Márk
13 °C
28 °C

Percek alatt elégtek tízmilliárd forintok

2015.01.21. 08:00 Módosítva: 2015-01-21 08:48:37
Évekig tuti spekuláció volt egy eurót 1,20 svájci frankért megvenni, majd valamivel később kicsit több frankért visszaadni, és mindezt egymás után sokszor megismételni. A múlt heti frankpánikban azok a spekulánsok sérültek, akik éppen benne voltak egy ilyen ügyletben. Ők az eurót csak jóval kevesebb frankért tudták eladni, mint amennyiért spekulatív céllal megvették. Sokan annyi pénzt veszítettek a percek alatt meredeken erősödő frankon, hogy lenullázták befektetési számlájukat, sőt, még tartoznak is a brókercégüknek. A tartozások több külföldi szolgáltatót csődközelbe sodortak. Nálunk ilyesmi még nem történt, de távolról sincs minden rendben.

Súlyos veszteségeket okozott a pénzügyi világnak a svájci frank váratlan felértékelődése a múlt héten. Ez a hullám a magyar piacot is elérte. Hogy a hatásai pontosan mekkorák, hogy melyik hazai céget és ügyfélkörüket hogyan érinti, még nem lehet pontosan megmondani.

A piaci berkekben napok óta elég erős pletykák mennek akadozva fizető brókercégekről, tőkepótlási kényszerről, hisztiző ügyfelekről és nagyon heves jogértelmezési vitákról. Biztosra vehető, hogy perek sorozata indul a következő hónapokban.

Most biztos előkerülnek a szerződések apró betűs részei

– hallottuk egy devizakereskedőtől.  

A nagy dilemma több cégnél most az,

  1. hogy a múlt heti frankerősödés miatti veszteségeket hogyan hajtsák be devizaspekuláns ügyfeleiken úgy, hogy minimális legyen az elszivárgás más szolgáltatókhoz;
  2. és hogy addig is ki és hogyan finanszírozza a vaskos, összességében akár több tízmilliárd forintra rúgó hazai veszteségeket. 

A pénzügyi felügyeleti szerepet is ellátó jegybank, ahol a pénzügyi rendszert érintő összes információ elég gyorsan összefut, egyelőre a piaci szereplőktől bekért információk elemzésével foglalkozik. Tőlük bármilyen kommunikáció későbbre várható, előbb ugyanis szeretnék tisztán látni, hogy pontosan milyen hatásuk is van a történteknek – ezt a választ kaptuk, amikor kedden megkerestük őket.

Amíg viszont sem az összesített számokat, sem pedig az egyes cégek veszteségeit nem látjuk, biztos állításokat nem lehet megfogalmazni. Több érintett brókercéggel is beszéltünk, akik persze semmilyen kényesebb részletet nem árultak el. Inkább mindenhol nyugtattak, hogy nincsenek fennakadások az üzletmenetben, és nem is lesznek. 

Egy ismertebb ex-devizakereskedő, most a pénzügyi világban otthonosan mozgó privátbanki tanácsadó, Karagich István becslése szerint alsó hangon is

30-40 milliárd forint úszott el múlt csütörtökön nagyjából 15-20 perc alatt. 

Kérdőjelek

Egyelőre sok veszteséges ügylet körülményei tisztázatlanok, a nagyobb képet pedig tényleg csak minden apró részlet tisztázása után lehet majd látni. Most a felügyelet is feltehetően erre vár.

De ha már veszteségekről beszélünk, egyáltalán nem mindegy, hogy mit tartunk annak. Mondjuk, ha egy devizában utazó befektetési alap nettó eszközértéke pár perc alatt 10-20 százalékot esik, de a portfóliómenedzser nem zárja a pozíciókat, azt egyesek veszteségként értelmezik, mások meg nem. 

Az egyik ilyen ismert példa az OTP Supra, ami egyedül is elég fertőző lehetett, ugyanis sok más befektetési alap vásárolt az abszolút hozamot célzó, ezért nagy kockázatokat is bevállaló termékből. A Supra egyetlen nap alatt közel két évnyi hozamát égette el, a veszteség 20 milliárd forint fölött volt – ami egyébként nem is kirívó az alap történetében. Viszont a 30-40 milliárdos becslésben ez kapásból nincs benne, mivel itt az alap kezelője a leértékelődés után nem ugrott ki a bezuhanó devizaügyletből, így nem is realizálta a veszteséget. 

A Suprával nem számolva is körülbelül 20-25 milliárd forint úszhatott el a befektetési alapoknál (ez az alapok nettó eszközértékéből elég jól látható, amit minden nap közzétesznek), és háttérbeszélgetések alapján vagy 8-10 milliárd forint veszteség lehet az online devizaplatformokon keresztül. Ezenfelül lehetnek a brókerházak és a privát banki szolgáltatók olyan kvázi saját veszteségei, amiket elég nehéz lesz kifizettetni az ügyfelekkel. Hogy ez mennyi pénz lehet, az még az előbbieknél is bizonytalanabb. 

Erre senki sem számított  

A világ devizapiacát a svájci jegybank azzal rázta meg a múlt héten, hogy egészen váratlanul három év után elsöpörte a frank felértékelődését stoppoló árküszöböt.

Az euróval szemben éveken át mesterségesen gyengén tartott frankárfolyam arra volt jó, hogy védje a svájci exportőrök versenyképességét és profitját. De a folyamatos árfolyamharc költséges volt a svájci jegybanknak.

Emiatt is dönthettek úgy, hogy a dollár erősödése és az elmúlt három év sikeres gazdasági alkalmazkodása miatt ma már nincs szüksége a gazdaságuknak semmilyen árfolyamrögzítésre, az euró gyengülése miatt pedig hirtelen látványosan

több lett a dologból származó költségük, mint a nyereségük.

A döntés helyességét, különösen a kivitelezés módját az utóbbi napokban sokan megkérdőjelezték, leghangosabban természetesen a hatalmas árfolyamkilengés miatti veszteséget benyelő piaci szereplők.

A futótűz

A váratlan húzás – a svájci jegybank még napokkal a bejelentés előtt is a rögzítés fenntartásáról beszélt – tényleg sokkszerűre sikeredett. A hatalmas veszteségek is ezzel a sokkal magyarázhatók.

Az árfolyamrögzítés bevezetése óta ugyanis nagyon sok bróker kvázi biztonságos befektetésnek tartotta az euró/svájci frank vásárlást, mert mindenki tökéletesen biztosra vehette, hogy az 1,20-as küszöböt elérve vagy megközelítve mindig kicsit emelkedik az árfolyam a svájci jegybank beavatkozása miatt. Ami pedig tuti, azon, ha keveset is, de nagyon kiszámíthatóan keresni lehet. És sokan kerestek is ezen az elmúlt években. 

Piaci körökből is megerősítették, hogy kockázatkerülő ügyfelek portfóliójában sem volt ritka az euró-frank vétel: a nem túl magas, cserébe biztos hozam és a svájci jegybankárok által garantált rögzítés csábító és tuti biztos spekulációs célpont volt, amivel ezeknek az ügyfeleknek is színesíteni lehetett a portfólióját. 

Olyat is hallottunk, hogy ennél a devizapárnál sokan a kockázatkezelés legalapvetőbb szabályait sem tartották: például egyszerűen nem védekeztek az esetleges veszteségek ellen a kedvezőtlen árfolyammozgásoknál automatikusan aktivizálódó stopmegbízásokkal, mert kicsit sem számítottak arra, hogy Svájc 1,20 alá engedi az árfolyamot. Minek tegyünk korlátot egy szakadék szélére, ha már van ott egy? – gondolhatták. 

Egyébként a stopok ott sem sokat segítettek, ahol gondosan bekészítették őket, ugyanis a csütörtöki hatalmas árfolyamugrás miatt az árfolyam ezeket átlépte, és ilyenkor nem (vagy csak későn) lépnek működésbe ezek a beépített fékek.

Az egyes külföldi brókercégeket csődközelbe juttató történet viszont még önmagában nem magyarázható sem a frankerősödéssel, sem a veszteségminimalizáló stopmegbízások hiányával.

Olaj a tűzre  

A döntő faktor most is a tőkeáttét volt, ami nem először nagyította fel egy ilyen drámát. Ez a devizapiacokon rég ismert szuperfegyver arra jó, hogy a saját pénzünknél jóval nagyobb összeget kockáztatva kisebb árfolyammozgásokon is jó nagy kaszáljunk. Ha tőkeáttéttel kereskedünk, akkor mondjuk ezer euróval simán megmozgathatunk akár harminc-ötven-százezer eurót is.

Ennek komoly előnyei is lehetnek: például egy extrém, százszoros tőkeáttéttel egy 2 százalékos árfolyam-elmozdulással 1000 eurón nem 20 eurót kereshetünk (pedig ugye a saját tőkénk arányában ennyi járna), hanem ennek a százszorosát, 2000 eurót. 1000 euró 2000-et nyerni – ez eléggé csábító, ugye? 

Ez szuper jól hangzik, de fontos tudni, hogy ennyit akár veszíthetünk is, amit a brókercégünk, ha csak teheti, egy kicsit sem hagy. Mielőtt ugyanis elfogyna a számlánkon ténylegesen ott heverő ezer euró, felhívnak, és befenyítenek, hogy abban a pillanatban, ahogy a saját pénzünk nullázódik, zárják a pozíciónkat, mert nem hajlandóak a saját pénzüket, amivel a tőkeáttétet biztosítják, a mi hülyeségünk, túlzott kockázatvállalásunk miatt esetleg elveszíteni. Ilyenkor vagy zárjuk a veszteséges spekulációnkat, vagy pénzt küldünk be a számlánkra, hogy partiban maradjunk. 

Az euró-frank esetében viszont ezekre a hívásokra nem volt idejük a brókereknek: a frank olyan sebességgel erősödött, annyian akartak egyszerre venni belőle, hogy nem maradt idő jelzést küldeni. Sok árjegyző platform kiakadt, a brókerházak pedig kínjukban felfüggesztették az euró-frank árjegyzést. Egy időre. 

Amire viszont magához tért a piac, már kész volt a baj, a frank tartósan felértékelődött az euróhoz képest. A stopok nélküli, 20 százalékos frankerősödés a tőkeáttétekkel megfejelve

sokszorozta a veszteségeket, ledarálta az érintett befektetők tőkéjét, sőt, sok ügyfélnek mínuszba küldte a számláját.

Hallottunk olyan hazai ügyfélről, akinek tízmilliók tűntek el a számlájáról egy óra alatt, és most még ő tartozik a brókercégének nem kevés pénzzel. 

Több magyar szolgáltató egyébként már tavaly csökkentette az euró-frank devizakereszt tőkeáttétét, emiatt aki beszállt a devizapárba, a korábbinál több saját pénzt kockáztatott. Azt hallottuk az egyik brókertől, hogy sok ügyfél zúgolódott is rendesen. Most mégis úgy fest, hogy egyáltalán nem volt hatékony ez az óvintézkedés. 

Perek jönnek, de addig is ki fizet? 

Több hazai érintettet is megkerestünk. Mindenhol azt hallottuk, hogy hosszas pereskedések indulhatnak a következő időszakban.

Látszólag egyébként egyértelmű jogi kérdésről van szó: ha a szolgáltatók és az ügyfelek közötti szerződésekben rögzítve lett, hogy az árfolyammozgások miatti összes veszteség az ügyfeleket terheli, akkor nincs kibúvó, a veszteségünket le kell nyelni, az adósságunkat pedig utólag fizetni kell. Az ilyen tartozások egyébként bármilyen átlagos hiteltartozáshoz hasonlóan behajthatók. 

A dolog azért nem lesz mégsem ennyire sima, mert a veszteséget összetőzsdéző bármelyik ügyfél mondhatja például, hogy nem érdekli a szerződésben rögzített felelőssége,

mondjuk arra hivatkozva, hogy a szolgáltató nem tájékoztatta őt elég érthetően a méretes kockázatokról.

Ha ma bárki befektetési számlát nyit, előtte alapos kockázatviselési kérdéseket kell megválaszoljon. Most pontosan ezt a kérdőívet lobogtatva mondhatják majd sokan, hogy ők aztán ilyen kockázatot biztosan nem vállaltak, ezért nem hajlandók kifizetni a brókercégük követelését. A cégek viszont erre azzal kontrázhatnak, hogy a legkockázatosabb származtatott devizaügyleteket csak azok az ügyfelek érhették el, akik nyilatkoztak arról, hogy tisztában vannak a veszélyekkel. Az egyik brókercégtől azt hallottuk, hogy akinél ez a nyilatkozat elmaradt, azoknál a számlanyitás eleve át sem ment a belső ellenőrzésen, így ez egy bíróság előtt sem állhat meg. 

A vagyonkezelői szerződést kötő ügyfelek viszont talán jobb eséllyel megúszhatják legalább a pótbefizetéseket. Aki ilyet adott brókerének vagy befektetési szolgáltatójának, az lényegében minden döntést átruházott, emiatt a felelőssége most jóval kisebb lehet. 

A gond, hogy amíg a bíróságok – vagy mondjuk bizonyos ügyekben a pénz és tőkepiaci választottbíróság – döntenek a várhatóan több száz vagy ezer hazai peres ügyben, addig nem világos, hogy a tartozásokért pontosan ki felel. Olyat is hallottunk, hogy egyes ügyfelek az esetleges nyereségüket sem kapják meg, ha éppen ki szeretnék venni, a szolgáltatók, mondjuk egy bank ugyanis azt látja, hogy az ügyfélállománya összességében tartozik neki. Így stoppolhatja vagy lassíthatja a kifizetéseket. 

Ezek együttesen valamelyest béníthatják a piac normális működését, és a tőkeerős szolgáltatóknál is okozhatnak kisebb-nagyobb pénzzavart. 

Amit nem nevezhetünk egyébként példátlannak, ha egy pillantást vetünk külföldre.

A több magyar brókercégnek is árakat adó Saxo Bank hétfőn fontosnak tartotta nyugtatni a közvéleményt azzal, hogy a cég ügyfelei svájci frankos veszteségei ellenére is megfelel az előírt tőkekövetelményeknek. A bank ügyfelei egy levelet kaptak arról is, hogy szerda délelőtt 10.00-től a legtöbb fontos devizakeresztben és más eszközöknél is többszörösére emelik az ügyfelektől elvárt tőkekövetelményt. A svájci frank ügyleteknél például 15 százalékra.

Az egyik vezető szolgáltató, az amerikai FXCM a másik legnagyobb vesztes, a cég csak egy több százmillió dolláros mentőövvel kerülte el a csődöt. A Citigroup és a Deutsche Bank is nagyjából 150-150 millió dollárt vesztett. És akadnak más nagyok is, akik rendesen szívják most a fogukat. A kisebbek panaszait pedig a Forexcrunch.com szedte össze

A piaci pletykák szerint az egyik erősebben érintett hazai szolgáltató vezetője megkeresésünkre megerősítette, hogy ő is hallja cége kapcsán a szóbeszédeket, de ezeknek nem szabad felülni. Úgy tudja, hogy a bajok leginkább másokat érintenek, ők tőkeerősek és fizetőképesek. Azt is hallottuk, hogy privátbanki szolgáltatóknál is akadhatnak még veszteségek és jogilag vitás esetek. 

Frissítés: A jegybank szerint "rövid távon nincs szükség jegybanki intézkedésre a hazai befektetési piacon". Szerintük csak kevés piaci szereplő szenvedett jelentős veszteséget. Az MNB által felügyelt befektetési vállalkozásoknál a veszteség meghaladta a 10 milliárd forintot, melynek döntő hányadát néhány száz befektető szenvedte el. Az adatfeldolgozás azonban még zajlik.

"Összesen 10 darab befektetési alap szenvedett el 5 százalékot meghaladó mértékű nettó eszközérték csökkenést 24 milliárd forint értékben, melyek mindegyike abszolút hozamú alap kategóriába tartozik. A legnagyobb nettó eszközérték csökkenés mértéke 18,83 százalék volt. E 10 alap veszteségének mértéke a teljes hazai befektetési alap szektorban kezelt vagyon mintegy 0,5 százalékát teszi csak ki." A fogyasztvédelmi jellegű bejelentéseket  - arról, hogy esetleg nem tarották be a stop/loss megbízásokat - meg majd megnézik.