Huba
16 °C
33 °C
Index - In English In English Eng

Világvége-hangulat van Kínában

2013.06.21. 11:02 Módosítva: 2013.06.21. 11:14
Piramisjáték-szerű megtakarítási termékek, árnyékbankok, a kommunisták erkölcsi prédikálása, Mao Ce-tung kulturális forradalmának emlékét idéző hozzáállás. Ezek találkoztak most össze Kínában, az elmúlt évek bezzegországában, ahol a legmélyebb nyugati válságidőkben is 8-10 százalékkal bővült a gazdaság. Most viszont nagy a baj az országban, és ebből nagy baj lehet a világban is: ha Kína összeomlik, azt mi is érezni fogjuk.

Súlyos hitelválság van a kínai bankközi piacon, pánikszerű a hangulat. Befagytak a pénzpiacok, miközben bankcsőd-pletykák terjengenek, és a kínaiak megtakarításainak nagy részét magában foglaló gyanús pénzügyi termékek bármikor összeomolhatnak. Ráadásul a világgazdaságot az utóbbi években maga után vonszoló ország hosszú távú kilátásai is egyre sivárabbak. Most mégis az tűnik valószínűnek, hogy nem kell annyira rettegni, mivel a kínai pártvezetés direkt szeretné kicsinálni a bankjait – viszont ennek komoly járulékos veszteségei lehetnek.

Mi van Kínában?

Nem túlzás, hogy Kína a világgazdaságnak szinte egyetlen reménysugara volt az utóbbi években. Az Egyesült Államok csak nagyon lassan mászott ki a 2007-2009-es pénzügyi válság okozta recesszióból, az eurózóna pedig az utóbbi másfél évben újra visszaesett oda – eközben Kína a válság mélypontján is hozta az éves ötszázalékos GDP-növekedést.

Nem sokkal később tíz százalék fölé zakatolt a bővülés üteme, és a világ második legnagyobb gazdasága lett, miután lazán lehagyta Japánt. Mostanra a lendület némileg lelassult ugyan, de a fejlett országokhoz képest még mindig rohamos a növekedés.

Sokan éppen ezért jó ideje Kínától várták, hogy a világgazdaság egészének motorjává váljon, nem csak exportőrként, hanem egyre népesebb módos középosztályára alapozva fogyasztói célországként is. Erre a modellváltásra azonban a jelek szerint sokat kell még várnunk – már csak azért is, mert nagyon nagy a baj az ország pénzügyi szektorában.

Pánik a bankok között

Az országban ezekben a napokban hasonló folyamatok játszódnak le, mint 2008 szeptemberében az USA-ban. Akkor a Lehman Brothers nevű nagybank omlott össze, amit ma már a gazdasági világválság kezdőlökéseként emlegetünk.

A Lehmannak rengeteg, akkora elértéktelenedett spekulatív célú ingatlanpiaci termék (CDO) volt a portfóliójában, amiktől nem tudott időben megszabadulni. Ez hatalmas bizalomvesztést okozott a piacokon, ugyanis nem lehetett tudni, hogy a sok áttétel, a kockázatmegosztás miatt újracsomagolt banki termék miatt ki kapja a következő pofont.

Hát most szinte ugyanez van Kínában.

Legalábbis ami a pénzpiacok befagyását (egyszerűen fogalmazva bankközi pénzhiányt) és a bizalomvesztést illeti. Az országban még soha nem voltak olyan magasak a rövid pénzpiaci kamatok, amin keresztül a bankok lényegében egymást hitelezik, mint ezekben a napokban.

A bankok jellemzően rövid lejáratú kölcsönökből finanszírozzák egymást. Amikor tehát a bankközi piac kiszárad, az a pénzügyi közvetítőrendszer teljes leállását jelenti. Ez nagyon hamar leszivárog a gazdaság más területeire, ami hatalmas károkat tud okozni. Lényegében ennek a folyamatnak a következményeit látjuk a fejlett gazdaságokban az elmúlt öt évben.

Most Kínában kapkodnak a pénzért

A bizalomvesztés következményeként első lépésben megugranak a pénzpiaci kamatok. Ez annak a jele, hogy a bankok nem bíznak egymásban, ezért csak nagyon magas kamat mellett, vagy egyáltalán nem folyósítanak kölcsönöket egymásnak. Viszont ha nem jutnak pénzhez, akkor nem csak magukat, hanem a többieket sem tudják tovább pénzelni, ami miatt most Kínában is a teljes pénzügyi rendszer leállása fenyeget.

A Bloomberg nem óvatoskodik a jelzőkkel: az üzleti hírügynökség szerint a világon soha nem volt még ekkora méretű hitelínség egy bankközi piacon. Egyre többen beszélnek arról, hogy hasonló a helyzet a távol-keleti óriásgazdaságban, mint az amerikai és európai piacokon a Lehman Brothers összeomlása előtti hetekben. Akkoriban, 2008 őszén is az irányadó bankközi kamatláb, a (mint azóta kiderült, rutinszerűen manipulált) Libor váratlan emelkedése volt a közeledő összeomlás első jele.

Most a londoni Libor kínai megfelelője, a sanghaji Shibor hétnapos kamata rövid idő alatt megháromszorozódott, és a nagy félelemre utaló tíz százalékos szint fölé ment fel.

Különösen ijesztő, hogy a kínai egynapos banki kamatlábak milyen mértékben ugrottak meg. Az utóbbi években megszokott 2-3 százalékos szintről néhány nap alatt ennek több, mint tízszeresére emelkedtek.

grafikon
Fotó: ReutersJamie / Twitter

A csütörtöki pánik óta némileg javult a helyzet, ami további piaci megrázkódtatást okozott. Nem, ez nem félreértés: a bankok ugyanis azzal próbálták pénzügyi helyzetüket javítani, hogy különféle pénzügyi eszközöket borítottak a piacra, például rengeteg kötvényt adtak el. Emiatt sokkszerűen emelkedtek a kínai vállalati- és államkötvényhozamok is, ami többek között azért veszélyes, mert ha kínai óriáscégek nem jutnak pénzhez, akkor beruházásokat kell leállítaniuk.

De miért is van baj?

Nem teljesen váratlan a kínai pénzügyi válság, mivel az országot ismerők hosszú ideje aggódva beszélnek a hitelbuborék egyre nyilvánvalóbb jeleiről, és a pénzügyi szabályozásban lévő méretes lyukakról.

Ahogy az USA-ban a CDO-k okozták a bajt, úgy Kínában is egy átláthatatlan és összetett pénzügyi termék a problémák alapja. A kínai megtakarítók körében nagyon kedveltek az úgynevezett vagyonkezelési termékek (WMP-k), amelyek közös jellemzői, hogy kiugróan magas hozamot kínálnak, viszont egyáltalán nem átláthatóak, és gyakran banki engedély nélküli pénzintézetek (árnyékbankok) bocsátják ki őket. Erős a gyanú, hogy az eddigi magas hozamokat csak az új belépők által hozott tőkéből tudták kifizetni. Ezek a tényezők külön-külön is kockázatossá tennék ezeket az eszközöket, így együtt viszont már-már egy piramisjátékra emlékeztetnek.

2000 milliárd dolláros bomba

Miközben a kínai pártvezetés – és a tőle nem független jegybank – a gazdaság túlhevülésétől tartva visszafogta a legális hitelezést az utóbbi években, addig az árnyékbankok egyre nagyobb részét hasítják ki a kínai gazdaságnak. A Fitch hitelminősítő egy – jó időzítéssel a napokban kiadott – tanulmánya kétezer milliárd dollár körülire becsüli az árnyékbankok által folyósított hitelek állományát.

De más bajok is vannak az ország gazdaságával. Sok szó esik a veszélyesen elszálló ingatlanárakról, valamint az önkormányzatok gigantikus, és egyre nehezebben törleszthető adósságairól, amelyeket gyanús, a szabályozást kijátszó zughitelezőktől vettek fel. Tovább rontja a helyzetet, hogy az eleve szűkös kínai gazdasági adatokat a szakmai széles körben megbízhatatlannak, a pekingi pártvezetés által manipuláltnak tartja.

A hitellel ráadásul általában is baj van, hiszen a legnagyobb ázsiai gazdaságban kétszer olyan gyorsan bővül a teljes hitelállomány, mint GDP. A Fitch tanulmánya szerint egy évtizeddel ezelőtt még minden egy jüan kihelyezett hitel egynél több többlet-GDP-t hozott, és az utóbbi években is hozzáadott 0,85 jüant a gazdasághoz. Mára azonban 0,15 jüanra esett ez az arány, tehát hiába fuldoklik Kína a hitelben, ebből már alig tud kiizzadni valami növekedést. Az új beruházások ugyanis már messze nem olyan produktívak, mint a korábbiak.

Egyébként is lassulnak

Kínában GDP-bővülés is lefulladóban van, a legtöbb közgazdász szerint már csak 7 százalék körüli növekedésre lehet számítani – ez még mindig magas ugyan a fejlett világ országaihoz képest, de ott Kínával ellentétben nem háromszorozódott meg a hitelállomány néhány év alatt.

Mehetnek a süllyesztőbe

A kínai nép bankja (PBOC, az ottani jegybank) viszont teljes tétlenségben szemléli a kibontakozó válságot: nem hajlandó nyakló nélkül pénzt pumpálni a bankrendszerbe.

Ezt könnyen megtehetné, például a kötelező banki tartalékráta lazításával, amivel a bankoknak azonnal rengeteg többletpénze szabadulna fel. De valójában nem akar segíteni. Ennek egyik jele, hogy csak akkor lép közbe egy-egy nagy pénzintézet célzott kisegítésével, ha már bankcsődökről pletykálnak a sanghaji brókerek.

Most pontosan ez a helyzet. Magyar idő szerint péntek hajnalban már közbelépett a jegybank a bankközi piacon, de ennek mérete nem volt jelentős, ezért az intervenció nem jelenti azt, hogy visszatért volna a nyugalom.

A kormány tényleg direkt nem segít?

"Nem mehet az tovább a jövőben, ami eddig volt, hogy a pénzkínálat bővüléséből finanszírozzuk a növekedést" – hirdette címlapján csütörtökön a kínai állami tőkepiaci újság, a China Securities Daily.

A szerdai kormányülés után maga a miniszterelnök, Li Ko-csiang beszélt arról, hogy a bankoknak az eddiginél többet kellene tenniük azért, hogy támogassák a gazdasági szerkezetváltást, és csökkentsék a rendszerben meglévő kockázatokat. Ezeket, és a jegybank tétlenségét sokan jelzésként fogták fel, hogy a kormányzat szándékosan szeretne leszámolni a kockázatos hiteltermékeket nyújtó bankokkal.

Mao Ce-tung újratöltve

A jegybank ahelyett, hogy oldaná a pénzügyi rendszerében terjedő pánikot, inkább a "formalizmus, a bürokrácia, a hedonizmus és a kicsapongás négy szelével" szemben indított átfogó, a Mao Ce-tung kulturális forradalmának emlékét idéző kampányt.

Az új kínai pártfőtitkár, Hszi Csin-ping elődjeinél szigorúbb erkölcsi megújulási programmal kezdte tízéves uralmát, és vannak olyan megfigyelők, akik szerint a mostani hitelpánik ennek a pénzpiaci kivetülése. A nyakló nélküli kockázatos hitelkihelyezés a pártvezetés szerint ugyanis az erkölcsi züllés egyik legegyértelműbb jele, ami ellen minden lehetséges eszközzel fel kell lépni.

Velük éghet a világ

A friss, alig néhány hónapja hivatalban lévő pekingi vezetés tehát szándékosan idézett elő pénzügyi válságot, hogy megfékezze az adósság kezelhetetlen szintre halmozódását. A baj csak az, hogy ennek beláthatatlan járulékos veszteségei lehetnek.

Eddig a soha nem látott növekedés volt az, ami úgy-ahogy stabilan tartotta a párt legitimációját, ezt viszont a pénzügyi feszültségek átszűrődése alapjaiban veszélyezteti. Nyitott kérdés, hogy a most még magabiztosnak tűnő Hszi és Li mit kezdene egy durvább felkeléssorozattal.

A kínai gazdaság esetleges összeomlása nyugaton is egy sor hatáson keresztül éreztetheti hatását: a befektetőknek veszteséget kell leírniuk, a Kínába exportáló nyugati vállalatok (legyen szó luxusipari márkákról, autógyártókról vagy bányavállalatokról) árbevétele pedig csúnyán visszaesik.

Annyiban nyerő helyzetben van a kínai kormány, hogy akármekkora is lehet a pánik, a külföldi tőke nem, vagy csak nagy nehezen tud hova menekülni az országból. Korábban több feltörekvő piaci válságnál – például a nyolcvanas évek végén Japánban, vagy a kilencvenes évek végi távol-keleti válságnál – a külföldi befektetők menekülése fokozta rendszerszintűvé a bajokat. A tőkeáramlás korlátozása nem csak attól védi meg Kínát, hogy a külföldi forró tőke mértéktelenül az országba tóduljon, hanem a kiáramlást is megakadályozza.