Valér
4 °C
8 °C

Öt kemény állítás a kormány mumusától

2014.06.11. 14:06
Kíméletlenül végigelemezték az IMF-nél a magyar gazdaságot. Érdemes-e megfontolni a tanácsukat? Végigolvastuk az IMF-jelentést, hogy önnek ne kelljen!

Ha csak az összefoglalóját olvassuk el a Nemzetközi Valutaalap legújabb országjelentésének, úgy tűnhet: hirtelen nagy lett a szeretet a valutaalap és a kormány között. Az IMF gratulál a kormány és a jegybank lépéseihez, és bár szokás szerint kissé kevésbé optimista, alapvetően együtt érez a magyar gazdaságpolitika céljaival.

De a jelentés két, összesen 98 oldalas dokumentumát végigolvasva azért kiderül, hogy annyira nem nagy az egyetértés. Sőt, olyan párbeszédeket is kiolvashatunk a jelentésekből, amelyeket különben nem láthatunk. Az IMF ugyanis azt is leírja, hogy a delegációjukkal tárgyaló magyarok miket válaszoltak felvetéseikre. A magyar gazdaságpolitika vezetői sajnos ritkán szoktak az előre csomagolt tőmondatos kampányszövegeken túl kommunikálni a gazdaságpolitikáról, ezért értékes feljegyzések ezek.

Álljon itt öt keményebb állítás, amivel az IMF sokkolni próbálja a magyar gazdaság irányítóit.

1. Ötvenöt év múlva (se) hozzuk be Európát.

1,75 százalék.

Ennyi van a magyar gazdaságban az IMF szerint, középtávon ekkora növekedésre vagyunk most épp képesek magunktól (tehát ha nem kaptunk kívülről EU-s pénzt, ami nem több a GDP egy százalékánál).

Ez nagyon-nagyon kevés. Tegyük fel, hogy a következő évtizedekben ez így marad, és valóban kevesebb mint két százalékkal fog terebélyesedni a magyar gazdaság. 2013-ban az EU-s átlag 38,5 százalékánál indul az egy főre jutó magyar GDP, ha nem igazítunk ki vásárlóerővel. Ha 1,75 százalékos sebességgel döngetünk előre, akkor 2069-ben fogjuk elérni azt a szintet, ahol most az EU átlaga van (ez nagyjából az olasz–spanyol szintnek felel meg, az osztrák–skandináv gazdagság innen is nagyon távol van).

 

Persze csak akkor fogjuk be az EU-s átlagot, ha az megmarad a mostani szintjén. Ez elég életszerűtlen feltételezés, nyilván a többiek is bővülni fognak, ha mi is. A IMF-nél eleve úgy látnak minket, mint a német ellátási lánc részét. Csak azért tudtuk megnégyszerezni az exportunkat a 90-es évek óta, mert rengeteg német cég ruházott be Magyarországon, és idehozta a termelésének egy jelentős részét. Ez remek, a baj csak az, hogy emiatt

  • teljes mértékben a német gazdaság növekedésétől függünk, másrészt pedig
  • ha nem változtatunk valamint, akkor nem fogunk tudni nagyobb értékű feladatokat szerezni a láncolaton belül.

Mindenesetre az utóbbi években elég csúnyán morzsolódott le a magyar export a világ egészéhez képest. Ez már a német ellátási láncban játszott szerepünket veszélyezteti.

imf-export.png
Fotó: IMF

Érdekes módon egyébként a magyar kormány sem volt sokkal optimistább az IMF-nél. Szerintük 2,5 százalék a középtávú növekedési potenciál. Ezzel a sebességgel már 2069 előtt, 2051-ben, mindössze 37 év múlva érnénk el a mostani EU-s átlagot.

De miért ilyen gyenge a magyar növekedési potenciál, és mit lehet csinálni? Ezzel is részletesen foglalkozik a jelentés.

2. Sanyarú helyzetünkön egészen könnyű lenne változtatni.

Nem kellene mást tenni ahhoz, hogy kilépjünk az alacsony növekedés csapdájából, mint hogy elég sok mindent máshogy csináljunk, mint amit eddig a kormány. A probléma az IMF szerint, hogy kevesen dolgoznak, és kevesen fektetnek be pénzt. Az adók és az állami pénzosztás túl magas, a bankadó, a minimálbér és a rezsi hatósági árszabása az egész gazdaságot torzítja, továbbá a rossz és veszteséges döntések sorozata miatt a bizalom is elég alacsony.

A gazdaságot torzító hatású szektoradók, és azok között is a még nagyobbá váló bankadót egészen könnyen kompenzálni lehetne néhány olyan változtatással, aminek az IMF szerint egyébként is jó hatása lenne.

Az IMF egészen könnyedén talált a GDP 5 százalékának, tehát nagyjából 1500 milliárd forintnak megfelelő lefaragnivalót a költségvetésben. (Igaz, azt sajnos nem írják meg, az összes állami kiadás befagyasztásánál egész pontosan kitől mit vennének el.)

Az IMF költségvetési lefaragási javaslatai, a GDP százalékában  
Állami (nem-EU-s) költekezés befagyasztása. 1,2 százalék
Közalkalmazottak leépítése, főleg az önkormányzatoknál. 0,5 százalék
Közösségi közlekedési támogatások visszaszorítása. 1,1 százalék
Adókedvezmények és jóváírások (pl. tao) megszüntetése. 0,6 százalék
Áfacsalás visszaszorítása, 3 helyett 2 áfakulcs. 1,6 százalék
Összesen 5 százalék

De ezzel még nem ért ötletei végére a valutaalap. Változtatnának a következő dolgokon:

  • minimálbér,
  • átképzési programok,
  • állami közlekedési vállalatok,
  • rezsi árszabása,
  • adminisztrációs terhek, kiszámíthatóság.

Az IMF összes ajánlásánál visszatérő elem a kiszámíthatóság hiánya. Ez közvetlenül hat a magyar növekedési potenciálra is: a kapkodó és sokszor a jogbiztonságot is veszélyeztető jogszabályalkotástól irtóznak a cégek, és azzal tiltakoznak, hogy nem ruháznak be. A gazdaságpolitika kiszámíthatóságát sem lenne nagy boszorkányság feljavítani, elég lenne ehhez az IMF szerint az, hogy (újra) létrehozzunk egy normális kapacitással működő költségvetési tanácsot, és az is nagy előrelépés lenne, ha legalább a látszat kedvéért, néha legyenek egyeztetések, hatástanulmányok.

Az egyik mellékelt tanulmányból kiderül, hogy az IMF egy jól összerakott reformcsomag megvalósításától a gazdaság megtáltosodását várja. Éveken keresztül másfél százalékkal gyorsabb növekedésre lenne képes az ország szerintük.

És mit mondtak erre a magyar hatóságok a dokumentum szerint?

  • Nem azért maradtunk le az exportversenyben, mert mi ügyetlenek voltunk, hanem mert a többiek zárkóztak fel.
  • A magyar exportot segíteni fogja a keleti nyitás.
  • Az állami spórolással kapcsolatban inkább a korábbi úton, tehát a szociális rendszer szigorításán keresztül lépnének tovább.
3. Rezsicsökkentés, közmunka: béna.

Nem szűnő aggodalommal figyeli a valutaalap a kormány jelképes programjait. A rezsicsökkentést és a nonprofit energiaszektort elintézik annyival, hogy az veszélyezteti a szolgáltatások minőségét, és kisiklatja az energiacégek korábbi fejlesztési terveit. A kormány ezzel szemben úgy látja, hogy a nonprofit energiaszektor valamilyen módon olcsóbbá teszi az energiát, és ez javítani fogja a magyar versenyképességet.

A közmunkával kapcsolatban fejcsóválva megállapítják: túl drága, inkább egy hagyományos szociális programhoz hasonlít, nem elég célzott, nem elég hangsúlyos benne az átképzési elem, és hatékonytalan. A programban részt vevők mindössze 13 százaléka tudott a közmunka után piaci munkahelyet szerezni. Ami valószínűleg nem több annál, mint amennyien közmunka nélkül munkahelyet találnának maguktól.

Ráadásul a közmunkára fordított pénzen belül hatszor annyi megy egyszerűen a bérek kifizetésére, mint felnőttképzési programokra. Pedig erre szükség lenne. Az IMF itt a Randstad munkaerőközvetítő kutatására hivatkozik, amelyik szerint Magyarországon elég magas a munkaadói igényeknek megfelelő képzettségűek aránya:

imf-képzés.png
Fotó: IMF

A közmunkát tehát nem tekintik valódi munkahelynek a közgazdászok, ezért annál iszonyatosabb problémának tűnik a munkaerő képzetlenebb részénél tapasztalható munkanélküliség. Ez Magyarországon közel 40 százalék, az egyik legrosszabb az egész OECD-ben.

És akkor mit lehetne tenni? Az IMF javaslatai:

  • Tovább csökkenteni a munkát terhelő adókat.
  • Célzott munkahely-teremtési adókedvezményeket adni.
  • A termelékenység bővüléséhez kötni a minimálbért.
  • Csökkenteni a szülési szabadságot.
  • Felpörgetni az aktív munkahelyteremtő programokat, átképzéseket.
4. Veszélyben vagyunk.

Bizonyos mértékig stabilabb lábakon áll a magyar gazdaság, mint korábban, a kora tavaszi feltörekvő piaci miniválságot is egész jól vészeltük át – állapítja a meg az IMF, a magyar hatóságokkal teljes egyetértésben. A jegybanknak nem kellett abbahagynia a kamatvágást, ötletesen alakította át az eszközrendszerét, és a folyó fizetési mérleg többlete továbbra is nagyon nyomós érv mellettünk.

De arról azért szó sincs, hogy ne lennének veszélyek. Továbbra is iszonyatosan nagy az exportkitettségünk, és a magyar adósságoknak is nagyon nagy részét kell külföldről finanszírozni. Ráadásul azok a lépések, amelyeket a kormánytól várnak az IMF-nél, szintén elég nagy kockázatokat hordoznak magukban.

A magyar kockázatmátrix az IMF szerint      
kockázat lényeg esély negatív hatás
globális      
tőkepiaci felfordulás idegesek és kockázatkerülők lesznek a befektetők nagy nagy
geopolitikai felfordulás fokozódik az orosz-ukrán helyzet közepes közepes
lassú növekedés tovább lassul a világgazdaság, gyengülnek az exportpiacaink nagy közepes
kötvénypiaci pánik megijednek a befektetők a magas államadósságtól alacsony nagy
hazai      
nem hagyományos intézkedések tovább hiteltelenedik a kormány gazdaságpolitikája közepes nagy
gazdaságpolitikai fegyelem lazulása nem vállalja a kormány a reformokkal vagy a költségvetés kiegyensúlyozásával járó politikai kockázatot közepes közepes

Azoknál a dolgoknál, ahol nagy a vélt negatív hatás, elég rossz dolgokat vár az IMF: menekülőre fogja a tőke, akár ki is szorulhatunk a tőkepiacokról, a forint összeomlik. Aminél pedig közepes a hatás, az mindössze azt jelenti, hogy még később kezdődik meg az (egyébként is gyenge) növekedés, amit várnak tőlünk.

5. Az MNB pénzszórása nekünk fog pénzbe kerülni.

Talán csak egy elejtett félmondat, de azért arra utal, hogy érdekes párbeszéd zajlott le a kormány és a valutaalap között.

Azt írja az IMF:

(A Növekedési Hitelprogram) (...) fiskális költségeit transzparens módon jelenteni kellene.

Arra utal ezzel a valutaalap, hogy a jegybank kedvenc gazdaságösztönző programjának bizony költségei vannak, és ezt végső soron az adófizetők fogják fizetni. Mint korábban megírtuk, ha a jegybank később bármi miatt is kamatemelésre kényszerül, akkor minden egyes százalékpontos emelés után évente 22 milliárd forintot fogunk mi fizetni, a jegybank veszteségének finanszírozásán keresztül. Összesen, sok éven át akár 420 milliárd forintot is kivehet a zsebünkből a jegybank olcsó hitele.

A kormány nem hagyta válasz nélkül a felvetést, derült ki a jelentésből.

(A hatóságok) egyetértettek abban, hogy az NHP-nak lesznek költségei, de szerintük ez az MNB monetáris tevékenységéhez kapcsolódik, és a jegybank mérlegének kezelésével ellensúlyozható.

Fordítás: majd a jegybanknak lesz nyeresége másból, és így nem kell a veszteséget elszámolni, tehát az adófizetőnek sem fog pénzébe kerülni a nagy vállalkozásösztönzés. Arra nem tér ki a dokumentum, hogy a jegybanknál az elmaradt nyereségüket – amit különben átutalhatnának a költségvetésbe – miért nem veszteségként fogják fel. A magyar hatóságok egyébként udvariasan visszautasították a NHP-vel kapcsolatos további IMF-javaslatokat is, csakúgy mint az IMF legtöbb egyéb ötletét.