Elemér
0 °C
10 °C

Hogyan spóroljunk 18 000 milliárd euróval?

2012.10.03. 18:51

Európában a befektetési alapok az átalakulás időszakát élik át. Az iparág nincs könnyű helyzetben, a lakossági ügyfelek a válság óta több százmilliárd euró értékben váltottak vissza befektetési jegyeket, ráadásul a bizalom még mindig nem állt helyre.

Az Európai Befektetési Alapkezelők Szövetsége (Efama) a rendkívüli helyzetre való tekintettel egy felmérést készített, amelyből kiderül, hogy az egyik menekülési út a válságból az, ha sikerül az ügyfelek befektetési horizontját növelni, és a korábbiaknál sokkal nagyobb piacszerzést tudnak elérni a nyugdíjcélú megtakarítások piacán. A biztosítókon keresztüli értékesítés viszonylag jól halad, azt kell elérni, hogy a befektetők az alapokat közvetlenül is megvásárolják például egy egyéni nyugdíjszámlára. Sokkal nagyobb figyelmet kell szentelni enekkett a kockázatok kezelésének.

Az elmúlt közel öt évben az eurózónában a háztartások teljes – vagyis a pénzügyi és a nem pénzügyi (főként ingatlan) – vagyona stagnált 45 000 milliárd eurós szinten, ami azért kellemetlen megtakarítási piacon működő intézményeknek, mivel a megtakarítási torta mérete nem tudott érdemben növekedni, míg a 2000-es évek első felében nagyon szép növekedést lehetett látni. Az alappiac számára további problémát jelentett, hogy az emberekben megrengett a bizalom több pénzügyi eszköz iránt, a befektetési alapok pedig azok közé az eszközök közé kerültek be, amelyeket a lakossági befektetők inkább adtak, mint vásároltak.

A pénzügyi vagyon 18 000 milliárd eurón állt 2011-ben, ha ehhez viszonyítva határozzuk meg a befektetési alapokban lévő vagyon változását, akkor 2007 és 2011 között 350-400 milliárd euróval csökkenhetett a vagyon. Természetesen ennek egy részét az átértékelődés tette ki, hiszen Európában magasabb a kockázatosabb eszközök részaránya, viszont a befektetési jegyek visszaváltása is komoly vagyoncsökkenést idézett elő.

Az csak részben lehet vigasz az alapkezelők számára, hogy ebben az időszakban a nyugdíjmegtakarítások a pénzügyi vagyonon belül értékét és arányát tekintve is emelkedett, utóbbi esetben 28 százalékról 32 százalékra. Külön öröm, hogy a háztartásokat közvetetten, például unit-linked biztosításokon keresztül jól meg tudják szólítani az alapkezelők, a nyugdíj-megtakarítások összetételét megnézve a befektetési alapok részaránya 20 százalékról 24 százalékra emelkedett. Összességében azonban nincs jó helyzetben az alapszektor, a legfőbb gond, hogy a lakossági ügyfelek alig vásárolnak befektetési alapokat, azonban önmagában az intézményi oldalra nem lehet építeni.

Az Efama az európai befektetési alapszektorban zajló szerkezeti átalakulás miatt döntött úgy, hogy felmérést készít, aminek az eredményeit a napokban tették közzé. A felmérésben 21 ország 57 szereplője vett részt, az Efama adatai szerint Magyarországról három válaszadó volt. Először is arra keresték a választ az szövetségnél, hogy mi az oka annak, hogy a pénzügyi eszközöket már nem vásárolja úgy a lakosság, mint korábban.

A válaszadók szerint alapvetően ciklikus okokkal magyarázható a visszaesés, a termékekben meglévő bizalom visszaesett, a piaci kockázatok megnőttek, a hozamok kedvezőtlenek voltak, miközben megfelelő tanácsadás sem társult a termékek értékesítéséhez. Érdemes módon a szereplők szerint csak ezt követően találhattuk meg magyarázó okként a díjakat.

Jól láthatóan a piaci szerelők rugalmasan próbálják az ügyféligények változását lekövetni, a kockázatkezelés került a leginkább fókuszba, nem csoda, hogy a termékfejlesztés is ebbe az irányba ment el. Az itthon nagy népszerűségnek örvendő tőke- és hozamvédett alapok Európában egyre inkább kezdenek elterjedni, miközben nagy az érdeklődést az abszolút hozamú alapok iránt is, amelyek az alacsony kamatkörnyezetben magas reálhozam elérésével kecsegtetnek, mérsékelt kockázatok mellett.

A hozamokat a kockázatkezelés, a költséghatékonyság növelés, valamint az alternatív eszközosztályok irányába történő elmozdulás mellett az is tudja "javítani", ha az ügyfelekben sikerül tudatosítani, hogy hosszabb távon fektessenek be. A piac rövidebb-hosszabb időszakaiban látható ingadozások ugyanis kellően hosszú távot nézve ki tudnak simulni. Ráadásul, ha egy nagyobb visszaesés van, és az ügyfelek hisznek a termékben és abban, hogy a veszteséget le fogja dolgozni, akkor nem adják el a befektetési jegyüket.

A felmérésben nagy hangsúlyt kapott a hosszú távú megtakarítások, azon belül is a nyugdíjcélú megtakarítások témaköre. A válaszadók többsége szerint most érkeztünk el abba az időszakba, amikor el kell kezdeni erőteljesebben az ügyfelek irányába kommunikálni a befektetési jegyek hosszú távú kedvező hatásait. Az egyik leggyorsabban növekvő terület a nyugdíj-megtakarítások piaca, ahol kitörési pontot látnak az alapkezelők.

Számos országban a költségvetési megszorításokat a nyugdíjrendszerben kezdik meg, a demográfia miatt egyre nagyobb szükség van az öngondoskodásra, a befektetési alapok úgy tudnak itt még nagyobb részesedést szerezni, ha képesek közvetlenül a végfelhasználót elérni, és megértetni, hogy érdemes a befektetői horizontjukat növelni és egy nyugdíjszámlára érdemes ezeket az alapokat elhelyezni diverzifikációs céllal. Ennek természetesen az is feltétele, hogy az alapkezelők képesek legyenek kifejezetten nyugdíjcélú termékeket fejleszteni, amelyek alacsony költségűek és gyorsan eljuttathatóak az ügyfelekhez, nem kell közvetett csatornákat beiktatni. A piac élénküléséhez az viszont elengedhetetlen, hogy az európai és nemzeti kormányok ne dolgozzanak ki olyan ösztönző rendszert, amely a befektetési horizontot növeli.