Végső soron ki is hozza az ajándékot? Jézuska? Angyalka? Télapó? Utóbbi azonos Mikulással? Ha egy gyermek teszi fel nekünk ezeket a kérdéseket, válasz helyett gyorsan betömjük a száját egy marék zselés szaloncukorral, csak hagyja már abba a kérdezősködést, mert mi magunk sem tudjuk a válaszokat, és gyerekek előtt égni csak Friderikusz Sándornak esik jól*. A Frankó munkatársa azonban nem volt rest, és utánajárt a dolgoknak. Aki még nem ábrándult ki az ünnepekből, ne olvassa tovább ezt a cikket.

()
2000. december 5., kedd 16:39

"Mit hoztál, Télapó?"

Mielőtt a piac konkrét résztvevőit sorra vennénk, vizsgáljuk meg, miért is olyan nagy biznisz az ajándék-kereskedelem. Egy üzlet annál jobb, minél több árut, minél rövidebb idő alatt, minél drágábban tudunk eladni. Az ajándékozáson kívül nincs olyan kereskedelmi szektor, amelynél ez a három tényező egyszerre ilyen magas lenne.

Egyrészt az ajándékvásárlás rövid idő alatt megtörténik, mert - a kereskedelemben példátlan módon - az áru beszerzésének de jure határideje van. Másrészt az emberek sok árut vásárolnak, mert szinte mindenki legalább két másik ember számára vásárol. Harmadrészt pedig az emberek drága árucikkeket vásárolnak, mert olcsó, vacak bóvlival mégsem szúrhatják ki egymás szemét (mondanom sem kell, hogy emiatt célszerű drága bóvlit árulni).

Az ördöggel cimborál?

Az ajándékpiacot a pártállami időben szándékosan visszaszorították, ugyanis az ajándékozás ellentétes a szocialista-kommunista eszmékkel (ti. semmi nincs ajándékba, mindenért meg kell dolgozni, elvtársak!), illetve a karácsony megünneplése lehetőséget adott volna klerikális-reakciós színezetű szertartások lebonyolítására (Jézuska stb.) Így aztán a piac pangott, a vállalati Fenyőünnepség keretében minden élmunkás átvehette a megérdemelt kitüntetését.

A rendszerváltást követően a hajdani fenyőünnepségek figurája, Télapó gyanús privatizáció keretén belül nyúlta le szinte az egész piacot, gátlástalanságára jellemző, hogy folytatta a licencmegállapodás nélkül lekoppintott Mikulás-image (piros jelmez, szaloncukor, mogyoró) használatát, jelképes áron vásárolta meg a szolgálati rénszarvasokat, továbbá párttitkári kapcsolatai révén hozzájutott a Kéményseprő Vállalat címlistájához (ezért érkezik kéményen keresztül).

Na, most akkor ki is hozza?

A karácsonyi piacon a domináns Télapón kívül új és régi-új versenyzők tűntek fel, ezt a tényt figyelembe véve Mikulás úgy döntött, hogy nem itt száll ringbe. Aktív tőkéstársként a - hírek szerint alvilági kapcsolatokat is ápoló - krampuszokat bevonva amolyan elő-karácsonyt kreált Miklós-napra időzítve. A számítás bevált, az édességpiacon még Télapót is megelőzték, ráadásul az amerikai Coca-Cola cég rendszeres reklámmegbízásai is szépen hoznak a konyhára.

A pártállami gyökerű Télapó legkomolyabb vetélytársának a két világháború közötti piacvezető jogutódja, Jézuska bizonyult. Remekbe szabott, a katolikus egyház által is hathatósan támogatott PR-kampánya a hagyományos támogatói bázisnak mondható vallásos lakosságon kívül sikerrel szólította meg az idős és magányos emberek tömegeit, míg a papírdíszes-gyertyás kelléktár modernebb irányba bővítése (üveggömb, izzósor, csillagszóró) pedig a gyerekeket célozta meg. A siker annyira hirtelen jött, hogy alvállalkozóként Angyalka is besegít.

A református befolyású országrészeken a Jézuskához mind szellemiségben, mind üzletileg közel álló Angyalka az egyeduralkodó. Magyarországi jelenléte nem domináns, de Erdélyben a magyar-román nemzetiségi aránynak megfelelően osztozik a piacon Mos Craciun-nal (Karácsony Apó).

Képünk illusztráció

Az erőviszonyok nem tekinthetők véglegesnek. Egyes források szerint Télapó titkos tárgyalásokat folytat Gyed Maroz (Fagy Apó) és Sznyegurocska (Hópelyhecske) megbízott képviselőjével, bár kérdéses, hogy a még jelentős részvényhányaddal rendelkező kormányzat engedi-e az orosz tőke bevonulását a magyar piacra.

A karácsonyon kívül is vannak még egyéb sikeres, illetve ígéretes vállalkozások az ajándékiparban. A Húsvéti Nyúl csokoládé-forgalma megközelíti a Mikulás eredményeit, a szintén húsvéthoz fűződő locsolkodás pedig azért értékes, mert a legnagyobb vásárlóerejű 20-28 éves korosztályt célozza meg. A fiatalabbakra építő Valentin-nap egyelőre csak szerény eredményeket tud felmutatni, azt viszont a szűz területnek számító papíráru-piacon.

Nincs kizárva, hogy további új piaci szegmensek is fognak keletkezni, például a túlzott népszaporulattal küzdő Kínában a nemrégiben bevezetett drasztikus születésszabályozási rendszernek (miszerint csak bizonyos napokon engedélyezett a szexuális érintkezés) köszönhetően nemsokára a karácsonyi ünnepséghez lesz hasonló a születésnap.

*Friderikusz Sándor Gyerekszáj c. műsorában gyakran tesz fel illetlenül intim kérdéseket kis vendégeinek, akik legtöbbször bölcsen kitérnek a válasz elől, pedig elküldhetnék a tapintatlan kérdezőt melegebb éghajlatra is, de legalább egy illemtanórára.

az oldal tetejére