Kutya időket élünk

A Fortepan a legnagyobb, szabadon használható, magyar nyelvű online fotóarchívum. Az Indexen a Fortepan szerkesztőivel együttműködve mutatjuk be a legizgalmasabb gyűjteményeket a huszadik századi magyar, amatőr fotósok hagyatékaiból.

Honnan tudjuk, hogy mi az a kutya? Vagy még inkább, hogyan határoznánk meg, hogy mi a kutya? Ezek ostoba kérdésnek tűnhetnek elsőre, hiszen tapasztalati úton mind tudjuk, hogy mi kutya és mi nem az. De mégis, ha valaki épp ráér elmerengni ezen, és látott már mondjuk komondort és tacskót egymás mellett, akkor felmerülhetett benne a kérdés, hogy a két külsőre és természetre is lényegesen különböző fajta ebről vajon honnan tudja az ember kapásból, hogy mégiscsak ugyanabba a kategóriába tartoznak.

Ebben a kérdésben pedig az a szép, hogy a dolog háttere nyelvészeti szempontból legalább annyira érdekes, mint a biológiai megközelítés alapján. Ugyanis nem kell ahhoz zoológus szakértőnek lenni, hogy egy bedlington terrierről éppúgy meg tudja mondani, hogy az bizony kutya, mint egy yorkshire terrierről.

Ennek a feladatnak a megoldása jellemzően már az egészen kicsi gyerekeknek is megy, még akkor is, ha ők az életkorukból adódóan a kutya helyett inkább a "vau"-t preferálják és még fogalmuk sincs arról, hogy mit jelent az emlős, a ragadozó vagy a gerinces fogalma. De ha nem feltétlenül a biológiai jellemzőiről ismerszik meg az emberek között a kutya, akkor vajon miről?

Ez a kérdés járt a fejemben, miközben nézegettem Bojár Sándor fotóriporter kutyakiállításokon készült fényképeit, amelyeket most különböző szótárak "kutya" szócikkeihez tartozó magyarázatai is kísérni fognak.

Bojár egyébként az a kiváló fotóriporter, akiről korábban már megírtuk, hogy a bitófánál álló hóhérlétrára is felmászott, hogy jó legyen a kép. A Fortepanhoz került hagyatékából pedig már több válogatást is megjelent az Indexen: az Ecseri piacról szóló itt, a szelektív hulladékgyűjtés őséről, azaz a MÉH-ről készült itt, a magyar munkás- és a külföldi vendégvadászok kedélyes képeit össegyűjtőt pedig itt.

Bojár Sándor a vadászattal foglalkozva is gyakran fotózott kutyákat, például a Magyar Vadász című lapnak, itt jelent meg a Betya és Bitang nevű magyar vizslákról szóló képriportja is. De jelentek meg kutyákról készült képei, példáué a Képes Újságban, az Ország-Világban és a Képes Magyarországban is. Sőt, a róla készült, és Kiscsatári Marianna által "igaznak" és "jelképesnek" nevezett híres, utolsó portréján saját, Morzsi nevű kutyája társaságában lett megörökítve.

Az alábbi válogatás Bojár kutyakiállításokon készült, A kutya című újságban megjelent    képeiből készült.