Szeretnétek dolgozni, kedves szerencsiek?

Egy világörökségi helyszínnek az ott élő emberek javát kell szolgálnia, senki sem várhatja, hogy egész térségeket alakítsunk át múzemummá – mondta az Indexnek Rónavölgyi Endréné. Szerencs MSZP-s polgármestere szerint ha a vasárnapi népszavazáson az igenek kerülnek többségbe, az azt jelenti, a város képes kifejezni, milyen fejlesztési irányokat tart fontosnak. Ez nem is a konkrét ügy miatt érdekes, hanem azért, mert zajlik a világörökségi törvény és a kapcsolódó kezelési tervek előkészítése, a szabályok pedig hosszú távon is érvényesek lesznek.

Vagy-vagy vagy is-is?

A népszavazásra vitt kérdés így hangzik: "Fontosabbnak tartja-e a Szerencs hagyományaira épülő iparfejlesztést és az ehhez kapcsolódó munkahelyteremtést, mint a világörökség védőzónájába történő tartozást?" A mostani népszavazást kezdeményező civil szervezet, a Szerencs és Környéke Fejlődéséért Egyesület egyébként az egyik támogatója az október 3-án is versenybe szálló Rózsavölgyi Endrénének, többen azt mondják: az egész az ő újraválasztási törekvéseit is szolgálja.

Rónavölgyiné szerint sem feltétlenül stimmel a referendumban szereplő vagy-vagy jellegű kérdésfeltevés az is-is helyett, de meg kell tanulni kifejezni a helyi érdekeket, figyelembe véve a hagyományokat. Ez Szerencs esetében a cukorgyárat és a gépgyártást jelentheti. Azt még senki nem mondta ki, hogy erőmű nem lesz, de a polgármester azért jelezte, a szabályozási kérdések fontosabbak. Olvasatunkban ez azt is takarhatja, hogy a szerencsiek inkább a jövőbeni beruházók előtt szeretnék nyitva hagyni a kapukat.

Rossz a kérdés – mondta a népszavazásról Koncz Ferenc, a térség országgyűlési képviselője, aki egyúttal Rónavölgyi Endréné első számú kihívója a polgármester-választáson. A fideszes politikus a parlament környezetvédelmi bizottságának tagjaként és az energetikai albizottság elnökeként azt mondja, zöld energiára szükség van, de okosabban kell bánni vele.

Nem ott, nem akkora, nem úgy

Lehetne erőmű Szerencsen is, de nem ott, nem akkorára és nem úgy kellene felépíteni, ahol, amekkorára és ahogyan tervezték, állítja. A 49,9 megawattos teljesítmény sok, maximum feleekkorát szabadott volna tervezni, és a hulladékhőt is hasznosítani kell. A képviselő úgy tudja, ekkora vagy még kisebb létesítménnyel szemben az UNESCO-sok sem támasztanának kifogásokat. Helyszínnek biztosan nem felel meg Szerencs keleti, a 37-es főút melletti része, a városról délre kellene kijelölni a területet.

Nem az a kérdés, hogy világörökség vagy iparfejleszés, mind a kettőre szükség van – fogalmazott a polgármesterjelölt. Hozzátette: ha nyer vasárnap, konzultációt kezdeményez az erőművet tervező BHD Zrt. vezetésével. Ideje megvizsgálni a kérdést minden oldalról, magyarázta, mert az elmúlt években erről a témáról csakis politikai, és nem szakmai megközelítésben volt szó Szerencsen.

Koncznak kételyei is vannak: miközben rendre előkerül az ügy, senki sem tudja, van-e pénz az erőműre egyáltalán. A politikus felidézte, kezdetben arról szóltak a hírek, hogy a BHD több ilyet építene országszerte – 2008-ban az akkor még Hujber Ottó szocialista nagyvállalkozóhoz kötődő társaság tíz ilyen megépítésére készült –, de azóta sem hallani, hogy akár egyet is átadtak volna közülük.

Hallgat a cég

A korábban az MSZP vállalkozói tagozatát is elnöklő Hujber Ferenc érdekeltségébe tartozó cég részéről – az üzletember nyáron lemondott az igazgatósági elnöki tisztéről, de a vállalkozás egyik, kisebbségi tulajdonosához az Opten cégtárának adatai szerint továbbra is van köze – megkeresésünkre nem kívántak nyilatkozni. A BHD-vel kapcsolatos utolsó hír nyári keltezésű, a Szerencsi Hírek itt elérhető cikkéből az derül ki, a július 9-ei közgyűlésen Hujber a szerencsi szalmatüzelésű erőmű megvalósításának bizonytalansága és az "új projekthelyszín kijelölésével kapcsolatos további feladatok jellegének változása mellett" azért mondott le, hogy személye ne legyen akadálya egy, a térség és az ország érdekeit is szolgáló kompromisszumnak.

A közgyűlés az igazgatóság elnökének a korábbi műszaki igazgatót, Voltay Gézát választotta. Az új elnök-vezérigazgató július 16-án levélben fordult Koncz Ferenchez az "aktuális helyi és országos szintű szándékok tisztázása érdekében". Voltay arról tájékoztatta a képviselőt, a cégnek lehetősége kínálkozik arra, hogy a meglévő engedélyek módosításával, illetve más engedélyek gyorsított ütemű megszerzésével a létesítményt egy olyan dunántúli városba helyezzék át, amely a beruházást teljes mértékben támogatja.

Egy igen, egy nem

Nagyon úgy tűnik, hogy ez az állásfoglalás is elavult azóta. Azt ugyan nem állíthatjuk, hogy a BHD végleg lemondott erőműépítési terveiről, de egyelőre nem tudunk arról, hogy bárhol is komoly előrehaladás történt volna (holott például Kalocsán nagyon ambiciózusak voltak a tervek). Ami biztos: ilyen erőműről eddig két népszavazás volt, mindkettő 2008-ban. Az elsőn, februárban a Békés megyei Medgyesegyházán 71 százalékos arányban utasították el az erőműépítést, júniusban viszont a Zala megyei Söjtörön 88 százalékos volt a beruházás támogatottsága. Építkezésekről nem tudunk, a BHD ezekkel kapcsolatos kérdéseinkre sem kívánt válaszolni.

A világörökségi védettségű tokaj-hegyaljai borvidék kapujának számító Szerencsen még 2006-ban kezdte meg az erőműépítés előkészítését a BHD. A cégnek már 2007 augusztusában jogerős építési engedélye volt – a tereprendezést el is kezdte az időközben megszűnt Középületépítő –, miután a tokaji borászok szervezeteit, akik ellenezték volna a beruházás ellen, kihagyták az engedélyezési eljárásból.

A tokajiak 2007 őszén aláírásgyűjtéssel, az UNESCO-nak írt levéllel, demonstrációval tiltakoztak. A borászok szerint a szalmatüzelésű erőműnek nemcsak a működése okozna jelentős légszennyezést, hanem az is, hogy mivel a térségben nincs elég szalma, azt nyolcvan kilométeres körzetből kellene odaszállítani, ami évi húszezer kamionnyi pluszforgalmat jelentene. Aggódtak a környék mikroklímája miatt, és azért is, hogy a borturizmust nem veti-e vissza az erőmű.

Koncepciók

Az elmúlt években a beruházás ellen emelt szót Sólyom László korábbi köztársasági elnök, míg Fülöp Sándor, a jövő nemzedék ombudsmanja bírósághoz fordult az erőmű engedélyezési eljárásával kapcsolatos kifogásaival, igaz, beadványát ez év elején jogerősen elutasították.

A tiltakozások nyomán 2008 végére új környezeti hatástanulmány, majd a világörökségéről 2009 elején egy új állapotjelentés készült. Az utóbbi, UNESCO által kért dokumentum öt olyan feltételt fogalmazott meg, amik lehetetlenné tették, hogy az erőmű – amire a BHD akkor az állami tulajdonú MVM-mel szeretett volna társulni – az eredeti tervek szerint épüljön fel. Az állami cég még 2008 őszén úgy döntött, csak az állapotjelentésben foglaltak betarthatósága esetén száll be az üzletbe, így az utolsó hírek szerint a cég saját tőkéből, illetve banki hitelből finanszírozta volna az építkezést.

Amely az utóbbi időkben viszont nemcsak az ellenzőket, hanem a beruházás pártolóit – zömében a szerencsieket és a város környékén élőket – is megmozgatta. A szalmaerőmű ügye ugyanis az utóbbi években élesen szembeállította a hegyaljai térség két fejlesztési koncepcióját, a Szerencs által szimbolizált iparfejlesztési szándékokat, illetve a Tokajban megtestesülő borászati, a borkultúra fontosságát középpontba helyező törekvéseket.

Szerencsen – és a térség néhány más településén – már 2008-ban megjelentek azok a hangok, hogy inkább ne tartozzanak többé a világörökséghez, de épüljön fel az erőmű, mert az új munkahelyeket jelent, ha csak néhány tucatnyit is. A mostani népszavazás, ha az igenek lesznek többségben, megteremtheti a világörökségből való kilépésre és új iparfejlesztére irányuló majdani önkormányzati törekvéseket.

Szeptember utolsó előtti hetében egyébként UNESCO- és ICOMOS-raportőrök tájékozódtak az erőműről a térségben. Jelentésük tudomásunk szerint még nem készült el.