Szlovákok, dolgozzatok kevesebbet!

A szlovák kormány a szakszervezetekkel karöltve a munkaidő átmeneti rövidítésével szeretne új állásokat teremteni. A Fico-kabinet számításai szerint ha heti egy órával rövidülne a heti 40,9 órás munkaidő, az országos viszonylatban mintegy 25-30 ezer új állást teremtene, ami azért volna égetően fontos, mert Szlovákiában 2013 januárjában 14,8 százalékos szintre kúszott fel az állástalanok aránya, amire 2004 óta nem volt példa, írja a Napi Gazdaság.

"A szakszervezetekkel megegyeztünk, közös a célunk. Viszont kemény ellenállást tapasztalunk a munkaadói oldalról" − nyilatkozta a lapnak Michal Stuska, a szlovák munkaügyi minisztérium szóvivője, hozzátéve: ha a felek nem jutnak egyezségre, akkor a koncepció sem valósítható meg.

Ez egy abszurd ötlet − nyilatkozta Martin Hosták, a munkaadók országos uniójának (RÚZ) titkára. Néhány éve hasonló elképzeléssel rukkoltak elő a franciák, ám az kudarcba fulladt, az állástalanok aránya egyenesen tovább emelkedett − érvelt Hosták. Szerinte a kísérlet azt eredményezné, hogy a munkaadók nem vennének fel több alkalmazottat, hanem a már meglévő állománnyal a rövidebb munkaidő alatt végeztetnék el az azonos mennyiségű, vagyis időarányosan nem csökkentett feladatok számát.

Emil Machyna, a szlovák KOVO (vasas) szakszervezet elnöke viszont úgy véli, ha a megrendelések mennyisége nem csökken, akkor a rövidebb munkaidő miatt óhatatlanul fel kell venni további alkalmazottakat. Machyna Hollandiát hozta fel példaként, ahol a heti átlagos munkaidő 30,4 óra, a munkanélküliek aránya tartósan 6 százalék alatt mozog, miközben az átlagbér 3190 euró. Ezzel szemben a heti 40,9 órás szlovákiai munkaidő az Európai Unión belül az egyik leghosszabb (a cseheknél és a lengyeleknél is ennyi, 42,1 órával egyedül a görögöknél magasabb, az idevágó magyar adat 39,4 óra az Eurostat adatai szerint), és a csupán 805 eurós átlagbér ellenére (2012-re vonatkozó adat) mégis 15 százalék felé kúszik az állástalanok aránya.

Michal Páleník, a szlovák foglalkoztatási intézet igazgatója úgy gondolja, a cégeket önkéntes alapon nem lehet rávenni a rövidebb munkaidő elfogadására, miközben a béreket nem kurtítanák meg időarányosan. Ugyanis ez a lépés csökkentené a versenyképességet, drágítaná a termelést, ami az ismét beköszönő válság idején különösen nehezen viselhető el. Emil Machyna szerint az is némi megoldást jelentene, ha az engedélyezett túlórák számát faragnák le. Az unióban éves szinten átlagosan 80 túlórát engedélyeznek, nálunk viszont 400-at − magyarázta. A folyamatosan üzemelő cégekben pedig 36 órára mérsékelhetnék a munkaidőt, mert így három műszak helyett négyben dolgoznának a munkavállalók.

A Fico-kormány még egy elképzeléssel rukkolt elő. Azok a cégek, amelyek a válság miatt lassúbb üzemmódba kapcsoltak, ám az állományukat mégsem építik le, az átmenetileg feleslegessé váló alkalmazottak 1 napi bérének költségét (heti szinten) magára vállalná az állam. Az erről szóló törvénytervezet már elkészült, ha a parlament különösebb huzavona nélkül elfogadná, akkor 2013 júniusában lépne hatályba. A kabinet számításai szerint ezzel mintegy 5000 alkalmazottat lehetne megmenteni, éves szinten 380 ezer euró ráfordítás árán. Ez utóbbi megoldás bevált például Németországban, ám a szakértők arra figyelmeztetnek, hogy az állami segítségnek időben behatároltnak kell lennie.

A szlovák kormány a munkahelyek megőrzése mellett egyben szigorítaná a minimális nyugdíjfolyósítás jogosultságának feltételeit is. Napjainkban a 62 éves nyugdíjkorhatár elérését követően az érintettek már 15 év munkaviszony után is jogosultak a minimálnyugdíjra, ám ezt a határt a közeljövőben 20 évre szeretnék emelni. Ha fenn akarjuk tartani a nyugdíjfolyósítás rendszerét, akkor ez elkerülhetetlen lépésnek tűnik − mondta Jozef Burian, a munkaügyi minisztérium államtitkára. Az elképzeléssel az ellenzék és az elemzők többsége is egyetért. Tartósan elképzelhetetlen, hogy akik legalább 20 éven át nyugdíjasok, mindössze 15 éven keresztül fizessék a nyugdíjbiztosítást − vélekedett Vladimír Baláz, a szlovák tudományos akadémia közgazdásza, hozzátéve: jelenleg egy nyugdíjasra 1,6 aktív munkavállaló jut, ám 2030-ra az arány 1:1-hez lesz, ami kritikusnak számít. (Magyarországon is 20 év szükséges a minimális nyugdíj eléréséhez, Lengyelországban pedig 25 év.)