Cecília
7 °C
12 °C
Index - In English In English Eng

Most nagyon berágott a kormány a horvátokra

2013.10.02. 13:53
Martonyi János lemondja horvát látogatását, a kormány pedig felkérte a Mol menedzsmentjét, hogy készítse elő az INA-részvények eladását. Polgári és büntetőjogi lépéseket fontolgatnak, hogy orvosolják a Mol és Magyarország sérelmeit.

Készítse elő a Mol az INA-részvények eladását – lényegében erre kéri a magyar kormány az olajtársaság menedzsmentjét. Szerdai közleményükben azt írták, a Mol Horvátország legjelentősebb külföldi befektetője, a Mol legnagyobb tulajdonosa pedig az állam, így a mai kormányülésen áttekintették az olajipari társaság horvátországi befektetésével kapcsolatban kialakult helyzetet. Megállapították: a horvát állam ás a Mol között létrejött szerződés alapján a Mol maradéktalanul teljesítette az abban vállalt kötelezettségeit, és az elmúlt években közel 3 milliárd eurót fektetett be. Ezzel szemben a horvát fél a kötelezettségeinek nem vagy csak részben tett eleget.

A kormányülésen több fontos dologról döntöttek:

  1. A külügyminiszter lemondja az október 3-án Dubrovnikban megrendezendő csúcstalálkozón való részvételét.
  2. A magyar kormány a magyar állam képviseletében, mint a legnagyobb tulajdonos, felkéri a Mol menedzsmentjét, hogy vizsgálja felül a társaság portfólióját, adott esetben készítse elő a Mol tulajdonában lévő INA-részvények eladását a horvát kormány vagy harmadik fél részére.
  3. A kormány utasította az igazságügyért felelős minisztert, illetve a Mol állami tulajdonban lévő részvényeinek tulajdonosi jogát gyakorló Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. vezetőit, hogy vizsgálják meg, milyen polgári és büntetőjogi lépések lehetségesek a Molt, illetve Magyarországot ért sérelmek orvoslására.

A bejelentésekkel kapcsolatban megkerestük a Molt, még várunk a válaszra.

A kormány azt írta, a Mol és a horvát fél közötti nézeteltéréseket eddig a tulajdonostársak, részvényesek közötti gazdasági vitának tekintette. Az elmúlt napokban azonban olyan események történtek, amelyek a magyar kormány számára már világossá tették, hogy nem pusztán erről van szó.

Mi lesz Hernádival?

Hernádi Zsoltot, a Mol-csoport elnök-vezérigazgatóját azzal vádolja a horvát ügyészség, hogy tízmillió euróval lefizette Ivo Sanader volt horvát miniszterelnököt. Sanadert Horvátországban tíz év börtönre ítélték, Hernádit viszont egyáltalán nem tudják elérni a horvát hatóságok, így kihallgatni, bíróság elé állítani sem tudják. Miközben Hernádi hivatalosan még nem is tud arról, hogy meggyanúsították, a horvátok már nemzetközi körözést adtak ki ellene. Mi történhet most vele? Az erről szóló cikkünket itt olvashatja.

„Horvátországban a Mol ellen zajló folyamatos politikai kampány mellett, a horvát pénzügyminiszter nyilvános fenyegetése országa legnagyobb befektetőjével szemben, valamint a horvát igazságügyi szervek általi eljárások a Mol egyes vezetőivel szemben is arra utalnak, hogy gazdaságon kívüli eszközökkel kívánnak nyomást gyakorolni. Ezek a módszerek az Európai Unióban elfogadhatatlanok, ezeket a lépéseket Magyarország nem hagyhatja válasz nélkül” – írták.

A horvát kormány nem kívánta kommentálni szerdán a magyar kormány lépéseit. A Hina hírügynökség jelentése szerint a horvát kormány egyik lépést sem kívánta minősíteni, csak annyit mondtak, nincs befolyásuk az igazságszolgáltatási szervekre.

A magyar kormány felfogása szerint az államnak joga van eldönteni, hogy mely indokolt esetekben akar egy eszközt birtokolni, azaz tulajdonossá válni vagy egy tevékenységet állami tevékenységként folytatni. „Magyarországon is találkozhatunk ilyen esetekkel, amikor az állam kivásárolja a korábbi befektetőket, de ennek megvan a mindenki számára elfogadható, bevett útja. Tehát létezik kulturált módja az elválásnak” – áll a közleményben.

Felemelik a szavukat

A magyar kormány azt írta, számára elfogadhatatlan az a gyakorlat, hogy előbb nyilvános pályázaton kiválasztják a stratégiai partnert, amely jelentős befektetéseket hajt végre, s ezzel a világválság idején megmenti Horvátország legfontosabb vállalatát, az INA-t, majd utólag próbálják ezt a stratégiai partnert gazdaságon kívüli eszközökkel megfélemlíteni, és kivásárlás nélkül visszaszerezni az INA feletti irányítást. Ez ellen, illetve az ilyen kétes, nem jogállami gyakorlatok ellen a magyar kormány „mindig fel fogja emelni a szavát, különösen, ha azok magyar vállalatokat érintenek”.

Mi lehet a háttérben?

Mindenki azt találgatja, mi lehet a hirtelen kormányzati befeszülés hátterében – hogy hirtelen, arra utal, hogy a kormányzati kommunikáció láthatóan gyorsan dobta össze a közleményt, abban több elütés és értelmezési zavart kínáló mondat is van. A kormány 25 százalék alatti kisebbségi tulajdonosként elméletileg nem szólhatna bele a Mol stratégiai döntéseibe, de úgy fest, ezt most mégis megkísérlik – lehet, hogy azért, mert úgy érzik, ezzel védeni tudják Hernádi Zsoltot. A kérés utal arra, hogy a kormány úgy érezheti, nemzetközi porondon sokkal könnyebb lesz a védekezés, ha a horvátok méregfogát ezzel kihúzzák.

A horvát államot köti egy korábbi uniós egyezség, amely szerint a csatlakozással 25 százalékra kell csökkentenie részesedését az INA-ban. Az a lehetőség tehát, hogy a horvát állam megvenné a Mol pakettjét, fel sem merülhet, alighanem pénze sem lenne egy ekkora tranzakcióra. Az eladás valójában nem áll az érdekükben, ők csak az irányítást szeretnék visszaszerezni. Az, hogy most az állam felkérte a Molt a részvények eladására, tekinthető fenyegetésként, korábban a háttérben állítólag már a Mol is fenyegetőzött ezzel. Vevőként ugyanis elsősorban az oroszok jöhetnek szóba, akik aligha lennének kedvesebb gazdák a horvátok szemében, mint a magyarok.

Ismert, az utóbbi években a horvát kormány fájlalta, hogy a Mol irányítást szerzett az egykori horvát nemzeti energiatársaságban, és tárgyalásokat kezdtek, hogy a részvényesi megállapodást felülvizsgálják. A Mol azonban hallani sem akart a menedzsmentjogok visszaadásáról, azzal érvelt, a csőd széléről hozta vissza a társaságot, amiért annak idején többek között az irányítást kérte; szerintük a horvát kormánynak így is meghatározó szerepe, bizonyos kérdésekben pedig vétójoga maradt a cégben.

Hogy került a Molhoz az INA?

A rendszerváltás előtti évtizedekben a szocialista országok stratégiai fontosságú ágazatként kezelték az olajipart, egymástól független feldolgozási és logisztikai infrastruktúrát építettek ki, a nemzeti olajvállalatok között nem alakult ki specializáció, így azonban nem is érhették el a kritikus méretet, az egyes társaságok nem tudtak hatékonyan működni a határok megnyitása után. A kilencvenes években, a privatizáció megindulásakor a cégek felismerték, hogy a siker kulcsa a nemzetközi terjeszkedés, a túlélés egyetlen járható útjának a térség vállalatainak felvásárlása és a régió nemzeti piacainak konszolidációja tűnt.

A Mol által üzemeltetett INA-benzinkút az M7-es autópályánál, Zalakomár közelében
A Mol által üzemeltetett INA-benzinkút az M7-es autópályánál, Zalakomár közelében
Fotó: Varga György

A régióban az osztrák OMV mellett a lengyel PKN Orlen és a magyar Mol rúghatott labdába. Az első nagy erőpróba a szlovák Slovnaft 1999-es privatizációja volt, ahol végül a Mol került ki győztesen, stratégiai befektetőként beszállt a cégbe, majd öt év alatt teljesen integrálta a társaságot. Az első nagy siker után a Mol délre vette az irányt, nemcsak Horvátországban, de Szerbiában, Macedóniában, Boszniában és Romániában is fontos piacot látott. A csoport célja az volt, hogy összefüggő piacot építsen ki egy, de inkább két tengeri kijárattal.

Irány az INA!

Először 1998-ban próbált beszállni az Adria kőolajvezeték privatizációjába, egy évre rá pedig a Ruhrgassal közösen tett ajánlatot földgázhálózat kiépítésére. Tulajdonrészt azonban csak 2003-ban szerzett az INA-ban, a horvát állami vállalatért az OMV-vel szállt ringbe. A tenderen 85 millió dollárral kínált többet, mint az osztrákok, és nagyjából százmillióval többet, mint amennyit a pakett az elemzők szerint ért, végül 25 százalék plusz egy részvény nagyságú részesedést szerzett a társaságban. A megállapodás szerint a Mol öt évig nem növelhette a részesedését a cégben, és három évig nem csökkenthette az INA alkalmazottainak létszámát.

Adria-kőolajvezeték

Az Adria-kőolajvezeték a Krk szigetén levő Omišalj kikötőjétől Százhalombattáig épített vezeték, amely a tengeri úton szállított arab olajat továbbította Jugoszlávia, Magyarország és Csehszlovákia számára. Az évi 10 millió tonna kapacitású vezeték magyar–csehszlovák közös beruházással épült magyarországi szakasza 200 km hosszú. A délszláv háború idején a vezeték üzemeltetése szünetelt, azóta a szállítások rendszertelenek.

Az INA a Molnak a terjeszkedés kapuját jelentette Bosznia, Montenegró, Koszovó, Albánia és Szerbia felé, ráadásul az Adria-kőolajvezeték alternatív nyersanyagforrás is volt az orosz olajjal szemben. Erre jött rá a horvát vállalat komoly kutatási és kitermelői tevékenysége, amire a Molnak amúgy is régóta fájt már a foga.

További szinergiát reméltek – az időközben szintén a Molba integrált – TVK olefintermelésének és az INA naftatermelésének összehangolásától is, a finomítás közben képződő nafta ugyanis alapanyagként használható a festék- és gyógyszergyártásban. A százhalombattai és pozsonyi finomítók termelésével összehangolva az INA két finomítóját pedig a Molnak gyakorlatilag az összes olyan célpiacát, amelyeken töltőállomásokkal rendelkezik, el tudja látni kőolajtermékekkel.

„A horvát vállalattal megerősödött a Mol, hiszen nagyon jelentős kutatási és termelési kapacitással és lehetőséggel gazdagodtunk, és tovább nőtt piaci részesedésünk Közép-Európában. Mindeközben az INA is megerősödött azáltal, hogy a Mol jelentős beruházásokat hajt végre  a horvát vállalatban” – mondta az Indexnek Pánczél Andrea, a Mol magyarországi kommunikációs igazgatója.

Átvették az irányítást

A korlátozó öt év lejártával a Mol korábbi tervei szerint folytatta az integrációt, 2008 októberében 47,15 százalékra növelte a részesedését, így a horvát állam 44,83 százalékával kisebbségbe került. Egy évre rá a magyar vállalat már az operatív irányítást is átvette, 2009 január végén részvényesi megállapodást kötött arról, hogy az INA hatfős igazgatóságába három főt delegálhatnak a magyarok, köztük az elnököt, akinek a szavazata egyenlőség esetén dönt. A horvát kormány szintén három főt delegál a testületbe. Ekkor állapodtak meg a már említett horvát elővásárlási jogról, valamint a vétójogról is.

A Mol és a horvát állam között akkor az egyetlen vitás ügy a gázüzletág kiszervezése volt, a Mol vezetése ugyanis nem szívesen folytatná tovább a hatósági árazás miatt folyamatosan veszteséges tevékenységet. A kormány ígéretet tett arra, hogy 2009 végéig átveszi az üzletágat, ezt azonban később 2010 végére halasztották, egyelőre azonban ez sem történt meg. Ezzel kapcsolatban a Mol egyébként már perrel fenyeget.

Nem jönne jól az eladás

Az INA eladása több szempontból is kedvezőtlen lenne a Portfolio.hu szerint. A Mol relatíve drágán vásárolt, ráadásul azóta jelentősebb összeget költött beruházásokra. Kérdéses, hogy ki lenne a vevő: leginkább az oroszokat szokták emlegetni, velük szemben a Molnak vélhetően nem lenne igazán jó alkupozíciója. Persze harmadik félként ott lehet vevőként az OMV is, amely már a Mol mellett is pályázott annak idején a horvát olajtársaságra. A Mol–INA-házasság felbontásának üzleti megfontolások alapján igen alacsony a valószínűsége, ezt azonban a politikai események láthatóan könnyen felülírhatják. A Molt szorosan követő elemzők és alapkezelők körében végzett legutóbbi portfóliófelmérés arra mutatott rá, hogy a piac továbbra is Hernádit és az INA-t akarja, ez utóbbi elveszítése különösen kedvezőtlen lenne befektetői szempontból, hiszen ezt a piac lényeges kockázati faktornak tartja, és ennek eddig igen alacsony valószínűséget adott.

Vádak és perek

A 2010 szeptemberében bejelentett decemberi részvényvásárlási kísérletet azonban nem a gázügy, hanem a belpolitikai harcok torpedózták meg: Jadranka Kosor a kormányzópárt miniszterelnöke elődjének, a 2009-ben korrupciós ügyekbe belebukott Ivo Sanadernek a híveit próbálta felszalámizni, 2010-ben így az elmúlt évekből az összes olyan nagyobb ügyet előrángatta, amihez a HDZ volt miniszterelnökének és körének köze lehetett. Az INA privatizációja kapcsán vizsgálóbizottságot is felállított, az azonban nem talált semmi szabálytalant.

Mennyit ér az INA?

Az Investor azt írta, az INA tőzsdei kapitalizációja 7,5 milliárd dollár, vagyis nagyságrendileg 1635 milliárd forint, amiből a Molra jutó rész 800 milliárd forintnak felel meg. Egyetlen Mol-részvényre vetítve ez 7665 forintnak felel meg. A KBC augusztusi elemzése szerint 200 milliárd forintos érték adódik a Mol horvát vállalatban levő részesedésére. Ha csak ennyit kapna a Mol az INA-ért, azzal valószínűleg nem igazán lennének elégedettek a magyar olajcég tulajdonosai, hiszen a Mol 2008 végéig összesen 337 milliárd forintot költött 47 százaléknyi INA-részesedésért.

Az SDP horvát ellenzéki szociáldemokrata párt közben felszólította a kormányt, hogy akadályozza meg, hogy a Mol többségi részesedéshez jusson a nemzeti olajtársaságban. Ellenséges felvásárlásról beszéltek, és az OMV korábbi magyarországi kísérletéhez hasonlították az ügyletet. Bár egy hétéves stratégiai együttműködés harmadik lépéseként tett nyilvános ajánlattétel esetén ez aligha értelmezhető, meglovagolták a horvát közhangulatot, és megígérték, hogy megvédik az INA-t.

Mindezek után Sanadert azzal vádolták meg, majd első fokon el is ítélték, hogy kenőpénzért engedte át a menedzsmentjogokat a Molnak az INA-ban. A vád szerint a pénzt Hernádi Zsolt vezérigazgató adta át, akit azonban a mai napig nem sikerült a horvát bíróságra beidézni. A legújabb hírek arról szólnak, hogy Hernádi Zsolt ellen nemzetközi elfogatóparancsot adnak ki. A Mol reakcióját itt olvashatja. Szerintük a cég vezérét meg akarják félemlíteni, de helyén marad.