Szilárda
0 °C
6 °C

Járai: Jön még hozzánk az IMF

2013.02.07. 14:48 Módosítva: 2013-02-07 22:07:54
A nemzeti bank a mostaninál többet tehet a gazdaság élénkítéséért, de csak olyan, „a mainál jobb” gazdaságpolitikát szabad segítenie, ami fenntarthatóvá teszi a növekedést – ezt Járai Zsigmond korábbi MNB-elnök és volt pénzügyminiszter mondta egy csütörtöki konferencián. Azzal, hogy a mostani gazdaságpolitika nem jó, egyetértett az első Orbán-kormány egy másik volt minisztere, Chikán Attila: a közgazdászprofesszor szerint a legnagyobb baj, hogy a problémákat nem megoldottuk, hanem eltoltuk a jövőbe. Közben az adóelvonás 700-800 milliárddal több, mint 2011 előtt volt, tette hozzá László Csaba adótanácsadó, aki a Medgyessy-kormány első pénzügyminisztere volt.

Nagyon sajátos szögből kell nézni a magyar gazdaságot ahhoz, hogy ki lehessen jelenteni, hogy megteremtődtek az egészséges növekedés feltételei – reflektált Chikán Attila, a Corvinus professzora, volt pénzügyminiszter Cséfalvay Zoltán nemzetgazdasági államtitkár előadására a Világgazdaság évindító konferenciáján.

Nem lehet sikeresnek mondani

„A kormány nagyon nehéz helyzetet örökölt 2010-ben, de nem jó irányba indult el. Vízió ugyan van – Gyurcsányéknak még ez sem volt –, de az világos, hogy a választott eszköztárral a kormány a saját vízióját sem fogja tudni megvalósítani. Nem lehet kimondani azt, hogy ez egy sikeres gazdaságpolitika” – mondta el Chikán.

A professzor szerint az állami szerepvállalás módja és mértéke az egyik gond. Az állam működtet sok mindent, és lehet, hogy ezek a beavatkozások bizonyos ideológiai célokat szolgálnak, de a gazdaság fejlődését nem, amit a tényeken is látunk.

Benyomom, kitüremkedik

Bizonyos mutatókat kiemelve mindig lehet eredményt felmutatni, ez a mutató most a hiánycél betartása. A hiányt le lehet nyomni, ami jó dolog, de a gazdaság egy összetett struktúra, „amit ha valahol benyomok, akkor valahol máshol meg majd valami ki fog türemkedni”. Chikán szerint egy csomó problémát kitoltunk a jövőbe, példaként a nyugdíjállamosítást, az oktatást, és az egészségügyet említette.

„Az, hogy most néhány milliárd forintot ezeken a területeken megspórolunk, közben nem figyelünk oda arra, hogy mi lesz a jövőben, nem jó dolog. Az átfogó szemlélet hiánya a probléma. Nem hiszem, hogy érdemi gazdaságpolitikai fordulat nélkül lehet változtatni a helyzeten, így tartós stagnálás fog következni. Nincs innováció, nincsenek beruházások, nem látszik a fordulat csírája, ami persze nem azt jelenti, hogy nincs is meg a lehetősége. De az nem egy vagy két év munkája lesz” – sorolta a problémákat a professzor.

Járai: Jó célok, rossz eszközök

„Nagyon nagy filozófiai és programszintű eltérések vannak az első és a második Orbán-kormány között” – mondta Járai Zsigmond volt jegybankelnök, az első Orbán-kormány első pénzügyminisztere.

„A kormány jó célokat tűzött ki (költségvetés konszolidációja, államadósság csökkentése, munkaerőpiac növelése), de még a jó lépéseket is rosszul hajtja végre (költségvetési konszolidáció, frankadósok kimenekítése), ezek a lépések, pontosabban ezek végrehajtása bizonytalanságot és bizalmatlanságot szül, így sokszor a jó szándékú lépések egyébként pozitív hatásait is kioltja a kabinet. Ennek egyik jele, hogy a költségvetés konszolidációja elméletileg több bizalommal és megugró beruházási rátával kellene járjon, de mégsem ez történik.”

Jön még ide az IMF

Járai az elmaradt IMF-megálapodásra utalva azt mondta: a nemzetközi hitelcsomagnak nem csak az lett volna a hozadéka, hogy az adósság finanszírozása olcsóbbá válik. Az IMF-fel a hátunk mögött a bankok és a vállalkozók is olcsóbban kapnának hitelt, a magyar gazdaságpolitika hitele az IMF jelenléte miatt automatikusan javulna. Ez pedig több beruházáshoz és magasabb gazdasági növekedéshez vezetne.

„Akkor lesz megállapodás, ha az mindkét félnek fontos.” Járai szerint a magyar fél még nem mérte fel jól a magyar érdekeket – ez előbb felsoroltak pozitív hozadékával ugyanis a kormány nincs tisztában. „Ehelyett azzal vagyunk elfoglalva, hogy tudjuk magunkat a piacról finanszírozni. Viszont ha a serpenyőbe beletennénk az IMF-megállapodás összes pozitív hatását, akkor lehet, hogy rájönnénk, hogy mégis jobb lenne az egyezség.”

Járai szerint 2008-ban az IMF-nek is fontosabb volt a megállapodás, mint most, hiszen akkor, ha csődbe megyünk, bedöntöttünk volna más országokat is. Most ezt nem lehet mondani, sőt, az IMF azt látja, hogy az adósságunk menedzselhető. „Ezért most az IMF nem érdekelt abban, hogy hitelesítse az unorthodox magyar gazdaságpolitikát. Amíg a világ tele van pénzzel, addig a megállapodást lehet tologatni, de egyszer el fog jönni az alku ideje. 2008-ban sem számított rá senki, de amikor nagyon kellett, akkor nagyon gyorsan meglett a megállapodás.”

A jegybank többet tehetne

Tud-e növekedést csinálni a jegybank? – folytatta előadását a volt jegybankelnök. „Korábban azt mondtam volna, amikor még a jegybankban dolgoztam, hogy hosszú távon a jegybank nem segíthet a növekedésben. De öregedtem, és más lett a világ. Minden jegybank megváltozott, már csak a magyar jegybank olyan, mint a válság előtt volt.” Járai szerint a válság miatt a jegybankok mozgástere nőtt, van néhány eszköze a növekedés megsegítésében, „de óvatosnak kell lenni, mert ha ha a jegybank függetlensége sérül, abból baj lehet”.

Arról is beszélt: „nem gondolom, hogy Magyarországon két kézzel lehetne szórni a pénzt (kötvényvásárlás, kamatcsökkentés), de az elmúlt években tett lépéseknél azért több a mozgástér, ha óvatosak vagyunk.”

Járai azonban egy nagyon fontos szempontra is figyelmeztetett. Szerinte az MNB „csak olyan gazdaságpolitikát szolgáljon ki a saját eszközeivel, amelyek fenntarthatóvá teszik a növekedést. Tehát nem csak a jegybanki politikának, hanem a gazdaságpolitikát is meg kellene változtatni. Bármilyen gazdaságpolitikát nem szabad kiszolgálni, de egy mainál jobb gazdaságpolitikát az MNB a mainál határozottabban segíthet.” Szerinte ezek együtt a következő években valamelyest hozzájárulhatnak a potenciális növekedés javulásához.

Többet adózunk, mint két éve

A versenyképességi világranglistán a 48. helyről a 60. helyre léptünk vissza. Ma nagyobb az adócentralizáció 700-800 milliárd forinttal, a GDP 2-2,5 százalékával, mint 2011-ben volt (akkor 36,5 százalék volt, most 39) – mondta el László Csaba volt pénzügyminiszter, a KPMG tanácsadó részlegének vezetője. És az igaz, hogy az adónövekedés egy része nem közvetlenül a családokra lett ráterhelve, de "ne legyenek kétségeink, hogy ezek az adók búvópatakként keresik a lehetőséget, hogyan tudnának átrakodni".

László elmondta: egy-egy bank, amikor a kitettségét leépíti, 2-3 milliárd eurót visz ki az országból a vállalati refinanszírozás csökkentésével. Ez még legalább másfél-két évig tart. „Az egyik legnagyobb vállalati banknál a hitel-betét mutató már 80 százalék, tehát már a mi betéteinkből finanszírozzák a külföldet.”

László az államadósság-csökkentés sikerét megkérdőjelezve azt mondta: azzal a 3000 milliárd forinttal, amit átvett az állam a magánnyugdíjpénztárak államosításával, számolnia kell a későbbi államadósságban. „Nem most, nem jövőre, de ez a 3000 milliárd forint a mostani államadóssághoz hozzá fog csapódni egyszer, hiszen az állam ezt a pénzt nagyrészt elköltötte, viszont a nyugdíjkifizetések kötelezettségét magára vállalta. Szóval lehet, hogy az államadósság csökkent 3-4 százalékponttal, de a kötelezettség is emelkedett 3000 milliárd forinttal.”