Ilona
15 °C
29 °C
Index - In English In English Eng

Félelem és nyereségvágy hajtja a brókert

2011.08.14. 12:09
Érhet egy cég, mondjuk az OTP, egyik napról a másikra, pontosabban szerdáról csütörtökre 12 százalékkal kevesebbet? Aztán csütörtökről péntekre 7 százalékkal többet? A pánikban nem a cégek értékelése mozgatja az árfolyamokat, hanem egy sor olyan dolog is, aminek semmi köze a közgazdasági mérlegeléshez.

Az utóbbi napokban látványos hullámvasútra kerültek a tőzsdék, valóságos pánikhangulat alakult ki a piacokon. Ilyenkor olyan cégek részvényeinek értéke is esik, amelyekről korábban mindenki azt hitte biztos lábakon áll, a svájci frank és arany árfolyama pedig az egekbe ugrik, egy napon belül akár milliókat bukhatnak, vagy nyerhetnek a befektetők.

Most kéne tőzsdézni, gondolja ilyenkor még a sarki zöldséges is, befektetéseiből már néhány nap alatt busás hasznot remél. Csakhogy „ha már a sarki zöldséges is részvényekben spekulál, akkor mihamarabb el kell adni, mert közel a krach” – tartja André Kostolany tőzsdeguru elhíresült mondása. A kevésbé informált szereplők megjelenése a piacon ugyanis tovább növeli a „zajos kereskedést”, a tények helyett a pletykák, félelmek és a csordaszellem veszik át az irányítást. Persze nem kell sarki zöldségesnek lenni, hogy a pánik felülírja a józan észt, az európai adósságválság körüli félelmek egyre szélsőségesebb reakciókat válatanak ki a befektetőkből.

Hírek és rémhírek

"A tőzsde teli van váratlan fordulattal, hiába a sok információ, gyakran inkább az intuíciók dominálnak, csak közelítőleg tudod megmondani, hogy a következő pillanatban mi fog történni" - állítja egy bróker, aki szerint a pörgő piacon való kereskedés leginkább a játékszenvedélyhez hasonló. A tőzsdei árfolyamokat a befektetési döntéseken keresztül a hírek mozgatják, a befektetők folyamatosan azt latolgatják, hogy egy adott változás hogyan befolyásolja a cég értékét.

Spekuláció és buborék

A spekuláció nem az új idők vívmánya, hanem nagyjából a pénz megjelenésével egyidős. A szabályozott piacok térnyerése, és a szállítás nélküli, pénzügyi elszámolású határidős szerződések elterjedése a pénzügyi befektetők számára újabbnál újabb befektetési lehetőséget teremtett.  Az első, jól dokumentált spekulációs buborék a XVII. századi holland tulipán-hagyma őrület volt, az ár 1637-ben érte el a maximumát. A kereslet bizonyos fajták iránt egyre nagyobb lett, egy-egy tulipángumó ára több száz fontra kúszott fel, amennyiért Amszterdamban csatornaparti házat lehetett volna venni. A tulipánspekuláció fújta a modern tőzsdék első nagy buborékját, ami komoly visszaesést, és a gazdaságtörténészek szerint Hollandia Anglia mögötti lemaradását eredményezte.

A brókerek a kereskedés során figyelembe veszik a piaci mozgások mellett a politikai és makrogazdasági hatásokat, így a növekedési vagy az inflációs előrejelzéseket és természetesen az adott vállalatok számait és kilátásait is, de ezeknek pánikszituációban jelentősen leszűkül a szerepük a döntés során. Hiába dönt rekordot a várakozások szerint egy vállalat nyeresége, ha zuhannak a tőzsdék, ennek a papírjaitól is szabadulni próbálnak a befektetők és a részvényeknél biztonságosabb eszközökbe menekítik a pénzüket.

"Ilyenkor a globális hangulat számít, de a legjobb, ha az ember előre számít a zuhanásra és már annak kezdete előtt elkezd eladni, majd követi a folyamatokat" - mondta egy másik értékpapír-kereskedő az Indexnek.

Félelem, és nyereségvágy

A globális hangulatot pedig jórészt a tömegpszichózis hatja át, ha egy befektető azt látja, hogy egy adott papírtól mindenki szabadul, ő is elkezdi kidobálni a részvényeit. A folyamat ilyenformán öngerjesztő, az eladási hullám szinte megállíthatatlan, mindenki azt hiszi, hogy a másik tud valamit, amit ő nem.

A befektetők ráadásul hajlamosak szemellenzősen viselkedni: azokat az információkat nagyobb súllyal vesszük figyelembe, amelyek könnyebben hozzáférhetőek, és azokat kevésbé, amelyek megszerzéséért többet kell tennünk. „Ez nagyon hasonlít ahhoz a történethez, amelyben Móricka nem ott keresi elvesztett pénztárcáját, ahol feltehetően kiesett a zsebéből, hanem arrébb, ahol fény van, mert ott lát is” – jellemezte a piaci rövidlátást Jaksity György egy korábbi előadásában.

A másik, szakirodalom által feltárt lehetséges lélektani oka a veszteségnek az úgynevezett diszpozíciós hatás: a befektetők hajlamosak a pluszban lévő részvényektől megszabadulni, míg az épp vesztes befektetéseket megtartani. A piacokat tehát a veszteségkerülés és a nyereségvágy sajátos kombinációja mozgatja: előbbi erősebben, utóbbi gyengébben jelenik meg a döntésekben.

Technikai okai is vannak

A lélektanon túl technikai okai is vannak a látványos zuhanásoknak, mondta az Indexnek egy pénzpiaci befektető. Amikor esésnek indulnak az árfolyamok, egy idő után kiütnek olyan biztonsági korlátokat, amiknél a brókerek automatikusan eladják a papírokat. Ezeket a limiteket a befektetéskezelők állapítják meg, hogy korlátozzák a kockázatukat.

Egy-egy ilyen limit kiütése újabb eladási hullámot generál, ami tovább löki lefelé az árfolyamokat, és így tovább, a végén látványos zuhanássá válik a kezdeti árfolyamesés. Ez általában nem is áll meg rövidtávon, inkább a másnapi nyitáskor valószínű, hogy belépnek olyan új befektetők a piacra, akik szerint már a vállalatok valós értéke nem indokolja az alacsonyra zuhant árfolyamot, így elkezdik vásárolni a papírokat, ami ismét emelkedéshez vezet a tőzsdéken.

Ráadásul egy ilyen pánik a legritkább esetben érint csak egy-egy piacot, szakértők szerint a világ különböző tőzsdéi nem tudnak egymással nagymértékben szembemenni. Ha valahol elindul a zuhanás,az előbb-utóbb magával rántja a világ többi részét is. A fő trendet még mindig Amerika diktálja, itt forog a legtöbb pénz és itt a legkifinomultabb a piac, ráadásul az amerikai tőzsdékre számos globális vállalat van bevezetve, így az indexek esése nem csak helyi folyamatokat jelez.

Akármilyen szeszélyes is azonban a tőzsde, a pénzügyi piacokon kialakuló árak hosszútávon mégis általában az elérhető legjobb becslést adják egy adott termék reális árára, az ár általában csak rövidtávon szakad el a fundamentális értéktől.