Végjátékhoz közelít a devizahiteles háború

HUS 1227
2014.06.04. 14:44
A devizahitelek értékének fél-másfél százaléka – erről hozott végleges döntést kedden a Kúria. Van, akinek sokat számít ez a néhány tíz-százezer forintos összeg, és összeadódva a bankoknak is egész méretes veszteséget jelent az ítélet. Egy nagy döntés még hátra van, azután viszont már tényleg le kell zárnia a kormánynak a devizahitel-mentős szappanoperát.

Kásler Árpád, a politikussá vált devizahiteles most már, sok év pereskedés után végre tényleg legyőzte az OTP-t. Kevesebb pénzzel fog tartozni. Így járhat több százezernyi devizahiteles is, aki követi a példáját, és perre megy. A bank viszont már annak örül, hogy nem kell olyan sokat fizetnie, hogy megroppanjon.

A kormánynak sincs már sok ideje. Már közel egy éve lebegtetik politikai okokból a devizahiteles mentőcsomagot, amit tavaly októberben, hogy folytatódhasson az időhúzás, jogi útra tereltek. Most viszont kevesebb mint két hét múlva tényleg minden eldőlhet, a Kúria általánosságban is állást foglalhat a devizahiteles szerződésekről. Tehát a kormány sem várhat már sokkal tovább.

Ezek a devizahiteles perek 

Alapvetően két jogcímen perelhettek reális eséllyel a devizahitelesek. A szerződések egyik gyenge pontja az árfolyamrés volt – a vételi és az eladási árfolyam különbsége, aminek használatát most általánosan tisztességtelennek mondta ki a Kúria –, a másik viszont egy sokkal komolyabb tétel, a 2008 utáni egyoldalú kamatemelések megvalósítása.

Voltak, akik arra törekedtek, hogy a teljes szerződésüket mondja ki semmisnek a bíróság, mások viszont csak részleges semmisséget, akartak kimondani. A teljes semmisség után el kell számolnia a banknak és az adósnak egymással (tehát azonnal visszafizetni a hitel maradékát), részleges semmisség megállapítása után viszont a bíróság érvényben tarthatja a szerződést a problémásnak ítélt rendelkezések kijavítása után.

Az alsóbb szintű bíróságok egységes gyakorlat híján össze-vissza ítéltek, a Kúria viszont eltökélt volt, hogy sosem mond ki egy szerződést teljesen semmisnek. Ha bizonytalanok voltak a legfelsőbb bírák, akkor továbbküldték az ügyeket Luxemburgba – mint a Kásler-ügyet –, vagy visszaküldték elsőfokra.

Ettől teljesen független pályán haladt a kormány konzultációja, amikor is az Alkotmánybíróságtól és a Kúriától kértek jogi állásfoglalást. A Kúria némi bizonytalankodás és egy féldöntés után június 16-ára ígért új döntéseket.

Mit nyertek Káslerék?

Kásler Árpád gyakran beszél arról, hogy szerinte a devizahitel a gyakorlatban azért jogellenes, mert "nincs is benne deviza", tehát igazából nem is váltottak át a bankok semmit semmire. De a bíróság ebben nem adott neki igazat – sőt, még a tavaly decemberi határozatában kimondta a Kúria, hogy ennek az ellenkezője igaz, tehát van deviza a devizahitelben.

Nem is ezzel az érvvel nyertek Káslerék. A devizahitel mögött ugyan deviza áll a bíróság szerint, az viszont igaz, hogy az árfolyam-különbözetet egyrészt nem kommunikálták eléggé világosan, másrészt pedig

nem történt minden esetben átváltás. Ezért a törlesztőrészben tisztességtelen volt beszedni a vételi és az eladási árfolyam különbségét.

Most a Kúria visszamenőlegesen is előírta, hogy az MNB hivatalos középárfolyamaira számítsák át a törlesztőrészleteket. Ez egyébként a lakáscélú hiteleknél csak a 2010 előtti időszakra releváns, hiszen a PSZÁF akkori határozata nyomán azóta már kötelezően középárfolyamot használnak a bankok a törlesztőrészlet megállapításakor.

Így nagyjából a teljes hitelösszeg fél-másfél százalékát – az OTP szerint kevesebb mint 1 százalékát – kell visszafizetniük az adósnak. Ami ebben az esetben nem is visszafizetés, hiszen az OTP a gyakorlatban csak le fogja vonni az összeget Káslerék tartozásából, aminek, mint fogalmaznak, végrehajtás útján fognak érvényt szerezni. Fontos az is, hogy a szerződés érvényben marad, az egésze nem lett semmis.

Mekkora bukó ez a bankoknak?

Nem kevés, de még így is csak egy töredéke annak, amit a szerződések teljes semmisségén buknának – ez utóbbi esetben több ezermilliárdos mínuszokat kellene elkönyvelniük, amit nyilván nem bírna el a pénzügyi rendszer.

Szintén sokszorosan többe kerülne a bankoknak, ha az utólagos kamatemelések miatt kényszerítenék őket jóvátételre.

A portfolio.hu számításai szerint a Kúria mostani döntésével akár a százmilliárd forintot is elérheti az a pénz, amit a bankok buknának, ha vissza kellene fizetniük az összes devizahitelen az összes tisztességtelenül beszedett árfolyam-különbözetet. (A másik oldalról: összesen ennyi üti a devizahitelesek félmilliós táborának markát.) Igaz, sok a bizonytalanság, például hogy minden lakossági devizahitelnél, vagy csak a lakáscélúaknál áll meg a tisztességtelenség vádja, vagy mi lesz a vállalati devizahitelekkel.

A bankok maximális veszteségéhez viszont a mostani helyzet szerint az kell, hogy

mindenki pereljen, mert aki nem, az nem kapja vissza a pénzét.
 

Mint az OTP fogalmazott keddi közleményében, "Magyarországon nincs precedensjog", ezért minden egyes esetben újra meg kell vizsgálnia a bíróságnak a szerződéseket. Ez komoly visszatartó erő lehet, hiszen sokan nyilván nem vállalnák szívesen a perrel járó pénzügyi kockázatot és kellemetlenségeket. Arról nem is beszélve, hogy az eleve leterhelt bíróságok sem bírnák el a rengeteg ügyet.

Más kérdés, hogy ez gyorsan megváltozna három esetben:

  • Ha a kormány vagy bármelyik jogi személy közérdekű keresetet adna be, és nyerne meg ugyanezekkel az érvekkel.
  • Ha a kormány formálódó devizahiteles mentőakciójában törvénnyel rendezné a kérdést. 
  • Ha a Kúria jogegységi tanácsa úgy dönt két hét múlva, hogy jogegységi határozatban minden bíróság számára gyakorlatilag kötelezővé teszi a mostani ítéletét.

Érezhető, hogy a bankok feszültek most. Az érdekvédelmi szervezetük, a Bankszövetség csak egy szűkszavú közleményt adott ki, amiben jelzik: majd a Kúria június 16-án várható átfogó döntése után szeretnék kommentálni a kérdést. Ekkor éppen arról fog döntést hozni a jogegységi tanács, amit múlt decemberben még elnapoltak, többek között az utólagos szerződésmódosítások átláthatóságáról és az árfolyamrés tisztességtelenségéről. Érdekes lenne, ha utóbbi kérdésben máshogyan ítélnének, mint most.

Mikor lép a kormány?

Amióta a kormány belekormányozta magát a devizahiteles mentőakció lebegtetésébe, elég sok devizahitelesnek okot adhatott a törlesztés feladására. Lehettek olyanok, akik azért hagytak fel a törlesztéssel, mert hónapokon belüli mentőcsomagra, vagy a kilakoltatási moratóriumok örökös meghosszabbítására számítottak.

Minél tovább halogatja a kormány a kérdés rendezését, annál rosszabb lesz a helyzet, hiszen nagyon nehéz újrakezdeni a fizetést ilyen sok elmaradással.

Ezt mutatja az alábbi ábra, ami az összes deviza lakáshitel összegét mutatja a különböző fizetési kategóriák szerint. Most már több a nem fizető hitel – amiket már több mint három hónapja nem fizetnek –, mint a csak kissé megcsúszott hitel.

 

Ugyanez így néz ki százalékos megoszlásban:

 

Kedvező fejlemény, hogy kissé megcsúszott hitelből egyre kevesebb van, ez ugyanis a gazdasági feltételek javulására utal – a nagyon megcsúszott hitelek aránya viszont még mindig nőtt. Most már több van a teljesen reménytelen hitelből, mint a csak kicsit megcsúszott, még menthető kölcsönből. Ráadásul a lakáshiteleknél még mindig jobb a helyzet, mint a szabad felhasználásúaknál.

Az ábrán az is látható, hogy a deviza lakáshiteles szerződések száma (zöld háromszög) csak nagyon lassan csorog lefelé – kivéve a végtörlesztést hatását, amikor a legjobb adósok egy része gyorsan letudta tartozását –, ezért egyelőre nem kifizetődő taktika a kormány részéről a kivárásra játszani.

Ha a Kúria minden vitás kérdést eldönt, a kormány nem halogathat tovább. Rogán Antal kedden azt mondta, hogy még a tavaszi ülésszakban – tehát július közepe előtt – beadhatják a törvénycsomagot.

Mivel sem a bankokra, sem az államra nem lehet komolyabb mértékben terheket rakni (előbbiek évek óta rossz helyzetben vannak, utóbbi látványosan kiköltekezett), ezért fontos szerepe lehet a Magyar Nemzeti Banknak. Az MNB mostanában új ötleteket dob be (jövedelemarányos törlesztés, rossz bank és hasonlók), de egyelőre nem tudni, pontosan milyen eszközökkel operálnak majd – és hogy végül ki fogja ezt megfizetni.