Draghi: A kamatcsökkentésnek leértékelési veszélyei vannak

Egy központi bank sikeressége végső soron hitelességén múlik, azaz akkor teljesítheti az árstabilitás fenntartására vonatkozó feladatát, ha hiteles – mondta Mario Draghi, az Európai Központi Bank (EKB) elnöke Budapesten pénteken. A hiteles monetáris politika feltétele a központi bank intézményi, személyi, funkcionális és pénzügyi függetlensége.

Mario Draghi beszédében kiemelte: az euróövezeti csatlakozásra váró országok azzal biztosíthatják a kedvező konvergenciát a közös valuta térségéhez, ha megfelelő strukturális reformokat vezetnek be, kiegyensúlyozott költségvetési politikát folytatnak, és biztosítják a pénzügyi rendszer egészséges működését.

„Az euróövezethez való későbbi csatlakozás a szuverenitás nagyobb megosztását, és a nagyobb európai számonkérhetőséget vonja maga után, mint tíz évvel ezelőtt” – fogalmazott. Az EKB elnöke előadásában megköszönte Simor András, munkáját az EKB Általános Tanácsában. Simor András jegybankelnöki mandátuma márciusban jár le.

Az euróövezeti csatlakozásra váró államok monetáris politikai feladatairól szólva kiemelte: az árstabilitás kiszámítható gazdasági környezetet teremt, amely a befektetői és fogyasztói bizalom javulását segíti elő. Ezen kívül, a legszegényebb társadalmi rétegek vásárlóerejét is védi – tette hozzá.

Az MNB által is követett inflációs célkövetés politikájáról elmondta: figyelembe  kell venni a monetáris politikának a valutaárfolyamra gyakorolt hatását is. Olyan országokban, ahol magas az eladósodottság külföldi devizában, a központi bankoknak kevés mozgásterük van a gazdaság teljesítményének visszaesésekor. „Ez különösen igaz akkor, amikor már eleve magas az infláció és nincsen meg a strukturális és intézményi reformok kritikus tömege, amely képes fenntartható szintre csökkenteni az ország kockázati felárát” – tette hozzá.

„Ilyen esetben, az alapkamat csökkentése azzal a kockázattal jár, hogy egy ponton leértékelési nyomást helyez a helyi valutára” – fogalmazott az EKB elnöke. Mario Draghi előadásában beszélt az euróövezet előtt álló kihívásokról, így az intézményi és gazdasági feladatokról is. Leszögezte: van előrelépés, de még sokat kell tenni. Néhány euróövezeti állam példája tanulságos lehet az euróövezeti csatlakozásra váró államok számára is.

Erős intézmények kellenek a versenyképesség garantálásához, a fenntartható növekedés elősegítéséhez, a költségvetési politikák vezérléséhez és a költségvetési fenntarthatóság biztosításához. „Más szóval, Európa jövőbeli jóléte azon múlik, hogy képesek vagyunk-e kiegészíteni a monetáris uniót gazdasági, költségvetési és pénzügyi unióval”.

A gazdasági kihívásokról elmondta: az eurózóna térségében a konvergencia a gazdasági folyamatok fenntarthatóságán múlik. Elmondta: az euróövezetben 2010 óta tapasztalt nehézségek a konvergencia hiányosságai miatt alakultak ki. Leszögezte ugyanakkor, hogy jelenős lépések történnek ezeknek a hiányosságoknak az orvoslására.

Kifejtette: a külső és költségvetési egyensúlytalanságok kezdenek mérséklődni, és látszanak már az ár- és nem árjellegű versenyképesség helyreállítására tett lépések első gyümölcsei. Hozzátette: a bankok eszközleépítése rendezett körülmények között zajlik, jóllehet ez a folyamat sok államban negatívan érinti a forrásoknak reálgazdaságba irányuló áramlását. Ezen kívül sok államban csökken az adósság mértéke, míg mások olyan pálya felé mozognak, amely fenntarthatóvá teszi az adósságukat. A pénzügyi szektor gyengeségeit, és ennek a szuverén kockázatokhoz való kapcsolatát is kezelik.

Az euróövezeten kívüli, a térséghez csatlakozásra kötelezett államokról szólva kijelentette: az EU alapszerződése nominális, reál- és intézményi konvergenciát ír elő számukra.  Míg a nominális kritériumok számszerűsítve írják elő a költségvetési, külső egyensúlyt és árstabilitást, a reálkonvergencia ezeknek a mutatóknak a fenntarthatóságát. Fontos előrelépést jelentenek az elmúlt években elfogadott, a gazdasági konvergenciát erősítő európai egyezmények, így a költségvetési paktum, illetve az Európai Unió egyensúlytalansági eljárásáról szóló megegyezés.

A szükséges strukturális intézkedésekről azt mondta: a magánszektor által vezérelt gazdasági növekedést stabil, üzletbarát gazdaságpolitikai környezettel kell elősegíteni. Ezért a kormányoknak átlátható és kiszámítható politikát kell folytatniuk és a jogállamiságon alapuló hatékony gazdaságirányítást kell bevezetniük. A költségvetési politikáról kiemelte: fenntartható és középtávú szemlélet által vezérelt politikát kell folytatni, a konvergenciához elengedhetetlen az egészséges bankrendszer és a tőkepiacok likvid működése.