Gellért, Mercédesz
12 °C
16 °C

Matolcsy új mesterterve

2013.04.05. 16:03 Módosítva: 2013-04-05 16:35:56
Ezúttal már MNB-elnökként mutatott be egy új csomagot, de az nem megszorít, hanem felpörgetne. Bár a jegybanknak inkább az inflációra kell koncentrálnia, mint a gazdasági növekedésre, szerinte előbbivel már minden rendben, jöhet az utóbbi. A 0 százalékos hitel és a devizatartalék csökkentése nem meglepő intézkedés, legfeljebb az szokatlan, hogy piackonform, és nem unortodox eszközöket választott – legalábbis egyelőre.

Matolcsy György csütörtökön, pontosan egy hónappal jegybankelnöki kinevezése után állt ki először a nyilvánosság elé. Beiktatásakor már jelezte: csak nagyon fontos, stratégiai jelentőségű ügyekben fog jegybankelnökként beszélni, és így is lett.

Első témaválasztásában nem folyt bele hosszas monetáris politikai fejtegetésekbe, inkább a kaptafánál maradva lényegében ott folytatta a mondandóját, ahol nemzetgazdasági miniszterként abbahagyta, csak kicsit józanabb hangvételben. Nem beszélt újabb tündérmesékről, inkább elmondta, hogy a magyar gazdaság nem nő, borzasztóan kevés a hitel, a kis- és középvállalati szektor nem csak beruházásokra és munkahelyteremtésre, hanem sokszor forgóeszközhiteleinek megújítására is képtelen.

A közgazdászok többsége szerint mindez főként az elmúlt három év rossz gazdaságpolitikájának, a totális bizalomhiánynak az eredménye. Matolcsy és a kormány szerint viszont – több más mellett – az az egyik nagy baj, hogy az előző években sarokba szorított bankok nem akarják hitelezni a kisebb magyar cégeket, pedig ha lenne olcsó hitel, akkor sokan felvennék ezeket, és végre beindulhatna a gazdaság növekedése. Ennek a jegyében hirdette meg a három elemből álló programját, amit jól fogadtak. (A bizonytalanság amúgy nem múlt el tejesen: a jegybank jelezte, hogy a programok eredményeit folyamatosan felülvizsgálják, és szükség esetén akár újabb lépések is jöhetnek. Így a fellélegzés egyelőre inkább csak átmenetinek tűnik.)

Miért örült a piac?

Valójában annak lehetett örülni, ami kimaradt a bejelentett intézkedéscsomagból. A korábbiak miatt ugyanis Matolcsy MNB-elnöki kinevezésével számítani lehetett arra, hogy saját, sokak szerint téves diagnózisából kiindulva olyan sokkszerű intézkedéscsomagot dolgoztat ki a jegybanki stábbal, ami – a jegybank elsődleges céljától, az inflációcsökkentéstől elkanyarodva – a gazdasági növekedés beindítását, a hitelezés felpörgetését fogja segíteni.

Utóbbi célok nem ördögtől valók, sőt, az inflációs cél elérésével a jegybank ezekre a szempontokra is jobban figyelhet. A gond csak az, hogy néhány meggondolatlan lépés elég a forintgyengülés beindulásához és az állampapírhozamok jelentősebb megugrásához. Ezzel együtt a jegybank hitelessége is odaveszhet, mindezeknek együtt pedig már nagyon súlyos következményei lennének. És az elmúlt hetekben tartósan 300 forint fölötti euróár és a jegybankból kiszivárgó hírek azonban jelezték, hogy nagyon sokan a legrosszabb forgatókönyv megvalósulásától tartanak .

„Gyuri beláthatta”

Három lépés lett volna igazán veszélyes: a devizatartalékok felelőtlen leépítése (a lakossági devizahitelek forintosítása), egy jegybanki kötvényvásárlási program elindítása, illetve a bankok által elérhető jegybanki kötvények mennyiségének adminisztratív korlátozása. Most nem ecsetelgetnénk ezek jelentését vagy jelentőségét, a lényeg az, hogy ezekből a lépésekből - legalábbis egyelőre - semmi nem lett.

Egy monetáris politikai ügyekben járatos, az eseményeket névtelenül kommentáló forrásunk úgy fogalmazott, „a Gyuri beláthatta, hogy nagyon alacsony személyes hitelessége miatt a piac nem tolerálna nagyobb, hatásosabb lépéseket”.

Végre eldől: kinek kell az olcsó hitel?

Matolcsy bejelentései három területre fókuszálnak. Kettő intézkedés közvetlenül a kis- és közepes méretű cégek hitelfelvételi lehetőségeit javíthatják, a harmadik lépés pedig csökkentené az ország rövid lejáratú devizakitettségét, ami javítaná a pénzügyi stabilitását.

Az első elem, hogy az MNB várhatóan június elsejétől 0 százalékos kamattal 250 milliárd forint forrást nyújt a kereskedelmi bankoknak, akik ezt legfeljebb 2-2,5 százalékos marzzsal adhatnák tovább a vállalkozásoknak. A nagyon olcsó hitelek futamideje 3-12 hónap között lehet, az igényléseket júniustól augusztus végéig várják. Az elképzelés gazdaságélénkítő hatása kapcsán azonban több kérdés is felmerül. Egyrészt a 250 milliárd forint viszonylag kevés, a kkv-k teljes 3454 milliárd forintos hitelállományának alig több, mint 7 százaléka. Ekkora összeggel aligha lehet átütő növekedési többletet generálni.

Ha a cégek a rendelkezésre álló három hónapban a teljes keretet lehívják, akkor a pénzből az MNB számításai szerint 0,7 százalékos többletnövekedés lehet. Szerintük ugyanis minden 1 százalékos hitelbővülés 0,1 százalékkal növeli a GDP-t. Azonban ezt az ökölszabályt elfogadva is kérdéses a növekedési hatás. Valószínű ugyanis, hogy a 250 milliárd forint nem a növekedést jobban erősítő új hitelként fog megjelenni a gazdasági vérkeringésben, hanem a most is hitelképes, jó cégek piaci alapú, drágább hiteleik refinanszírozására fogják elszívni a keret jó részét.

Mindez a szóban forgó hét százalékos hitelbővülést alaposan megkurtíthatja, többletnövekedés ebben az esetben csak a most is hitelhez jutó cégek megspórolt hitelkiadásainak elköltéséből lehet, ezt számszerűsíteni azonban most lehetetlen.

Vállalati hitelállomány 2012 végén, (milliárd forint)  Deviza  Forint  Összesen
1. Mikro-és kisvállalkozások 866,5 976,1 1842,6
2.Középvállalkozások 997,6 614,0 1611,6
(1+2) kkv  1864,1 1590,1  3454,2
kkv deviza megoszlás (%) 53,97 46,03  
3. Nagyvállalatok 1990,9 702,1 2692,9
Nagyváll. deviza megoszlás (%) 73,9 26,1

Szintén kérdéses, hogy a kereskedelmi bankoknak megéri-e a szóban forgó 2 százalékos rögzített felárra finanszírozni az átlagosnál kockázatosabb kisvállalatokat.

A cégeknek biztos jó lesz

Jegybanki adatok szerint jelenleg a kkv-szektor hiteleinek az átlagkamata jóval az irányadó jegybanki alapkamat fölött, jellemzően 7-12 százalék között van, így a 2 százalékos hitel nagyon csábító, 5-10 százalékkal olcsóbb hitelt jelent. Talán nem is szorul különösebb magyarázatra, hogy mindenkinek – akinek a bankja felkínálja majd a lehetőséget – érdemes lesz élnie vele.

Mivel a bankszektorral csak a jövő héten kezdődnek hivatalosan is a tárgyalások, így sok részlet még nem tisztázott. A jegybank jelezte, hogy az olcsó hitelt szeretné célzottá tenni, ami az egyik legfontosabb a tisztázandó kérdések közül. Ez ugyanis akár azt is jelentheti, hogy a bankokat jelenleg hitelképtelen vagy csak drágán pénzhez jutó vállalkozások hitelezésére veszik rá. Ebben az esetben a hitelkockázatok biztosítására valamilyen garanciaszervezet is beléphet a képbe, így viszont elképzelhető, hogy a 2 százalékosnak ígért rögzített hitelkamat akár 2,5-3 százaléka emelkedik majd – ami persze még mindig nagyon vonzó lenne.

Matolcsy nagy kísérlete

Ennek a pillérnek van egy önmagán túlmutató aspektusa is: eszerint, ha Matolcsynak és a kormánynak igaza van, tehát a szektor tényleg csak a nagyon drága hitelek miatt nem vett fel kölcsönt az elmúlt években, pedig nagyon ki van éhezve a hitelre, akkor ez a pénz új forrásként, eddig nem hitelezett cégek számlájára fog menni, így a várt hitelbővülés és a becsült gazdasági növekedés akár meg is valósulhatna.

Ezzel szemben áll a másik oldal véleménye, amit a CIB Bank pénteki hírlevelében így foglal össze: „megítélésünk szerint a kkv-szektorban a vállalatok csak igen kis hányadát teszik ki azok a cégek, amelyek eddig is szerettek volna hitelt felvenni, de az ár miatt nem tudtak; a csökkenő beruházási kedv mögött sokkal inkább a recesszió, a bizonytalan kilátások és az instabil gazdálkodási környezet áll”, és esetleg a már meglévő hitelállomány leépítése is akadály lehet. Ebben az esetben a várt növekedési többlet borítékolhatóan elmarad majd, a pénzt pedig az eddig is hitelképes cégek hitelkiváltása szívja majd fel.

Devizahitelből forinthitel – jó ötlet-e?

A jegybanki csomag második eleme egy szintén 250 milliárd forintos, az előzőhöz hasonló kondíciókkal meghirdetett hitellehetőség a céges devizahitelek forintosításához. Mivel azonban a devizahitelek átváltása nem a lakossági hiteleknél alkalmazott rögzített árfolyamon, hanem piaci áron történne, a nagy kérdés itt az, hogy a mostani, viszonylag gyenge forint mellett hány vállalkozás akarja realizálni az átváltásból adódó árfolyamveszteséget.

Aki bevállalja, az utána tényleg nagyon olcsó és árfolyammozgásoktól mentes forinthitelhez jutna, de elképzelhető, hogy sokaknak a váltás nem jelentene nagy nyereséget, hiszen ezzel lényegében bebetonoznák az árfolyamveszteségüket, amit az alacsony forintkamat éppen csak kompenzálna. Matolcsy utalt is arra, hogy minden cég maga kell eldöntse, hogy neki mi a jobb megoldás.

A jegybank a célzottságot itt is hangsúlyozta, ami arra utalhat, hogy a körülbelül 8000 devizahiteles kkv nem egyenlő esélyekkel pályázik majd a forintosítására. Elképzelhető, hogy a jegybank elsősorban a svájci frankos hiteleseknek akar kedvezni, ugyanis ők azok, akiknél jó eséllyel semmilyen természetes fedezet (vagyis frankos bevétel) nincs a hitel mögött. Míg a többséget jelentő, euróban eladósodott cégek között több lehet az euróbevételeket is elkönyvelő vállalkozás, ők pedig az árfolyamok ingadozását sem szenvedik meg annyira.

A 250 milliárd forint az 1864 milliárd forintnyi céges devizahitel bő 13 százalékát jelenti, ennyi pénz pedig szinte elég is ahhoz, hogy minden svájci frankos vállalkozó megszabaduljon a devizahitelétől, hiszen az MNB adatai szerint a kiscégek devizahiteleinek 14 százaléka, mintegy 257 milliárd forintnyi összeg mögött van svájci frank. A céges devizahitelek visszafizetéséhez szükséges közel 1 milliárd eurót az MNB a devizatartalékából bocsáthatja rendelkezésre, abban az esetben, ha a bankok vállalják, hogy abból rövid lejáratú hiteleiket fizetik vissza - ezzel csökkentve az ország külső eladósodottságát.

A devizatartalékot is megpiszkálják

A jegybanki program harmadik pillérének a célja, hogy az ország rövid távú, egy éven belül lejáró devizakitettségét - a 250 milliárdnyi céges devizahitel visszafizetésén túl - további 900 milliárd forinttal (3 milliárd euróval) csökkentse. Ez elméletileg akkor valósulhat meg, ha az állam, vagy a bankszektor külföld felé fennálló, rövid lejáratú devizatartozása csökken.

A megvalósítás egyik útja, ha az MNB ráveszi a bankokat, hogy az anyabankjaiktól egy évnél rövidebb futamidőre kapott devizaforrásaikat fizessék vissza.

A harmadik pillér lényege, hogy a program keretében a jegybank 3 milliárd eurót ajánl fel a bankoknak szintén saját devizatartalékából, amiből a bankok külső adósságukat kellene törlesszék. Ezzel ugyan 3 milliárd euróval (nagyjából 8,5 százalékkal) csökkenne a most 35 milliárdos jegybanki devizatartalék, viszont a külső adósság nagysága is ezzel arányosan csökkenne.

Mivel a devizatartalék lényege, hogy a nemzetgazdaság éven belül lejáró külső devizakötelezettségeire fedezetet nyújtson a pénzügyi stabilitás megőrzése érdekében, ezek egyenlő arányú csökkentése nem jelentene stabilitási kockázatot, hiszen a tartalék csak a devizaadóssággal megegyező összeggel mérséklődne.

A külső kitettség csökkentésén túl az egész dolog lényege, hogy a jegybank veszteségeit mérsékelni lehessen. A devizatartalékolás ugyanis nagyon költséges. Az idei évre a jegybank 140 milliárd forintnyi veszteséget vár emiatt – hogy pontosan miért, azt ebben a cikkünkben magyaráztuk el.

Ha a külső tartozásokkal megegyező arányban a devizatartalék is csökken (a két folyamat kéz a kézben jár), akkor az MNB eredménye több tízmilliárd forinttal javulhatna.

Mire ez a nagy igyekezet?

A jegybanki egyenlegjavulásnak nagyon fontos gazdaságpolitikai hozadéka is van. A jegybank veszteségét ugyanis a költségvetésnek kell finanszíroznia, ha pedig kisebb az idei veszteség, akkor a költségvetés jövő évi hiánya is kisebb lesz. Utóbbit Brüsszel a GDP 3,4 százalékára várja, ami azt jelentheti, hogy a Bizottság nem zárja le nyáron az ellenük zajló túlzottdeficit-eljárást.

Ha viszont a jegybank vesztesége a devizatartalék-csökkentésnek köszönhetően érdemben kisebb lenne, akkor Brüsszel sem tehetne mást, mint hogy csökkenti a jövő évre vonatkozó – meglehetősen bizonytalan lábakon álló – hiányelőrejelzését.

Ezzel a kormány nagy esélyt kapna a hiányeljárás lezárására, aminek a választások előtt jelentős bel- és gazdaságpolitikai következményei lehetnek. Ennek esélyét egyébként növelheti a tavalyi, vártnál jobb államháztartási adat is (a deficit csak 2,1 százalék volt), igaz, az idei első két hónap nem alakult túl jól (hétfőn már negyedéves szintű adatok is lesznek, amik többet sejtetnek az egész évről).