Álmos
0 °C
9 °C
Index - In English In English Eng

Miért szeretne lázadást Orbán Viktor?

2013.03.11. 15:26 Módosítva: 2013.03.11. 15:53

Úgy tűnik, nem a levegőbe beszélt (vagyis írt) még gazdasági miniszterként Matolcsy György, amikor január közepén a Heti Válasz hasábjain arról elmélkedett: „senki nem veszítene azon, ha az állam visszaszerezné a hibásan eladott belföldi monopóliumokat: a befektetőknek már sokszor megtérült, és megelőznék későbbi veszteségeiket”. A sorait már akkor nehéz volt másként értelmezni, mint nem is annyira burkolt figyelmeztetésként arra, hogy aki szembe megy a kormány szándékaival (jelen esetben cégvásárlási szándékával), az könnyen pórul járhat.

A közmű- és energiaszolgáltatók – történetesen egykori belföldi monopóliumok – most már kezdhetik nagyon komolyan venni ezeket a sorokat. Az elmúlt hetek fejleményei ugyanis arra utalnak, hogy a magyar törvényhozás minden eszközzel a veszteséges működésre próbálja rákényszeríteni őket. Sőt, Orbán Viktor miniszterelnök már lázadásra szólított fel ellenük, „a gátlástalan és telhetetlen vállalatok” ellen, akik „óriási profitokat termeltek”, és egy bírósági ítélet, ami „maga a botrány”, ezt tovább engedné nekik.

Miről is van szó, mit tettek cégek és mit a magyar bíróságok, hogy már a hatalmi ágak elválasztására kínosan ügyelő, más hatalmi ágaktól magát szigorúan távol tartó miniszterelnök sem tudott elmenni amellett szó nélkül?

Nos, a Fővárosi Törvényszék a napokban kimondta: a Magyar Energiahivatalnak jogellenes az ármegállapító rendelete, miután a hivatal nem vette figyelembe, hogy a január elsejétől érvényes új terhek (közműadó, tranzakciós illeték, illetve a Robin Hood-adó kulcsának 31 százalékra emelése) indokolt költségnek számítanak.

Az energiapiacon ugyanis a lakossági szolgáltatás tarifáit a hatóság állapítja meg, de az ármegállapításkor a most hatályos törvény szerint köteles a költségeket figyelembe venni. Olyan ez, mintha a kenyér árát a Magyar Kenyér- és Élelmiszergabona-ügyi Hatóság szabná meg, vagy a sörét a Nemzeti Sörgazdálkodási Hivatal, és nem a piac. Azokat azonban a piac szabályai befolyásolják, és természetesen ha nőnek a termelők, gyártók, szolgáltatók költségei – drágul a traktorba a dízel, nő az idénymunkások bére –, akkor nőnek az árak is.

Az energiaellátásban úgynevezett indokolt költségek vannak – vagyis a törvény szerint a hatóság döntheti el, hogy mely költségek alapján jogosult egy szolgáltató árat emelni, és mely költségek alapján nem. Az energiahivatal árszabályozása szerint a fent felsorolt közterhek nem lett volna ilyen, lakossági gázár- vagy áramáremelést alátámasztó költségek. A bíróság viszont azt mondta, hogy de, ezek bizony ilyen költségek.

Amire Orbán Viktor és a magyar kormány meg azt mondták, hogy de bizony nem azok. És nyomban új törvényt ültek, vagyis ülnek: a parlamentnek már benyújtották azt a törvényjavaslatot (pdf), ami kereken megtiltaná a szolgáltatóknak, hogy áthárítsák az ügyfelekre a csekkadót vagy a szektort terhelő különadókat (a megnövelt Robin Hood-adót vagy a közművezetéket adóját).

(millió forintban)  árbevétel  üzemi eredmény  pénzügyi eredmény  adózás előtti eredmény  adózott eredmény
 EDF elosztó 44 204 9 799 -1 197 8 883  7 687
 egyetemes* szolgáltató  62 255  -883  -234  -1 193  -1 193
szabadpiaci kereskedő 65 628 2 118 -438 1 680 1 550
 E.ON elosztó 150 302 12 299 -5 514 9 541 9 111
 egyetemes* szolgáltató  195 286  -7 981  -1 373  -9 666  -9 666
szabadpiaci kereskedő 186 638 10 304 810 11 085 10 725
 RWE elosztó 148 455 19 431 305 19 734 15 308
 egyetemes* szolgáltató  199 095  -6 984  -2 210  -9 236  -9 236
szabadpiaci kereskedő 188 061 9 129 -1 160 7 958 6 787
 Összesített adatok (EDF, E.ON és RWE együtt):      
  elosztó 342 961 41 529 -6 406 38 158 32 106
   egyetemes szolgáltató  456 636  -15 847  -3 817  -20 095  -20 095
  szabadpiaci kereskedő 440 327 21 551 -788 20 723 19 063

A törvénnyel a kormány lényegében tartósan veszteségbe taszítaná az energia- és közműszolgáltatókat, amely a kormányfő szavaival szemben („milliárdokat kerestek az embereken”) már most is vastagon veszteségesen látják el a lakossági szolgáltatásokat. Az EDF, az E.On és az RWE összesen 15,8 milliárdos üzemi veszteséget szenvedett el a lakossági és kisfogyasztóknak nyújtott úgynevezett egyetemes szolgáltatáson 2011-ben, ami a szintén mínusz pénzügyi eredménnyel 20,09 milliárdos adózás előtti mínusszá duzzadt.

Ha a törvényjavaslatot elfogadják, az még nehezebb helyzetbe hozza a szolgáltatókat, és újabb kockázati tényező lesz a magyar energiapiacon (ráadásul nem segíti az energiatakarékos fogyasztói magatartást sem, ha a piacinál olcsóbb energiát használ, és az sem biztos, hogy a nemzetgazdasági szinten valóban legolcsóbbat fogja választani). Az elmúlt évek közterhei miatt ebben a szektorban már mostanra hatalmas mértékben, 37 százalékkal csökkentek az energetikai beruházások. Az elmaradt fejlesztések és egyre inkább elmaradó karbantartások kezdenek rendszerszintű kockázatokat hordozni, ennek kockázataira Varró László, a Nemzetközi Energiaügynökség divízióigazgatója is felhívta már a figyelmet, többek között az Indexnek adott interjúban.

A kormányfő viszont a borítékolható törvényi tiltással – ami egy általános büntetőhadjárat részének tűnik – sem elégedett, ezért hétfői parlamenti beszédében arra is felszólította az embereket, hogy lázadjanak fel az energiaszolgáltatók ellen. Hogy ezt hogyan érthette, azt nem fejtette ki. Ön hogyan lázadna?

Hogyan lázadhatunk a közmű- és energiaszolgáltatók ellen?

  • 5823
    Levegőből kivett ingyenes éteri energiával
  • 4558
    Háztáji atomerőművel
  • 1335
    Áramlopással
  • 1056
    Hetente csak egyszer fürdünk, akkor is patakban vagy lavórban, hideg vízben
  • 1004
    Közvetlen a Gazpromtól veszünk gázt
  • 876
    A rezsiszámlák késve fizetésével
  • 820
    Lekapcsoljuk a villanyórát, és veszünk ezer raklap gyertyát