Legelébb az ecetet a filmesdobozba zúdítjuk. Ezután a martiniskupakot félig megtöltjük szódabikarbónával, és óvatosan az ecetre ültetjük. Vigyázzunk, hogy a két anyag ne érintkezzen: az az akció kudarcát jelentheti. Most bezárjuk a dobozt, minél szorosabban. Akár körbe is tekerhetnénk szigetelőszalaggal, de az már kópéságnak számít Magyarországon. Ha megvan, csak el kell helyezni ravaszul. A cérna egyik végét ragasszuk a bombához, a másikat úgy rögzítsük, hogy az áldozat a bombát felboríthassa. Legjobb egy ajtóhoz kötni vagy tapasztani. Cérna nélkül is megoldható mindez, ha az ajtó tetejére biggyesztjük, vagy esetleg a megvetett ágyban a paplan alá állítjuk. Ezt befejezve el is illanhatunk vihogva.

Amikor a bomba felborul... Nagy az ijedtség!

Amikor a bomba felborul, az ecet reakcióba lép a szódabikarbónával. A reakció egy kémiai fogalom is, körülbelül azt jelenti, hogy egy vagy több anyagból egy vagy több anyag lesz. Ebben az esetben gáz képződik, márpedig a gázok általában nyúlánkabbak szilárd vagy folyékony társaiknál. Ezért a kapszulában megnő a nyomás, egyre csak dagad, próbálja visszatartani, másra gondolni, de az inger ellenálhatatlanul erősbödik, a vegyületek pezsegnek, fortyognak, tágulnak a gázok és akkor

nem bírja tovább -

a doboz hangos pukkanással felpattan, és bűzös tartalma szertefröcsög a környezetében. Bűzrepeszek hatolnak a gondosan belakkozott frizurába, rózsaolajból sajtolt öblítővel macipuhává varázsolt ruhácskákba, a drága testápoló szagpáncéljába. Méltatlankodó káromkodások lobbannak, aztán szertefoszlanak az ecetfelhőben. Ilyenkor az ember már általában a földön fetreng; vagy a furfangosan megszerzett káröröm miatt, vagy mert saját maga borította fel a gonosz kis pokolgépet. Ha ez történik, szopogassunk magyar közmondásokat, illetve az akimásnak vermetás kezdetű litván óvodásdalt.

Mire jó?

Raffia halála Raffia igazi borsodi punklány volt, jó tanuló, barátságos, mélyen hívő, mégis érzéki teremtés. 1992 decemberében viszont váratlanul - anarchoszindikalista udvarlója hatására - egy ilyen konyhabombával állított be a Miskolci Hőerőmű portájára. Azt követelte, állítsák le a környezetszennyező erőművet, különben felrobbantja a bűzbombát. A biztonsági őr azonban kinevette, majd torkon ragadta, és az ecetet mind a szájába gyömöszölte. Raffia hazaérve több liter hideg vízzel próbálta leöblíteni a fanyar utóízt; egy napra rá tüdőgyulladást kapott és még este meghalt. A jogvédők felháborodása ellenére az őrt felmentették. (Borsod-Abaúj-Zemplén megyei álmoskönyv és kalendárium, 1993)

A konyhabomba csínyfegyver. Arra való, hogy barátainkat próbára tegyük: milyen mértékű aljasságot - vagy felülről közelítve: turpisságot - viselnek el. Használható testvérek közti nemes-nemtelen bosszúháborúhoz, vagy iskolai csínyekhez. Ha be tudunk jutni észrevétlenül a szertárba vagy a tanáriba, pillanatok alatt telepíthetjük. Munkahelyen turkálásdetektor szerepét töltheti be: szekrényünket vagy fiókunkat eltávolíthatatlanul beszennyezve jelzi, ha valaki óvatlanul kutatott a holminkban. Nem felel meg azonban köztörvényes bűncselekményekhez: zsaroláshoz vagy fenyegetéshez, sem öngyilkos merénylethez. Könnyen úgy járhatunk, mint Raffia, a miskolci anarchoszindikalista lány (lásd keretes írásunkat).

Egyvalamire azért ügyeljünk. Sose tegyünk olyat embertársainkkal, amit magunknak nem kívánunk, kivéve ha a puszta kárörömnél több hasznunk is származik belőle.