Arnold, Levente
17 °C
28 °C

Nem gondolta volna, de ezért zuhan a forint

457787396
2015.01.08. 15:16
Most kivételesen nem mi voltunk a forintgyengülés mögött, hanem sokkal inkább az euró. De az euró gyengülése mögött meg egy csomó dolog: a D betűs rettenet, nagy tervek az EU részéről, baloldali fordulat Görögországban, és ezek összefüggései. Összeszedtük, hogy mi miatt nem tudnak mostanában aludni a bankárok, hátha a végén ön se fog tudni aludni tőlük.

Hétfő reggel hirtelen zuhanórepülésbe kezdett a forint, jó ideig 320 forintnál is drágább volt egy euró, az árfolyam három éve nem volt ennyire gyenge. Aztán ez kisebb visszaerősödések után így is maradt, kedden és szerdán is 320 felett járt az árfolyam. Ilyenkor viszonylag magától értetődő reakció Orbánt, Gyurcsányt, Matolcsyt és a Bilderberg-csoportot tetszőlegesen egyszerre vagy felváltva szapulni, viszont a helyzet most eggyel bonyolultabb, és most kivételesen elsősorban nem az említett személyek és csoportok a hibásak. 

Az Index által megkérdezett elemzők egyetértettek abban, hogy a forintgyengülést most csak kisebb részben lehetett a magyar gazdaság teljesítményének betudni, valójában sokkal inkább az történt, hogy a befektetőknek az euróval volt bajuk, és mivel az EU-tagállamok gazdaságai erősen függnek az eurózónától, az ezzel kapcsolatos félelmek átterjedtek további más európai pénzekre, köztük a forintra is. Ha ugyanis az eurózóna gyengül, akkor az jó eséllyel minket is magával húz.

Zuhan az euró, ki tudja hol áll meg

Az egész devizapiaci felfordulás leglátványosabb trendje viszont korántsem a forinté volt: sokkal érdekesebb, hogy - ahogy ez a Xe.com ábráján is látszik - az euró durván begyengült a dollárral szemben. Ennek a forintgyengüléssel szemben már jól kivehető okai vannak, ráadásul ezt mi is megszívhatjuk, és még csak nem is feltétlenül a forinton keresztül.

De miért bukhatunk mi ezen? És egyáltalán miért erősödik a dollár?
 

Kezdjük az utóbbival: az amerikai gazdaság mostanában tényleg kezdi összeszedni magát. A december végi adat alapján a harmadik negyedévben az amerikai gazdaság öt százalékkal száguldozott, miközben a munkanélküliség is kezd a válság előtti szintre visszatérni. Az amerikai jegybank, a Fed ezért azt tervezi, hogy 2015 közepe fele akár el is kezdi emelni az alapkamatot, tehát kivonja a pénzt gazdaságból.

Más nagyobb gazdaságok jegybankjai viszont pont az ellenkező irányba indulnának: a japán jegybank kötvényvásárlással folytatja a jen pumpálását a gazdaságba, az Európai Központi Bank pedig két hét múlva, január 22-én dönt arról, hogy meglévő programjait kiegészítve indít-e olyasmi kötvényvásárlási programot, amit az amerikaiak nemrég hagytak abba, és amivel a japánok még mindig aktívan próbálkoznak (és amiről itt írtunk bővebben). A programok sikerességével kapcsolatban sokan kételkednek, mindez így együtt pedig azt vetíti előre, hogy a dollár még jobban megerősödhet majd az euróval szemben.

És hogy ez miért rossz nekünk? Például azért, mert a világ összes megtakarításának elég nagy részét tartják dollárban, és a dollár erősödése nagyon nem kedvez azoknak, akik viszont más devizákban parkoltatják a pénzüket. Így a dollár erősödése és a forint gyengülése például annak a Templeton nevű kötvényalapnak is nagyon sokat árthat, ami a magyar államadósság egy elég nagy részét pénzeli, és ami például 800 millió dollárt bukott azon, amikor legutoljára jobban begyengült a forint.

És mi a baj már megint az euróval?

Több kockázat is van, ami miatt most a befektetők cserbenhagyják az eurót, de négyet mindenképp össze lehet szedni.

Jön a D-D-D... Na mi jön?

Az első a rettegett D betűs szó, ami nem más, mint a defláció. Igen, ez az amire rá lehet vágni, hogy "hogy lehet valami rettegett, amitől többet fog érni a pénzem? Ez mindenkinek jó, nem?". Hát nem. Olyannyira nem, hogy a japánok például a kilencvenes évek óta ezt nyögik, és azóta sem tudtak igazán kikeveredni belőle. De miért rossz a defláció?

Alapvetően két dolog miatt. Egyrészt, ha a pénzem holnap többet fog érni, mint ma, akkor nem akarom annyira elkölteni a pénzt. Ez persze nem annyira a péknél vagy a kisboltban látszik, de képzelje el, hogy valami nagyobb beruházásra készül, például kocsit venne. Ilyenkor már kétszer is meggondolná, hogy mikor vásároljon. Ha viszont az emberek nem vásárolnak, akkor nem lesz a gazdaságban kereslet az árukra és a szolgáltatásokra, ami miatt pedig növekedés sem lesz.

Másrészt viszont az adósok, és a cégek is rosszul járnak. Az adósok azért járnak rosszul, mert ilyen esetben reálértéken egyre több - korábban rögzített - kamatot kell visszafizetniük. A cégek pedig azért, mert ahogy a fogyasztóknak, nekik sem éri majd meg beruházni. (Bővebben egyébként itt írtunk erről a jelenségről.)

Most pedig az a helyzet, hogy hamarosan ilyen lehet majd a világ az EU-ban: decemberben például már csökkentek az árak az eurózónában, ami statisztikailag még nem defláció, viszont ha ez így marad, akkor az már defláció lehet. Az uniós statisztikusok szerint mindez az olajár durva esésének tudható be, és Magyarországnak is eléggé betenne, ha tényleg felütné a fejét a magyar gazdaságban a D betűs rettenet, ami minket is érint, ahogy azt Matolcsy György is megemlítette az MTI-nek adott interjújában.

A veszélyt pedig nemcsak Matolcsy, hanem az egész EU érzékeli, így az Európai Központi Bank (EKB) például hosszas vonakodás után kötvényvásárlási programot indíthat, hogy felpörgesse az inflációt.

Az Európai Bizottság is próbálkozik: itt már létre is hoztak egy 315 milliárd eurós beruházási alapot, amiből 21 milliárdnyit már 2015-ben kedvezményes hitelként energetikába, közlekedésbe, oktatásba és kutatásba ruháznának be a magánszektor bevonásával a tagállamokban, hogy az államadósság megpiszkálása nélkül pörgessék fel a növekedést.

Mi lesz, ha nem jön be az EKB és a Bizottság terve

Mi ez a pénzpiaci őrület egyáltalán?

Az amerikai jegybank, a Federal Reserve programjának, az ún. mennyiségi lazításnak nemrég lett vége. Ez nagyjából azt jelentette, hogy a jegybank vásárlóként jelent meg a piacon, és mindenféle értékpapírt vett a bankoktól és más befektetőktől. Mivel a „semmiből” teremtett pénzzel fizettek ezekért az értékpapírokért, ezért bővítették a pénzügyi rendszerben áramló pénz mennyiségét, a likviditást.

Erre azért volt szükség, mert a jegybanki politika más eszközei már kimerültek: a kamatot nullára csökkentették, mégsem indult be a gazdaság. A sok kötvény vásárlásával le akarták nyomni hozamokat, és ezzel a kockázatosabb eszközök, illetve a hitelezés bővítése felé terelni a pénzt. Ettől a gazdaság felpörgését is várták és várják.

Mivel azonban az amerikai jegybank programjának vége lett, kevesebb a pénz a világgazdaságban, ezért csökken a kockázatvállalás is, ami drágítja az állampapírokat is: az államok is drágábban jutnak pénzhez.

Az EKB programja pont az olyan országoknak segítene nagyon, mint azok a dél-európai országok, amiket nagyon megviselt a válság. Ha az EKB tényleg állampapírt vesz majd, ezek az országok most fellélegezhetnek egy ideig.

Mindkét tervvel szemben hallani ugyanakkor szkeptikus hangokat. A Bizottság tervében azért nem hisznek, mert a kritikusok szerint túl kevés pénz van a programban.

A EKB-programmal kapcsolatban pedig kevesebb részletet lehet egyelőre tudni, de a Financial Times által megkérdezett közgazdászok nem igazán hisznek abban, hogy az EKB-program fel tudná pörgetni az inflációt.

De mit tervez pontosan az EKB? A pletykák, és Mario Draghi EKB-elnök jelzései alapján úgy néz ki, hogy az eurózóna központi bankja elkezdheti vásárolni a tagállamok államkötvényeit, viszont részvényeket nem vesznek majd.

A megkérdezett elemzők véleménye eltér arról, hogy ez sikeres lehet-e, de nagyon sok múlik majd a program pontos részletein. Az optimistábbak ugyanis azt mondják, ha elég nagy lesz a program, az segíthet a magas államadóssággal küzdő déli államok költségeinek lecsökkentésében, és a Bizottság programjával együtt akár még a növekedés is felpöröghet.

Baloldali fordulat, amin egy bankár sem mulat

A defláció és a defláció kezelésének lehetséges hiányosságainak rémein kívül attól sem dőlhetnek hátra mostanában az eurógyengülésért felelős befektetők, hogy gyök kettőből fénysebbégre kapcsolt a már csaknem elfelejtett görögpara az Unióban, mivel eléggé úgy néz ki, hogy a balos Sziriza fogja nyerni a görög választásokat január közepén. Rájuk pedig aligha lehet a befektetők kedvenceiként tekinteni, a programjuk alapján újratárgyalnák a görög államadósságot, amin a befektetők sokat bukhatnak, így természetes, hogy most be vannak rezelve az államkötvény-tulajdonosok.

A hétvégén mindezek tetejébe Angela Merkel bemondta, hogy a németek felől aztán még ott is hagyhatják a görögök az eurózónát. A negyedik kockázat pont azzal kapcsolatos, hogy ha a görögök kilépnének, akkor a példájukon felbuzdulva

más déli tagállamok is elhagyhatnák az eurózónát.

Hogy ez tényleg megtörténjen, az nem túl valószínű, hiszen a hétvégi nyilatkozatháború végén a balos pártot vezető Alekszisz Ciprasz kijelentette, hogy az eurózónán belül képzeli el Görögország jövőjét. Viszont arra már nagyobb az esély, hogy a Sziriza az eurózónán belül maradva igyekszik majd valami számukra kedvező konstrukciót kialkudni a görög államadósság tulajdonosaival. Ebben viszont biztos, hogy nem lesz könnyű dolga.

Alexis get the money, dolla dolla bill y'all

Ha ugyanis hatalomra kerülnek, a Szirizának valahonnan pénzt kell majd szereznie ahhoz, hogy a programjukat véghezvigyék. Ebben ugyanis nemcsak a megszorító politikával való szakítás szerepel, de sok intézkedést vissza is csinálnának, ami sok pénzbe kerülne. A párt ugyanis helyreállítaná az elmúlt években lecsökkentett nyugdíjakat és állami fizetéseket, és többféle módon segítenének a válság alatt elszegényedett embereken. Élelmiszer- és rezsitámogatást adnának, és társadalombiztosítási ellátást biztosítanának a tb nélkül maradt munkanélkülieknek például.

Az utóbbi három hónapban viszont a görög államkötényekre gyakorlatilag nem volt vevő a piacon, így nagyrészt az IMF-ből, a Bizottságból és az EKB-ből álló trojkának vannak kiszolgáltatva, ami az adósságuk háromnegyedét kezeli.

A mentőöv Bizottság és EKB által szolgáltatott részét viszont nem más nyújtja, mint az a Németország, aminek a választópolgárai már így sem túl lelkesek, hogy az ő pénzükből mentik meg a "lusta görögöket". Az inkább megszorításpárti Financial Times cikke szerint így Cipraszék legfeljebb abban reménykedhetnek, hogy a hitelt hosszabb idő alatt kell majd visszafizetniük, az adósság elengedése nem túl valószínű.

És akkor mi lesz a déli tagállamokkal?

Az mindenesetre egyértelműnek tűnik, hogy a Szirizának abban igaza van, hogy túl sok volt a megszorítás. És ha a kockázatok elhárulnak, könnyen új fejezet kezdődhet a perifériás országok gazdaságpolitikájában. Balatoni András, az ING vezető elemzője az Indexnek ugyanis például pont arról beszélt, hogy

a déli tagállamok már egyértelműen túl vannak azon a ponton, amikor a megszorításoknak értelme lehet. 

Balatoni szerint emberfeletti, amit például a görögök megcsináltak, ahol 2009-ben a ciklikus és egyszeri tényezőktől megtisztított ún. strukturális hiány elérte a 15 százalékot a GDP arányában, addig tavalyra ezt sikerült 3 százaléknak megfelelő többletre feltornázni. Részben ennek a brutális, a GDP arányában 18 százalékpontot kitevő költségvetési megszorításnak is a következménye, hogy az elmúlt 5 év alatt a belső kereslet közel 30 százalékot zuhant.

Most viszont ezt abba lehet hagyni, amit az IMF véleménye is alátámaszt, akik szerint a novemberi 2-3 százalékos államkötvényhozamok már azt jelentik, hogy a költségvetést most akár kiköltekezéssel a növekedés ösztönzésére is lehetne használni. Balatoni ezzel nem feltétlenül ért egyet, szerinte a déli tagállamoknak inkább semleges költségvetést kéne kigazdálkodniuk.

Az elemző szerint Spanyolország és Portugália esetében a 3 százalék alá süllyedő 10 éves államkötvényhozamok azt jelzik, hogy ezek az országok a végére értek annak, amit elkezdtek. Most a Bizottságon és az EKB-n a sor, hogy a saját eszközeikkel segítsenek ezeknek a tagállamoknak.

De ez csak rövid távon lehet hatásos. Hosszabb távon a déli tagállamokra komoly reformok várnak, amiket mindenféle támogatástól függetlenül végig kell vinniük, ha hosszú távú növekedést akarnak.