Itthon a gazdagok között vagy? Ausztriában senki lennél

Nemrég közöltünk egy grafikont arról, hogy mekkora havi jövedelemmel kerülhet be egy valaki a legjobban kereső 10 százalékba, amiből kiderült, hogy 206 ezer havi nettóval már el lehet érni a magyar társadalom csúcsára. Ezt olvasva viszont arra gondoltunk, helyezzük kicsit kontextusba az egészet, és azután, hogy kiderült, mennyire keresünk jól vagy rosszul a magyar viszonyokhoz képest, nézzük meg,

avagy máshol mennyi kell ahhoz, hogy egy háztartás a leggazdagabbak vagy a legszegényebbek között legyen.

Ehhez az Európai Unió jövedelmi és életkörülmény-statisztikáira (EU-SILC) néztünk rá. Az Eurostat ez alapján éves rendelkezésre álló jövedelmi adatokat közöl, vagyis azt mutatja meg, hogy mennyi elkölthető jövedelme van egy standard háztartásnak egy évben. Ez a jövedelem a

• munkabérből,
• mindenféle befektetésekből,
• a háztartások egymás közötti transzfereiből (szóval ha kölcsön ad az unokatestvérem, vagy vastagon lejattol a nagymamám, az is számít)
• és a különböző jóléti transzferekből, segélyekből, juttatásokból, kedvezményekből, pótlékokból, ilyenekből áll.

A jövedelmet háztartások szintjén mérik, tehát összeadják a háztartás tagjainak jövedelmeit plusz azokat a jövedelmeket, amiket a háztartás mint egész kap (mondjuk családi pótlékot), és ezt aztán standardizálják a háztartások tagjaira (1-et ér az első 14 évnél idősebb tag, felet a többi, 0.3-at pedig minden 13 év alatti gyerek). Így jön ki az ekvivalens rendelkezésre álló jövedelem, vagyis hogy egy tagra mennyi pénz jut.

Eszerint ahhoz, hogy valaki Magyarországon a legjobban kereső 5 százalékban legyen, 2013-ban

Ez hónapokra leosztva nettó 241 690 forintot jelent. A legalacsonyabb 10 százalékba pedig azok kerültek, akiknek kevesebb mint évi 2378 euróból, azaz 687 748 forintból, vagyis havonta 57 312 forintból kellett kijönnie.

Na de hogyan állnak ezzel a magyarok az EU-ban? Röviden: elég szarul.

Ugyanez a helyzet Írországban, Belgiumban, Hollandiában, Svédországban és még pár másik nyugati helyen. Ezekben az országokban a magyar  éves jövedelemével több mint négyszeresével lehet valaki a legjobban kereső 5 százalékban. Az EU-átlag pedig a magyar top 5 jövedelmének kb. három és félszerese, 35 617 euró, akkori árfolyamon kicsit több, mint 10 millió forint. Ez havi szinten több mint 800 ezer forint. A legalsó 10 százalékot a többiektől elválasztó vonal EU-s szinten évi 7832 eurónál van.

Hogy állunk a régióban?

Csehországban, Észtországban és Szlovéniában sem jutna be egy magyar a 10 ezer eurós éves jövedelmével a felső 5 százalékba, de a küszöb Lengyelországban és Szlovákiában is egy kicsit magasabban van, mint nálunk.

Magyarországnál csak Romániában és Bulgáriában alacsonyabb a belépési küszöb a bérjövedelmi elitbe, Romániában például már évi 5 ezer euróval a leggazdagabbak között lehetünk, a háztartások 10 százalékának tagjai viszont évi 782 eurónál is kevesebből, vagyis mai árfolyamon kevesebb mint havi 20 ezer forintból kell, hogy gazdálkodjon.

Persze, persze, olcsóbbak is vagyunk

Magyarországon nemcsak a jövedelmek alacsonyabbak, de valamennyivel az árszínvonal is, itt kevesebb pénzből élhet valaki ugyanolyan színvonalon, mint mondjuk Ausztriában vagy Finnországban. A grafikon önmagában viszont azt mégis jól mutatja, hogy mire elég a magyar jövedelem egy-egy európai országban.

Ami viszont nem annyira relatív, az az, hogy mekkora jövedelmi különbségek vannak az egyes országokban a társadalmi rétegek között. Ami jó hír, hogy ebben

már ami a jövedelmi különbségeket illeti: a legjobban kereső 20 százaléknak nálunk kicsit több mint négyszer annyi volt az éves rendelkezésre álló jövedelme 2013-ban, mint a legrosszabbul kereső 20 százaléknak.

Akik szerint a jövedelmi egyenlőtlenség korunk rákfenéje, 2013-ban Csehország és Szlovákia lehetett a kedvenc országa az unióban, itt csak három és félszer annyit keresett a felső 20 százalék, mint az alsó húsz. A legegyenlőtlenebb pedig holtversenyben Románia, Bulgária, Spanyolország és Görögország lett, ahol a legtehetősebb 20 százalék 6,6-szor annyi pénzből élt, mint a társadalom legszegényebb ötöde.

Kevesebb lett a szociális kiadás

akkor csak 3,4-szeres volt a különbség a társadalom alsó és felső ötöde között.

Azóta valamelyest nőtt az árok, bár az Eurostat adatai szerint 2013 és 2014 között ugyanakkora maradt az egyenlőtlenség.

A válság után az unió legtöbb országában nőttek a jövedelmi egyenlőtlenségek, Magyarországon viszont 2006-tól 2010-ig folyamatosan csökkent, majd nőtt. Ráadásul az Európai Bizottság foglalkoztatási és társadalmi jelentése szerint nálunk nem is azért nőtt az egyenlőtlenség, mert csökkentek a piaci jövedelmek, hanem mert „a jóléti kiadások szegénységcsökkentő hatása csökkent”, vagyis hogy az Orbán-kormány megvágta azokat a szociális kiadásokat, amik a társadalom szegényebb rétegeit érintették a leginkább.

Tehát nem azért nőtt az egyenlőtlenség, mert a gazdagabbaknak lett sokkal jobb (bár az Orbán-kormány sok lépése, többek között a jövőre 15 százalékosra csökkenő egykulcsos adó is érezteti a hatását), hanem mert a szegényeknek lett némileg rosszabb.

A jövedelmi különbségek mostani, vagyis hát 2013–2014-es szintje persze még mindig nem kiugró, sőt, igazából a német és francia szinthez közelít, és legalább ebben kb. egy szinten vagyunk Ausztriával.