Enikő, Melitta
9 °C
24 °C
Index - In English In English Eng

A közgazdász a Fülöp-szigeteki csodadoktor szintjén van

2013.05.01. 09:11
A szakma képviselői egyetértenek abban, hogy a fiatalok számára az egyetlen járható út, ha külföldre mennek és hazahozzák a tudást. Bár a szakmai műhelyeknek egyre rosszabb a helyzete, a magánkezdeményezések kihúzhatják a magyar közgazdásztársadalmat a gödörből.

„A reformközgazdász-nemzedék nagyon komoly korlátokat tudott átlépni, de azóta is sok esetben szembesülünk a hiányosságokkal, viszont a rendszerváltás óta kinevelődött új közgazdász generációkból nemzetközi szintű szakemberek kerültek ki” – mondta Chikán Attila volt gazdasági miniszter, a Budapesti Corvinus Egyetem professzora, a Rajk László Szakkollégium konferenciáján.

„Ennek ellenére úgy tűnik, hogy eddig sem az üzleti szféra, sem a gazdaságpolitika nem rendelkezett nagy felvevőkapacitással az új generáció szempontjából. Kérdés, hogy oszt-e lapot a politika és társadalom az új generáció közgazdászainak” – tette fel az új közgazdász nemzedék dilemmáiról szóló konferencia alapkérdését Chikán.

Posztkádári állapot

Varró László, a Nemzetközi Energiaügynökség igazgatója szerint az új közgazdásznemzedék legfontosabb feladata az, hogy a posztkádári reflexekkel működő országban indítsanak el változást. „Ha nem vallom be az áfát, akkor 27 százalék előnyöm van, ha ultraetikus vagyok, akkor a versenytársaim vannak előnyben. Ezért ma Magyarországon minden iparágban azt nevezzük adócsalónak, akik többet csalnak mint az átlag" – mondta Orbán Krisztián, az Oriens alapítója és ügyvezető partnere.

Szerinte az ilyesfajta reflexek okát abban kell keresni, ahogy a rendszerváltás idején a reprivatizációk lezajlottak. „Ha az államtól kapom a tulajdonom, akkor kevésbé csodálkozom, ha az felülírja a korábbi döntését és államosít, mintha nem tőle kaptam volna. Magyarországon az első valósult meg, így kisebb az ellenállás az állami túlkapásokkal szemben" – mondta Orbán.

Úton a periféria felé

Azzal kapcsolatban, hogy milyen világgazdasági helyzetben kell az új nemzedéknek helyt állnia, a közgazdászok egyet értettek. "Nincsen Scalánk és Metropolitanunk, de jó előadókat tudunk oda termelni" - mondta Orbán a rendszerváltás óta eltelt időszakot jellemezve, amelyet szerinte a félperiféria felől a periféria felé csúszás jellemzett.

Az élvonalhoz való közeledéshez magas hozzáadott értékű termékek előállítására lenne szükség, Orbán szerint azonban a Magyarországon működő multinacionális nagyvállalatok közül egy sincs, amelyeknek nem külföldön hozzák a döntéseit, pedig a globális értékláncokon való előrelépéshez ez elengedhetetlen lenne.

Fröccsönthetünk legót

Varró László, a Nemzetközi Energiaügynökség igazgatója szerint is érdemes átgondolni a klasszikus „mikor érjük már utol a nyugatot” problematikát: a közgazdász szerint „fröccsönthetünk legót és palackozhatunk kólát, de amíg a bérköltséggel versenyzünk, addig nem lesz kereslet az igazán komoly hozzáadott értékű tevékenységekre”.

Varró szerint, az ilyen tevékenységek pedig nagyon „intézményigényesek”, ami közgazdásznyelven nagyjából annyit jelent, hogy az ilyen javak előállításához arra van szükség, hogy az állam ne változtassa folyamatosan annak a környezetnek a szabályait, amiben a vállalatok versengenek, illetve, hogy kiegyensúlyozottan működjön a jogállam.

1913-ban minden jobb volt?

„100 évvel ezelőtt a Ganz egy nyolcada volt az akkor világvezető Siemensnek. Ma is vannak vezető technológiában versengő magyar IT-vállalkozók, tisztelem is őket, de azért elég messze vannak attól a szinttől amit a maga idejében a Ganz megütött. Érdemes elgondolkodni, hogy mi kellene egy a Google nyolcadát jelentő 50 milliárd dollár értékű magyar vállalathoz? – tette fel a kérdést Varró.

A közgazdász a dualizmus-kori fejlődést végigtekintve hangsúlyozta, hogy a jogállamiság, a kulturális nyitottság terén érdemes példát venni arról a korról. Varró szerint alapvető különbség a száz évvel ezelőtti Magyarországhoz képest a bankokhoz való hozzáállás: 1913-ban senki nem kérdőjelezte meg, hogy a külföldi bankokra partnerként kell tekinteni – mondta a közgazdász.

„Jó dolog lenne, ha az új közgazdász generáció visszahozná ezeket a hagyományokat a mostanában domináns Pató Pálokkal és Döbrögiekkel szemben” – tette hozzá Varró.

Felszámolták a műhelyeket

2013-ra felszámolódtak, vagy meggyengültek a gazdaságpolitikát elemző állami közgazdasági műhelyek, az ilyen helyeken dolgozó közgazdászkutatók elhagyták a hajót, vagy a menekülésen gondolkodnak. Én azt gondolom, hogy ami elmúlt 3 évben történt, az extrém, de ez valójában benne volt a rendszerben – mondta Kézdi Gábor a Közép-európai Egyetem (CEU) docense.

Szerinte le kell számolni a közgazdászok arra vonatkozó illúziójával, hogy a politika színvonalas és független kutatóműhelyeket fog létrehozni és támogatni. „Nem fogja létrehozni, mert ilyen a természete – mondta Kézdi, aki szerint elsősorban magánkezdeményezésre van szükség: a közgazdász szerint külföldi phd-képzésekben kell részt venni, és ott kell elkezdeni dolgozni, hogy aztán később itthon kamatozzon az ott megszerzett tudás.

Kézdi hangsúlyozta: számos külföldi példa mutatja, hogy független think tankek előbb-utóbb gazdaságpolitikai véleményformálóvá válhatnak, ezért az ilyen jellegű magánkezdeményezések is az új generációra várnak.

Kuruzsló közgazdászok

"A közgazdász ma Magyarországon, az valahol a Fülöp-szigeteki csodadoktor szintjén van" - mondta Szepesi Balázs a Hétfa Elemző Központ ügyvezetője a konferenciát lezáró kerekasztal-beszélgetésen,   amelyen Szepesi mellett a volt MNB-s Csermely Ágnes és a Mol vezető közgazdásza, Zsoldos István vett részt.

A résztvevők egyetértettek abban, hogy a szakmának, és magának a piacgazdaságnak is gyenge itthon a reputációja, azonban hangsúlyozták: azt tapasztalják, hogy számos fiatal közgazdász azért tér haza, mert úgy érzik, hogy itt hatása lehet a munkájuknak.