Friderika
3 °C
18 °C
Index - In English In English Eng

Három százalékos növekedés? Inkább 0 vagy 1!

2015.03.20. 18:40 Módosítva: 2015.03.20. 18:44

Nem igazán győzte meg a kormány és a Nemzeti Bank gazdasági sikerpíárja a magyar gazdaságpolitika nagy öregjeit, Kupa Mihályt, Bod Péter Ákost és Mellár Tamást, akik a Hungarian Business Leaders Forum konferencia makrogazdasági paneljén osztották ki a fiatalokat.

Miközben a konferencián Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter és az MNB ifjú titánjai, Nagy Márton és Balog Ádám is arról beszélt számokban és grafikonokon, hogy mennyire kiemelkedően sikeres a magyar gazdaság, mennyire fenntartható az a növekedési pálya és milyen jót tettek ennek a kormány és a jegybank lépései, a panel résztvevői szerint a kormány legjobb esetben szépíti a dolgokat, de az sincs kizárva, hogy direkt árt a növekedésnek.

A magyar gazdaságpolitika nem segít a növekedésnek. Ha azt mondjuk, hogy 4 százalékot nőtt a gazdaság, akkor az igazából 5 százalék volt, csak egyet a kormány elizélt

mondta Bod Péter Ákos, aki szerint még nem tudni, hogy a tavalyi látványos, 3,6 százalékos növekedés tényleg egy tartós növekedési pálya, vagy csak egy „visszapattanás”. A volt kereskedelmi miniszter és jegybankelnök azért hozzátette, reméli, hogy az előbbi.

Szerinte Magyarország beragadt egy közepes növekedésben, ahol már túl drága ahhoz, hogy olcsón lehessen itt termelni, de nincs eléggé beágyazva a nemzetközi termelési láncokba, hogy tovább növekedjen. És bár most tényleg erős a növekedés, az egy főre jutó GDP-ben Magyarország most mégis csak negyedik a V4 országok közül, míg 1995-ben a második volt, úgyhogy a visszacsúszás ténykérdés.

Mellár Tamás, a Központi Statisztikai Hivatal és a Századvég Gazdaságkutató korábbi vezetője szerint, ha jobban megnézzük a növekedési számokat, akkor már nem mutatnak olyan jól. Például a közmunkásokat a statisztikai hivatal nemcsak keresleti, hanem kínálati oldalon is elszámolja a GDP számításánál, így

ha 300 milliárd forintot költünk közmunkára, az kétszer is megjelenik, ami önmagában 1 százalékos GDP növekedést jelent.

A 400 ezer fős munkahelyteremtésből sem marad szinte semmi, ha a közmunkásokat és a külföldön dolgozókat levonjuk. A 0 százalékra lenyomott inflációnak is van költsége, az önkormányzati vállalatoknak például 1100 milliárdos adóssága van, miközben az önkormányzatokat egy évvel ezelőtt konszolidálták.

Az adósságállomány ugyan csökken, de ebben az is benne van, hogy

  • bekerült a rendszerbe 3000 milliárd forintnyi nyugdíjvagyon,
  • a szektorális különadókból nagyjából 2000 milliárd jött be,
  • a jóléti rendszerekből, egészségügyből, oktatásból, kulturális szférából pedig nagyjából 1500 milliárd forintot vett ki a kormány.

Mellár szerint az elmúlt 8 évben 10 százalékkal csökkent a magyar munkatermelékenység, ami azt jelenti, hogy a magyar termelékenység az EU-snak nagyjából a fele, az amerikainak pedig a 44 százaléka.

A termelékenységet nem lehet szocialista módszerekkel, a munkaerő növelésével javítani

-mondta Kupa Mihály volt pénzügyminiszter, aki szerint képzett munkaerőre és piacra lenne szükség, hogy javuljon a helyzet.

Bod Péter Ákos szerint a magyar gazdaság természetes növekedési üteme 1,5 százalék körül van, Mellár Tamás szerint viszont nemhogy 3 százalékon nem lehet fenntartani a növekedést, de a potenciális bővülés valahol 0 és 1 százalék körül van, tőke ugyanis nem érkezik az országba, a munkaerő pedig nagyon rugalmatlan, nem tud alkalmazkodni az exportpiacokhoz.

A résztvevőket az elmúlt hetek brókerbotrányairól is megkérdezték. Bod Péter Ákos erről azt mondta, a befektetési szolgáltatás egy tipikus magyar szektor:

túl sok a szereplő, túl kevés a tőke, ezért konszolidációra van szükség.

A résztvevők szerint felügyeleti problémáról is szó van, Kupa Mihály szerint például baj, hogy a felügyelet mostani vezetője életében nem látott ilyen ügyeket, NAV osztályvezető volt, mielőtt Matolcsy György mellé került, és vele együtt ment aztán az MNB-be.

Mellár Tamás szerint az is probléma, hogy ez a szektor is túlszabályozott, a szereplők pedig közel kerültek a politikához, így lehetett játszani azzal, hogy melyik szabály melyik szereplőnek jó, melyiket érvényesítse a szabályozó.