Nincs több lyuk a nadrágszíjon

Az energetika-iparág szabályozott részét nem nonprofittá, hanem egyértelműen veszteségessé tette a kormány, mondta Csiba Péter, a GDF Suez vezérigazgató-helyettese a Portfolio.hu energiakonferenciáján. Szerinte a tavalyi évhez képest annyi változás történt a piacon, hogy már megszokták, nem is egyeztetnek velük. „Nincs több lyuk a nadrágszíjon, nincs már hová húzni” – mondta Csiba, aki szerint a cégeknél súlyos következményei lesznek a kormány politikájának.

Eric Depluet, az E.On vezére elmondta, nem azért jöttek ide, hogy gyarmatosítsanak, őket ide meghívták, beruháztak, és befektettek a rendszerbe. Elmondta, hallott arról, hogy több energiacég is tárgyalásokat folytat a kormánnyal, de nem hiszi, hogy bármelyik is készen állna arra, hogy ajándékba adja eszközeit az államnak.

Szerinte nem arról van szó, hogy egy-két évig ne tudnák elviselni a cégek a veszteségeket, de látni kellene, hogy milyen hosszú távú, fenntartható célért kell meghozni ezt az áldozatot. Jelenleg ilyet nem látni. Ez egy hadüzenet a kormány részéről, de senki nem megy el a háborúba. A cégek nem fognak háborúzni.

Fasimon Sándor, a Mol-csoport vezérigazgató-helyettese elmondta, a feldolgozás-kereskedelem és a kutatás szegmensben lényegében nem létezik magyar energiapiac. Hangsúlyozta, az energiaárakat nem lehet a határon megállítani. Az energiaipar egy rendkívül tőkeintenzív iparág, nem lehet állandóan változtatni az irányt.

Ságodi Attila, a KPMG partnere szerint Magyarországon van egy múltban gyökerező igény, hogy az állam valahogy fogja meg a lakossági energiaárak növekedését. Ez azonban hosszú távon nem megy, Európa része vagyunk, egy nyitott gazdaság, a magyar termékek ára a világpiachoz igazodik. Bizonyos rendszereket büntetlenül nem lehet feszültség alatt tartani. A cél szerinte sokkal inkább a fogyasztók képzése lenne, közel kell kerülnie egymáshoz a fogyasztónak és az elosztónak.

Elmondta, az állam nem mindenható, ha egy céget üzemeltetni kell, azt ugyanúgy finanszírozni kell a piacokról, a megfelelőség, profitabilitás elvárása nagyon hasonló ahhoz, mint ahogyan a magáncégek működnek. Elképzelhető, hogy egy állami cég lemond például az osztalékról, de jelentős különbség ma már nem lehet az állami és a magánszereplők között.