Stefánia
0 °C
3 °C

Matolcsy szerint a világ

2012.12.31. 08:52
Matolcsy György nemcsak miniszterként, hanem polihisztor gondolkodóként és publicistaként is számos érdekes adattal, elmélettel gazdagította a magyar közéletet a 2012-es írásaiban és beszédeiben. Bátor képzettársításai, a tudományok határain átívelő gondolatfutamai kiadós útravalóul szolgáltak sokunk számára, rendíthetetlen derűlátása pedig a válság közepén is mindig lelket öntött az örökké elégedetlenkedő magyarokba. Íme, a 2012-es év a miniszter szemüvegén át szemlélve.

A siker néha láthatatlan, néha érthetetlen, szokatlan, olykor egyenesen fájdalmas, de megkérdőjelezni felelőtlenség, hiszen a magyar gazdaságpolitika sikeres – talán így ragadható meg legkönnyebben az az axióma, amelynek elfogadása nélkül könnyen fennakadhatunk a kortárs magyar gazdaságpolitika egyik meghatározó gondolkodójának lassan elméletrendszerré csiszolódó eszmefuttatásain.

Pedig fennakadni igazán kár lenne, kétkedőkkel már így is tele a padlás: Matolcsy György idén csaknem utolsóként végzett az európai pénzügyminiszterek toplistáján, a magyar közgazdász-társadalomban és a befektetők körében is nagyrészt meg nem értettség övezi – de hát a formákat bontogató újítóknak általában ez a szomorú sors jut.

Matolcsy mára megkerülhetetlen alakká nőtte ki magát abban a közgazdasági iskolában, amit néhány évszázad (vagy talán csak évtized) múlva feltehetően ezoterikus közgazdaságtannak neveznek majd, és aminek a legnagyobb alakjai között feltehetően több honfitársával együtt, de a legnagyobbként emlegetik majd.

Írásaiban évszázados tabukat döntöget, gondolatmeneteiben a tudományterületek között, sőt olykor a területeken kívül bátran cikázva meghökkentő, rejtett, kozmikus összefüggésekről rántja le a leplet, és ha kell, nem rest akár a kormányrudat is az ismeretlen, kalandos vizek felé fordítani. Megállapításaival, felismeréseivel 2012-ben is gazdagította a magyar közgondolkodást, könyvkritikáiban, sajtótájékoztatóin, lakossági fórumokon, megnyitókon tartott beszédeiben rendre új távlatokat nyitva az értő közönség előtt.

Jobb gazdagnak lenni

„Jobb gazdag és boldog európainak lenni, mint szegénynek és boldogtalannak: ezért kell győznünk a szabadságharcban” – vélte egyik írásában. Kifejtette, úgy döntöttek, „elérjük azt, amire ötszáz éve nem voltunk képesek: fejlett, gazdag és boldog európai nemzetté válunk”. Erre mindössze néhány évtized kell, a kétharmados politikai többség döntése szerint a 2025 és 2035 közötti időszakban kell elérnünk a felzárkózást, „különben elakadunk”.

Az örök elégedetlenkedők persze gondolhatnák, ha tényleg csak a döntésen múlik, akkor azt akár korábban is meghozhatták volna, és akkor már most is gazdag és boldog európaiak lehetnénk, de mint azt Matolcsy egy másik mondása tartja, „a jó gazdaságpolitikához nem jó közgazdász kell, inkább jó mérnök” (ő maga egyébként közgazdász). A felsőoktatás átalakítása után pedig most már tényleg mérnökök válthatják majd a közgazdászokat, és jöhet a felívelés.

Nem káoszra kértek fel

„Minden eddigi gazdaságtörténeti sikerben az állam volt a döntő” – tűnődött a siker titkán a Heti Válaszban a miniszter. Szerinte magyar modellre van szükségünk, ennek pilléreit részben már kifaragták, néhány még hátravan, szerencsére - büszkélkedett az év elején - elkerültük a megszorítások csapdáját. „A neoliberális politikák ortodox ajánlásai politikai káoszt okoznak. A magyar kormány a stabilitásra kapott felhatalmazást, nem a káoszra” – magyarázta, miért utasítják el a sztenderd gazdaságpolitikai megoldásokat. Arról, hogy mennyire kiszámítható a magyar gazdaságpolitika, ekkor nem beszélt, decemberben egy bizottsági meghallgatásán viszont azt mondta, hogy „a mi gazdaságpolitikánk nem kiszámíthatatlan, csak nem mindenkinek tetszik”.

Hogy Magyarország ellen spekulációs támadások történnek, mára szinte közhely, a jó hír viszont az, hogy „a támadásokat sikerrel verjük vissza”. Mi lett volna, ha a 2011 őszétől 2012 tavaszáig tartó Nagy Támadás idején kormányválság zilálja Magyarországot? – teszi fel a kérdést Matolcsy, akinek londoni ismerősei is azt kérdezték, hogyan éltük túl a gyilkos támadást, ami tavaly érte a kormányt. „Mondtam nekik, kell hozzá egy miniszterelnök, egy frakció, egy kormány, egy nemzet, egy nép, egy Békemenet és még néhány egyéb dolog. Azt mondták, ők ezt nem értik” – idézte fel a sótlan angolokat összezavaró csavaros magyar észjárás sikerét.

Hogy is értenék, a sikerhez ugyanis „egyszerű gondolkodás, egyszerűség, simplicity kell”, meg kreativitás, abban pedig mi magyarok vagyunk csak igazán jók. „Kreatívnak lenni óriási energiát igényel, és sok veszteséggel jár: az új születése könyörtelen folyamat” – vélte egyszer a miniszter, akit viszont talán a veszteségek sem tántorítanak vissza a kreativitástól, bár ő talán nem is érzi azokat veszteségeknek.

Nem hittek a szemüknek

De ha már Londonnál tartunk. „A [pénzügyi] kalózoknak nem lenne jó, ha újraindulna a magyar gazdaság növekedése, a londoni elemzők ezért állandó nyomás alatt tartják a magyar híreket, különben kisebb lenne a zsákmány” – analizálta a spekulánsok természetét a miniszter, aki szerint ahogyan 1956-ban, most is kicsi, de veszélyes ponttá váltunk a globális sakkasztalon. „Fegyveresen már nem lehet leverni az új magyar szabadságharcot, más eszközöket kell bevetni.”

Igaz Matolcsyék már nyáron azt ígérték, hogy nem lesz már több új adó, majd kiderült, három megszorító csomag – package, you know – azért mégis kell a költségvetési hiány tartásához. Ennek fényében most kissé hiteltelenül hangzik az a korábbi véleménye, miszerint „példátlan gazdaságtörténeti siker, hogy az elmúlt másfél évben a nemzetközi gyakorlatoktól eltérően, megszorítások és gazdasági visszaesés nélkül állította helyre az Orbán-kormány Magyarország pénzügyi egyensúlyát.”

Ezt nem látni közgazdasági vakság, nem elismerni több mint udvariatlanság, elvégre papírunk van róla, hogy rendbe hoztuk az ország pénzügyeit. A 2011-es költségvetési többlet láttán New Yorkban, Párizsban, Londonban és Milánóban ültek, és nem hittek a szemüknek.

Fehéredő sikerbárány

„Fordulnak a dolgok. Egyre többen nem egy fekete bárányt látnak bennünk, hanem egy fehéredő, talán nem makulátlan bárányt, de egy szép, ígéretes gazdaságot. Most arra tesznek, hogy egy spekulációs hullám során velünk nem baj lesz, hanem jó lesz. Ezért most egyre többen fektetnek a sikerbe” – vélte a miniszter legutóbb.

Szerinte ma úgy tűnhet, hogy a magyar kormány „szokatlan, sőt logikátlan döntések sorát hozza”, de az, hogy szembeszállnak a pénzpiaccal, a bankokkal, a monopolpiacot szerző multikkal, az unióval és más erős érdekcsoportokkal, „nem értelmetlen, csak szokatlan.” Ha nem járt volna át minket mostanra az ezoterikus közgazdaságtan szelleme, talán eszünkbe jutna a „nem vak, csak vakmerő” vicc, de szerencsére átjárt.

Kitűnő állapotnak örvend

Jó is, különben könnyen felelőtlenek lennénk. „Felelőtlen az az ember, aki Magyarország és a magyar emberek sikerét megkérdőjelezi... Ki Kopits György és miért?... Kinek akar ártani Szajlai Csaba?... Egyest kapott az Index!” – a Nemzetgazdasági Minisztérium nem szűkölködött a jelzőkben, ha a siker irigyeit kellett móresre tanítani. Matolcsy viszont a nagy harc hevében egy barátot is elvesztett, Járai Zsigmondnak – aki korábban azt mondta, a miniszter elhasználódott – azt üzente, szívesen látja egy beszélgetésre miniszteri dolgozószobájába, hogy személyesen is meggyőződhessen arról, kitűnő szellemi és fizikai állapotnak örvend.

Magyar fenék, magyar mese magyar aggyal

„A kreatív művészek általában szomorúak, mert az újhoz fájdalmas és hosszú út vezet. Beethoven 69-szer is elvetett egy sort, mire az igazit megtalálta" - írta egyik szokásos heti jegyzetében Matolcsy, aki szerint a magyar nép kreatív, és a magyar politika és gazdaságpolitika kreatív jellegét sem vitatja senki. Ellenzői szerinte valójában félnek, mintha vöröset látnának, ezért csak logikus, hagyományos megoldásokat követnének. „A bal agyfélteke analitikus logikája az új korszakban nem működik, a jobb agyfélteke új gondolkodására van szükség. Az új megoldások ára pedig eltörpül a régiek ára mellett” – vélte. A miniszter a CNN-nek kifejtette: a magyar tündérmese, a magyar példa pedig egy éven belül sikeres lesz.

De azért nekünk is van honnan példát vennünk, például Ázsiáról, elvégre mi is onnan származunk, erre pedig büszkének kell lennünk. „Gyermekeink fenekén az első hat hétben százból harminc esetben kis piros pont van. Pont, mint a japán gyermekeknek. Ezt nekem japán tudósok mondták” – igazolta állítását a miniszter. És nem csak japán, hanem Kína is jó példával járhat elől, itt ugyanis nem csak több millió munkahelyet hoznak létre évente, de a vezetőket is érdemek, és nem választás nyomán választják ki.

Aranyos, játékos ősmagyar agysebész

„Kína egyetlen országnak tűnik, és az is, de hány kistigris, kisoroszlán, jaguár nő fel benne?” – tette fel a költői kérdést a miniszter. Szerinte „kistigrisek leszünk mi is újra, aranyosak, játékosak, de látszik a fogunk.”

Mindezt hogyan? „Mi szereljük össze a világ legjobb autóit, de vannak más területek, amiket erősíthetünk. Az ősmagyarokról feljegyezték korabeli bizánci és perzsa források, hogy három dologban voltak kiemelkedően jók: agysebészetben, gasztronómiában és vendéglátásban. Erre lehet építeni ma is” – mondta a szakember a Siker a Kárpát-medencében című előadásán.

De a növekedést nem csak erre alapozhatjuk, egyébként is érdemes nyitott szemmel járnunk a világban. „Az Egyesült Államok kifejlesztett egy technológiát, amely az élő szervezet működésén alapul és képes adatokból dolgokat és dolgokból adatokat előállítani”, ezekből a folyamatokból is tanulni lehet. „Már működnek a jövő kis gyárai az Egyesült Államok, Kenya, Afganisztán, Dél-Afrika, Norvégia és a Benelux-országok területén. Az országnak az északiak fegyelmezettségéből és az ázsiaiak vonzó reálgazdaságából kellene saját gazdaságpolitikát kialakítania” – írta egyik jegyzetében.

Angol lányimport, izgató adó

Bár sokaknak nem tetszik, hogy „a haverok, a rokonok disszidálnak”, azért aggodalomra semmi ok, Matolcsy szerint ugyanis az elvándorlás valójában rejtett nemzeti kincs. „Nagyon nagy előnyünk származik a jövőben abból, hogy a vállalkozó magyar, tengerre száll – de szerencsére szárazföldre száll –, tehát kimegy Angliába, Ausztriába, Németországba, Franciaországba. Hazahoznak tudástőkét, tőkét, esetleg egy angol lányt. Mérsékeljük, majd megfordítjuk az agyelszívást és a kézelszívást” – mondta.

Ha pedig mégsem jönnek vissza, akkor sem ürül ki Magyarország, hiszen „már 2010 nyarán megmozgatta a magyar családokban a férfiak és a nők fantáziáját az egykulcsos adó ígérete, az adókedvezménnyel kiegészített adórendszer növelte a születések számát.” Nem csoda, hogy „egy századnyi kihagyás után most van először lehetősége arra a Kárpát-medencének, hogy újból okosan összenőjön”. És hát bizony ahol az adótörvénynél nincs is jobb előjáték a házastársi szexhez, ott „nem marad felfordítatlan kő az országban, és ha összeérnek az újítások, akkor szabadulnak majd fel az energiák az országban”.

És hogy mi jöhet ott, ahol ennyi jó történt? Matolcsy 2013-ra növekedési és beruházási fordulatot ígért. A növekedéshez pedig már nem kell az IMF sem, akik minduntalan „ránk akarják tukmálni” a pénzüket, ami végül is a mi pénzünk, hiszen ők a mi bankunk. Igaz, a miniszter növekedési fordulatot már 2010 óta lát, de most már tényleg jönnie kell. Ahogy az indián időjósok is addig mondták a nagy szárazságok idején, hogy esni fog, míg előbb-utóbb igazuk nem lett.