A hiteles jegybankok miatt nincs infláció

Nem kell tartani attól, hogy a jegybankok laza monetáris politikája inflációhoz vezet, de vigyázni kell arra, hogy a piacok továbbra is bízzanak a jegybankok függetlenségében, és az inflációs várakozások kellően lehorgonyzottak legyenek. Az IMF az erről szóló tanulmányt kedden publikálta.

A tanulmány azt a kérdéskört járja körül, hogy az infláció az elmúlt években - korábbi válságidőszakokban tapasztalt jelentős csökkenéshez képest -  a fejlett gazdaságokban miért szokatlanul stabil.

Az IMF szerint az egyik lehetséges magyarázat az lenne, hogy a kibocsátási rés, azaz a tényleges kibocsátás és a meglévő termelői kapacitások különbsége alacsony. Ez arra utalna, hogy a termelői kapacitásokban, és így a foglalkoztatásban bekövetkezett visszaesés elsősorban strukturális természetű. Akik így látják, azok úgy gondolják, hogy a nagy jegybankok által bevezetett monetáris enyhítés végső soron csökkenthet a munkanélküliségen, de ennek komoly ára lehet, hogy a gazdaságok túlfűtötté válnak, és az infláció felfut.

A szereplők hisznek a központi bankoknak

A szervezet ugyanakkor elemzésében arra világít rá, hogy a fogyasztói árak drágulási üteme az elmúlt években inkább azért volt stabil a fejlett gazdaságokban, mivel sikeresen horgonyozták le a jegybankok az inflációs várakozásokat, és ezáltal magát az inflációt is.

Az IMF szerint a fejlett gazdaságokban annak ellenére vannak a jegybanki célok közelében a hosszú távú piaci inflációs várakozások, hogy az egyes havi inflációs adatok jelentős ingadozást mutatnak. Ezen kívül, az alacsonyabb infláció idején kevésbé reagál a munkanélküliségi ráta változására az infláció üteme.

Így - a szervezet szakértői szerint - nem szabad, hogy a magas infláció miatti aggodalmak eltántorítsák a fejlett gazdaságok jegybankjait a gazdaságösztönző monetáris politika alkalmazásától. A viszonylag lapos Phillips-görbe (amely az alacsonyabb munkanélküliségi ráta és a magasabb infláció között állapít meg kapcsolatot) és az inflációs várakozások kellő lehorgonyzottsága így arra utal, hogy bármilyen átmeneti gazdasági túlfűtöttség csak kissé lenne hatással az inflációra.

Csak ha a politika befolyásolná a monetáris döntéseket

Az IMF ugyanakkor arra hívja fel a figyelmet, hogy - amint  a hetvenes évek amerikai és német példái is mutatják - amennyiben csorbul a jegybanki függetlenség, az inflációs kockázatokhoz vezet. A múlt tapasztalata egyértelműen rávilágítanak arra, hogy inflációs kockázatokkal jár, ha a monetáris politikai döntéshozatalt politikai motivációk befolyásolják.

A washingtoni székhelyű szervezet szakértői ezen kívül arra hívják fel a figyelmet, hogy a stabil és alacsony inflációs ütem elterelheti a döntéshozók figyelmét más egyensúlytalanságokról. A kétezres években - írja jelentésében a szervezet -  az alacsony infláció számos országban az eszközárak emelkedésével párosult, míg ma, a jegybanki célokhoz közeli infláció mellett magas munkanélküliség figyelhető meg.