Koronavírus adatok

2021. dec. 02.
Oltottak Kórházban Elhunytak Fertőzöttek
Ferenc, Olívia
2 °C
5 °C

Mi történne, ha felbomlana az eurózóna?

2011.09.30. 17:41 Módosítva: 2011.09.30. 17:53
Ijesztő képet festettek az euróövezet szétesését vizionáló londoni pénzügyi elemzők. Az 1930-as évek nagy depressziója köszönne vissza, hiperinflációval és szegénységgel. Az Economist Intelligence Unit 40 százalékra teszi az eurózóna széthullásának esélyét.

Az HSBC bankcsoport vezető közgazdászai által összeállított átfogó katasztrófa-forgatókönyv szerint a valutaunió felbomlása megingatná az egész európai pénzügyi rendszert, a jelenlegi perifériális tagállamokban hiperinflációt, az exportorientált nagy központi eurótagországokban pedig - saját valutájuk várható meredek felértékelődése miatt - gazdasági összeomlást okozna.

A ház szerint a Lehman Brothers amerikai nagybank összeomlása után elhatalmasodott válság is "éppen elég súlyos volt" a világgazdaság és a globális pénzügyi szektor számára, ám ami az euróövezet esetleges felbomlása után következne, az még ennél is sokkal súlyosabb lenne.

A valutaunió szétesésére kidolgozott forgatókönyv szerint a távozó országokban nagy valószínűséggel tőkekorlátozásokat kellene bevezetni a továbbra is nagy folyómérleg-hiányok finanszírozhatósága végett, másrészt a betétesek napi készpénzkivételét is korlátozni kellene a bankok összeomlásának megakadályozására, a kilépő országok bankjai ugyanis már nem számíthatnának az euróövezeti jegybank (EKB) likviditásforrására.

Pénzt se tudnánk kivenni

Az euróövezetből távozó szuverén adósok mellett az adott országok vállalati adósait is törlesztésképtelenség fenyegetné, tekintettel arra, hogy euróban fennálló adósságaik immár devizaadósságnak minősülnének. A távozásnak rendkívüli technikai nehézségei lennének, a pénzügyi szolgáltatások számítógépes kódjainak átírásától kezdve egészen az utcai pénzkiadó automaták átprogramozásáig.

Az HSBC londoni közgazdászai szerint mindemellett az euróövezetből kilépő országoknak szinte bizonyosan távoznának az EU-ból, és ez nyilvánvalóan érintené a munkaerő, az áruk és a tőke szabad áramlását is.

Aki marad, az is szív

Az euróövezetben bennmaradók számára is súlyos következményekkel járna, ha valamelyik tagállam kilépne. Mivel egy ország kilépése már precedenst teremtene, a még euróövezeti tag perifériális gazdaságok szuverén kötvényeinek kockázati felára is robbanásszerűen megugrana a külföldi kötvénybefektetők menekülése miatt, a bankokat megrohannák a betétesek, és az EKB-nak kellene hatalmas likviditáspótlással és kormánykötvény-vásárlással reagálnia, mivel az euróövezeti mentőcsomagok szervezésére létrehozott Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF) nem tudna elég gyorsan forrásokat biztosítani.

Emellett az EKB, valamint az összes magánszektorbeli és hivatalos hitelező is kénytelen lenne a kilépő országgal szembeni minden követelését teljesen leírni. Mindezek következtében olyan súlyos hitelválság alakulna ki, amelyhez képest a Lehman-bukás utáni hitelpiaci krach "enyhének" tűnne.

Felelősek a gazdag tagállamok is

A ház szakértői szerint az euróövezet problémáit nem kizárólag a perifériális tagállamok féktelen hitelfelvételei okozták, hanem az is, hogy a központi tagállamok könnyű kézzel szórták ezeket a hiteleket.

Ez az euró létrehozása után kialakult versenyképességi egyensúlytalanságok eredménye, és éppen a hitelező tagállamok nagy versenyképességi előnye járult hozzá a valutaunió rendszerszintű bajaihoz: Németország folyamatosan duzzadó folyómérleg-többletei szolgáltatták ugyanis a forrást a periféria hitelfelvételi "boomjához" - fejtegetik pénteki elemzésükben az HSBC londoni közgazdászai.

Hozzáteszik, hogy a hitelező nagy tagországok "túl gyakran megfeledkeznek" azokról az előnyökről - a javuló versenyképességről, a hirtelen árfolyamváltozások elleni védelemről és az alacsony kamatokról -, amelyeket az euróövezeti tagság jelentett számukra. Az HSBC szerint a megoldást az jelentené, ha az euróövezeti tagok egyfajta "költségvetési klubot" alakítanának ki; ez a költségvetési unió "mérsékelt" formáját öltené. Ez nem jönne létre egyik napról a másikra, de ha a politikusok legalább a létrehozás menetrendjében megállapodnának, az is jelezné a befektetőknek, hogy a politika kész az euróövezeti problémák rendezésére.

Nincs más út, mint lelépni?

Más nagy londoni elemzőcégek arra a véleményre jutottak, hogy a súlyos versenyképességi és adóssággondokkal küszkökdő perifériális eurógazdaságok számára az egyetlen megoldást a távozás kínálhatja. A Capital Economics - az egyik legnagyobb londoni gazdasági-pénzügyi elemzőcég - minapi helyzetértékelése szerint még ha a térségi államadósságok jelentős részét le is írják, és előteremtik a középtávú finanszírozási igényekhez szükséges pénzt, a gazdasági növekedés hiánya miatt a közadósság hamarosan ismét emelkedni kezdene ezekben az országokban.

Mindezek alapján a Capital Economics londoni elemzői arra a következtetésre jutottak, hogy az európeriféria problémái mindaddig nem oldhatók meg, amíg ezek az országok ki nem lépnek az euróövezetből, és le nem értékelik saját valutáikat.

Az Economist Intelligence Unit (EIU) - a világ legnagyobb, nem befektetési banki jellegű gazdaságelemző csoportja - októberre szóló legújabb globális előrejelzésében közölte, hogy az adósságválság miatt most már 40 százalékosra teszi az euróövezet szétesésének valószínűségét.

Az EIU által a valutaunióra kidolgozott kockázati forgatókönyv egyaránt elképzelhetőnek nevezi az eladósodott déli eurótagállamok leválását és azt, hogy Németország dönt a távozás mellett. A cég szerint ez utóbbi fejlemény egyben a közös valuta végét is jelentené.