Előd
7 °C
17 °C

Néha úgy érzed, mintha két valóság létezne?

Több infó

Támogasd a független újságírást, támogasd az Indexet!

Nincs másik olyan, nagy elérésű online közéleti médiatermék, mint az Index, amely független, kiegyensúlyozott hírszolgáltatásra és a valóság minél sokoldalúbb bemutatására törekszik. Ha azt szeretnéd, hogy még sokáig veled legyünk, akkor támogass minket!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Így biztos, hogy nem fogunk jobban élni

2014.12.05. 08:39
Az ILO bérekről szóló legújabb globális jelentése felhívja a figyelmet arra, hogy a bérek sok országban stagnálnak, és az egyenlőtlenségekért a munkaerőpiacot teszi felelőssé.

Az ILO Globális jelentés a bérekről 2014-2015 című kiadványa szerint 2013-ban a bérnövekedés szerte a világban 2 százalékra esett vissza a 2012. évi 2,2 százalékról, így továbbra is elmarad a válság előtti 3 százalék körüli szinttől.

E szerény mértékű globális bérnövekedés mögött is szinte teljes egészében a G20 államok feltörekvő gazdaságai állnak, ahol a bérek 2012-ben 6,7 százalékkal, 2013-ban pedig 5,9 százalékkal emelkedtek.

Ezzel szemben a fejlett gazdaságokban az átlagos bérnövekedés 2006 óta évi 1 százalék körül mozgott, majd 2012-ben és 2013-ban tovább csökkent 0,1, illetve 0,2 százalékra.

Az utóbbi két évben a bérnövekedés majdnem nullára esett vissza a fejlett gazdaságok összességében úgy, hogy egyes országokban csökkentek a bérek

– jelentette ki Sandra Polaski, az ILO politikákért felelős főigazgató-helyettese. „Ez rányomta a bélyegét az általános gazdasági teljesítményre, a legtöbb fent említett gazdaságban stagnáló lakossági keresletet, és az euróövezetben a defláció egyre nagyobb kockázatát okozva” – tette hozzá.

Kristen Sobeck, az ILO közgazdásza és a jelentés egyik szerzője megjegyezte, hogy „az elmúlt évtizedben a feltörekvő és fejlődő országokban az átlagbérek lassan közelíteni kezdtek a fejlett gazdaságok átlagbéreihez, de a bérek a fejlett gazdaságokban még mindig átlagosan háromszor olyan magasak, mint a feltörekvő és fejlődő gazdaságok csoportjában.”

A fejlődő országok esetében a jelentés rámutat az egyes régiók közötti hatalmas különbségekre.

Ázsiában például 6, Kelet-Európában, valamint Közép-Ázsiában 5,8 százalékkal nőttek a bérek 2013-ban, de Latin-Amerikában és a Karib-térségben ez a növekedési ráta csak 0,8 százalék volt.

Úgy tűnik, a Közel-Keleten 3,9 míg Afrikában csak 0,9 százalékkal emelkedtek a bérek. Ezeknek a régióknak az adatai azonban még nem véglegesek.

A termelékenység növekedése lehagyja a bérnövekedést

A munkaerő termelékenysége – az alkalmazottanként megtermelt áruk és szolgáltatások értéke – továbbra is gyorsabban emelkedik, mint a bérek a fejlett gazdaságokban, ideértve az elmúlt éveket is. Ez egy hosszabb távra szóló tendencia folytatása, amely rövid időre megszakadt a 2008-2009-es pénzügyi válság éveiben.

A bérek és a termelékenység közötti növekvő szakadék azt jelenti, hogy a GDP egyre kisebb része kerül a munkavállalókhoz, miközben egyre nagyobb részét kapja a tőke, főként a fejlett gazdaságokban.

Ez a tendencia azt eredményezi, hogy a munkavállalók és a háztartásaik egyre kisebb arányban részesülnek a gazdasági növekedésből, miközben a tőke tulajdonosai nagyobb haszonra tesznek szert.

A növekvő egyenlőtlenség gyökerei

A jelentés részletesen elemzi a háztartási jövedelmek egyenlőtlenségében megfigyelhető közelmúltbeli tendenciákat, valamint azt, hogy ezekben milyen szerepet játszanak a bérek.

A bérek a fejlett, feltörekvő és fejlődő országokban egyaránt a háztartási jövedelem jelentős részét teszik ki, különösen a közepes jövedelmű háztartások esetében, míg a felső és alsó 10 százalék valamivel nagyobb mértékben támaszkodik egyéb jövedelemforrásokra.

A fejlett gazdaságokban a bérek gyakran a háztartási jövedelem 70-80 százalékát teszik ki azokban a háztartásokban, ahol legalább egy munkaképes korú személy van.

A feltörekvő és fejlődő gazdaságokban, ahol gyakoribb az önfoglalkoztatás, általában alacsonyabb mértékben járulnak hozzá a bérek a háztartási bevételhez. Ez az arány Mexikóban, az Oroszországi Föderációban, Argentínában, Brazíliában és Chilében körülbelül 50-60 százalék, Peruban körülbelül 40 százalék, Vietnamban pedig 30 százalék.

„Számos országban a munkaerőpiacon kezdődik az egyenlőtlenség, elsősorban a bérek és a foglalkoztatás megoszlásában” – közölte Rosalia Vazquez-Alvarez, az ILO gazdaságstatisztikusa és bérspecialistája, aki szintén a jelentés egyik szerzője.

A közelmúlt egyenlőtlenségi tendenciái vegyes képet mutattak, de azoknak az országoknak a többségében, ahol nőtt az egyenlőtlenség – például az Egyesült Államokban vagy Spanyolországban – a bérekben, illetve a foglalkoztatásban bekövetkezett változások játszottak döntő szerepet.

Ahol azonban csökkentek az egyenlőtlenségek – például Brazíliában, Argentínában és az Oroszországi Föderációban – a bérek, valamint a foglalkoztatási szint emelkedése volt az egyenlőtlenség csökkentésének hajtóereje.

A jelentés feltárja, hogy a nőket, a migránsokat és az informális gazdaságban foglalkoztatott munkavállalókat számukra kedvezőtlen bérszakadék sújtja, amelyet nem lehet az egyéni bérkülönbségekre általában magyarázattal szolgáló olyan jellemzőkkel leírni, mint az oktatás vagy a tapasztalat. Ezek a különböző munkavállalói csoportok között fennálló bérkülönbségek szintén hozzájárulnak az általános egyenlőtlenségekhez.

A politikai kihívás

„A bérek stagnálásával mint a méltányossághoz és a gazdasági növekedéshez kapcsolódó kérdéssel kell foglalkozni” – közölte Polaski. „És mivel az általános egyenlőtlenség jelentős mértékben a bérek közötti egyenlőtlenségre vezethető vissza, olyan munkaerő-piaci politikákra van szükség, amelyek igyekeznek megoldani ezt a problémát.”

„Míg az újraelosztási mechanizmusok – ideértve az adókat és a szociális védelmi politikákat – szintén a megoldás részét képezik, nem lehet teljes mértékben ezekre alapozni az egyenlőtlenség kérdésének megoldását” – tette hozzá. „Az átfogó stratégiának ki kell terjednie a minimálbér-politikára , a kollektív tárgyalások megerősítésére, a kiszolgáltatott csoportokkal szembeni diszkrimináció eltörlésére, valamint a progresszív adózást megalapozó politikákra és a megfelelő szociális védelmi rendszerekre.”

„Emellett szükség van a reálgazdaságban a vállalatok, főként a kis- és középvállalkozások nagyobb mértékű támogatására, ami lehetővé teszi a növekedésüket és új munkahelyek teremtését. Számos ország tehetne többet azért, hogy a hiteleket elérhetővé tegyék a számukra, és előmozdítsák az új üzleti vállalkozások létrehozását” – mondta Polaski.

A jelentés szerint nemzetközi szinten is összehangolt stratégiákra van szükség.

Amennyiben sok ország igyekszik a bérek visszaszorításával vagy a szociális juttatások csökkentésével növelni az exportját, a következmények a termelés és a kereskedelem jelentős visszaeséséhez vezethetnek.