Nárcisz
7 °C
15 °C
Index - In English In English Eng

Mire utal a bránergörbe?

2013.06.30. 20:00
Unatkozó diákjai figyelmét akarta visszanyerni, ezért a szex és a párkapcsolatok gazdaságtanát kezdte kutatni és tanítani egy kanadai közgazdász. A kurzus népszerűségén felbuzdulva a Wall Street Journalben és más neves lapokban is megjelentek tudománynépszerűsítő cikkei. A szex gazdaságtanát vizsgálva megtudhatjuk, mivel kovariál a szoknyahossz, hogy görbül a bránergörbe, miért van fiatalabb felesége az alacsony férfiaknak, minek a kiegészítője a sör és helyettesítője a pornó, hol mennyi a szex piaci ára, és miért növelte a házasságon kívül született gyerekek számát a fogamzásgátlás elterjedése.

A szex és a szerelem gazdaságtana című kurzusának tananyagából könyvet jelentetett meg Marina Adshade, a University of British Columbia közgazdásza. A kurzust 2008 óta tanítja nagy sikerrel, saját bevallása szerint azért vágott bele, hogy felkeltse a hallgatók érdeklődését: „Mindig ugyanazt tanítjuk a diákoknak: kamat, infláció... Mindig törtem a fejem, hogy lehetne a hallgatókat jobban bevonni a közgazdaságtanba.”

Miután úgy tűnt, hogy a kereszt-árrugalmasság és a Szluckij-tétel Hicks-féle felbontása sem tudta kellően lekötni a hallgatóságot, úgy döntött, a párkapcsolatok és a szex gazdaságtanával fogja felélénkíteni a lankadó figyelmet. Cikkünkben csemegézünk a szex gazdaságtanának elméleteiből, így kiderítjük, hogy kanyarodik a gazdasági teljesítményt és a péniszméretet összehasonlító bránergörbe, miért keresnek többet a leszbikus nők, mint az azonos képzettségű heteroszexuálisok, hogyan befolyásolja a sör ára a nemi betegségek terjedését, és miért elégedetlenebbek a tanult németek a szexuális életükkel, mint a kevésbé képzettek. Mivel a szerzők jellemzően észak-amerikaiak, a legtöbb említett kutatást angolszász mintákon végezték, de kapcsolódó magyar eredményekről is érdeklődve várjuk olvasóink beszámolóit.

Szexpiac, ahol a férfi a vevő

A szex gazdaságtanával korábban is foglalkoztak már, egy 2004-ben publikált elmélet például a következőket feltételezi: a szex olyan áru, melyet a férfiak akarnak megszerezni a nőktől, vagyis szakszóval szűkös jószág, melynek piacán a nők alkotják a kínálati, a férfiak pedig a keresleti oldalt. Az elmélet a társadalmi csereelméletbe (social exchange theory) ágyazódik, mely szerint a társas kapcsolatok azért jönnek létre, mert ezekből az összes érdekelt fél hasznot húz. Ez a haszon nem feltétlenül pénz vagy konkrét áru, szolgáltatás: lehet figyelem, törődés, státusz, vagy akár információ is. A férfiak tehát sokféle módon fizethetnek a szexért: udvarlással, gyertyafényes vacsorákkal, együtt töltött idővel éppúgy, mint ingyen koncertjeggyel és szép ígéretekkel.

Joggal akadhatnak fenn olvasóink már az alapfeltevésen is, hiszen feltűnően nem politikailag korrekt, sőt, egyes mindennapi tapasztalatoknak is ellentmond. Az elemzést viszont, mint látni fogjuk, nagyban megkönnyíti, és mivel a közgazdaságtan úgyis lehangoló tudomány (dismal science), fogyasztását inkább erős idegzetűeknek ajánljuk. A szerzők a női erőforrás-elmélet mellett szóló legfőbb érveit keretes írásunkban soroljuk fel, miközben bátorítjuk önöket: érdeklődve, de kritikusan olvassák az ismertetett teóriákat.

Miért női erőforrás a szex? A tanulmány főbb érvei:

  • a szexuális erőszaktevők és a prostituáltak klienseinek döntő többsége férfi
  • antropológusok beszámolóiból tudhatjuk, hogy gigantikus interkulturális bunkóság a férj által felkínált eszkimó asszonyt visszautasítani (mint más, értékes ajándékot is)
  • felmérések szerint a férfiak akarnak előbb lefeküdni a párkapcsolatokban, de végül a nők döntik el, ők mikor hajlandók
  • kutatók szerint a szado-mazo szexuális kultúrában a domináns férfiak általában közösülnek a szubmisszív nőkkel, ez fordított szerepek estén szinte sosem történik meg
  • az emberi párválasztás asszortatív, tehát általában hasonló a pár két tagja, de a férfiak mégis gyakran egy kicsit magasabb státuszúak, „mintha ezzel kárpótolnák a nőt a szexért”
  • szinte csak a férfisportolók és -rocksztárok szoktak sportot űzni abból, hogy lefekszenek a rajongóikkal, nők ritkán. Szepesi Niki is más sportolókra szakosodott, Anna Kurnyikova bon mot-ja pedig így szólt: „Olyan vagyok, mint egy drága étlap: bárki megnézhet, de nem akárki engedhet meg magának.”
  • a házasságon belüli erőszakot felmérések szerint csak a nők tudják szexszel kiváltani, a férfiak nem (a szerzők egyben elismerik, hogy jóval több nő, mint férfi esik áldozatul)
  • antropológusok szerint egyes gangek beavatási szertartásain a férfiakat megverik, ehelyett a nők választhatják azt is, hogy mindenkivel lefekszenek, hogy, hogy nem, a férfiaknak ezt általában nem ajánlják fel

A női erőforrás-elmélet alapvetése, hogy a szex piacán ugyanúgy érvényesek a közgazdaságtan összefüggései, mint más piacokon: az adott közösségben uralkodó szexuális normák nagyjából jelzik az ott érvényes piaci árat, melytől persze az egyes tranzakciók bármely irányba eltérhetnek. Mindkét fél jó vásárt akar csinálni: a férfiak sok és jó szexet akarnak kapni, lehetőleg nem túl drágán, a nők pedig minél magasabb árat szeretnének kisajtolni portékájukért.

Az árat a kereslet és a kínálat határozzák meg, vagyis a szex ára a kisebbségben levő nem javára mozdul el. A szerzők szerint tehát a Vadnyugat azért volt prűd, mert viszonylag kevés volt a nő, így ők nagy árat kérhettek magukért, ahol azonban kevés a férfi, például egy világháború után, az ő oldalukra billen el a mérleg nyelve, és akár egy nagyobb szexuális forradalomba is belefuthat a fél világ. A hatvanas években bekövetkezett szexuális forradalom tehát ez alapján olyan korrekció volt, melyhez az vezetett, hogy a nők jogi, anyagi és egyéb lehetőségei lehetővé tették, hogy csökkentsék a szexért kért árat (hiszen saját jogon is elérhettek sok mindent az életben, amit korábban csak egy férfi oldalán).

Miniszoknya: az agresszív reklám

Biztosan sok olvasónk törte már a fejét, hogy vajon mivel is kovariál (változik együtt) a női szoknyák hossza. Egy érdekes kutatás ezt vizsgálva összefüggést fedezett fel az adott korban divatos szoknyahossz és a férfi-nő arány között: 1885 és 1976 között minél kevesebb volt a férfi, annál többet engedtek látni a nők – a szerzők szerint azért, mert minél nagyobb a verseny, annál agresszívebb reklámra van szükség (hasonló összefüggést találtak a szoknyahossz és a válások száma között is). Ezt hivatott alátámasztani az a kutatás is, amely szerint paradox módon van, hogy ott esik több tinilány teherbe, ahol kevesebb férfi van, a szex piaci ára ezekben a közösségekben ugyanis alacsonyabb, mint máshol.

A szeretett társsal folytatott szexnek azonban helyettesítői is vannak, a legjelentősebbek a pornó és a prostitúció, amiket a szerzők szerint a nők azért vetnek meg jobban, mint a férfiak, mert mint olcsó helyettesítők, csökkentik a nők által kínált jószág árát. A szerzők szerint sok férfi azért propagálja a szabad szexet, és sok nő azért erkölcscsőszködik, hogy így próbálják befolyásolni a szex árát. Ezért lehet az is, érvel a cikk, hogy a férfiak általában túl-, a nők pedig alábecslik (heteroszexuális) szexuális kapcsolataik számát, a kettőnek ugyanis a felméréseken azonos végösszeget kéne kiadnia, de az irodalmi áttekintésben valahogy szinte mindig a férfiak nyernek.

Fogamzásgátlással olcsóbb a szex

Arra is választ kapunk, hogy hogyan lehetséges az, hogy a házasságon kívül született gyermekek száma emelkedett az abortusz és a fogamzásgátlás elterjedése után. A kutatók szerint a fogamzásgátlás nagyban csökkentette a teherbe esés kockázatát, és így jelentősen csökkentette a szex piaci árát, hiszen a nők bátrabban belemehettek szexuális kapcsolatokba.

Hacsak nem akartak facérok maradni, erre azoknak a nőknek is reagálniuk kellett, akik valamiért nem akartak vagy tudtak tablettát szedni: sokan tehát, akik korábban csak a házasság ígéretéért cserébe lettek volna hajlandóak lefeküdni udvarlójukkal, kénytelenek voltak ennél kevesebbért belemenni, így viszont nem garantálta semmilyen ígéret, hogy elveszik őket, ha teherbe esnek.

A sör és a tripper ára

Marina Adshade nemrég megjelent könyve korábbi hivatkozások mellett önálló kutatási eredményeket is tartalmaz, címe Dollárok és szex: Hogyan befolyásolja a közgazdaságtan a szexet és a szerelmet. A szerző korábban a Wall Street Journalben és a Canadian Business Magazine-ben is publikált tudománynépszerűsítő cikkeket, az alábbi példákat a könyvből, cikkeiből és blogjáról válogattuk.

Marina Adshade
Marina Adshade
Fotó: marinaadshade.com

Adshade szerint a közgazdaságtani megközelítés lehetővé teszi, hogy az erkölcstől elvonatkoztatva mérhetően vizsgáljuk a párkapcsolatokat és a szexet, amelyek szerinte ugyanúgy piaci erők mentén köttetnek-alakulnak, mint más tranzakciók. Hogy befolyásolja például a sör ára az egyéjszakás kalandokat? A közgazdaságtani elemzés szerint a sör és az egyéjszakás kaland egymás kiegészítői, így ha a sör ára emelkedik, az egyéjszakás kalandok iránti kereslet csökkenni fog (mert jó lenne odaülni hozzá, de ezer forint egy korsó sörért azért mégiscsak egy vicc). És íme, deriválás nélkül is megérthetjük a kereszt-árrugalmasság alapösszefüggését, sőt megtudhatjuk: ha Kanadában a sör egy százalékkal drágul, 0,8 százalékkal csökken a tripper és chlamydia aránya. Az Egyesült Államokban még bíztatóbb eredményre jutottak a kutatók, itt egy húszcentes sixpack, vagyis hatdarabos sörcsomag-áremelkedés majdnem 10 százalékkal veti vissza a trippert.

Hasonlóan fontos tudományos eredmény, hogy az alacsony férfiaknak átlagosan fiatalabb a feleségük, mint magas férfitársaiknak. Adshade magyarázata egyszerű: a magas férfiaknak előnyös adottságuk révén könnyebb már fiatalon megházasodni, ezért az alacsonyak házasodnak később, amikorra már biztosabb egzisztenciájuk van, ami a fiatalabb hölgyek érdeklődését is felkelti. Hasonló módszerekkel mutatták ki, hogy a csúnya fiúknak nemcsak szíve, hanem esélye is van a bombanőknél, kutatások szerint elég évi 186 ezer dollárral, azaz 42 millió forinttal többet keresniük, mint az előnyösebb külsejű rivális szívtiprónak, és máris seperc alatt kiüthetik a langalétát nyeregből.

Meleg fogadtatás

Befolyásolja-e a szexuális orientáció a keresetet? Adshade úgy találta, nagyon is: adatai szerint a meleg férfiak Amerikában kevesebbet keresnek, mint az azonos hátterű heteroszexuálisok, egy lehetséges magyarázat szerint azért, mert hajlandóak egy toleráns munkakörnyezetért cserébe lemondani a fizetésük egy részéről. Adshade megjegyzi: sok munkáltatónak már csak azért is érdemes magát toleránsnak mutatnia, mert így alacsonyabb fizetéssel is magához csábíthatja majd a társadalmilag nyitott munkahelyeket preferáló meleg alkalmazottakat (mármint Amerikában, bár már Magyarországon is bontogatja szárnyait a toleráns munkahelyek mozgalma, a Prezi például ott szokott lenni a Pride-on).

Marina Adhsade

A szerző tíz éve dolgozik közgazdász kutatóként, 2008 óta foglalkozik a szex és a párkapcsolatok közgazdaságtanával. A Queen's Universityn doktorált, jelenleg a University of British Columbia oktatója.

Könyvében egyrészt egyetemi kurzusának tananyagát, másrészt Dollárok és szex című blogjának bejegyzéseit foglalja össze. Blogja a Time Magazine által is elismert Big Think portál egyik legolvasottabb rovata volt a kezdetek óta.

Adshade a Reutersnek és a Wall Street Journalbe is írt, Észak-Amerika-szerte tévés és rádiós megjelenésekkel népszerűsíti tudományterületét.

Érdekes módon a leszbikus nőknél épp fordítva van, ők többet keresnek az azonos végzettségű és tapasztalatú heteroszexuális nőknél. Adshade szerint épp azért lehet így, mert míg az utóbbiak gyakran arra bazíroznak, hogy egy magasabb keresetű férfihoz fognak hozzámenni, a leszbikus nőknél ez fel sem merül, mint opció. Adshade szerint hasonló a helyzet a túlsúlyos hölgyekkel is: mivel jobban tartanak attól, hogy vénlányok maradnak, elővigyázatosságból többet igyekeznek keresni, mint az átlagos alkatú nők.

De nézzünk körül Európában is: egy német felmérés szerint minél többet tanult valaki, annál elégedetlenebb a szexuális életével. A kutatók szerint itt két ellentétes erő hat az emberekre: minél tanultabbak, annál értelmesebben el tudják mondani partnerüknek, mit is szeretnének az ágyban, de közben annál nagyobb számukra a szex alternatív költsége is (mivel ha például munkával töltenék a szexre fordított időt, annál több pénzt keresnének, minél többet tanultak). Adshade itt egy alternatív értelmezést is felkínál: lehet, hogy egyszerűen minél tanultabb a pár, általában annál elfoglaltabbak, és egyszerűen ritkábban jön össze, hogy mindketten ráérjenek, úgyhogy összességében elégedetlenebbek lesznek.

Nagyobb húspiac, jobb házasság

De vajon milyen hatása van az internetes ismerkedésnek a házasságokra? Adshade szerint az online társkeresés a hagyományosnál nagyságrendekkel nagyobb piacot hoz létre, ami elősegíti, hogy mindenki minél megfelelőbb párt találjon, ami hosszú távon jobb házasságokhoz és kevesebb váláshoz vezet. Mellékhatás: mivel megtehetik, az emberek válogatósak lesznek és nemcsak jobban, de később is házasodnak.

Adshade azt is megvizsgálta, ki hordja egyes kapcsolatokban a nadrágot, és általában azt találta, hogy minél többel járul hozzá valaki a család bevételeihez, annál nagyobb beleszólása van a döntésekbe. Érdekes módon az azonos nemű pároknál eltérést talált: ezekben, mivel a legtöbb pár formálisan nem házas, és így a kapcsolat könnyebben felbontható, nagyobb egyenlőség alkudható ki a közös döntésekben.

A kutatások egy része a gyakorlatban alkalmazható megoldásokat is kínál: egy szerző szerint például a válások számát úgy lehetne csökkenteni, ha válás után inkább a férjeknek ítélnék a gyerekeket, mert ez az elrettentőnek szánt kilátás visszatartaná őket attól, hogy egyáltalán el akarjanak válni. (Más kérdés, hogy mindez fordítva is elsülhet, ha kiderül, hogy az apukák is szeretik, ha velük él a gyerekük, sőt, egy csomó takaros kismama szeret cuki gyerekek apukáival ismerkedni a játszótéren.)

Tartalmas, de veszélyes könyv

Szintén kurrens társadalmi kérdésekre reflektálva Adshade a törvények indokolatlan gyakorlatiatlanságára hívja fel a figyelmet egy fiatalkorú megrontásával vádolt leszbikus kamaszlány körül kipattant botrány kapcsán, akit a barátnője szülei jelentettek fel, miután betöltötte a tizennyolcat. A visszatérő probléma az, hogy jogilag kiskorúként vidáman lefekhetnek egymással tinédzserek, de amint a pár egyik tagja betölti a tizennyolcat, több amerikai államban büntethető lesz kiskorú megrontásáért, ha túl nagy köztük a korkülönbség, olyasvalamiért, ami egy nappal korábban még teljesen legális volt. Adshade emlékeztet rá: kutatások szerint nem igaz, hogy a 15-16 éves tinédzserek felelőtlenebbül döntenének vagy tájékozatlanabbak lennének a szex terén, mint az idősebbek, így ideje, hogy a törvényhozás végre közelebb hozza a szabályozást a valódi élethez.

És végül, hogy mi is az összefüggés a péniszméret és a gazdasági növekedés között? Az okokat nem feszegetjük, mindenesetre Adshade kifejti: egy finn kutatás szerint a bránergörbe (boner curve) fordított U alakú: a legfejlettebb országokban (Észak-Amerikában és Európában) átlagos a péniszméret, a kiugróan alacsony és kiugróan magas péniszméretű országok, mint Észak-Korea, illetve a Kongói Demokratikus Köztársaság, általában fejletlenebbek. A hitelesség kedvéért egyébként utánakérdeztünk a kongói adatnak, és több, korábban ott járt európai és amerikai hölgy egybehangzóan megerősítette a leírtakat (mármint nem azt, hogy mennyire demokratikus a köztársaság).

Egy kritikusa szerint a könyv „szórakoztató és tartalmas, de fontos kritikusan olvasni, mert az adatok veszélyes fegyvert adnak a társadalmi kérdésekről folyó viták résztvevőinek kezébe: amikor a megélt emberi tapasztalatot valaki villámgyors statisztikai kimutatásokba rendezi, könnyű félrevezető feltételezésekre jutni, bűnbakot képezni, vagy elsiklani a rendszerszerű okok felett.” A bránergörbéről egyébként Adshade is elismeri, hogy sok értelme valószínűleg nincs, de a felvetett témák, ha a válaszok sokszor túl leegyszerűsítettek vagy egyoldalúak is, az eredeti célnak megfelelnek: érdekesen újszerű példákon keresztül mutatják be a közgazdaságtan alapfogalmait, és egyben a való élet modellezésének nehézségeit és korlátait is.

Vitatkozni és egyetérteni is szabad, a témában járatos és járatlan olvasóink leveleit egyaránt várjuk, közben korábbi cikkeink közül jó szívvel ajánljuk a kacsapénisz hosszának páratlan tudományos jelentőségéről és a szexuális világatlaszról szólókat.