Miklós
-5 °C
-2 °C
Index - In English In English Eng

Kamuállamcsődbe kellett menniük

000 DV1802766
2014.07.31. 11:31
Lejárt a korábban kitűzött határidő, csődbe ment Argentína. Pedig lenne pénzük fizetni, de nem engedik nekik. A gazdasági unortodoxia egyre mélyebb válságba küldi az argentinokat.

Nem sikerült megállapodniuk az argentinoknak a hitelezőik elszánt kisebbségével, mielőtt lejárt volna az erre szabott határidő. Csütörtök éjfélig nem tudták kifizetni a kötvényeik után aznap fizetendő 539 millió dollárt, azaz csődbe került Argentína. 13 év után ez már második államcsőd Argentínában.

Csakhogy maga az államcsőd teljesen kamu:

Argentína tudna fizetni, lenne pénze rá, de nem engedik neki. A kötvényesek kifizetéséhez kellő félmilliárd dollárt még a hét elején elhelyezte egy amerikai bankban, viszont egy amerikai kerületi bíró megtiltotta a banknak az utalást.

Tehát ez nem a szokásos államcsőd, amikor egy ország a pénzügyi helyzetének romlása miatt lesz fizetésképtelen, és emiatt kevesebbet fizet a hitelezőinek, befektetőnyelven szólva „átrendezi az adósságait” (ez történt az utóbbi három évben kétszer is Görögországban, egyszer Cipruson, de a korábbi argentin államcsőd is ilyen volt). Itt egy egészen szövevényes jogi útvesztő után ért el a történet oda, hogy Argentínának csődbe kell mennie.

Nem fizetnek, mert nem fizethetnek

A lényeg: Argentína 2001-es csődje után után kétszer is, 2005-ben és 2010-ben megállapodott az államadósságának 92 százalékát képviselő hitelezőkkel, hogy kevesebbet ugyan, de fizet a kötvények után. A hitelezők túlnyomó többsége elfogadta, hogy az adósság értének 30 százalékát megtestesítő új kötvényeket kap (ami bár elég rosszul hangzik az ő szempontjukból, de a nullánál mégiscsak több).

A maradék viszont nem fogadta ezt el, sőt, néhány hedge fund rávetette magát a fillérekért megvásárolható argetin kötvényekre, jól bevásároltak belőlük, és perelni kezdtek, hogy követelik a teljes pénzt. Paul Singer hedge fundja, az Elliott vezetésével kitartottak, azaz a kötvények névértékét (tehát több, mint háromszoros pénzt) követelik Argentínától.

És itt vált a helyzet igazán megoldhatatlanná. Ha Argentína rendesen kifizetné ezeket a követelőző hedge fundokat, akkor a másik 92 százalékot is ki kellene fizetni visszamenőlegesen. Amibe tényleg beleroppannának pénzügyileg, mivel becslések szerint 15-20 milliárd dollár körüli pénzről van szó.

Thomas Griesa, egy amerikai kerület bíró idei döntéseivel viszont elég nagy győzelmet arattak a követelőző hedge fundok. Ha nem tudnak velük megállapodni, akkor azokat a hitelezőket is tilos kifizetni, akikkel korábban megállapodtak.

A történet főszereplői

Paul Singer – ő az Elliott hedge fund vezetője, a fő szószólója a 2001-ben becsődölt kötvényeikért teljes pénzt követelő hitelezőknek. A piaci pletykák szerint nemcsak becsődölt argentin kötvényből van neki sok, hanem CDS-ből (csőd esetén fizető biztosításból) is van neki, ezért azzal is jól járhat, ha Argentína csődbe megy, és azzal is, ha végül kifizeti az adósokat.

Thomas Griesa – New York-i kerületi bíró, az ő idei ítéletei miatt változott meg az átrendezett argentin adósságok jogi helyzete. Lényegében azt írta elő ítéleteiben, hogy az argentinok nem diszkriminálhatják hátrányosan azokat a hitelezőiket, akik továbbra is a teljes pénzt követelik.

Axel Kicillof – az unortodox gazdasági elképzelések fő argentin képviselője, kedveli az államosításokat (ő találta ki például, hogy az argentin állam kobozza el a spanyol Repsol olajvállalat helyi részlegét). Tavaly november óta ő a gazdasági miniszter. Rendszeresen dögkeselyűknek hívja a meg nem állapodott hitelezőket, akikkel meg kellett volna állapodnia.

Daniel Pollack – ő volt az argentin főtárgyaló, akinek nem sikerült elérni, hogy az elszánt hedge fundok elfogadjanak bármi mást, mint a teljes pénz kifizetését. Miután kiderült, hogy nem sikerült megállapodni, egészen borús hangvételű közleményben jelentette be a kudarcot.

A Standard & Poor's hitelminősítő a helyzet lehetetlensége miatt órákkal a határidő lejárta előtt magabiztosan kiadta a jelet, hogy Argentína szelektív államcsődbe lépett. Már akkor látszott, hogy lehetetlen lesz rohamtempóban teljesíteni az ennek elkerüléséhez szükséges összes feltételt.

Ehhez ugyanis kellett volna egy megállapodás a hitelezők és Argentína között, majd el kellett volna rohanni vele az amerikai bíróhoz, Griesához, aláíratni vele, és még ez után dollár-, euró- és jenmillióknak kellett volna kontinensek között mozognia.

Ez természetesen nem is sikerült, így jött az államcsőd.

Érdekes, hogy most, az államcsőd után az összes hitelezőt megilletné az amerikai jog szerint, hogy visszakapja a teljes hitelösszeget Argentínától – viszont Griesa ítéletei miatt az argentinoknak akkor sem lenne szabad fizetniük, ha akarnának vagy tudnának. De nyilván pénzügyileg sem tudnák egy pillanat alatt kifizetni minden adósságukat, és a vicc az, hogy nincs semmilyen nemzetközi bíróság sem, aki ezt rájuk tudná kényszeríteni a mostani helyzetben.

Mi lesz most?

Hogyan változik meg a világ most, hogy Argentína megint csődbe ment? Érdekes módon a leginkább sehogy. A piacokon főleg arra fognak figyelni, hogy lesz-e mégis valami megállapodás, amivel gyorsan vissza tudna mászni az ország a csődből.

Nagy kérdés, hogy megszólal-e az egyik legkevésbé ismert, de annál is fontosabb iparági szervezet, az ISDA, ugyanis az ő szavuk dönti el, hogy a csődre kötött biztosításokat (CDS-eket) ki kell-e fizetni. Egyelőre még nem nyilvánítottak véleményt, de lehetséges, hogy amíg van bármi esélye a megállapodásnak, addig nem is fognak.

És az átlag argentin? Neki már most eleve elég rossz. Idén egyszer már leértékelték egészen brutálisan a pesót a dollárral szemben, az infláció iszonyatosan pörög a kormány korábbi túlköltekezése miatt, és most valószínűleg még egyszer le kell majd értékelni a helyi pénzt. Az állam az adatokat hamisítja, de a bizalomveszétes miatt így is szinte biztos, hogy mély recesszióba csúszik a főleg nyersanyag- és mezőgazdasági exportból élő ország. 

 

Annyi szerencséje viszont van az argentinoknak, hogy nem olyan fontos nekik, mi van a külföldi adósságaikkal vagy a befektetői megítélésükkel. Az állam napi kiadásait ugyanis 2001 óta képtelenek hitelből finanszírozni, hiszen a csőd után kiszorultak a nemzetközi piacokról – de elég jól jött nekik, az exportált nyersanyagaikból származó bevételek miatt volt máshonnan pénzük.

Ezért az államot közvetlen belső fizetésképtelenség emiatt nem fenyegeti. És még mindig van 29 milliárd dollárnyi devizatartalékuk, amire a kormány már korábban rátette a mancsát – igaz, ez a menekülő tőke miatt folyamatosan apad.