Lajos, Patrícia
18 °C
32 °C
Index - In English In English Eng

Tombol a miskolci kocsonyaháború

2014.07.15. 07:52
Éveken keresztül működött nagy sikerrel magánszervezésben a Miskolci Kocsonyafesztivál, függetlenül az aktuális városvezetéstől. A kormányváltás után a város szerette volna átvenni a fesztivált, de a szervezők nem adták. Egy elnyert, majd elbukott AMC-s pályázat, hiába beadott területfoglalás, útbontás, orr alá dugott szerződések, perek. Egy történet, amire mindenki másképp emlékszik.

Biztos, hogy naiv voltam, ezt nem tagadom. De én azt hittem együtt tudunk működni a várossal. Végül is itt Miskolcon évek óta pártoktól függetlenül működik a kocsonyafesztivál. Megbíztam emberekben, akikben talán nem kellett volna.

– mesélte az Indexnek a szervező Rózsa Edit, akinek az utóbbi néhány éve szinte teljesen ráment a küzdelemre. A fesztivál elvitt már autót, családi aranyat, baráti kölcsönöket, számláját inkasszózták, ő pedig már csak az igazát akarja. Mert hogy neki van igaza, abban nem kételkedik, tárgyalásokra jár, a várossal pereskedik. Szerinte egyszerűen lenyúlták a fesztiválját. Pontosabban: nem is olyan egyszerűen.

Az aggasztó jelek szerinte Kriza Ákos polgármester színre lépésével kezdődtek. A fideszes politikus a kezdetektől elzárkózott a találkozóktól, hűvös távolságtartással és gyanakvással figyelte a népszerű tömegrendezvényt. És alighanem személyesen őt is, mint egykori szabaddemokrata politikust szocialista férjjel. Holott azelőtt – eltérő világnézetek ide vagy oda – sem a Fidesszel, sem a korábbi KDNP-s városvezetéssel nem volt rossz a fesztiválszervezők viszonya. 2010 után azonban a város új vezetésének politikailag egyre kínosabb lett, hogy „egy volt szadeszes” szervezi a környék legnépszerűbb fesztiválját.

A városvezetés szerint ugyanakkor nincs politikai szál a történetben: mindössze annyi történt, hogy a „miskolciak pénzével felelősen gazdálkodó” önkormányzat idén már nem volt hajlandó együttműködni a tartozásokkal terhelt, „gyanús gazdasági hátterű” társaságokkal.

Rózsáék elindultak egy pályázaton, ahol nem tudtak elszámolni a pénzzel, a város pedig hiába sietett a szervezők segítségére, azok végül becsapták az önkormányzatot. Veszélybe került a rendezvény, ezért a város inkább saját kezébe vette a szervezést.

A végzetes pályázat

Az említett pályázati lehetőségre az Agrármarketing Centrum (AMC) egyik osztályvezetője hívta fel a fesztivál szervezőinek figyelmét még 2010-ben. Azt mondták, adnak utófinanszírozással 5 millió forintot a fesztiválra, ha kiépítenek a pénz egy részéből húsz standot az AMC által megnevezett termelőknek. Ezzel nem is lett volna gond, Rózsáék örültek az ajánlatnak.

Hamar kiderült azonban, hogy a pénz fele egy az egyben egy Tisza Expó nevű bódéépítő cégnél landol majd, Rózsáék szerint ugyanis lényegében csak ők feleltek meg a kiírt feltételeknek. Állítja, később is ezért borult minden: az AMC a pályázati támogatás elszámolásnál azért szállt rá a fesztiválra, mert azt gyanították, hogy a Tisza Expó, az AMC egyik munkatársa és a fesztivál szervezői összejátszottak. Rózsáék úgy tudják az AMC munkatársát akkor el is távolították.

Megkérdeztük erről Simon Pétert, az AMC akkori igazgatóját, ő viszont „határozottan visszautasítja”, hogy a Tisza Expóra lett volna kiírva a pályázat, így természetesen azt is, hogy Rózsáék részletes elszámoltatása ebből a gyanúból fakadt volna, a munkatársuk munkájával pedig elégedettek voltak, neki egyszerűen egy átszervezés miatt kellett mennie. Egy biztos, a fesztivál elszámolása nem ment simán.

Kákán csomót

A problémás fesztivál 2012 februárban lezajlott, majd a szervezők jelentkeztek az AMC-nél. Hogy megkapják a pénzüket, a korábbi gyakorlatnak és az előző egyeztetéseknek megfelelően a pályázati pénzekről elküldték a dokumentációt, elszámolást, beszámolót. Hosszú ideig nem történt semmi.

Aztán jóval a fesztivál után az AMC-ből küldtek egy levelet, amelyben kérték, ne csak a pályázott 5 millió forinttal, hanem a fesztivál teljes költségével, több mint 30 millió forinttal is számoljanak el. Erről korábban szó sem volt, sőt, a pályázatot kezelő AMC-s ügyintéző korábbi emailjében határozottan állította, elég lesz a pályázott összegről számot adni. Rózsáék tehát megdöbbentek a kérésen, végül mégis összegyűjtötték a teljes dokumentációt és beadták az iratokat az elszámoláshoz.

Ekkorra az AMC-ben számos embert lecseréltek, távozott az osztályvezető is, akihez a fesztiválos pályázat tartozott, változtak az ügyintézők, új lett az ügyvéd. Simon Péterék pedig a néhány ezres tételekig mindenről mindent tudni akartak.

Mire kellett az a zászló? Miért kellett azt a szalmabálát szállítani? Mi történt a fesztiválra legyártott plüssbékákkal a rendezvény után? Mit takart a rendezvénytechnikai szolgáltatás, miért is kellett azt a termet kibérelni? A fesztivál szervezői felé záporoztak a részletekbe menő kérdések.

Felvittük a kért számlamásolatokat, amelyeket egyenként, tételesen átnéztek és jegyzőkönyvben elfogadtak. Kettő, vagy három számlával volt gond, az egyikkel például az volt a probléma, hogy nincs rajta áfa. Ez éppen a Kormányhivatal számlája volt, tartalma pedig áfa nélküli. Erről kellett hivatalos igazolást kérnem és pótlólag elküldeni. Egy másik számlánál a fénymásolást kifogásolták, azt mondták, az nem elég jól látható

– mesélte Rózsa Edit. Azt ígérte az AMC-nek, hogy mindent bemutat, kér nullás igazolást, hoz új fénymásolatot. Így telt el a nyár és az ősz, de aztán időről időre újabb egyeztetések, telefonok, emailek, ügyintézők érkeztek. Rózsa pedig legalább négy alkalommal újabb és újabb adatokat szolgáltatott.

Mi sajnáljuk a legjobban

Az egyik utolsó igazolást Rózsa év vége előtt hozta volna fel az AMC-hez. Az ügyintéző azonban azt mondta, már ne jöjjön, mindenki szabadságon van, ünnepek előtt és a két ünnep között nem dolgoznak. Azt kérte tőle, hogy hozza majd be január 8-án a papírokat, akkor tudják fogadni.

A megbeszélt időpontban, január 8-án útban Budapestre az AMC-be a találkozó előtt fél órával felhívtak telefonon és közölték: rossz hírem van kedves Edit, jeleztem az egyik igazgatónak, hogy érkezik és kérte, hogy közöljem önnel: az AMC lezárta a pénzügyi évet, így a támogatást nem áll módjában kifizetni.

– emlékszik vissza Rózsa.

Megvezették és szándékosan csapdába csalták a fesztivál szervezőit, vagy csak az ügyintéző volt figyelmetlen? Az AMC-s Simon Péter szerint egyikről sincs szó. Azt mondja, az ügyintézők szóbeli közléseiről ő nem tud nyilatkozni, de a pályázatkezeléssel foglalkozó kollégái nem szoktak megalapozatlan kijelentéseket tenni. Az pedig biztosan nem igaz, hogy ne dolgoztak volna év végén.

A történet rendkívüli módon bosszant, mivel a projekt tárgyévi maradványból került finanszírozásra. December 31-én kora délután is bent voltam az irodámban, kollégáimat szabadságról rendeltem be, hogy még abban az évben meg legyen a pénzügyi kötelezettségvállalás, mehessen a projekt. Ennek ellenére nem tudott a szervező elszámolni.

– mondta Simon Péter, aki szerint az AMC-nek is a támogatás kifizetése volt az érdeke, mivel bent ragadó források az államháztartásról szóló törvény szabályai alapján elvesznek egy idő után.

Februárban, tehát csaknem egy évvel a fesztivál után megjött a levél, az AMC eláll a szerződéstől, a fesztivál nem kapja meg a pénzét, mert nem számolt el megfelelően a pénzzel. Jogorvoslattal ugyan lehetett volna élni a döntés ellen, csakhogy az AMC ekkor jogutód nélkül megszűnt, Rózsáék pedig hoppon maradtak. Utolsó reményük Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter maradt, neki azonban hiába írogattak. Simon Péter, az azóta megszűnt AMC vezetője szerint azonban Rózsák nem kezdeményeztek semmilyen fórumon sem közigazgatási, sem bírói úton jogvitát.

Kinek pofon, kinek lehetőség

Saját zsebből fizetnek

Az adósságok kifizetése még mindig folyamatban van, nagyobb részét Rózsáék a szállítókkal megegyezve teljesítették önerőből, saját bevételekből: kutatási munkákból, alkalmi munkákból, örökölt aranytárgyakból, gépkocsiból, családi és baráti segítségből. A város cégein és a Tisza Expón kívül mindenkivel sikerült megállapodni.

De nemcsak Rózsáék jártak pórul, hanem azok a vállalkozók is, akik előző tavasz óta arra vártak, hogy a szervezők kifizessék őket. A fesztivál költségvetéséből ugyanis az elsők között éppen a Tisza Expó bódékért fizettek, a pénzt pedig tulajdonképpen a helyi vállalkozók hitelezték meg. Bízva a szervezőkben, többen belementek abba, hogy majd az AMC-s összeg megérkezése után kapják meg a pénzüket.

Ezzel együtt egyébként a szervezők adósok maradtak a bódét építő Tisza Expónak is, mivel nem csak az AMC által rendelt bódékat építtették meg velük, hanem a többi, kisebb igényű standot is, ezeket nem fizették még ki. Végül felszámolási eljárást kezdeményezett a Miskolci Kocsonyafesztivált szervező Több mint legenda Alapítvány és a Több mint legenda Kft. ellen a cég több beszállítója.

Ahogy híre ment, hogy Rózsáék bukták a pénzüket, több szponzor is visszalépett, a város pedig elkezdte kommunikálni, hogy ők megmentik a fesztivált. A város szerint egyébként az AMC-s történetet ismerve nem igényel különösebb magyarázatot, hogy miért akarták átvenni a szervezést, sőt azt írták, azt sem értik, miért érdekel minket ez az egész téma, hónapokkal a fesztivál megrendezése után.

Az elszámolási vita minimum kapóra jött Kriza Ákoséknak, a fesztivál átvétele azonban nehezebbnek tűnt, mint talán elsőre hitték volna. Rózsa ugyan már korábban felajánlotta, hogy együttműködik a várossal, és egy közös cég létrehozására is javaslatot tett, úgy tűnt, a fideszes vezetés inkább a teljes fesztivál átvételében érdekelt. Végül egy együttműködési megállapodás mégiscsak létrejött Rózsáék és a város között még 2012 januárjában.

De az AMC-s konfliktus után Krizáéknak is volt már mire hivatkoznia: a korábbi szervezők úsznak az adósságban, senki ne ijedjen meg, a város ura a helyzetnek. 2012 júniusában Krizáék egy közvetítőn keresztül meg is keresték Rózsát, hogy békülni szeretnének. Egy budapesti, földszinti üres irodába vitték, elétettek egy papírt, hogy írja alá. Kiderült, szó sincs békülésről, a papír arról szól, hogy ők átengedik a fesztiválszervező céget a Miskolcnak, a város pedig cserébe kifizeti az adósságaikat. Csakhogy Rózsa Editék akkor még továbbra sem voltak hajlandóak az AMC-s pénzre úgy tekinteni, mint ami elveszett. Azt mondták, szó sem lehet egy ilyen alkuról.

Ezután újabb huzavona következett. A város és a fesztiválszervező cég ügyvédje két hónapon keresztül egyeztetett egy mindenki által elfogadható szerződésről, hogy közös céget hoznak létre, nagy nehezen sikerült tető alá hozni a közös verziót. Krizáék már sajtótájékoztatót is összehívtak, hogy bejelentsék, a város beszáll a Kocsonyafesztiválba. Ám a sajtótájékoztató előtt egy órával a polgármester kijelentette, ő most látja először ezt a tervezetet, és számára elfogadhatatlan. Rózsa elé tettek egy másik verziót, hogy írja alá inkább azt.

Ez lényegében ugyanarról szólt, mint a nyári változat: a város visz mindent. Ebben a változatban Rózsáék ugyan ezt nem írták alá, Kriza mégis megtartotta a sajtótájékoztatót és bejelentette: a város megszerezte a Kocsonyafesztivált.

Az önkormányzat másképp emlékszik:

Az önkormányzat segítségére sietett a szervezőknek, hogy megmentsék a fesztivált a miskolciak számára – azzal a feltétellel, hogy a jövőben közös céget hoznak létre a fesztivál biztosítására. A szervezők elfogadták a segítséget, de a közös cég létrehozására irányuló szerződést végül nem írták alá, becsapva ezzel az önkormányzatot. Emiatt, a miskolciak pénzével felelősen gazdálkodó önkormányzat idén már nem volt hajlandó együttműködni a 2010 óta tartozásokkal, kintlévőségekkel terhelt, felszámolásokkal fenyegetett, gyanús gazdasági hátterű társaságokkal.

Bocsánat, de ez a terület már foglalt

A történet azonban ezzel még mindig nem ért véget. Rózsáék ugyanis arra az évre már hiába adták be a területfoglalási engedélyt, hogy megtartsák ott a rendezvényt, ahol évek óta minden évben, nem kapták meg. Más ugyanis éppen azon a helyen, azon a héten már lefoglalta a helyet, igaz két nappal később adta be a kérelmet, mint Rózsáék.

A rendezvény neve: Miskolci Kocsonyafarsang. Sőt: Becherovka Miskolci Kocsonyafarsang, az élelmes városi szervezők ugyanis egyből eladták a nevet is. Túl nagy kockázatot nem vállaltak, az évről-évre megtartott fesztiválra már reklám nélkül, maguktól mentek emberek ezrei, a bejáratott helyszín és a tematika biztos bizniszt ígért. A fesztivál szervezésével a Cine­Mis Nonprofit Kft.-t bízta meg a város.

Rózsáék azonban úgy döntöttek, csak nem adják fel, és megtartják az eredeti fesztivált, a város egyik kevésbé frekventált helyén, a város szélén lévő kempingben. Mindent el is rendeztek, noha az engedélyek megszerzése itt sem ment simán. A fesztivál előtt röviddel aztán kimentek a helyszínre. A rendezvényhez vezető egyetlen út mellett munkagépek sorakoztak.

A munkások azt mondták, nincs mit tenni, nekik azt mondták, most kell elkezdeniük bontani az utat. Később a szervezőknek megsúgták azt is, a rendezvény területén, éppen a fesztivál időpontjában csőtörés miatt is kivonulnak a szakemberek. Éppen az utolsó pillanatban voltak, hogy lefújják az egészet. Most azonban perelnek, és már tervezik a jövő évit. Ahogyan a város is a sajátját.