Bence
18 °C
32 °C
Index - In English In English Eng

A szürke eminenciás, akit eltitkoltak a horvát ügyészek elől

2014.04.10. 07:36
Mi a közös a ma már rezsimilliárdokból gazdagodó Mol Energiakereskedő offshorosítása, a volt horvát miniszterelnök barátjának küldött 5 millió euró és az Emfesz köré épült, 16 milliárd forintot elnyelő céghálózat között? Az, hogy mindhárom ügyletet egészen közelről ismerhette Hernádi Zsolt Mol-vezér személyes tanácsadója. Tóth József, a magyar energetika egyik kulcsfigurája, egyetemi oktató, nemzetközi szaktekintély, de számos fontos hivatalos pozícióval a háta mögött lassan egy évtizede ott van a nagy bizniszek homályzónájában is, ahol dollármilliók jönnek-mennek ciprusi és más egzotikus cégek számláin.
  • A magyar energiaszektor három különálló sztoriját az Index összekapcsolta.
  • A három sztoriból kettőben nyomozás folyt/folyik (Emfesz, INA), de csak külföldön, a magyar hatóságok nem találtak semmit, a harmadikban offshore cégek húznak óriási hasznot a rezsicsökkentésre használható milliárdokból, feljelentés volt, de vizsgálat még nincs.
  • A nagyszabású üzletekben alapkövetelmény a diszkréció, az olyan üzletekben pedig, amelyeket nem a nyilvánosságnak és az adóhivatalnak szánták, a diszkréció részét képezik az offshore cégek is.

Tóth József pályafutása során igen jelentős üzleteket hozott össze, közben távol tartotta magát a nagyobb nyilvánosságtól. Nevét mégis kevesen ismerik, pedig Tóth József igazi nagyágyú a magyar energiaszektorban: volt már a Mol igazgatója, ő az elnöke a Magyar Ásványolaj Szövetségnek, az Olajtervbe is bevásárolta magát, és ráadásul ő a Szingapúri Köztársaság magyarországi tiszteletbeli főkonzulja. Ő a magyar olaj- és gázüzlet egyik megkerülhetetlen figurája, de ő lehet az egyik kulcsszereplő az iparág „szürke zónájában” zajló bizniszekben is.

Dr. Tóth József (69) hivatalos életrajza

DrTJ

Mérnök, közgazdász, diplomát a Veszprémi Egyetemen és a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett. 1968-tól 1984-ig a Mineralimpex Magyar Olaj- és Bányatermék Külkereskedelmi Vállalatnál töltött be különböző munkaköröket. 1984 és 1996 között a Mineralimpex Rt. vezérigazgatója. 1996-tól 1999-ig a Moltrade-Mineralimpex Rt. általános vezérigazgató-helyettese. A Magyar Ásványolaj Szövetség elnöke, a Veszprémi Egyetem címzetes egyetemi tanára. 2000-2002, a Mol ügyvezető igazgatója (Beszerzés, Feldolgozás és Logisztika Divízió), 2010, az Olajterv igazgatósági elnöke. 2007-2012 vezető tisztségviselő a Mol Nyrt. többségi tulajdonában álló gáztározó, az MMBF. Zrt.-ben.

Egy nemzetközi szakmai konferencián közzétett életrajza szerint 2002 és 2010 között a Mol elnökének és ügyvezető igazgatójának főtanácsadója (Chief Advisor).

Az Index két évvel ezelőtt írt először, arról, ami Tóth József hivatalos életrajzából kimaradt: egy osztrák nyomozás során kiderült, hogy komoly befolyása van egy óriási pénzeket mozgató titkos céghálózathoz. Ausztriában az ő instrukciói alapján osztották szét azt a 16 milliárd forintot meghaladó összeget, amely az egyik magyar gázforgalmazó vállalattól, az Emfesz Kft.-től érkezett egy Innsbruck környékén élő ügyvédhez.

Az első, 16 milliárdos sztori

  • Ebből a történetből kiderül, hogyan jött rá az osztrák rendőrség már legalább három évvel ezelőtt, hogy egy köztiszteletben álló magyar áll egy nemzetközi céghálózat közepén, és hogy ő osztja a milliárdokat, saját magát sem hagyva ki a szórásból.

Az Emfesztől 2005 után több éven keresztül jöttek az utalások Johannes Hohenbühelnek, aki aztán az utasításoknak megfelelően elosztotta és továbbította a pénzt két tucatnyi offshore cég számlájára.

Tóth utasításai nyomán a legtöbb pénz, 29,5 millió dollár (6,5 milliárd forint) az Emfesz egykori vezetőjéhez, Góczi István cégéhez került. 

A második legnagyobb részt egy Torafin Trading and Finance Ltd. nevű cég kapta, amely pár év alatt 4,6 millió dollárral (850 millió forinttal) gazdagodott.

A Torafint a Brit Virgin szigeteken jegyezték be, ezért elvileg nem könnyű lenyomozni. Az osztrák rendőröknek mégsem kellett sokat fáradozniuk a tulajdonos beazonosításával, miután az könnyelműen saját gyerekeinek is küldött pénzt az offshore cég számlájáról.

A Torafinból fizették többek között Tóth József fiának bécsi iskolai tandíját, és az Egyesült Államokban élő lánya is innen kapott születésnapi támogatást. Tóth magáncélokra összesen több mint egymillió dollárt költött a Torafin számlájáról. Ezek mellett Tóth fontos szerepére utalt az is, hogy az ügyvédjénél tartott házkutatás során előkerültek azok az emailjei, amelyekben a pénzelosztásra adott utasításokat.

Kis kronológia

2002-2012: Tóth József a Mol elnökének főtanácsadója, és párhuzamosan az egyik nagy Mol-leány, a gáztározással foglakozó MMBF Zrt. vezető tisztségviselője.

2004 nyara: a Torafin egyharmados résztulajdont vásárol a ciprusi Hangarn Oilban Johannes Hohenbühel osztrák ügyvéd segítségével

2004 szeptember: a Hangarn Oil hosszú távú beszállítói szerződést köt a Mollal.

2005-2009: Tóth József irányításával Johannes Hohenbühel osztja el az Emfeszből Ausztriába érkező utalásokat. A Torafin az Emfesz által pénzelt Light & Powertől három év alatt összesen 4,6 millió dollárt (mintegy 850 millió forintot) kap.

2005-2009: a Torafin több mint 15 millió dollárt (közel 3 milliárd forintot) kap a Hangarn Oiltól.

2009 április: az Emfeszt eladja egy dollárért az ügyvezető igazgató, évekig tartó pereskedés kezdődik. Itthon és külföldön is nyomozás indul az ügyben.

2009: a Hangarn Oil 2 millió dollárt utal a Normestonnak.

2009: a Normeston megveszi a Mol leányvállalata, a Mol Energiakereskedő 50 százalékát.

2009 július: a Hangarn Oil és a Ceroma Holding Limited az Ivo Sanaderhez közelálló Robert Jezic svájci offshore-cégének utal 2,6 millió eurót, majd egy nappal később 2,4 millió eurót.

2011: Nyomozás indul Ausztriában az Emfesz utalásai miatt. A rendőrség rábukkan Tóth József emailjeire.

2011 december: A Torafin pedig kiszáll a Hangarnból, egyharmados tulajdonrészét a  Ceroma Holdings veszi át.

2012 május: Gucerijev és Fazakas tanúvallomást tesz Ivo Sanader perében.

2012 október: Fazakas igazgatói posztot kap a Hangarn Oilban, és a Ceroma után saját néven átveszi a Hangarn kisebbségi tulajdonrészét.

Az Emfesz utalásait tavaly – több évvel megtörténtük után – hivatalosan is adóelkerülésnek minősítette a NAV, az idő közben tönkrement gázcég pedig az ország legnagyobb adótartozói közé lépett.

Az osztrák rendőrségen pénzmosás gyanújával továbbra is folyik a vizsgálat, amelybe jogsegély keretében a magyar hatóságoknak is be kellett segíteni. A magyar ügyészség viszont 2011-ben megszüntette az Emfesszel kapcsolatos nyomozást, pedig a Torafin az emfeszes pénzosztással párhuzamosan más energetikai ügylet hátterében is felbukkant.

Az Index birtokába került ciprusi cégadatok szerint a Torafin 2004 óta résztulajdonos a Hangarn Oil Products nevű ciprusi cégben is.

A második, 1,5 milliárdos sztori

  • Ebből a történetből az derül ki, hogy ugyanaz a cég, amelyben az osztrák rendőrség beazonosította Tóth Józsefet, tulajdonosként benne volt a horvát exminiszterelnök elleni korrupciós vádakban főszerepet játszó cégben, de Tóth neve rejtélyes módon mégsem került elő a nyomozás során. Ellenben előkerül Fazakas Imre, aki azt állítja magáról, hogy csak egy igazgató, pedig ő is tulajdonos.

A Hangarn nevét szintén egy külföldi nyomozás tette ismertté. Horvátországban az INA menedzsmentjogainak átadása miatt indult vizsgálat Ivo Sanader, korábbi miniszterelnök ellen.

Sanadert azzal vádolták, hogy kenőpénz fejében biztosította a Mol számára, hogy meghatározó befolyást kapjon az INA, horvát olajtársaságban. Sanadert 2012-ben elítélték. A bírósági eljárásban az ügyészek azt állították, hogy a Hangarn Oil Products egy másik ciprusi céggel, a Ceroma Holding Limiteddel együtt 5 millió eurót (1,5 milliárd forint) fizetett a volt horvát miniszterelnökhöz közel álló Robert Jezic svájci offshore-cégének, a XenoplastShipping AG-nak. Az utalások első, 2,6 millió eurós részletét 2009. július 17-én, a második, 2,4 millió eurós részletet július 18-án utalták.

A zágrábi tárgyaláson a Hangarn képviselői is tanúskodtak. A céget Fazakas Imre és az orosz olajmágnás, Mihail Gucerijev képviselte, és egybehangzóan állították, hogy az átutalt pénz Jezic Krk szigeti földjeinek remélt megvásárlására szolgált volna, illetve arra, hogy a horvát üzletember politikai kapcsolatait kihasználva üzleti lehetőségekhez jussanak az országban.

Gucerijev, aki a Forbes listája szerint 6,7 milliárd dolláros vagyonával Oroszország 17. leggazdagabb embere, a bíróság előtt a Hangarn tulajdonosaként mutatkozott be, az energetikában szintén régi motorosnak számító Fazakas Imre pedig igazgatóként tett vallomást.

A Mol-os múltú Tóthról egyáltalán nem esett szó. Neve kimaradt a magyar ügyészség által lefolytatott vizsgálatból is. A Hernádi Zsolt zágrábi meggyanúsítása miatt indult hazai vizsgálatban szinte kizárólag az orosz szálat emelték ki a nyomozók, az, hogy a Hangarnban jelentős magyar tulajdonosi befolyás is jelen volt Jezic kifizetése idején, nem került nyilvánosságra.

A cégpapírok szerint a 2000 januárjában alapított Hangarn Oil Products évekig valóban az orosz befolyás alatt álló James Holding Venture Corp. kizárólagos tulajdonában volt, 2004-ben azonban kalákában, 900 ezer dollárért megvette a Gucerijevhez tartozó Brocada Ltd. és a Torafin Trading & Finance Ltd.

A vásárlás nem ment simán: a Hangarn 33 százalékos tulajdonrészét néhány hétig az emfeszes ügyből ismert osztrák ügyvéd, Johannes Hohenbühel nevére jegyezték be, a Torafin, amely több más offshore cégen keresztül Tóth József és Fazakas Imre, a Jukosz egykori közép-európai képviselője irányítása alatt állt, 2004 augusztusában lett hivatalosan tulajdonos.

A ciprusi nyilvántartás azt mutatja, hogy némileg sántított a 2012 májusában Zágrábban tett tanúvallomás: Fazakast valójában csak hónapokkal később jegyezték be igazgatónak. A horvátországi eljárás idején azonban hirtelen többször is változott a Hangarn kisebbségi tulajdonosa, a Torafin kiszállt, egy rövid időre az eljárásban szereplő másik cég, a Ceroma vette át a helyét, majd pedig Fazakas Imre ebben a műfajban teljesen szokatlan módon anonimitását feladva, nyíltan, mint magánszemély jelent meg az offshore cég 33 százalékának birtokosaként. A cserékkel a per idejére Tóth József kikerült a Hangarn Oil tulajdonosai közül.

A Heti Válasz 2011-ben az akkor forrósodó INA-ügy miatt foglalkozott – a magyar sajtóban először – a ciprusi cég hátterével. A cikk akkor azzal az alig titkolt szándékkal született, hogy felmentse Hernádi Zsoltot.

A lap azt állította, hogy a Mol vezetőjének azért sem lehetett köze az INA-ügy „kenőcégeihez”, mert azokat valójában a Gazprom ellenőrizte. Ezt az állítást a Gazprom rögtön cáfolta, ám az Index birtokába került cégpapírokból most az is kiderült, hogy a lap a tényleges tulajdonosi háttér helyett az ügyvezető feladatok ellátásával megbízott ciprusi vállalkozás kapcsolataival példálózott, és azzal próbálta bizonyítani a Hangarn fölötti kizárólagos orosz befolyást.

A lap által emlegetett, és azóta a témában sokat idézett limassoli Atlas Alpha Services Limted egyszerű megbízási szerződés alapján kapta meg a Hangarn igazgatói posztját, ez alapján látta el a technikai feladatokat, a stratégiai döntéseket viszont továbbra is a tulajdnosok hozták. Ráadásul az Atlas Alpha igazgatói megbízása a Jezic-nek küldött utalások időpontja előtt két évvel megszűnt.

A horvát ügyészség március 31-én vádat emelt Hernádi Zsolt ellen.

Plusz egy sztori, hosszú távú bevétellel

  • Ebből az derül ki, hogy a horvát exminiszterelnök elleni korrupció vádakban főszerepet játszó Hangarn Oil egy évtizede a Mol beszállítója.

2004-ben a friss szerzeményű Hangarnnak nem kellett sokáig várni az első magyarországi üzletére. Decemberben, pár hónappal a cégátírási procedúra lezárása után a Hangarn Oil hosszútávú szerződést kötött a Mollal.

A szerződésről 2012 novemberében beszélt először Mol jogi igazgatója. Akkor az Indexnek azt mondta, hogy a megbízás olyan rossz minőségű „nehéz kénes” dízelolaj behozatalára szólt, amelyet Oroszországban kellett beszerezni. A dízelolajat a Mol a tiszaújvárosi finomítóban kénmentesítette, majd pedig továbbértékesítette. A Mol szerint egyébként a Sanader-per hatására a magyar hatóságok alaposan átvilágították a Hangarnnal kötött üzletet, több embert kihallgattak, számítógépeket vittek el, de nem merült fel sem a túlszámlázás, sem a törvénytelenség gyanúja.

Az már az ausztriai nyomozás során, Johannes Hohenbühel papírjaiból kiderült, hogy a Torafin nem csupán az emfeszes utalásokból kapott hatalmas összegeket, hanem a Hangarntól is. Néhány év alatt commission (jutalék) és dividend (osztalék) címszó alatt több mint 15 millió dollárt, azaz akkori árfolyamon kalkulálva mintegy 3 milliárd forintot kasszírozott a két kisebbségi tulajdonos. Az Index által megszerzett ciprusi cégpapírok szerint nagyjából 50-50 százalékkal osztoztak a bevételen.

A harmadik, a sok tízmilliárdos sztori

  • Ez a legbonyolultabb történet: a Tóth-Fazakas páros, amelyről már tudjuk, hogy a Hangarn résztulajdonosai, rengeteg szálon kapcsolódnak bődületes hasznot termelő Mol Energiakereskedőt megvásárló offshore céghez is. A Mol sosem fedte fel, hogy valójában kiknek adta oda saját gázkereskedő cégében a felekirályságot. Most kiderül, hogy a Hangarn épp a kiváló üzlet előtt adott kölcsön a máig homályos hátterű vásárlónak.

A Hangarn magyarországi kereskedelmi kirendeltsége egy címen lett bejegyezve a Fazakas Imre többségi tulajdonában lévő Contradex Kft.-vel. A Contradex Kft. másik tulajdonosa, az amerikai bejegyzésű Unipro Development Ltd. sem lehet idegen cég a rendszerben, hiszen a Hangarn által pénzelt Torafin utalt tovább a számlájára közel egymillió dollárt.

Itt kapcsolódik a Tóth-Fazakas páros a Mol másik, rejtélyes üzletéhez. A Mol 2009-ben eladta a leányvállalata a Mol Energiakereskedő (mai nevén MET Magyarország Energiakereskedő Zrt.-t) egy belize-i székhelyű offshore cégnek, a Normeston Trading Limitednek. Az energetikai cég eladását a magyar hatóságoknak és EU-nak is engedélyeznie kellett. A Normeston mégis a végső haszonélvező személye pontos megjelölése nélkül jutott az üzlethez. Az engedélyekből is csak annyi olvasható ki, hogy a Normeston „nyersolaj és finomított olajtermékek kereskedelmével foglalkozó orosz magánszemély tulajdonában álló magánvállalkozásként” kapta meg az illetékes brüsszeli bizottság hozzájárulását.

A földgáz-kereskedelemmel és -értékesítéssel foglalkozó MET már 2009-ben is nagyreményű, nyereséges vállalkozás volt, mára pedig évente 50 milliárdos tiszta hasznot termel a tulajdonosai számára. A nyereség nagy része azonban már nem a Mol bevételeit növeli, hanem az újabb és újabb ismeretlen hátterű külföldi vállalkozásokét, mivel a Normeston hamar továbbadta részesedését.

Az Emfesz bedőlése után egyébként a MET vette át a cég üzleti vevőkörét, akiket aztán a kedvezményes áron árult gázzal meg is tudott tartani. Mint azt az Index megírta, az állami MVM verseny nélkül hozzáférést kapott a nyugati gázforráshoz, azzal a céllal, hogy abból olcsón ellássa a távhős termelőket és eljuttassa az árelőnyt a fogyasztókhoz. Az olcsó gáz elég jelentős részét azonban minimális felárral eladta az offshore hátterű MET-nek, amely azután szabadon kereskedhetett vele. Az MVM már olcsó gázt is a MET svájci leánycégén, a Mol Energy Trade International AG-n keresztül vásárolt a HAG-ból, majd azt egy tükörszerződéssel továbbadta a MET-nek. A tulajdonosok 245 millió dollár osztalékot (55 milliárd forint) vettek ki a cégből az év végén.

A MET-részesedés eladása után sem szűnt meg a Normeston jelenléte a Mol-leány körül. A MET 2012 után is a Normeston Benczúr utcai irodaházában működteti központját. Az épületet az a Moltrade-Mineralimpex Rt. szabadította fel, amelyben korábban Tóth vezérigazgató-helyettes volt. Tóth ráadásul a MET eladás idején Mol másik gázos leányvállalatánál, a gáztározással foglakozó MMBF Zrt.-nél töltött be vezető tisztségviselői szerepkört.

Az Átlásztó részletes, feltáró cikke szerint a Normeston bonyolult hálózattal, rengeteg helyen kapcsolódott Fazakas Imre érdekeltségeihez, az Index által megszerzett éves beszámoló pedig azt mutatja, hogy a Hangarn is támogathatta a Mollal kötött üzletet, hiszen éppen a MET 50 százalékos részesedésének megvásárlása idején adott 2 millió dolláros kölcsönt a Normestonnak.

Mit mond Tóth József?

Semmit. Két hétig kerestük telefonon, vártuk, hogy reagáljon emailben feltett kérdéseinkre, de hiába.

Mit mondott a Mol?

Azt, hogy Tóth József a magyar energetika egyik meghatározó figurája, és az lenne a furcsa, ha a legnagyobb vállalatnak nem lenne vele semmilyen kapcsolata.

Hangarn Oil ügyében viszont nem a személyes kapcsolatok, hanem a szakmai szempontok döntöttek. Az olajtársaság szerint a „Hangarn Oil a közép-kelet-európai olajkereskedelem egyik meghatározó kereskedő vállalata. A Mol-csoportnak sok olajkereskedő vállalattal van kapcsolata, ezek közül az egyik a Hangarn. Üzleti kapcsolat a 2000-es évek elejétől van: a Hangarn magas kéntartalmú olajat ad el a Mol-nak, amelyet a társaság a feldolgoz.” A Mol hivatalosan is képviselt álláspontja szerint a Hangarn Gucerijev-érdekeltség, és mint ilyen, Ivo Sanader ügyében is orosz érdeket képviselt. A Mol szerint a Hangarn Robert Jezic-től akart megvásárolni egy, a horvátországi Krk szigetnél található földterületet abból a célból, hogy logisztikai állomást építsen ki arra az esetre, ha a Barátság-Adria kőolaj vezetéken keresztül beindulna az Adriai tenger irányába történő olajszállítás.

A MET első felvásárlójáról viszont továbbra sem ad ki neveket az olajvállalat. A Mol közlése szerint a Normeston is úgy került – az ismeretlen tulajdonoknak később milliárdokat fialó – üzletbe, hogy a Mol-csoportnak szüksége volt egy szakmai partnerre. A Mol szerint 2009-ben válságokkal küzdött a gázpiac Európában és Magyarországon, ezért és profiltisztítási szempontok alapján döntöttek úgy, hogy az akkor még megmaradt gázkereskedelmi tevékenységet is leválasztja a Mol-ból, és partner bevonásával önálló, független kereskedő cégbe szervezi ki azt, hogy a kockázata nem érintse a jövőben a fő tevékenységekből eredő eredményeket. A Normeston így, mint „tőkeerős, a gázerőforrásokhoz jó feltételekkel hozzájutó partner került be a MET tulajdonosi körébe”, és közben egy rugalmasabb, a változásokhoz jobban alkalmazkodni tudó és gyors döntéshozatalra képes vállalatirányítási struktúra alakult ki. „A MET elmúlt öt éves töretlen növekedése azt mutatja, hogy a döntés helyes volt. A MET jelenleg a MOL-csoport nem konszolidált leányvállalata, amelynek árbevétele és eredménye is jelentősen meghaladja a 2009-es szintet. A MOL-csoport pénzügyi befektetőként továbbra is jelentős tulajdonosa a cégnek, de annak irányítását a MET vezetősége végzi.”

Az adatok beszerzésében köszönjük a segítséget az investigativedashboard.org-nak, és köszönet Hava Nikitának a közreműködésért.