Bizalmatlan országot könnyebb kormányozni

„A magyar társadalom alapvetően bizalmatlan, a társadalom tagjai bizalmatlanok egymással és a közintézményekkel szemben” – írta le a „magyar beteg” diagnózisát Felcsuti Péter, a Haza és Haladás alapítvány egyik alapítója a pénteken megjelent A bizalmatlanság hálójában tanulmánykötet ajánlószövegében.

A könyvben olyan mások mellett Chikán Attila, az első Orbán-kormány gazdasági minisztere, Cserne Péter jogász és közgazdász, Fleck Zoltán jogász, Győrffy Dóra gazdaságpolitikai szakértő, Muraközy László közgazdász, Tóth Gábor Attila alkotmányjogász és Tóth István György, a TÁRKI vezetője boncolgatja a bizalom hiányának negatív hatásait az ország fejlődésére.

A tanulmánykötet egy 2009-ben civil kezdeményezésre indított TÁRKI-kutatáson alapul, amely a magyar társadalom értékrendjét abból a szempontból vizsgálta, hogy az mennyire támogatja vagy akadályozza a gazdasági felemelkedést. A szerzők elmondták, hogy bár a kötet most jelent meg, a kutatást három éve azért indították, mert már akkor látszott, hogy baj van a magyar gazdasággal, intézményrendszerrel.

A kötet szerint „a bizalmatlanság lassítja és drágítja a gazdasági fejlődést, atomizálja a társadalmat, gyengíti a civil szférát, végső soron kiüresíti, formálissá teszi a demokráciát”. Fleck Zoltán úgy gondolja, hogy a politikai szereplőknek az az érdeke, hogy fenntartsák ezt a bizalomhiányos állapotot, mivel ez kényelmesebbé teszi a hatalomgyakorlást.

A befektetői szándékot viszont aligha erősíti a bizalomhiányos légkör, márpedig utóbbi csak tovább romlott a 2008-2009-es pénzügyi válság óta. A válság hozzájárult a tűzoltásszerű döntéshozás elterjedéséhez, ami bizonytalanságot gerjesztett és háttérbe szorította a közép-, valamint hosszútávú tervezést – mondta el Győrffy Dóra, a kötet egyik társszerzője.

Az alkotmányos intézmények működését illetően is meglehetősen rosszul állunk Tóth Gábor Attila szerint. Habár ebben a tekintetben a válság előtti időszakra sem lehetünk büszkék: egészen a legutóbbi kormányváltásig „csak a fékek működtek az alkotmányos rendszerben, 2010 óta pedig csak a gáz”. Az alkotmányjogász úgy látja, az igazság valahol a két véglet között van.

Muraközy László meglátása szerint az is súlyosbítja az ország problémáit, hogy mindkét politikai oldal a hiten, az érzelmeken alapuló politizálás irányába ment el, ami megnövelte a társadalom igényét egy karizmatikus vezető iránt. Ezen kívül a piac és az állam kapcsolatát is egy „rossz körök” által leírható negatív spirál jellemzi. A piac államosítása régóta húzódó jelenség, ezzel párhuzamosan viszont a jelenlegi ciklusban az állam piacosítása is megjelent - a kormány mögött álló gazdasági érdekkörök kikérik a jussukat az állami megrendelésekből. Ha pedig „nincs zsákmány, akkor a vezetőt megfoszthatják a karizmájától.”

A tanulmánykötet leginkább a problémák diagnosztizálására szorítkozik, de a szerzők a lehetséges kezelési módokról is szót ejtenek. Többségük úgy véli, hogy a demokratikus intézmények helyreállítása szolgálhatna példaként a társadalom számára, de Fleck Zoltán szerint a kultúraváltás lehetősége az egyének, családok és a civil szervezetek szintjén is jelen van.