A magyar reklámfotózás hőskora

A Főfotó (Fővárosi Fotó Vállalat) Archívumával a kétezres évek elején találkoztam először. A Centrális Galériában készülő Szex és kommunizmus kiállításhoz kerestünk archív fotókat, és valaki ajánlott egy műgyűjtőt, akinél „százezer fotó van, és minden eladó”. A gyűjtő – miután egy órát nézegettünk mindenféle képeket az albumokkal, negatívtasakokkal teli szobában – megkérdezte, hogy nem érdekli-e az OSA Archívumot (a Centrális Galériát működtető CEU-s intézményt) egy százezres fotóhagyaték.

A hagyaték a Főfotó archívuma volt. A csak negatívokon fennmaradt anyag akkor már tíz éve a gyűjtőnél volt. Az előtörténetéről akkor nem esett szó, és azóta sem tudtunk meg sokat. Csak gyanítjuk, hogy a megszűnő cég privatizációjakor kerülhetett hozzá. Azt is fontos megjegyezni, hogy 1992 körül egy ilyen, papírképeket nem tartalmazó archívum anyagi értelemben értéktelen volt. (Mint történetünkből látható, ez azóta sem változott). A gyűjtő azért próbálgatta eladni itt-ott, csak nem nagyon volt kereslet ilyesmire alig tíz évvel a rendszerváltás után. A negatívokat az OSA sem vette meg, maradtak a lakásban.

2010-ben elindult a Fortepan, elkezdtünk kutatni lappangó hagyatékok után, gondoltam, megpróbálom a Főfotó-negatívokat is utolérni. Kiderült, hogy a gyűjtő közben vidékre költözött, de az alapállása sem ettől, sem a Fortepan létezésétől nem változott. A feldolgozás nem érdekli, a cég múltjának, vagy a negatívokon fennmaradt kulturális értéknek a megőrzése még kevésbé. „A negák megvannak és eladók” – üzente. Pénzünk nem volt, a dolgot elengedtük.

Három évvel ezelőtt egy olvasónk átküldött egy árverési linket. Több budapesti mozi belső tereiről készült negatívokat hirdettek eladásra. Ritka az ilyesmi (kevesen fotóztak a mozik gépházában, vagy nézőterén), ráadásul profi sorozatnak tűnt. Az egyik képen látható volt az eredeti negatívra tussal írt sorszám is, ami – hasonlóan az MTI-nél használt jelzethez – egy monogramból, egy évszámból és egy sorszámból állt. Mondjuk ilyesmi volt: KL-70/3903.

A négyjegyű sorszámból egyértelmű volt, hogy egy komoly cégről van szó. De hol fotóztak évente több ezer kockát? Eszembe jutott a Főfotó. Újra jelentkeztem a gyűjtőnél, kiderült, hogy elkezdte az érdekesebb részeket külön eladogatni. Miközben levelezgettünk, háromnaponta jöttek föl az újabb tételek az árverezőnél. (Csak később jöttünk rá, hogy 1973-ban az összes budapesti mozit körbefotózta a Főfotó. Mozinként 8-10 nagyon klassz kockát készítettek. A teljes anyagot eladta a gyűjtő az árverezőnek, ahonnan szétszóródott.)

Arra gondoltam, hogy valamit lépni kéne, ha máshogy nem, kérjünk kölcsön valakitől és vegyük meg hitelre az egész archívumot. A gyűjtő szerint minimum 250 000 kockából áll a hagyaték, 10 Ft/db áron eladja egyben – mondta. Próbáltunk alkudni, nem ment. A baráti körben körbekérdezve sikerült egy – az archív fotó és a megőrzés iránt elkötelezett – mecénást találnunk, aki pár évre tudott kölcsönözni két és fél millió forintot. Igy hát leutaztunk a Tolna megyében élő gyűjtőhöz, és – pár mondatot váltva az élet nehézségeiről – mindenestül megvettük a Főfotó-negatívokat. (Hogy mi lett az eredeti, egész szobát betöltő, több száz albumból álló vintage hagyatékkal, nem tudom. Sajnos nem mutatott meg semmit, csak a Főfotót)

Nem sokkal később elkezdtem válogatni a negatívokat. A terv az volt, hogy kivesszük belőle a Fortepanra érdekes kockákat, beszkenneljük, majd a vételárral azonos összegért megpróbáljuk továbbadni az egészet egy közgyűjteménynek. A terv félig-meddig valósult meg. Konkrétan félig – de már ez is jó! A ki tudja, hány ezer negatívon pár hónap alatt átrágtam magam. Viszonylag gyorsan lehetett haladni, mert riportokról volt szó, így egész sorozatokat lehetett kivenni vagy kihagyni. A Fővárosi Moziüzemi Vállalatnak készült utcai mozihirdetéseket dokumentáló sorozatokat kivettem. A Csőszeripari Vállalat 1974-es cső (lefolyócső, csatornacső, kábelcső, vascső ...) portfóliójáról készült sorozatot kihagytam. A két véglet között mindenféle fotókkal lehetett találkozni. Divat, reklám, bútor, épület, utcakép, turizmus – kb ezek álltak az egyik csoportban. Műszaki rajz reprók, gyártósorok, infantilis húsvéti képeslap-nyuszik, tavaszi rózsakertek és virágzó fák – ilyesmik kerültek a másikba. (A virágzó fákat – rejtélyes okokból - minden évben lefotózták, mintha minden tavasz más lenne)

A gyűjtemény továbbadása már nem ment ilyen egyszerűen. Fölmerült, hogy szedjük szét az archívumot, kerüljenek a bútorfotók az Iparművészeti Múzeumba, a Nemzetközi Vásár autós pavilonjai meg a Közlekedésihez, de mindannyian tudtuk, hogy a legjobb lenne egyben helyet találni az anyagnak. Mivel Budapest Főváros Levéltárával lassan egy évtizede dolgozunk együtt, szerettük volna, hogy oda kerüljön a hagyaték. Ráadásul történetileg is ott van jó helyen, hisz a Főfotó (annak ellenére, hogy országosan fotóztak) budapesti cég volt. Így hát rábólintottunk az „üzleti” ajánlatra, és az eredeti vételár feléért örömmel átadtuk a negatívokat a Levéltárnak. Jó helyen lesznek!

És mikor lesz látható a Főfotó a Fortepanon? Jó lenne, ha még idén felkerülne a kiválasztott kb. 6000 kocka. De már most – a feldolgozás közben – szeretnénk megmutatni belőle pár kockát. Az első válogatásban a jórészt műteremben készült reklámfotókból mutatunk be párat, a reklámfotózás hőskorából – ha volt ilyen. Tóth József Füles csukja be a szemét, mindenki másnak szívből ajánljuk! 

Jövő héten a főfotós szerzőkkel és a cég történetével folytatjuk az archívum bemutatását.

Tamási Miklós