Így biztos, hogy nem fogunk jobban élni

Az ILO Globális jelentés a bérekről 2014-2015 című kiadványa szerint 2013-ban a bérnövekedés szerte a világban 2 százalékra esett vissza a 2012. évi 2,2 százalékról, így továbbra is elmarad a válság előtti 3 százalék körüli szinttől.

E szerény mértékű globális bérnövekedés mögött is szinte teljes egészében a G20 államok feltörekvő gazdaságai állnak, ahol a bérek 2012-ben 6,7 százalékkal, 2013-ban pedig 5,9 százalékkal emelkedtek.

Ezzel szemben a fejlett gazdaságokban az átlagos bérnövekedés 2006 óta évi 1 százalék körül mozgott, majd 2012-ben és 2013-ban tovább csökkent 0,1, illetve 0,2 százalékra.

– jelentette ki Sandra Polaski, az ILO politikákért felelős főigazgató-helyettese. „Ez rányomta a bélyegét az általános gazdasági teljesítményre, a legtöbb fent említett gazdaságban stagnáló lakossági keresletet, és az euróövezetben a defláció egyre nagyobb kockázatát okozva” – tette hozzá.

Kristen Sobeck, az ILO közgazdásza és a jelentés egyik szerzője megjegyezte, hogy „az elmúlt évtizedben a feltörekvő és fejlődő országokban az átlagbérek lassan közelíteni kezdtek a fejlett gazdaságok átlagbéreihez, de a bérek a fejlett gazdaságokban még mindig átlagosan háromszor olyan magasak, mint a feltörekvő és fejlődő gazdaságok csoportjában.”

A fejlődő országok esetében a jelentés rámutat az egyes régiók közötti hatalmas különbségekre.

Ázsiában például 6, Kelet-Európában, valamint Közép-Ázsiában 5,8 százalékkal nőttek a bérek 2013-ban, de Latin-Amerikában és a Karib-térségben ez a növekedési ráta csak 0,8 százalék volt.

Úgy tűnik, a Közel-Keleten 3,9 míg Afrikában csak 0,9 százalékkal emelkedtek a bérek. Ezeknek a régióknak az adatai azonban még nem véglegesek.

A termelékenység növekedése lehagyja a bérnövekedést

A munkaerő termelékenysége – az alkalmazottanként megtermelt áruk és szolgáltatások értéke – továbbra is gyorsabban emelkedik, mint a bérek a fejlett gazdaságokban, ideértve az elmúlt éveket is. Ez egy hosszabb távra szóló tendencia folytatása, amely rövid időre megszakadt a 2008-2009-es pénzügyi válság éveiben.

A bérek és a termelékenység közötti növekvő szakadék azt jelenti, hogy a GDP egyre kisebb része kerül a munkavállalókhoz, miközben egyre nagyobb részét kapja a tőke, főként a fejlett gazdaságokban.

Ez a tendencia azt eredményezi, hogy a munkavállalók és a háztartásaik egyre kisebb arányban részesülnek a gazdasági növekedésből, miközben a tőke tulajdonosai nagyobb haszonra tesznek szert.

A növekvő egyenlőtlenség gyökerei

A jelentés részletesen elemzi a háztartási jövedelmek egyenlőtlenségében megfigyelhető közelmúltbeli tendenciákat, valamint azt, hogy ezekben milyen szerepet játszanak a bérek.

A bérek a fejlett, feltörekvő és fejlődő országokban egyaránt a háztartási jövedelem jelentős részét teszik ki, különösen a közepes jövedelmű háztartások esetében, míg a felső és alsó 10 százalék valamivel nagyobb mértékben támaszkodik egyéb jövedelemforrásokra.

A fejlett gazdaságokban a bérek gyakran a háztartási jövedelem 70-80 százalékát teszik ki azokban a háztartásokban, ahol legalább egy munkaképes korú személy van.

A feltörekvő és fejlődő gazdaságokban, ahol gyakoribb az önfoglalkoztatás, általában alacsonyabb mértékben járulnak hozzá a bérek a háztartási bevételhez. Ez az arány Mexikóban, az Oroszországi Föderációban, Argentínában, Brazíliában és Chilében körülbelül 50-60 százalék, Peruban körülbelül 40 százalék, Vietnamban pedig 30 százalék.

„Számos országban a munkaerőpiacon kezdődik az egyenlőtlenség, elsősorban a bérek és a foglalkoztatás megoszlásában” – közölte Rosalia Vazquez-Alvarez, az ILO gazdaságstatisztikusa és bérspecialistája, aki szintén a jelentés egyik szerzője.

A közelmúlt egyenlőtlenségi tendenciái vegyes képet mutattak, de azoknak az országoknak a többségében, ahol nőtt az egyenlőtlenség – például az Egyesült Államokban vagy Spanyolországban – a bérekben, illetve a foglalkoztatásban bekövetkezett változások játszottak döntő szerepet.

Ahol azonban csökkentek az egyenlőtlenségek – például Brazíliában, Argentínában és az Oroszországi Föderációban – a bérek, valamint a foglalkoztatási szint emelkedése volt az egyenlőtlenség csökkentésének hajtóereje.

A jelentés feltárja, hogy a nőket, a migránsokat és az informális gazdaságban foglalkoztatott munkavállalókat számukra kedvezőtlen bérszakadék sújtja, amelyet nem lehet az egyéni bérkülönbségekre általában magyarázattal szolgáló olyan jellemzőkkel leírni, mint az oktatás vagy a tapasztalat. Ezek a különböző munkavállalói csoportok között fennálló bérkülönbségek szintén hozzájárulnak az általános egyenlőtlenségekhez.

A politikai kihívás

„A bérek stagnálásával mint a méltányossághoz és a gazdasági növekedéshez kapcsolódó kérdéssel kell foglalkozni” – közölte Polaski. „És mivel az általános egyenlőtlenség jelentős mértékben a bérek közötti egyenlőtlenségre vezethető vissza, olyan munkaerő-piaci politikákra van szükség, amelyek igyekeznek megoldani ezt a problémát.”

„Míg az újraelosztási mechanizmusok – ideértve az adókat és a szociális védelmi politikákat – szintén a megoldás részét képezik, nem lehet teljes mértékben ezekre alapozni az egyenlőtlenség kérdésének megoldását” – tette hozzá. „Az átfogó stratégiának ki kell terjednie a minimálbér-politikára , a kollektív tárgyalások megerősítésére, a kiszolgáltatott csoportokkal szembeni diszkrimináció eltörlésére, valamint a progresszív adózást megalapozó politikákra és a megfelelő szociális védelmi rendszerekre.”

„Emellett szükség van a reálgazdaságban a vállalatok, főként a kis- és középvállalkozások nagyobb mértékű támogatására, ami lehetővé teszi a növekedésüket és új munkahelyek teremtését. Számos ország tehetne többet azért, hogy a hiteleket elérhetővé tegyék a számukra, és előmozdítsák az új üzleti vállalkozások létrehozását” – mondta Polaski.

A jelentés szerint nemzetközi szinten is összehangolt stratégiákra van szükség.

Amennyiben sok ország igyekszik a bérek visszaszorításával vagy a szociális juttatások csökkentésével növelni az exportját, a következmények a termelés és a kereskedelem jelentős visszaeséséhez vezethetnek.