Vince, Artúr
5 °C
11 °C

Melegekkel takaróznak a bankárok

2013.07.06. 08:50
Starbucks, Nike, Google, Goldman Sachs, Harley Davidson – tetszőleges nevekkel lehetne folytatni a melegházasság mellé felsorakozott amerikai nagyvállalatok listáját. Sokat tettek az LMBT-egyenjogúságért, de él a gyanú: a Wall Street-i bankok igazából csak a liberálisok megosztása céljából támogatják a melegmozgalmakat. Persze mindenkinél van üzleti motiváció is.

Abban, hogy az Egyesült Államokban ilyen messzire jutottak az LMBT-mozgalmak – és különösen az utóbbi évek legerősebb szimbolikus ügye, a melegházasság –, megkerülhetetlen szerepet játszott a vállalati szféra. Nem sokkal a Legfelsőbb Bíróság múlt heti, a melegházasság tiltásának eltörléséről szóló döntése előtt közel háromszáz nagyvállalat írt alá egy közös levelet, amiben a bírákat győzködték az akkori szabályozás helytelenségéről.

Mi az az LMBT?

Leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű. Angolszász környezetben ugyanez LGBT. Mostanában oda szokták biggyeszteni a Q betűt is a betűszó végére, ami a "queer"-re (magyarul nagyjából "többszörös nemi identitásra") utal. De van LGBTTTIQQA is.

Nem biztos, hogy ez döntötte el a szavazást, de volt megfigyelő, aki szerint lehet: a bíróság egyetlen bizonytalan tagja, Anthony Kennedy, aki általában eldönti a szavazásokat, fogékony lehetett a vállalatok üzleties érvelésére. A Bill Clinton által 1996-ban aláírt, a "házasság védelméről" szóló törvényt (DOMA) 5-4 arányú döntés után semmisítette meg az USA Legfelsőbb Bírósága június 26-án.

Az egy dolog, hogy felnőtt egy generáció, amelynek egyáltalán nem botrányos, ha két férfit lát csókolózni, vagy nyíltan leszbikus szenátor kerül a törvényhozásba, de a politikai változás beindításához szervezet is kell. Márpedig a cégek, és magánemberként a tulajdonosaik kemény pénzekkel segítették a mozgalmak infrastruktúráját, ami erkölcsi támogatásuknál jóval többet jelenthetett. Jeff Bezos, az Amazon vezérigazgatója csak az egyik állami népszavazásnál a melegkampány támogatására kiállított egy 2,5 millió dolláros csekket, a Starbucks pedig mint kávézólánc, hivatalosan segítette a melegházasság-párti oldalt. A nagyvállalatok már jóval azelőtt is több-kevesebb lelkesedéssel támogatták a melegjogokat, hogy – idén először – a közvélemény többsége is erre az álláspontra került volna.

Ebben a folyamatban azonban nemcsak az egyenjogúság és a nyitott vállalati kultúra iránt érzett lelkesedés vezette a cégeket, hanem egy csomó üzletileg racionális szempont is.

Egy bankár, aki előnyhöz akart jutni

Lloyd Blankfein korábban nem volt népszerű az amerikai progresszív jogvédő körökben. A Wall Street legpénzéhesebb bankja hírében álló Goldman Sachs vezérigazgatója jellemzően távol tartotta magát a nyilvánosságtól, legfeljebb előre jól felépített interjúkat adott üzleti tévéknek. Kritikusai szerint jó oka volt erre, máskülönben magyarázkodhatott volna bankjának a 2008-as globális összeomlás előtt játszott szerepéről; néha így is elszólta magát, egyszer például arról beszélt, hogy cége "Isten munkáját végzi".

Miközben a Goldman a válság után szinte azonnal gigantikus nyereséget termelt, folyamatosan jöttek az új botrányok, egy korábbi munkavállalójuk pedig részletesen írt a New York Times-ban a banknál uralkodó rémes hozzáállásról ("kitépjük az ügyfelek szemét" – mondták felettesei). A vállalat egyre mélyebb PR-válsággal nézett szembe, de hamarosan jött a mentő ötlet.

Blankfein tavaly tavasszal váratlanul az egyik legnagyobb jogvédő szervezet, a Human Rights Campaign "melegházassági nagyköveteként" mutatkozott be, amivel azonnal egy sor kedvező sajtómegjelenést zsebelhetett be. Ezzel tulajdonképpen mindenki nyert: a mozgalom egy ismert konzervatív arccal tudta bizonyítani, hogy most már az egyenjogúság az általánosan elfogadott vélemény, a Goldman Sachs pedig az ilyen ügyek felkarolásával tette magát újra szalonképessé a liberális elit köreiben – ráadásul egy fillért sem kellett költenie miatta.

A szakszervezetek és balosabb újságírók hiába tiltakoztak, a progresszív mozgalmat sikeresen megosztották a kérdéssel. Valójában az egyik, hátrányba szorított csoport számára fontos identitás-kérdés támogatásával a bank rögtön vegyessé tette a róla alkotott, addig egyértelműen lehangoló képet. Egyben elfedte, hogy a gazdasági igazságosság kérdésében teljesen máshol áll, mint a mozgalmak.

A Goldman azóta sem vett vissza a lendületből, a pénzintézet Twitter-feedjében sem felejtette el üdvözölni a Legfelsőbb Bíróság két héttel ezelőtti döntését, sőt, székházára is felhúzták a szivárványszínű lobogót. Annyira hatékony volt a kommunikáció, hogy a társadalmi ügyekben korábban inkább hallgató pénzügyi szférában valóságos divathullámot indítottak. Nem akart kimaradni az amerikai pénzvilág másik sokat támogatott hatalmassága, Jamie Dimon sem, aki a legnagyobb amerikai bank, a JP Morgan vezérigazgatója. Többek között Citigroup, a Morgan Stanley és a Moody's hitelminősítő is csatlakozott, ők is síkra szállnak a nyitottság és az egyenjogúság mellett.

Persze ebben már nincs semmi rendkívüli, hiszen egyre nehezebb olyan vállalatot találni az USA-ban, amely csendben maradna az LMBT-mozgalmak számára kedves témákban. Külön tumblr is indult, amely a melegházasság mellett kiálló márkákat szedi össze – köztük olyan macsó brandek is felbukkannak, mint a Harley Davidson –, és a legtöbb cég nagy erőket fordít arra, hogy jó pontszámokat kapjon a Human Rights Campaign egyenlőségi indexén.

Mindenki utálja a papírmunkát

Más pontokon is megjelenik az önérdek vállalatok számításaiban. Még a legkomolyabb hátterű munkáltatóknak is nagy fejfájást okozott, hogy hogyan kompenzálja azokat a dolgozóit, akiknek szexuális orientációjuk miatt kell több adót fizetniük. Az is nagy gond volt a cégeknek, hogy az államok és a szövetségi törvények összekuszálódtak egymással a melegházasság szabályozásában – ezek megkerülésére külön jogi megoldásokat kellett kitalálniuk.

A DOMA ugyan lehetővé tette, hogy az egyes államok engedélyezzék az azonos neműek házasságát, ám a szövetségi programokból továbbra is ki voltak zárva meleg párok. Az LMBT párok nem adhattak be közös adóbevallásokat, egy csomó adókedvezményre nem voltak jogosultak, és az egészségügy- és nyugdíjrendszerben is hátrányosan különböztették meg őket. Tavaly a húszezernél több embert foglalkoztató nagyvállalatok 75 százaléka kompenzálja dolgozóit ezekért az hátrányokért (ez a negyedével több, mint egy évvel korábban), ami esetenként elég sokba kerül nekik. Köztük egyébként az Apple volt az első, még 1993-ban kezdték kárpótolni a meleg háztartásban élő munkavállalóikat.

Az amerikai cégek egyébként is nagyon elégedetlenek a bonyolult adórendszer miatt – akárcsak a világ legtöbb országában –, de a házasságok jogi meghatározásának különbsége rengeteg pluszmunkát teremtett nekik. Máshogyan kellett könyvelni például az adóbevallásokat és nyugdíjbefizetéseiket is, a több, a kérdést különbözően szabályozó államban tevékeny vállalatoknál pedig teljes volt a káosz a HR-osztályokon. A rengeteg fölösleges papírmunka a fő motiváló erő lehetett a vállalatok egy részénél – annyira nagy, hogy még a törvény eltörlése érdekében kifejtett lobbizást is megindokolta.

A melegek pénzét is akarják

Ott van aztán a melegek gigantikus vásárlóereje is. A rendelkezésre álló felmérések szerint az USA-ban évente közel 800 milliárd dollárt költenek a magukat LMBT-ként meghatározó fogyasztók, akik egyébként az átlagnál sokkal lelkesebben vásárolnak. Nagyobb jövedelmük van: a medián bér az LMBT háztartásokban a negyedével magasabb a teljes amerikai piac közepes értékénél. Általában igényesebb fogyasztóknak számítanak, a piackutatások szerint hajlandóbbak több pénzt fizetni prémium termékekért. Az amerikai átlagnál 16 százalékkal többet járnak vásárolgatni, és 30 százalékkal több időre utaznak el nyaralni.

Ezt a piacot kihasználatlanul hagyni nem lenne ésszerű gazdaságilag, főleg amikor egyébként is a végletekig kiélezett küzdelmet folytatnak minden egyes vásárlóért. Ha egy cég már meggyőzött valakit, akkor a melegeknél nagyobb az esélye, hogy meg is tartsa, mivel a felmérések szerint náluk sokkal erősebb a márkahűség. Ha csak annyit kell tenni egy ilyen módos, de az üzenetekre érzékeny réteg bizalmának megszerzésére, hogy a cég némi megértést mutasson a kommunikációban – például kerülje a buzivicceket a hirdetésekben, vagy aláírjon néhány egyenlőséget követelő kiáltványt –, akkor a leghomofóbabb vállalatvezető szíve is megenyhül.

Még a bankoknál is megjelenik ez a motiváció. Az egyik leggyorsabban bővülő szolgáltatásuk az azonos nemű párok számára nyújtott pénzügyi tanácsadás. Néhány éve még nem voltak külön az azonos nemű párok számára kialakított öngondoskodási csomagok, most már viszont az összes nagyobb banknál megvannak – érthetően, mivel a leggazdagabb melegek vagyonának kezeléséről aztán tényleg senki nem akar lemaradni.

A házasságot tiltó törvény eltörlése utáni boomban reménykedő esküvőszervező cégek még a bankároknál is lelkesebbek. A melegek a piackutatók szerint hiába hívnak általában kevesebb vendéget az esküvőikre, mégis többet költenek rájuk.

Ők maradtak jéghidegek

Mindez közrejátszott abban, hogy idén már szinte teljes volt az áttörés, a legtöbb vállalat kiállt a szimbolikus ügy mellett. Pedig az Egyesült Államokban sincs ez másként, ott is van egy hangos réteg, amelyik nem hajlandó a melegek elfogadását hirdető vállalatoknál vásárolni. A Google vezetői azonban jelezték, nem érdekli őket az a pár tízezer klikk, amit vesztenek emiatt, a Starbucks vezérigazgatója pedig egy befektetői konferencián mondta egy részvényesnek, hogy ha aggódik a melegjogok melletti kiállásból következő profitveszteség miatt, akkor nyugodtan adja el részesedését.

Nyitottak vagyunk

Egy hét alatt több mint 400 szervezet, vállalat és közösség csatlakozott a Nyitottak vagyunk című magyar felhíváshoz. A közösségi kezdeményezést a Prezi, a Google és az espell indította a nyitottságért. Világhírű magyar start up-ok, mint a LogMeIn vagy a Ustream, nemzetközi nagyvállalatok, mint a Young & Rubicam, a Morgan Stanely, vagy a Microsoft, magyar sajtóorgánumok, köztük az Index, fesztiválok, mint a Sziget és a Bánkitó Fesztivál és még sok kis, egyszemélyes vállalkozás és nagy cég látott fantáziát a kezdeményezésben. Alapítványok, vallási közösségek, emberi jogi szervezetek is csatlakoztak. A kezdeményezők és a csatlakozók jelentős része részt vesz a szombat délutáni Pride-on is.

Mégis van két ismert amerikai cég, amelyik nem enged az egyre forróbb hangulatnak: a világ legnagyobb olajvállalata, az ExxonMobil, és a gigantikus hipermarket-hálózat, a Walmart. Talán nem is meglepő, hogy pont ők nem írták alá a nagyvállalatok közös levelét: méretük miatt megkerülhetetlenek a legtöbb fogyasztó számára. A kitermelt olajnál talán kevesebben nézik a gyártó személyzeti politikáját, mint egy samponmárkánál, a gyakran konzervatív többségű, vidékies régiókat kiszolgáló Walmart áruházait pedig ha akarnák, se kerülhetnék el a vásárlók.

Sokáig szerepelt az anti-LMBT-nek tartott vállalatok listáján az Urban Outfitters is, ami a cég vásárlói rétegét ismerve talán meglepő lehet. A divatos ruházati- és hülyeajándékbolt-lánc elnöke, Richard Hayne a szélsőségesen melegellenes republikánus szenátort, Rick Santorumot támogatta, a cég pedig néhány éve ijedten (az aktivisták szerint ok nélkül) lekapta polcairól a "támogatom a melegházasságot" feliratú pólóit. Azóta belátták a hibát, és csatlakoztak a munkahelyi esélyegyenlőséget képviselő vállalatok sorához.