Rafael
17 °C
29 °C
Index - In English In English Eng

Az etiópokhoz hasonlítottak minket

2013.01.03. 11:12
Árgus szemekkel figyelte a világ, ahogyan a magyar gazdaságpolitika 25 évvel ezelőtt „az etiópiai szintű kereseteket svéd adórendszerrel” ötvözte. A progresszív személyi jövedelemadó és az általános forgalmi adó bevezetése többek szerint szükséges, de rosszul időzített döntés volt, mások szerint merész, progresszív húzás, amivel a kormány a gazdasági helyzetet mentette. Fekete János és Kupa Mihály a piacot éltették, Kupa életszínvonal-csökkenést jósolt, a nemzetközi lapok Grósz Károlytól féltették a rendszert.

„A magyarok most olyan évre készülnek fel, amely 1956 óta talán a legnehezebb esztendejük lesz. A kormány drasztikus intézkedéseket tesz, hogy a gazdaság el tudja viselni a jövő nehézségeit, a legnagyobb változást a radikális adóreform jelenti” – írta huszonöt évvel ezelőtt, 1987 őszén az Economist gazdasági hetilap az 1988-ban életbe lépő adórendszer kapcsán.

Az általános forgalmi adó és a progresszív jövedelemadó bevezetését nem csak hazánkban, hanem szerte a világon nagy érdeklődés övezte, egyes lapok kommunista-kapitalista hibridről, közelgő piacgazdaságról, mások súlyos szociális hatásokról, elhibázott gazdaságpolitikai döntésről cikkeztek.

Gyanakodva fogadtuk

Az Economist például Fejesugrás az ismeretlenbe címmel írt a magyar adóreformról: szerintük a magyar kormány az új adóktól többek közt azt is remélte, hogy azzal, hogy a vállalatról az egyénre helyezik az adók súlypontját, felhívják a lakosság figyelmét arra, hogy az állam az ő pénzüket költi, és így nagyobb nyomás helyeződik az államra, hogy az adójövedelmeket gazdaságosan használja fel. „A legtöbb magyar azonban mindezt gyanakvással fogadja” – idézte a tekintélyes gazdasági hetilapot a HVG egy 1987-es nemzetközi lapszemléjében.

Nem fogadta kitörő örömmel a magyar reformot a szintén szemlézett International Herald Tribune. Egyik cikkükben azt írták, a magyar vezetés megérdemli a kémiai Nobel-díjat, „sikerült az etióp béreket a svéd adókkal ötvöznie. Egy olyan kommunista országban, ahol ez a probléma még soha nem merült fel, a jövedelemadó a beszélgetések legfőbb tárgya”.

A lapnak nyilatkozva Kupa Mihály, az akkori Pénzügyminisztérium adóreform-titkárságának a vezetője azt mondta, ahhoz hogy a gazdasági kezdeményezések beválhassanak, politikai demokratizálódásra van szükség. Elismerte, a jövedelemadó bevezetésével és a munkanélküliséggel a demokratizálódás negatív aspektusai is érvényesülni kezdenek Magyarországon. „Általános életszínvonal-csökkenés lesz 1988-ban” – mondta Kupa.

Új hibrid született

Az adóváltozásokról a Wall Street Journal korabeli száma is megemlékezett, egy 1988-as cikkben azt írták, hogy a magyar közgazdászok szerint újszerű társadalom születik – a világ első, szocializmusból és kapitalizmusból összetevődő hibridje. Szerintük a magyarok a szovjet tömb egyedüli állampolgárai, akik jövedelemadót fizetnek és általános forgalmi adót, valahányszor vásárolnak valamit.

„Az év során feltehetően még egyéb kapitalista velejárókat is tapasztalnak majd: inflációt, csődöket és munkanélküliséget” – írták. Szerintük mindennek egy olyan gazdaság a következménye, amelyben változatlanul minden az állam tulajdona, de amelyben az alkalmazottak megtudják, mennyit is ér a munkájuk.

„Bármennyit is beszélnek a reformról a kommunista világban, egyetlen más ország sem ért el ehhez hasonlót” – írta elismerően a Wall Street Journal újságírója. A lap Fekete Jánost is idézte, a Magyar Nemzeti Bank helyettes vezetőjét, szerinte „a történelemben első ízben tapasztalhatunk majd egy szocializmusra alapozott, piac által szabályozott gazdaságot.” Fekete akkor azt mondta,  a piac által szabályozott valódi árakra van szükség, valódi bérekre és valódi árfolyamokra. „Akkor majd meglátjuk, hogy ki kicsoda, és a beruházás majd a profitra törekszik” – mondta Fekete 87-ben.

A gazdasági lap ugyanakkor megjegyezte, a reformok kockázata, hogy Grósz Károly az ország új miniszterelnöke esetleg túl kockázatosnak vélheti a közvélemény haragját, és nem engedi szabadon érvényesülni a piacot. Szabad piac nélkül pedig hosszabb távon nem lesz majd pozitív eredménye a reformnak.

Hatalmas drágulás

„Várható volt, hogy az új adók népszerűtlenek lesznek, és arra is számítani lehetett, hogy még az áremelkedések előtt vásárlási láz tör ki. A magyarok sohasem voltak híresek optimizmusukról, de most még a szokásosnál is erősebb a pesszimizmusuk. A leginkább persze az életszínvonalukért aggódnak” – írta a társadalmi elégedetlenségről a már idézett Economist cikke. A lap szerint a jövedelemadó és az általános forgalmi adó is gerjeszti az inflációt, azt jósolták, hogy az árak minimálisan 15 százalékkal emelkednek 1988-ban.

A drágulással kapcsolatos aggodalmak jogosak voltak, a Belkereskedelmi Minisztérium ötrészes Leltározási segédlet című kiadványában 87 december végén közzétette a január 1-től érvényes új nagykereskedelmi és fogyasztói árakat. Eszerint a lakosság által vásárolt termékek és szolgáltatások 53 százalékában emelkedtek az árak, átlagosan 16,2 százalékkal. Az alapvető fogyasztási cikkek között az élelmiszerek ára átlagosan 10,7 százalékkal, a tej és tejtermékeké átlagosan 27 százalékkal, a tartósipari termékeké 4,3 százalékkal, a bébiételeké 44 százalékkal, a déligyümölcsöké 14,7 százalékkal, az építőanyagoké 31 százalékkal.

Kisebb mértékű volt az emelkedés a hatósági áras termékeknél, például átlag alatt drágult, 77-ről 107 forintra a trappista sajt, 9,6 forintról 10,4 forintra a fehér kenyér, egy liter tejért 7,6 forint helyett 9,2 forintot kellett fizetni. Eközben az adókhoz igazított éves átlagkereset 76 ezer forint körül volt. 1988-ban még hatóságilag döntöttek a belföldi gyártmányú mosószerek áráról, és központilag határozták meg a sertéshús, illetve marhahúsok árát is, itt azonban csak a rostélyos, a hátszín, a lábszár, a szegy és az oldalas áráról döntött az állam.

Már így sokat dolgotak a magyarok

A korabeli lapok többnyire kiemelték az adóknak súlyos társadalmi hatásait, és hogy az embereknek 88-ban már többet kell dolgozniuk ahhoz, hogy ugyanannyit keressenek, mint korábban. A fizetéseket ugyan emelték, hogy a hazavitt pénz mennyisége ne csökkenjen, ez azonban csak az alapfizetésre vonatkozott, a járulékos jövedelmeket kikezdték az új adók, ráadásul az infláció is nagyobb terhet rótt a háztartásokra. A Financial Times 87 nyarán ráadásul éppen arra mutatott rá, hogy a magyarok több munkát már aligha tudnak vállalni, „ők dolgoznak a legtöbbet Kelet- illetve Nyugat-Európában".

„Az általános heti 40 órán felül a többségnek másodállása is van, sőt némelyeknek harmadállása is. Noha hivatalos adatok nincsenek, számos közgazdász úgy véli, hogy a magyarok napi 16-18 órát dolgoznak – ez is az oka annak, hogy ma a világon Magyarországon a legmagasabb az öngyilkossági és válási arányszám. A hivatalos átlagbéreket figyelmbe véve Budapesten egy munkásnak 17 évig kellene dolgoznia, hogy vásárolhasson egy 60 négyzetméteres lakást” – írta a Financial Times, amit egy 87-es HVG idéz.

A Economist cikke szerint az adóreform a jobban kereső embereket érinti a legrosszabbul, hiszen a pluszjövedelmeket a legfelsőbb kategóriában 60 százalékos kulccsal adóztatják meg. Egy a lapnak nyilatkozó magas beosztású magyar szerint teljes jövedelme negyedével csökken a reform hatására.

„A közgazdászok abban nem kételkednek, hogy Magyarországnak új adónemre volt szüksége, de sokan úgy gondolják, hogy az időzítés hibás. Kétlik, hogy helyes volt a két nagy változtatást egy időben bevezetni, főleg egy olyan periódusban, amikor az öveket szorosabbra kell húzni. Sokak szerint az adóreform igazi előnyei csak akkor mutatkoznának meg, ha egyben a piacok is kötetlenebbé válnának, beleértve a bérek, az árak és a pénzügyek szabályozását” – írta a hetilap.

Grósz, aki kimondta

A szovjet lapok mindeközben arról cikkeztek, Magyarországon az adórendszer bevezetését és a rendkívüli gazdasági intézkedéseket egyedül az ország hatalmas adóssága teszi szükségessé. Arról írtak, hogy Grósz Károly megítélése a magyarok körében annak ellenére is kimondottan jó, hogy parlamenti bemutatkozásában „sok keserű igazságot mondott honfitársainak”. Például elmondta, hogy Magyarország adóssága 16 milliárd dollár, ő volt az első, aki nyilvánosságra hozta ezt az adatot. "A fizetésképtelenséget, az átütemezést elkerülendő, rendkívüli intézkedéseket kellett hozni" - magyarázta a budapesti intézkedéseket az egyik 87-es HVG-ben szemlézett szovjet napilap.

„Egyensúly nélkül nem lehet kibontakozni” – mondta 1987-ben költségvetési expozéjában Medgyessy Péter újonnan megválasztott miniszterelnök-helyettes is, szerinte ugyanakkor az adók fő célja nem az állami bevételek növelése. "Az adó újraelosztása fogja megadni azt a mércét, amellyel a kormány különbséget tehet a sikeres és az akadozva működő vállalatok között" - jövendölte Medgyessy.

Erről beszélt az új adórendszer kialakításának egyik központi alakja Kupa Mihály is. „Eddig a hatékony vállalkozásokat adóztattuk, az alacsony teljesítőképességűeket, pedig támogattuk. Minden törekvésünk arra irányul, hogy olyan önálló vállalkozásokat teremtsünk, amelyek felelősséggel tevékenykednek, és ahelyett, hogy a kormány beavatkozását várják, a piac szempontjait veszik figyelembe” – nyilatkozta Kupa 1987-ben.

(Az idézetek a korabeli hetilapok, napilapok és kiadványok könyvtári példányaiból származnak.)

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!