Taksony
-2 °C
3 °C

Nyakig ülünk a hiteleinkben

2012.12.03. 07:24 Módosítva: 2012.12.16. 09:37
November közepén még bóvlibb lett a magyar adósságbesorolás, a Standars & Poor's a magyar adósságállomány és növekedési kilátások miatt aggódik, az adósságcsökkentés ugyanis megfojtja a növekedést. Csökkenteni márpedig kell, ugyanis nemcsak az állam, hanem a települések és a családok is csúnyán eladósodtak az utóbbi hat évben. Bár a politikai közbeszéd általában az állam eladósodásáról szól, nemcsak a Gyurcsány-kormányok, hanem a zömében fideszes települések is nagy mértékben – sőt, az államnál gyorsabban – növelték az adósságukat.

A Standard & Poor's a novemberi leminősítést – amivel Magyarország sosem látott mélységbe került a hitelminősítőnél – a rossz növekedési kilátások mellett az államadósság-problémáinkkal indokolta. Az adósságszintünk a tág régiónkban a legmagasabb szinten van, és a nyugdíjállamosításos trükk ellenére is csak nyögvenyelősen csökken.

Ráadásul a recesszió és a későbbi gazdasági növekedési kilátásaink sem vetítenek előre sok jót. Az S&P előrejelzése szerint a magyar GDP értéke az idén 1,2 százalékkal esik vissza, jövőre pedig „nyomott ütemben”, 0,8 százalékkal növekedhet reálértéken. Sőt, vannak olyan vélemények is, hogy jövőre még ekkora növekedés sem várható, a GKI szerint jövőre a beruházások és a lakossági fogyasztás is tovább csökken, így 2013-ra sem várható növekedés.

 

A mentőöv

A kormány nemcsak az államháztartás, hanem a települések adóssága ellen is harcba indult az utóbbi hetekben (sőt, pénteki rádióinterjújában Orbán Viktor már a vállalati szektor adósságkonszolidációjáról is beszélt). A kabinet számításai szerint az 5000 főnél kisebb települések teljes konszolidációja 95-100 milliárd forint lehet, ez az az összeg, amit az állam teljes egészében átvállal. Az adat azonban tavaly decemberi számokra épül, ezért még kis mértékben változhat.

Az adósságrendezés technikailag úgy valósul meg, hogy a települések egyösszegű támogatást kapnak, amit kizárólag a banki tartozásaik visszafizetésére költhetnek. A pénzmozgás az államháztartás egyenlegét nem rontja és az államadósságot sem fogja növelni, hiszen csak annyi történik, hogy a szétosztott 100 milliárd forint a központi kormánynál kiadásként, az államháztartás önkormányzati alrendszerében pedig bevételként fog megjelenni – mondta el a tervezetről Tállai András államtitkár.

Az 5000 fő fölötti településeken a kormány nem fizeti ki az adósságokat, csak a tőke- és kamattörlesztéseket vállalja át, amiről minden egyes önkormányzattal külön szerződést kötnek. Itt a teljes összeg 512 milliárd forint, ebből az egy évre jutó teher 50-100 milliárd forint között van.

 

A fenti két grafikont összevetve látszik, hogy az eladósodásból nem csak a központi költségvetés, hanem az önkormányzatok is kivették a részüket. Sőt, a települések az utóbbi években még az államnál is nagyobb ütemben adósodtak el, persze sokkal-sokkal alacsonyabb szintről indulva. A 2006-2012-es években az államadósság másfélszeresére, az önkormányzati adósság viszont a háromszorosára nőtt. Az önkormányzati tartozások nagy része két év alatt, 2006-2008 között keletkezett, ebben a két évben duplázódott az adósság.

Spekuláltak, nem jött be

A városok ebben hibásak is, meg nem is. Egyrészt sok település kamatspekulációs céllal vett fel hitelt, vagy bocsátott ki kötvényt. Amikor pénzhez jutottak, az olcsó svájci frankos hiteleket forintra váltották, és így kamatoztatták, az ügyleten tehát egy ideig tetemes nyereségük keletkezett.

Hódmezővásárhely például 2006-ban közel 70 millió svájci frank értékben adott el húszéves futamidejű kötvényeket az Erstének. Az akkori 174 forintos frankárfolyamon ez 12 milliárd forintos pluszforrást jelentett, amiből a város kedvezőtlenebb hiteleket fizetett vissza, illetve fejlesztések önrészére és működtetésre is jutott a pénzből. A mostani 240 forintos frankár a kötvények névértékére vetítve viszont már közel 17 milliárdos tartozást jelent. A korábbi polgármester, Lázár János a tartozás egy részét a várost hitelező Erstére akarta hárítani, végül a két fél alkut kötött, aminek részleteit nem hozták nyilvánosságra.

A települések egy része viszont kényszerhelyzetben volt. Sok helyen a közvetlen pénzügyi zavart az idézte elő, hogy míg az állami támogatások nemcsak reálértelemben, hanem nominálisan is csökkentek a költségvetési takarékoskodási kényszer miatt, feladatokból nem lett kevesebb, ellenkezőleg, szélesedett az önkormányzatok feladatköre.

 

Mindenki ludas

Plusz terhet jelentett a fejlesztésekhez szükséges EU-pályázatokhoz az önerő előteremtése is, amire állami források korlátozottan voltak. Ezért a fejlesztések egy részét is kölcsönökből kellett finanszírozni. Becslések szerint a hiányzó pályázati önerő előteremtése 2005-2009 között 155 milliárdos többletkiadást rótt az önkormányzatokra.

Bár az utóbbi években (az előző kormányok idején) a parlament többször is próbálta átírni az önkormányzati törvény vonatkozó paragrafusát úgy, hogy a kötvénykibocsátást, és ezen keresztül az eladósodást szabályozott mederbe terelje, mindegyik kísérlet sikertelen volt.

Követtük a politikusokat

De a lakosság sem tétlenkedett, ha hitelfelvételről volt szó. Az összes bankhitel ma több, mint a duplája a 2006-os szintnek, és nagy része devizában van. Ebben ráadásul nincsenek is benne azok a tartozások, amelyekkel a nem bankoknak vagyunk adósai.

 

Miért nem lesz növekedés?

Mindegyik grafikonon látszik, hogy az eladósodás csökkenő pályára állt, tehát a települések, a kormány és a háztartások is kénytelenek nagy ütemben törleszteni az adósságaikat. A hitelleépítés (ami egyébként nem csak nálunk, hanem a fejlett világ sok részén zajlik) azt is jelenti, hogy a gazdaság szereplőinek nincs pénze beruházni, megtakarítani és fogyasztani, ami nagyon rosszul hat többek között a gazdasági növekedésre és a munkahelyteremtésre is. A K&H egy hétvégi rendezvényén Országh Mihály, a bank piaci igazgatóságának vezetője arról beszélt, hogy csak a hitel-betét arány 80 százalékosra csökkenése után várható a hitelezés érdemi elindítása, de ez még három évig eltarthat.

A kellőnél is fájóbb lesz

A tapasztalatok szerint ez a folyamat akár öt-tíz évig is eltarthat. Ebben az időszakban az uniós támogatások, a banki hitelezés és a friss tőke becsábítása támogathatná a növekedést. A gazdasági kilátásaink – amire az S&P is figyelmeztetett – azért nagyon rosszak, mert mindhárom területen rosszul állunk.

Az unióból érkező pénzek elkötésével késésben vagyunk, a 2014-től kezdődő költségvetési periódusnak pedig nagy vesztesei lehetünk. A kormány ebben a ciklusban 1000 milliárd forintot közelítő terheket rakott a bankszektorra, akik erre a hitelezés visszafogásával reagálnak. Egyetlen adat: a vállalati hitelezés a 2008-as év 80 százalékára esett vissza, miközben a régió több országában ez a mutató már a válság előtti szinten van. A friss tőke – és a kiszámíthatatlan gazdaságpolitika miatt nemcsak a banki tőke – kerüli az országot. Ezért az adósságleépítés nagyon fájdalmas, a tartós növekedés beindítása pedig a kelleténél is nehezebb lesz.