Összeomlik a kukavár

A kormányzatnak mára sikerült szinte nullára vinni a hazai hulladékgazdálkodást.  Az újrahasznosítható hulladéknak szerte Európában működő piaca van. Több mint tizenöt év alatt jutott el Magyarország oda, hogy kialakult egy több tízmilliárdos hulladékgazdálkodási iparág, fokozódó versennyel, emiatt jelentősen csökkenő árakkal, javuló hatékonysággal. Ekkor döntött úgy a kormány még 2011-ben, még Illés Zoltánék vezetésével, hogy lehajolnának ezért a pénzért, és államosították az egész szektort.

A korábban versenyző cégek helyett létrejött az állami Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség (OHÜ), az iparág állami szuperszervezete. Ez utólag írt ki közbeszerzéseket a begyűjtött hulladékra, tehát a cégek vaktában gyűjtögethették előre a hulladékot, aztán vagy szerencséjük volt közbeszerzést nyerni vagy nem. Az egyéb, nehezen indokolható szabályozások mellett hamar komoly bukás lett a vége, óriási visszaesés jött az újrahasznosítási arányokban. 

De idénre kirúgták az OHÜ teljes vezetését, a korábban botrányokba keveredő Vámosi Oszkárékat, pedig ő korábban még Magyar Arany Érdemkeresztet is kapott a rendszer megalkotásáért. Az OHÜ-t beolvasztották az Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főfelügyelőség Nemzeti Hulladékgazdálkodási Igazgatósága alá, ahol jelenleg nem látni, hogy milyen munka folyik épp miről. 

Ezzel párhuzamosan korábban betiltották a nem állami közszolgáltatókat is. Az osztrákok nagyon nem örültek, hogy kiebrudaltuk a cégeiket, uniós eljárás is indult ez ellen, de kormány hajthatatlan maradt.

Csőd felé irányított közszolgáltatók

Az elvileg non-profit is közszolgáltatók viszont a rezsicsökkentéssel és az újabban felmerülő egyéb díjakkal nagyon nehéz helyzetbe kerültek. Az útdíjat, a felügyeleti  vagy hulladéklerakási díjat nem háríthatják át a fogyasztókra. Viszont legálisan pluszpénzt csak a területükön még több szelektív hulladék begyűjtésével szerezhetnek, amiből viszont annyit szinte sehol nem fognak tudni gyűjteni, hogy akár csak a fentieket kigazdálkodják.

Ráadásul a hulladékgyűjtés költségei sem azonosan oszlanak meg. A fővárosi FKF-nek például sokkal kisebb területen kell elszállítania a hulladékot, mint mondjuk egy 100 vidéki települést lefedő cégnek. Arról pedig nincs szó, hogy bármi differencia lenne a díjazásban, mindenki ugyanazt kapja, az is, aki 15 kilométert megy hulladékért, meg az is, aki 150-et.

Év végén erre a Földművelésügyi Minisztérium azt a kézi irányítást találta ki, hogy most gyorsan ad pénzt annak a közszolgáltatónak, aki épp csődbe menne, nehogy pont tavaszra maradjon az utcán a szemét. De ezzel együtt is fenntarthatatlan a rendszer,

Gémesi György gödöllői polgármester szerint a hatóság pontosan tudja, hogy mi helyzet, csak nem csinálnak semmit. Ha becsődöl a közszolgáltató, akkor elvileg a Katasztrófavédelemnek kéne átvennie fertőzések megelőzése miatt sürgősen a szemétszállítást, de pont ők jeleztek Gémesiéknek, hogy nincs pénzük ilyesmire, pontosabban se szakemberük, se eszközük átvenni a feladatot, "likviditási problémáik miatt" pedig most biztosan nem tudnák.   

Jelenleg azok a közszolgáltatók maradhatnak talpon (az olcsó fővárosi szelektív gyűjtésben monopólium, szupernyereséges FKF mellett), ahol az önkormányzat vagy bármely külső szereplő külön pénzt tesz bele arra várva, hogy esetleg valaki lép majd valamit szabályozói oldalról. Ráadásul közben ömlik az uniós pénz a közszolgáltatókhoz eszközvásárlásra, csak ha nem tervezzük meg, hogy hogyan fogják tudni fenntarthatóan használni is ezeket, akkor leginkább csak amortizálódni fognak.

"Nem tudok segíteni azzal, hogy milyen szabályozási változás jöhet ennek megoldására" -mondta egy neve elhallgatását kérő iparági szereplő. "Leginkább különböző sztorik és mendemondák alapján tippelgetünk, hogy mit hogyan fog majd esetleg finanszírozni az állam, miközben a tavalyi pénzünkre várunk. Megszűnt a felügyelet és senki nem látja hogy most mi lehet a terv, mindenkinek tervezhetetlen a környezet, miközben a közszolgálatatóknál hamarosan várható a tömeges csőd."

Összességében pedig úgy tűnik, mintha kitaláltunk volna az erőszakos államosítással egybekötött kimondottan ostoba rendszert, amit állandóan nyolc helyről kellett a kezdetektől támogatni, hogy ne dőljön azonnal össze, de most kezd végleg összerogyni. Most pedig, amikor gyors lépésekre lenne szükség, hirtelen épp senki nem akarja, hogy pont az ő nyakába zúdoljon az évek alatt felhalmozódott elképesztő mennyiségű hiba.