Auguszta
-3 °C
2 °C

Kijev lemaradhat a brüsszeli gyorsról

2013.11.20. 12:21
Bár bóvlikategóriában van az ország hitelképessége, mérete és oroszországhoz fűződő ellentmondásos viszonya miatt is nehezen tűnik integrálhatónak, Brüsszel láthatóan minden áron alá szeretné írni a társulási szerződést Ukrajnával november végén. Bár Julija Timosenkót nem szívesen engedné ki Kijev a börtönből – ez Brüsszel egyik feltétele –, Viktor Janukovics elnök is hajlik az aláírásra. Kérdés, azonban, mennyire méri fel reálisan a 47 milliós Ukrajna a szabadkereskedelmet lehetővé tévő társulás hasznát.

Az utolsó pillanatban sem sikerült teljesíteni a legfontosabb politikai feltételt, amely ahhoz kell, hogy az EU és Ukrajna aláírhassa a társulási szerződést a Keleti Partnerség november 28-án esedékes vilniusi csúcsán.

A szerződésre – amely hosszabb távon, konkrét ígéretek nélkül, de az EU-tagság előszobája lehet – sokan úgy tekintenek, mint az Oroszország és az EU között ingázó 47 milliós ország révbeérésére, az „EU partjainál”.

Brüsszel újabb esélyt adott

Úgy tűnik azonban, utolsó utáni pillanat is van a Ukrajna számára: az Európai Parlament küldöttjeiként a múlt héten kedden és szerdán Kijevben tárgyalt Pat Cox – az EP korábbi elnöke – és Aleksander Kwasniewski, korábbi lengyel elnök, hogy látogatásuk alatt elkészítsék utolsó országjelentésüket a vilniusi csúcs előtt. Korábban ettől a jelentéstől tették függővé az aláírásról szóló döntést, ám miután az EP működését koordináló Elnökök Konferenciája elé nem a várt jelentés került volna, Brüsszel úgy döntött, november 28-ig ad időt a feltételek teljesítésére.

Senki sem siet Julija kiengedésével

Ez a feltétel Julia Timosenkóhoz kötődik: az EU azt követeli, hogy a tavaly hét évre elítélt volt ukrán kormányfőt Kijev engedje szabadon. Brüsszelben úgy vélik, a per valójában a jelenlegi elnök, Viktor Janukovics politikai bosszúja volt legfőbb riválisával szemben. A hivatalos ítélet szerint Timosenko túllépte hatáskörét, amikor 2009-ben Vlagyimir Putyin akkori orosz kormányfővel – jelenleg ismét orosz elnökkel – aláírta az orosz-ukrán gázszállítási szerződést, amely, a vádak szerint, előnytelen feltételeket támasztottak Ukrajnával szemben, nagy kárt okozva az amúgy is rogyadozó költségvetésnek.

A parlamentnek a múlt heti szerdai rendkívüli ülésen arról a törvényről kellett volna szavaznia, amely lehetővé tette volna, hogy Timosenko harkovi börtönéből külföldi kórházba távozzon. (Az ex-kormányfőt Németország fogadná be.) Ehhez tehát elnöki kegyelemre sem volna szüksége Timosenkónak – bár Kwasniewsi és Cox ezt is felvetették –, szerdán azonban az Unian hírügynökség értesülései szerint Janukovics hivatalosan is egyértelművé tette, hogy nem ad elnöki kegyelmet Timosenkónak.

A rabok külföldi gyógykezeléséről szóló törvénytervezet lehetne a kiskapu, ez azonban nem is került a 450 fős rada elé. A Janukovics vezette Régiók Pártja (PR) az ellenzéket okolja a fiaskóért: a pártok ugyanis több mint ötszáz módosító indítványt nyújtottak be az ügyészségről és a választásról szóló törvényhez – ezek szintén előfeltételei a társulási szerződés aláírásának –, így egyszerűen nem is kerülhetett sor a „lex-Timosenko” tárgyalására.

Az ellenzéknek sem annyira érdeke

„Az elítéltek külföldön való gyógykezeléséről szóló törvényt érdemben nem is készítette elő a munkacsoport, pedig kétlem, tisztelt ellenzék, hogy ne volnának önök között képzett jogászok” – jelentette ki a PR frakcióvezetője, arra utalva, hogy az ellenzék talán nem is akarja annyira, hogy Timosenko szabadlábon legyen, mert így saját maguk válhatnának Janukovics lehetséges kihívóivá a másfél év múlva esedékes elnökválasztáson. Az egyik aspiráns Arszanyij Jacenyjuk, a Timosenko mögött álló Batykivscsina (Haza) párt frakcióvezetője. A most 39 éves politikus 31 évesen a gazdasági, két évvel később a külügyi tárca vezetője volt Timosenko kormányában.

Attól is tarthatnak Timosenko parlamenti hátországában, hogy a törvényi feltételek teljesítésével Ukrajnát a társulási szerződésig vezető Janukovics végleg szalonképes tárgyalópartner lehet Brüsszelben, így érvényét veszítheti az az egyszerű – ám a valóságot korántsem fedő – képlet, hogy Janukovics az Oroszország felé való fordulást, Timosenko és hívei az európai utat jelentik.

Ennek ellenére nehezen elképzelhető, hogy végül ne kerülne sor a társulási szerződés évek óta húzódó aláírására. Hogy a törvényi előfeltételeknek az utolsó utáni pillanatban Kijev mégis eleget fog tenni, azt jelzi az is, hogy a PR-nél már jelezték: ezen héten újabb rendkívüli ülésre kerülhet sor.

Piac és nyersanyagforrás

Ukrajna Janukovics alatt is fő külpolitikai célkitűzéseként tartotta meg az EU-tagságot. A NATO-ba való belépést azonban, ellentétben Timosenkóval, ellenzi, és legfeljebb egy népszavazás után volna hajlandó támogatni azt. (A felmérések szerint, főként az oroszajkú Kelet-Ukrajna miatt nem is szerezne többséget a belépés mellett állók tábora.) A katonai szövetségbe azonban egyébként sem tudna lépni, miután a Krím félszigeten továbbra is fenntarthatta legfőbb bázisát Oroszország fekete-tengeri flottája.

A társulási szerződés aláírásával – és ratifikációjával, amely nyomán legkorábban jövő februárban léphetne érvénybe a dokumentum – szabadkereskedelmi zóna jönne létre az EU-val, ami elérhetőbbé tenné a kontinens piacát az ukrán termékek számára. Az ország szén-,  urán-, vasérckészletei világviszonylatban is számottevők, és fémipara is jelentős. (Az orosz gépiparral jelentősen összenőve, de nagyméretű, igaz, pazarló energiafelhasználásra épülő gépipara, repülőgép- és hajógyártása és fegyveripara van.)

Gáz és fegyver

„Nehéz megmondani, hogy végül lesz-e szerződés, de azzal Ukrajna hadiipari cégei számára megnyílna az együttműködési lehetőség a nyugati megrendelések előtt, ezt tekintem a legfontosabb hozadéknak” – mondta Vlagyimir Lanovoj. A korábbi ukrán elnök, Viktor Juscsenko egykori gazdasági tanácsadója szerint a képzett és olcsó munkaerővel ez az ágazat kaphatná a legnagyobb lökést a nyugati megrendelések révén. A fémiparban már kevésbé bízik: szerinte a vas és acélipari termékeknek inkább az ázsiai piacokon van keresnivalójuk, Európában a színesfémfeldolgozással lehetne labdába rúgni, ám ez Ukrajnában kevésbé meghatározó.

Lanavoj szerint nem kell tartani attól, hogy Ukrajna számára még nyomasztóbb lesz az orosz gáztól való függés az EU-s szerződés aláírásával. Ezen a területen eddig sem alakultak jól a kapcsolatok, elég az évekkel korábbi gázháborúkra gondolni, vagy arra, hogy Moszkva Janukovics kérésére sem volt hajlandó felülvizsgálni a jelenleg érvényes gázmegállapodást. „Ukrajna nem azonos szintű ellenfél Oroszországgal szemben, így csak akkor van esélye megfelelő feltételeket kialkudni, ha megfelelő súllyal tud fellépni.

A társulási szerződéssel épp az ehhez szükséges erős szövetségest tudja felmutatni, aminek révén nagyobb esély lesz a megállapodásra” – mondta Lanovoj, akinek szavait igazolta, hogy az orosz gáz importját péntek óta szüneteltető Naftogaz Ukraini és a Gazprom hétfőn megállapodtak az ukrán fél egymilliárd dolláros tartozásának ütemezéséről. (Az ukrán állami cég ugyan nem, de a Dmitrij Firtas érdekeltségébe tartozó Ostchem továbbra is vásárol földgázt Oroszországtól. Az Európába irányuló orosz gáz tranzitját – ellentétben a 2006-os orosz-ukrán gázháborútól – a mostani vita nem érintette.)

Az orosz fél konstruktívabb hozzáállásához persze nem csak a közelgő társulási szerződés veszélye, hanem az is hozzájárult, hogy Ukrajna mind nagyobb arányban vásárol Lengyelországon és Magyarországon keresztül Németországból érkező földgázt, az orosz források rovására.

Eurós hitel, Kánaán

A társulási szerződés a vámok eltűnését hozza, így az ukrán áruk versenyképessége nőhet az EU-ban, miközben a védővámokat több termék esetében csak fokozatosan kell leépítenie Ukrajnának.

Saját kiviteli vámjait azonban több termék esetében azonnal meg kell szüntetnie, többek között az élőállatra, hústermékekre és a földgázra. Ukrajna ugyan nettó földgáz-importőr, ám saját termelése eléri a 25 milliárd köbmétert: ez több mint két év magyar földgázigénynek felel meg.

Igaz, ukrán szakemberek felhívják a figyelmet, hogy a termékek csak akkor lehetnek versenyképesek – érdemben felpörgetve a krízis évei alatt 15 százalékos zsugorodást is elszenvedett gazdaságot –, ha szerződés által előírt módon meghonosodnak az európai szabványok, és sikerül átültetni a gazdasági életet szabályozó törvényi környezetet, biztosítva a szabad versenyt is. Emellett nélkülözhetetlen az energiapazarló ipar modernizálása is.

Ukrán remények szerint átlagosan tíz százalékkal lesznek olcsóbbak az európai termékek Ukrajnában, beleértve a gépkocsikat is. A megállapodással nagyobb teret kaphatnak a külföldi bankok, amitől az országban az olcsóbb hitelek megjelenését várják, szemlátomást megfeledkezve a devizahitel belföldi kockázatairól.

Versenyfutás az állatorvosi lóért

Moszkva láthatóan rossz szemmel nézi Ukrajna átsodródását az EU felé. Vlagyimir Putyin már korábban jelezte, hogy amennyiben szomszédja aláírja a társulási szerződést, úgy semmiképp sem válhat az orosz vezetésű, Belaruszt és Kazahsztánt magába foglaló Vámszövetség (TSZ) tagjává. Ugyanígy Brüsszel korábban egyértelművé tette, hogy a TSZ-hez való közeledéssel Ukrajna elzárna maga elől az európai közeledés útját. Az aláírásnak azonban Brüsszelben is vannak politikai presztízs okai: a Keleti Partnerségnek eddig még egyetlen tagjával sem sikerült az EU-nak társulási szerződést aláírnia – Örményország erről le is mondott idén, az orosz dominanciájú Vámszövetségbe való felvételét kérve –, ezért is kellene eredményt felmutatni a posztszovjet térségben.

Oroszországban minden bizonnyal nehezebb lesz az ukrán termékek helyzete – az ország számára fontos élelmiszerpiacot is jelent Ukrajnának –, a közeljövőben minden bizonnyal gyakrabban fogja az orosz fél egészségügyi előírásokra hivatkozva korlátozni az ukrán termékek behozatalát, ahogyan az már többször előfordult nem csak Belarusszal vagy Grúziával, de az orosz csirkepiacon fontos szereplőként jelen lévő Egyesül Államokkal is.

„Az ukrán kivitelnek csak a 18 százaléka irányul Oroszországba, tehát korántsem olyan nagy a részesedése, mint azt általában hisszük” – árnyalta a képet Lanovoj, elismerve, hogy az élelmiszer, ezen belül a jelentős cukrászipari termékek kivitele nehezebbé válhat, ahogyan a gáz- és kőolajvezetékekhez szükséges építőipari elemek exportja is.

Közeledik az igazság órája

Ukrajnában eközben őrületesen nagyok a bajok. Az ország gazdasági fundamentumai gyors ütemben romlanak, és ennek láttán a kötvénypiacok is pánikfokozatba kapcsoltak. Ukrajna a mostani piaci hangulat mellett nem tud fenntartható külföldi finanszírozáshoz jutni: a tízéves kötvényhozam a 10 százalékot közelíti, márpedig a legtöbb szakember által osztott hüvelykujjszabály szerint 7-8 százalékos szint felett külső segítség nélkül nagyon nehéz biztosítani az állam működéséhez szükséges pénzt.

Az ország adósságaira kötött biztosítások, a CDS árfolyama pedig már a tíz százalékos lélektani határ felett vannak. Miért utálják ennyire az országot a külföldi befektetők? Nagyjából ezért:

  • Nagy költségvetési hiány
  • Még nagyobb külkereskedelmi hiány
  • Zuhanó devizatartalék
  • Rengeteg lejáró devizaadósság
  • Mindezek folyamatos romlása

A nagy nyugati hitelminősítőknél ennek megfelelően alig vannak országok, amelyeknek Ukrajna alatt lenne az adósságbesorolása. A Moody's már szeptemberben Caa1-ig küldte le az országot, az S&P és a Fitch pedig a közelmúltban rontott a besorolásokon (mindkét ország B mínuszra rontotta a minősítést, negatív kilátással).

Mi lesz az IMF nélkül?

Az óriási külkereskedelmi hiány – ami az ország energiaszegénységével, azon belül is a dráguló orosz gázzal magyarázható. Jövőre 4 milliárd dollárnyi pénzt kellene bevonnia az államnak a nemzetközi tőkepiacokról, miközben július végén kevesebb, mint kétmilliárd volt az államkasszában, és közel 11 milliárd dollárnyi lejáró adósságot kell majd megújítani. A devizatartalék pedig az év eleji 34 milliárd dollárról 21 milliárdra zuhant. Ez utóbbi a tőke menekülésére utal, és különösen aggasztja a befektetőket.

Pedig az államadósság nem is magas, alig több, mint a GDP harmada. Ez sokkal jobb, mint Magyarország több, mint 80 százalékos mutatója. És ha rendbe jönnének a dolgok, akkor Ukrajna akár masszív gazdasági növekedésre is képes lehet, mint ahogyan azt a kétezres évek derekán bizonyította is. A Világbank idei "Doing Business" jelentésében például 28 helyet lépett előre egy év alatt Ukrajna (igaz, a nem túl előkelő 112. helyre csak).

Az IMF pedig igazából – már ha Ukrajna kitart a mostani nyugatbarát irányvonal mellett – bármikor kimentheti az országot. Anélkül mindenesetre nincs reménye nagy keleti szomszédunknak.

Talán ez az optimistább olvasat motiválta "Magyarország megmentőjét", Michael Hasenstabot is, akiről a közelmúltban kiderült, hogy a Franklin Templeton alapkezelő 5 milliárd dollárját tette ukrán eszközökbe. A befektető sokszor tippelt már jól mások által nagyon utált országokkal – Magyarország mellett például görög- és írországi befektetésekkel –, más kérdés, hogy itt nem rajta, hanem a pénzügyi folyamatoktól nem annyira függő nagyhatalmi játszmáktól függ, hogy bejön-e a kockáztatás.