Nehéz rávenni minket a takarékoskodásra

Hiába dobáltatják velünk kitartóan a perselybe az aprót a szüleink, úgy tűnik gyorsan elmúlnak az emlékek, és mire felnövünk, egyre nehezebb lesz ellenállni a fagylaltnak, plazmatévének. No meg jönnek a csekkek, és mire a hónap végére érünk, sokszor már csak a következő havi fizetésre várunk.

Legalábbis ehhez hasonló kép rajzolódik ki több felmérésből is: az OTP márciusi felmérése szerint a válaszadók mindössze 23 százaléka rendelkezik váratlan helyzetekre félretett pénzzel, igaz, ők ebből átlagosan 20 hónapig tudnának megélni, ha szűkre fognák a kiadásaikat, a Marketing Centrum egy korábbi kutatásában pedig a válaszadók több mint a felének legfeljebb néhány hónapra elegendő, vagy semennyi megtakarítása nem volt.

Ezek az arányok különösen annak fényében rosszak, hogy saját bevallásuk szerint hányan tudnának félretenni: a CIB egy korábbi felmérése szerint a válaszadók 56 százaléka tudna rendszeresen félretenni 100 ezer forintnál kisebb összeget, de a Marketing Centrum felmérésében is a válaszadók mintegy fele úgy vélte, hogy félre tudna tenni havi 5-10 ezer forintot.

Adókedvezmény, állami támogatás

Pedig lehetőség lenne bőven, számos országban, köztük Magyarországon az állam is igyekszik rávenni arra, hogy hosszabb távra tegyük félre a pénzünket. Az ösztönzés egyik formája az adókedvezmény, amit például az önkéntes nyugdíjpénztári és egészségpénztári tagságnál, nyugdíj-előtakarékossági számlánál vehetünk igénybe – itt például a befizetett összeg 20 százalékát vagy maximum 100 ezer forintot visszaigényelhetünk a befizetett személyi jövedelemadónkból, és jóváírhatjuk a számlán.

Az állami ösztönzés másik fő formája a megtakarítások kiegészítése: ez a helyzet a lakás-előtakarékossági számláknál, ahol az állam az évente befizetett összeg 30 százalékát, vagy legfeljebb 72 ezer forintot egyszerűen hozzátesz az általunk befizetett pénzhez.

A bankok is igyekeznek

De nem csak az állam, különböző akciókkal a bankok is igyekeznek növelni a megtakarítási kedvünket. Erre pedig van is tér, hiszen a Kopint-Tárki tanulmánya szerint tavaly a megtakarításaink több mint harmada készpénzben vagy folyószámlán hevert. Ehhez hasonló arányt képviseltek a különféle értékpapírok, és a félretett pénz összegének alig több mint nyolcadát tették ki az összes megtakarításnak az úgynevezett biztosítástechnikai tartalékok, például életbiztosítások.

Ha még hozzáképzeljük az összeghez a párna alatt tartott tízezreseket is, valójában lehet, hogy a statisztikákban szereplő 5 százalék körülinél jóval magasabb is lehetne a megtakarítási rátánk. Az ugyanakkor egyáltalán nem mindegy, hogy hol tartjuk a megspórolt pénzt: míg a párna alatt az infláció miatt folyamatosan veszít az értékéből, és folyószámlán lekötetlenül sem kamatozik sokat, addig például különböző befektetési alapokban jóval magasabb hozamot érhetünk el.

A biztonságot sem kell feladni

Ha pedig teljesen biztosra akarunk menni, és nem szeretnénk a részvényárfolyamok alakulása miatt aggódni, még az egyszerű lekötéssel is jobban járunk, mint ha csak a számlánkon hagyjuk állni a pénzünket: míg az utóbbi esetben a kamat általában néhány tized százalék, addig lekötéssel banktól függően 5 százalék feletti kamatot is kaphatunk a megtakarításainkra - ez pedig, ha a lejárat után ismét lekötjük a pénzünket, az évek alatt egyre nagyobb különbséget jelent.

Hasonlóan biztonságos befektetésnek tekinthető az állampapír is, ami a mostani bizonytalan környezetben kifejezetten vonzó kamatokat nyújt.

Az oktatás a gond?

Hogy a lehetőségek ellenére miért alacsony mégis a felmérések szerint a megtakarításaink összege, az összefügghet a pénzügyi kultúra és oktatás hiányosságaival: az MNB egy korábbi tanulmánya szerint például a fiatal magánnyugdíjpénztár-tagok mindössze 11 százaléka választott úgy pénztárat, hogy összehasonlította az ajánlataikat.

A tájékozódás és az ismeretek hiánya pedig jellemzően kiterjed a befektetési lehetőségekre is, ami szerepet játszhat abban, hogy a lehetőségekhez képest még mindig viszonylag kevesen takarékoskodnak itthon.