Bernadett
5 °C
12 °C
Index - In English In English Eng

Ez nem egy velejéig romlott szektor

2015.03.13. 18:59
Érezni lehetett, hogy ezek a brókerbotrányban érintett cégek nincsenek teljesen rendben, mégsem történt évekig semmi. Most viszont nem kellene a brókercégeket agyonszabályozni. Az egyértelmű felelősöket a nyomozások végén lehet megnevezni, de egy kicsit minden szereplő hibás. Mi is. A brókerbotrányokról a Concorde Értékpapír vezérigazgatójával, Régely Károllyal beszélgettünk.

Veszélyben van az emberek pénze, ha brókercégnél vagy bankban tartja? Mennyiben van ok félni?

Ha egy hónapja ezt kérdezik tőlem, akkor is ugyanazt tudtam volna mondani, amit most: nincs veszélyben. Annyival kell most kiegészíteni, hogy normális esetben, ha az adott cég vezetői nem sikkasztanak és folytatnak törvénybe ütköző magatartást, akkor egyszerűen nem alakulhat ki ilyen helyzet egyetlen brókercégnél vagy banknál sem. Alapesetben biztonságban van az emberek pénze. A most napvilágra került ügyek nem indíthatnak be láncreakciót, ugyanis a brókercégek működése független egymástól. Az ügyfélpénzek elkülönítve vannak a számlákon, nem léphet fel likviditási krízis. Tehát a mostani események a tisztességes folyamatokkal dolgozó cégek működését egyszerűen nem fenyegetik.

És a bizalomvesztés nem okoz károkat az iparági szereplőknek?

A saját nevünkben tudok nyilatkozni. Nálunk is sok ügyfél érdeklődött a cég működése és helyzete iránt. A kezdeti ijedtség után ügyfeleink megnyugodtak. Idén is jelentősen nőtt a nálunk kezelt ügyfélvagyon, amihez képest csekély elszivárgást észleltünk az elmúlt napokban. Ugyanakkor, lehetnek olyan szereplők, akik azért próbálják minél nagyobbnak beállítani a pánikot, hogy ezzel esetleg ügyfeleket szerezzenek.

A kezelt ügyfélvagyon nőhetett a hozamokból is, nem?

Igen, a növekedés részben a hozamoknak köszönhető, azonban jelentős a szerepe az újonnan bejövő megtakarításoknak is.

Hogyan lophatták el az ügyfelek pénzét akkor mondjuk a Buda-Cashnél?

Úgy tűnik, hogy az ügyfelek felé mást mutattak ki, mint a felügyelet felé. Elképzelhető, hogy a felügyeleti módszertanban volt némi hiányosság, ami miatt ezt nem fedezték fel, vagy nem vizsgálták.

Akkor mégis mit vizsgált a felügyelet, ha ezt pont nem?

A nálunk végzett felügyeleti vizsgálatokból azt látjuk, hogy olyan mennyiségű adatot kérnek be egy ellenőrzés során, amelyet feldolgozva kizártnak tartjuk, hogy ne kapjanak pontos képet a cég működéséről. A felügyelet ugyanis bármilyen adatot bekérhet, nálunk most volt vége az átfogó vizsgálat helyszíni részének, oldalban számolva több tízezer oldalnyi adatot is átadtunk. Úgy látjuk, hogy ezek alapos, átfogó vizsgálatok.

De a csaló cégeket is ugyanígy vizsgálták.

Nehéz megérteni, hogyan folytathattak ezek a cégek ilyen hosszú ideig, ilyen törvényellenes üzletmenetet.

Azt hinné az ember, hogy a felügyelet legalapvetőbb célja, hogy a lopást felderítse, ehhez képest pedig a kétféle könyvelés finoman szólva sem egy túl bonyolult trükk. Hogy zajlik egy helyszíni ellenőrzés egy brókercégnél akkor? A cég megmutat az MNB-seknek három rendben lévő ügyfélszámlát, aztán bemondják, hogy a többi is pont ilyen, a viszontlátásra, uraim?

A tapasztalataink alapján a felügyelet munkatársai jól képzett és felkészült szakemberek. IT munkatársaik rákapcsolódnak a rendszereinkre és célzottan, véletlenszerűen, illetve a kiugróbb gazdasági eseményekről igény szerint adatokat kérhetnek le. Nyilván, amit most mondok, nincs összhangban azzal, hogy a Buda-Cashnél állítólag 62 milliárdos fiktív ügyfélszámla is létezett.

És hogyan bocsáthatott ki 70 milliárd forintért kötvényt egy olyan kis cég, mint a Quaestor? Ehhez külön felügyeleti engedély kellett. Arról nem is szólva, hogy utána végül 210 milliárdért adtak el ilyen kötvényeket.

Fontos tisztán látni azt, hogy a Quaestor-birodalmon belül az értékpapírcég és a kötvényeket kibocsátó cég méretét tekintve kicsinek számított. A kibocsátó cég saját tőkéje a 10 millió forintot alig haladta meg, alkalmazottjai ne is voltak.

Először valójában 50 milliárdnyi kötvény kibocsátására kaptak engedélyt, ezt most novemberben emelték meg 70 milliárdra. A Quaestor cégcsoportként már jóval nagyobb volt, hotelekkel, külföldi érdekeltségekkel, stadionnal és telekomcéggel is rendelkezett. Pontosan nem látjuk még, hogy milyen fedezetek voltak a teljes cégcsoportban. A Quaestor Értékpapír a kötvények értékesítésében vett részt, a befolyó pénz az egész vállalatcsoport finanszírozására szolgált.

Az sem érthető, hogy honnan kerül elő gyorsan 210 milliárd forint? Ez majdnem a GDP egy százaléka, Magyarországon mindenkinél ilyen milliárdok lapulnak a párnacihában?

Tényleg elég meglepőek ezek az összegek. Figyelembe kell venni, hogy Quaestor és a Buda-Cash az alacsonyabb kockázatú eszközökhöz képest lényegesen magasabb megtérüléssel kecsegtetőket kínálta az ügyfeleiknek. A banki kamatok csökkenése után az emberek hozaméhsége volt az, ami ilyen termékek felé hajtotta a befektetni vágyókat. Az említett összeg még annak fényében is megdöbbentő, hogy az elmúlt években nagyjából évi ezer milliárd forint áramlott bankbetétekből magasabb hozamot kínáló eszközökbe. A Quaestor csoport nyilvános pénzügyi adatait nézve nem egyértelmű, hogy a cég hogyan tudta volna kifizetni egy ilyen hatalmas méretű hitelállománynak akárcsak a kamatait.

Magasnak igen, de irreálisnak nem tűntek a 8-10 százalékos hozamaik. Hiába tudta mondjuk azt az ügyfél, hogy ez kockázatosabb befektetés, mint az állampapír, azt nem feltétlenül tudta, hogy nem kétszer kockázatosabb, hanem mondjuk kétezerszer.

A vállalati kötvények kockázatáról a kibocsátási tájékoztatóból informálódhatnak az ügyfelek. Ezt a dokumentumot egy befektetési szolgáltatóval kell összeállítania a kibocsátónak, ezt  később a felügyeletnek is engedélyeznie kell. Jelen esetben összefonódott a kibocsátó és a forgalmazó, ez csökkentette az átláthatóságot és az ügyfelek korrekt tájékoztatását. Az MNB most megjelent törvénymódosítási javaslatában már látszik, hogy a jegybank olyan jogosítványt szeretne, amellyel megakadályozható lennének az ilyen összefonódások.

Nyilván a Quaestor esetében nem voltak tájékoztatva az ügyfelek a valós kockázatokról.

Ha ilyesmit nem vesznek észre, akkor mi az, amit igen? Az összes eddig elhangzott probléma egy próbavásárlással is kiderülhetett volna.

A felügyelet tervei között a bejelentések alapján a fogyasztóvédelmi feladatok erősítése is szerepel, ilyenek lehetnek a próbavásárlások is. Összességében úgy gondolom, hogy lesz pozitív hozadéka ezeknek az ügyeknek. Úgy tűnik, hogy az MNB most fel akarja tárni az elmúlt években összegyűlt összes ilyen, egyébként egymástól elkülönült esetet.

Mik lehetnek itt jó szabályozási szigorítási lehetőségek?

Mi minden olyan szigorítást pártolunk, ami hatékonyan megtisztíthatja az iparágat, és valós üzenetekkel erősítheti az ügyfelek bizalmát. A mai javaslatok szerint az IT-rendszerek kötelező auditálása, a befektetési szolgáltatók által igénybe vehető könyvelők körének szűkítése és szabályozása, a magasabb bírságok elrettentő hatása mind üdvözlendő.

Megfontolandó a KELER által vezetett elkülönített értékpapírszámlák bizonyos körben történő kötelezővé tétele, tekintve, hogy ez számos fontos kérdést felvet: hogyan fogadná be az elszámolóház a külföldi kötvényeket, részvényeket és befektetési jegyeket? Hogyan lesz képes nagyságrendileg 2 millió számlát kezelni úgy, hogy jelenleg csak néhány ezret vezet? Milyen költségekkel járhat ez a javaslat? Nem teszi-e versenyképtelenné az itt működő szolgáltatókat a külföldi szereplőkkel szemben.

Ha megdrágul és körülményes lesz a magyarországi számlavezetés, mi a garancia arra, hogy a bankok nem helyezik át a számlavezetést valamely más országban lévő vállalatukhoz? Azt gondolom, hogy a magyar megtakarítások külföldre csatornázása senkinek nem lehet érdeke.

És az az ötlet, hogy csak banki hátterű cégek vezethessenek értékpapírszámlákat?

Ez már egészen más eset, szinte biztos, hogy nem szülne sok jót. Egyrészt szembe menne az európai szabályozási irányokkal - például a Buda-Cash esete is megmutatta, hogy amikor a befektetési és a kereskedelmi banki tevékenység összefonódik, az akár kártékony is lehet. Ráadásul bankon belüli hatékonyan, nagy piaci részesedéssel működő értékpapírcégek az elmúlt évtizedekben nem jellemezték az iparágat. Egy ilyen változtatással egyrészt a bizalmatlanság sokkal nagyobbra nőhet, mint korábban, másrészt a magyar értékpapírpiac sorvadásához vezetne. A BÉT forgalma és likviditása csökkenne, a legnagyobb forgalmú cégek esetében felmerülhet másik tőzsdén történő listázás lehetősége. Biztosan nem ez a helyes megoldás hosszú távon, még ha rövid távon fel is lélegezhetne a politika. Itt összességben nem egy velejéig romlott szektorról beszélünk, utoljára a kétezres évek elején volt igazi gond brókercéggel, ennél sokkal több problémás bank került elő az évek során. Tudomásom szerint egyébként ez a lehetőség – habár a médiában megjelent – nem része az MNB terveinek.

Mit gondol arról, hogy a felügyelet tanácsadókat akar igénybe venni a feladata ellátásához?

Rövid távon nem tartom értelmetlennek, ugyanis olyan mennyiségű feladat zúdult a felügyeletre, ami mellett csak nagyon szerény erőforrásaik maradhatnak a többi brókercég vizsgálatára. Minden tisztességesen működő brókercégnek ugyanis az az érdeke, hogy minél előbb, a lehető legalaposabban vizsgálják át az iparágat, majd pedig kommunikálják az ügyfelek felé is, hogy milyen állapotot találtak az egyes szolgáltatóknál, melyek azok a cégek, amelyekben megbízhatnak az ügyfelek. Ezzel az állandó apparátus rövid távon elképzelhető, hogy nehezen tud megbirkózni. Hosszú távon azonban az MNB megfelelően felkészült emberekkel rendelkezik ahhoz, hogy a problémákat ne csak felderítse, hanem meg is oldja.

Egy átlagos ügyfél egyébként hogyan tud odafigyelni arra, hogy ne fusson bele ilyen Quaestor-szerű átverésekbe?

Elkerülhetetlen, hogy alaposan megnézzék a választott céget és a javasolt pénzügyi eszköz kockázatait is. A cégeknél fontos szempont a tőkeerő, az ügyfélvagyon mértéke, hogy mióta van a piacon, ki vizsgálja az adott céget, auditálják-e az IT-rendszerüket. Hányszor és milyen mértékű büntetést kapott a felügyelettől? De piaci mutatókat is meg lehet nézni, a cégek mérlegéből például kiderül, ha szinte a teljes alkalmazotti kör hivatalosan átlagosan minimálbért kap – láttunk erre példát a botrányban érintett cégek körében.

Az eszköznél egyből gyanús lehet, ha a kötelezően felmérendő MIFID kockázatvállalási tesztet nem az ügyfél tölti ki vagy nem is mutatnak neki ilyet. Fontos az is, hogy milyen visszaigazolásokat kap az ügyfél a portfóliójáról, egy odavetett excel tábla például gyanús lehet. A válságban érintett cégek ügyfeleitől hallottunk olyanról is, hogy az ügyfél nevében vagy számlájára az értékpapírcégtől a tudta nélkül üzleteket kötöttek.

Az is fontos, hogy milyen tőkeáttétellel kereskednek. Ha egy befektetési szolgáltató a kisebb betett állományra vetítve nagyobb jutalékot akar realizálni, akkor megpróbálhatja rábeszélni az ügyfeleit a nagy tőkeáttételes és kockázatosabb termékekre. Persze minél nagyobb kockázatba hajszolják az ügyfelet, annál valószínűbb, hogy az végül veszíteni fog.

Meg lehet nevezni egyértelmű felelősöket a mostani botrányokban?

Az egyértelmű felelősöket majd a nyomozások végén lehet megnevezni. Mindenki felelős lehet, aki tudott a vélhetően folytatólagosan elkövetett sikkasztásokról és csalásokról. Ilyenek lehetnek az adott cégek vezetői, azok a munkatársaik, akik esetleg közreműködtek, azok a szervek, akik ezt nem látták, és kicsit az ügyfelek is, akik soha nem néztek kellően utána ezeknek a cégeknek.

De be kell, hogy valljam, hogy mi is, azaz a többi iparági szereplő is felelős. Érezni lehetett ugyanis bizonyos jelekből, hogy ezek a cégek nincsenek teljesen rendben, mégis a múltban nagyon visszafogottan állt csak ki a szakma a visszaélésekkel szemben. Meg kell jegyezni azonban, hogy ez nem a mi feladatunk. Nagyon vékony a jég, nehogy pusztán a vádaskodás miatt kerüljön nehéz helyzetbe egy cég. Éppen ezért közös érdek, egy jól működő, erős jogosítványokkal rendelkező, befektetők bizalmát élvező felügyeleti szerv.