Budapest virágzik, a vidék elbukott

Az elmúlt öt év egymást követő gazdasági válságai még inkább vízfejűvé tették az országot. Sok szolgáltatásban persze mindig is egyeduralkodó, vagy legalábbis piacvezető volt Budapest, de a válság tovább erősítette a főváros pozícióját a megyékhez és régiókhoz képest. Kicsit sarkítva azt is mondhatjuk, hogy gazdasági értelemben ma már csak a főváros és annak agglomerációja nincs tetszhalott állapotban, lényegében csak ott van érdemi vásárlóerő.

És ezt a statisztikák is megerősítik. A KSH adatai szerint 2007-ben összesen 162 473 bolt volt az országban, a számuk 2011 végére 153 065-re csökkent, ami hat százalékos csökkenést jelent. Ugyanebben az időszakban viszont Budapesten 1770-nel nőtt a boltok száma, és míg 2007-ben a magyar üzletek 19 százaléka működött a fővárosban, 2011 végén ez az arány már 22 százalék fölött volt. Ugyanebben az időszakban 14 megyében több üzlet zárt be, mint amennyi kinyitott.

Nem csak a boltok, a GDP-termelés sem megy

Persze sok területen lehet felállítani Budapest-vidék párhuzamokat, a kiskereskedelem és az azt pörgető fogyasztás mégis jó hőmérője az ország gazdaság helyzetének, a lakosság várakozásainak. Kicsit általánosabb, de valamivel pontosabb képet kaphatunk, ha megnézzük, hogy egy-egy megye mennyivel járul hozzá a magyar gazdaság teljesítményéhez.

A KSH egyes megyei szintű adatai csak két év késéssel jelennek meg, így a kormányváltás óta eltelt időszak változásairól még semmit nem tudunk. Azt viszont meg tudjuk mutatni, hogy az egyes megyék GDP-hez való hozzájárulása hogyan változott 2007 és 2010 között.

Nagyjából sehogy. Igaz, mivel lassú folyamatokról van szó, az évek közötti változás nem is lehet látványos. A legnagyobb ugrás akkor látszik, ha 2007-ről egyből 2010-re váltunk. Ezekben az években Pest megye és Borsod részesedése látványosan csökkent, miközben Budapest részaránya nagyot nőtt. 2010-ben a főváros termelte a magyar GDP közel 40 százalékát.

Noha az uniós támogatások egyik célja az elmaradott térségek támogatása, ezek, valamint az autópályaépítések, a regionális fejlesztési programok és a beruházási adókedvezmények ellenére sem csökken a magyar vidék hátránya Budapesthez képest. Legalábbis erről árulkodik az egyes megyék GDP-termelő képességeinek elmúlt néhány éves alakulása. A grafikon jól szemlélteti a főváros elszívó hatását, megkérdőjelezi az uniós pénzek elköltésének hasznosságát, és azt is, hogy van esély a vidék felzárkózására. Sőt, sajnos inkább azt vetíti előre, hogy a felzárkózás helyett még nő is a mostani távolság.

A két Magyarország

Budapest magas részesedésének a GDP termelésében és felhasználásában az is lehet a magyarázata, hogy a fővárosban magasabbak a bérek, mint a többi régióban, így nagyobb a fogyasztás is. Az egy lakosra jutó nettó jövedelem a fővárosban és térségében két és félszerese a legalacsonyabb jövedelmi kategóriába tartozó vidéki kistérségekének.

GDP/fő, vásárlóerő-paritáson az EU27 átlagában (%, Eurostat)	2007	2008	2009
Közép-Magyarország	102	105	109
Közép-Dunántúl	57	58	54
Nyugat-Dunántúl	60	62	60
Dél-Dunántúl	42	44	45
Észak-Magyarország	39	40	40
Észak-Alföld	39	40	42
Dél-Alföld	41	43	43

Sok más mutatóval is össze lehetne vetni Budapest és a többi régió fejlettségi szintjét. Az, hogy hol mennyi GDP-t állítanak elő, összességében mégis jó közelítés, a mindennapokban is jól érezhető különbségekhez vezet. Aligha csodálkozunk például azon, hogy a lakosság arányához képest a budapesti és Pest megyei régióban vásárolták magasan a legtöbb kozmetikai terméket és háztartási vegyiárut, de szinte természetesnek vesszük azt is, hogy a fővárosban csaknem ötször annyi az autókereskedés, mint a megyékben átlagosan. Vannak vidéki régiók, ahol a szalonok és szakszervízek 50-60 kilométeres körzetben eltűntek. Nincs fizetőképes kereslet, ezért a többség a számla nélkül dolgozó, feketén működő garázsszervízekbe hordja a kocsiját.

Az alábbi táblázat azt mutatja, hogy Budapest nem csak mérete és a más városoknál jóval több lakója miatt húzott nagyon el a többi régiótól: az egy főre eső GDP is jóval nagyobb. Sőt, ez az egyetlen hely az országban, amit még a 2009-es visszaesés is elkerült, kis növekedés még akkor is volt, amikor máshol 5-10 százalék közötti volt a visszaesés. Budapest tehát nemcsak gazdagabb, de az emögötti tényezők miatt válságállóbb is az ország elmaradottabb részeinél.

Ha nincs GDP, nincs munka sem

A Nemzeti Vidékstratégia 2012-2020 szerint az alapvető probléma, hogy a globalizált világban úgy általában a vidék elveszítette eredeti funkcióját, ami a közeli városok ellátása volt. Manapság azok a vidéki települések sikeresebbek, amelyek be tudnak kapcsolódni egy nagyobb térség árukereskedelmébe. Akiknek ez nem sikerült, azok piacot veszítettek, kiürültek, elöregedtek és elszegényedtek. A legnagyobb vesztesek az aprófalvas térségek és a vidéki központoktól távolabbi városok. Ezekben már inkább csak lakni lehet, sem mezőgazdasági, sem ipari, sem szolgáltatás jellegű állások nincsenek.

A Vidékfejlesztési Minisztériumban készült stratégia szerint a fentiek miatt vidéken – főleg az ország keleti, észak-keleti és dél-dunántúli részén – összefüggő zónákat alkotnak a kiugróan magas munkanélküliségű térségek. Egyes kistérségekben a munkanélküliség 20-25 százalék volt 2009-ben, miközben a fővárosban ennek nagyjából az ötöde volt ez az érték.

Ennek megfelelően a foglalkoztatásban is óriási szakadék van a régióink között. Az Eurostat adatai szerint, ahogy a GDP-termelésben sem látunk fejlődést, úgy a foglalkoztatásban sem volt semmi javulás, és ez a közép-magyarországi régióra is igaz. A folyamatok természetesen a gazdagabb régiókat is visszahúzzák, hiszen itt termelődik meg az a pénz, amiből az állam más régiókat támogat. A legtöbb szociális segély az ország legészakibb csücskébe és a délnyugati határhoz megy. Az alábbi táblázat magyarázatot ad arra, hogy miért.

Foglalkoztatási ráta (15-64 év, Eurostat)	1999	2000	2001	2002	2003	2004	2005	2006	2007	2008	2009	2010	2011
Közép-Magyarország	59,7	60,4	60,6	60,9	61,7	62,9	63,3	62,7	62,7	62,7	61,6	60,3	60,2
Közép-Dunántúl	58,5	59,2	59,3	60,0	62,3	60,3	60,2	61,4	61,8	60,3	57,8	57,3	59,9
Nyugat-Dunántúl	63,0	63,4	63,1	63,7	61,9	61,4	62,1	62,8	63,4	62,1	59,7	59,0	60,2
Dél-Dunántúl	52,8	53,5	52,3	51,6	53,5	52,3	53,4	53,6	51,2	51,0	52,1	53,1	51,8
Észak-Magyarország	48,1	49,4	49,7	50,3	51,2	50,6	49,5	50,4	50,8	49,5	48,6	48,7	48,7
Észak-Alföld	48,8	49,0	49,5	49,3	51,6	50,4	50,2	51,1	50,5	49,9	48,1	49,3	50,3
Dél-Alföld	55,3	56,0	55,8	54,2	53,2	53,6	53,8	54,3	55,2	54,5	53,2	54,4	54,5

Mitől lesz sikeres egy város?

Budapest tehát nagyon elszakadt az ország többi részétől. Úgy tűnik, hogy ez a szétválás végleges és visszafordíthatalan. Budapest vonzereje és GDP-termelő képessége várhatóan a következő években is gyorsabban fog növekedni, mint a többi régióban. A távolodást a központi fekvés, a lakosságszám, az infrastruktúra, az oktatás és a szolgáltatások minőségén túl olyan adottságok is erősítik, mint például ebben a városban összpontosul a GDP majdnem 10 százalékát adó állami szolgáltatások nagy része. A vidéki beruházások nagyrészt viszont olyan egyszeri bővítések, melyek úgy tűnik, hogy nem tudják érdemben és tartósan befolyásolni az arányokat.

Így a Budapest-vidék hasonlítgatás mellett hasznos lehet a vidéki nagyvárosok összevetése, vagy a méretben hasonló kisebb-közepes települések hasonlítgatása. Ebben az összefüggésben az a kérdés, hogy mitől sikeres az egyik, és miért nem sikeres a másik város, miközben adottságaik hasonlóak.

A témának könyvtárnyi irodalma van, a legutóbb megjelent sikerkönyv (Edward Glaeser közgazdász, városkutató, harvardi professzor tavaly megjelent munkája, a Triumph of the City, A város diadala). A könyvről szóló cikkünk távoli, de mégis univerzálisan alkalmazható, jó kiindulópontokat ad. Glaeser egyik példájában két emblematikus amerikai nagyváros elmúlt évtizedeit hasonlítja össze. Miért történhetett meg az, hogy a néhány évtizeddel ezelőtt még nagyon hasonló helyzetben lévő New York és Detroit az elmúlt negyven évben elképesztően más pályát futottak be?

Sok tanult ember kell

A hetvenes években New York és Detroit, a két korábbi amerikai fellegvár hasonló gödörbe került. A termelési központok csillaga leáldozott, a szállítási költségek huszadik századbeli megtizedelődésének hatására a termelés a világ olcsóbb munkaerejű helyeire települt, pácban hagyva így az amerikai városokat. New York és Detroit is csődközeli helyzetbe jutott, és a munkájukat elvesztő dolgozók társadalmi problémájával is szembe kellett nézniük. Negyven évvel később New York virágzik, Detroit pang. New Yorkba özönlenek a turisták, és a letelepedni vágyók csillagászati összegeket fizetnek a lakásokért. Ezzel szemben Detroitban nyomasztóan üresen állnak az egykor csúcsminőségű irodák, a munkanélküliség jóval magasabb az országos átlagnál, és az alacsony lakásárak ellenére a lakók inkább elköltözni vágynak.

Glaeser szerint manapság az innovativitás, a tudásátadás, az egymástól és a külvilágtól való tanulás szerepe értékelődött fel. A professzor legfontosabb megállapítása az, hogy nem az épületek teszik a városokat, hanem a bennük lakók. A beton nem teremt munkahelyet, csak kiszolgálja az igényeket. A városok sikerességének magyarázatát tehát a stabil jogi és gazdasági környezetben, vagy ennek hiányában kell keresni. A jól működő városok úgy ösztönzik az ott lakókat, hogy felemeljék a városukat.

És hogy miért írtunk erről? Mert Budapest, ha az országnak valóban a motorja, dinamikus és irigylésre méltó hely például Szabolcsból, Békésből vagy Somogyból nézve, nemzetközi összehasonlításban sajnos korántsem sem áll jól. A European Cities Monitor által megkérdezett gazdasági döntéshozók szerint a kormány által alakított üzleti környezet meghatározó a döntéshozatal szempontjából. Ebben pedig nem szerepel jól Budapest: Pozsony, Bukarest, Varsó és Prága is megelőzi a magyar fővárost, ami igencsak hátracsúszott a sorban 2008 óta.