba. A falon nyitott átkelőnél teherautó állt, aminek a platójára asztalt tettek a határőrök. Mindenkitől elkérték az útlevelét, belepecsételtek, és engedték tovább az embereket. (Az eredeti NDK-s rendelkezés az volt, hogy aki nagyon hangoskodik a tömegben, azt át kell engedni Nyugat-Berlinbe, de bele kell pecsételni az útlevelébe, hogy nem jöhet vissza. Ennek már másnap nem volt semmi értelme - a szerk.) (Fotó:
Horváth Péter / FORTEPAN)
Bár nagyon sok katona, rendőr és határőr volt mindenhol, a hangulat végig békés volt, erőszaknak nyomát sem láttam. Az emberek türelmesen kivárták a sorukat. (Fotó:
Horváth Péter / FORTEPAN)
Ez a nyugat-berlini pár éppen az esküvőjét ünnepelte. Talán ők se gondoltak arra, hogy ezen a napon egyszerűen át fognak sétálni a falon. (Fotó:
Horváth Péter / FORTEPAN)
A fal nyugat-berlini oldala, ami tele volt graffitizve. (Fotó:
Horváth Péter / FORTEPAN)
Hajnalban én is átmentem a nyugati oldalra, senki nem kért tőlem semmilyen papírt. (Fotó:
Horváth Péter / FORTEPAN)
Sokan ültek föl lovaglóülésben a fal tetejére, de én ezt direkt nem tettem meg. A fotós rutin azt mondatta velem, hogy ha oda fölmászok, akkor ott is maradok, nem tudok időben ott lenni, ahol történnek a dolgok. (Fotó:
Horváth Péter / FORTEPAN)
A vasbetonból készült falat légkalapáccsal vagy csákánnyal lehetett csak áttörni, de az emberek minden kezükbe eső szerszámmal nekiálltak. Megindult a relikviagyűjtés is. Én is hoztam haza magammal darabokat a berlini falból, olyanokat, amiket ma 5-10 euróért árulnak a turistáknak. (Fotó:
Horváth Péter / FORTEPAN)
Akkoriban nem volt mobiltelefon, a hírek szájhagyomány útján terjedtek. Ott volt akkor már Berlinben szinte az összes nyugati és keleti hírügynökség és újság fotósa, és a tévéstábok. A nyugati nagy ügynökségek már napokkal korábban tábort vertek a fal nyugati oldalán, lakókocsiban laktak, sőt hoztak darukat is, hogy azokról készítsenek képeket. (Fotó:
Horváth Péter / FORTEPAN)
Hajnalban egy olyan helyre mentem, ahol nagy nekikészülődéssel tényleg lebontották a falat, azaz daruval több elemet kiemeltek belőle, és úgy nyitották meg a határt. (Fotó:
Horváth Péter / FORTEPAN)
Azt tudni kell, hogy az ilyen nagy eseményeknél a fotósok tülekedni szoktak a jó helyekért, a legjobb látószögekért, ahonnan igazán jó képeket lehet csinálni. Most ez se így volt. Bekopogtattam egy angol ügynökség lakókocsiján, hogy itt vagyok, felmászhatnék-e a tetőre. Megengedték. Négyen álltunk a lakókocsi tetején: az angol fotós, egy orosz, aki az AFP-nek dolgozott, egy japán és én, a kis magyar. (Fotó:
Horváth Péter / FORTEPAN)
Nemcsak a Nyugat- és Kelet-Berlinben élő, egymástól elszakított rokonok és barátok találkoztak ezen az éjszakán, de valószínűleg új ismeretségek is köttettek. Az alsó képen látható, nyugat-berlini fiú menő ruhában, menő motorral jött, és bizony voltak olyan NDK-s lányok, akik szívesen ültek fel a motorjára. (Fotó:
Horváth Péter / FORTEPAN)
El kell árulnom még valamit. A fotóstáskámban nemcsak a gép, az objektívek, a szőlőcukor- és a koffeintabletta volt, hanem egy whisky is laposüvegben. A tűz körül melegedő fiataloktól megkérdeztem, hogy csinálhatok-e képet róluk, aztán pedig azt, hogy megisszuk-e együtt a whiskyt. Megittuk. (Fotó:
Horváth Péter / FORTEPAN)
Horváth Péter 1991-ben a már egyesített Berlinben. (Fotó:
Horváth Péter / FORTEPAN)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon