Buda, Richárd
-3 °C
15 °C
Index - In English In English Eng

Csukott szemmel kiabálunk a menekültkérdésben

000 TS-Par8282752
2015.09.29. 14:43
Ha a menekültekről gondolkozunk, akkor valójában két problémáról beszélgetünk. Az első rövid távú: itt van rengeteg ember, akik segítséget kérnek – velük igyekeznünk kellene a lehető leghumánusabban eljárni, legalább úgy, ahogy elvárnánk, hogy velünk viselkedjenek, ha nekünk kéne menekülni. Másodsorban viszont egy hosszabb távú kérdést is érdemes végiggondolni: azon túl, hogy igyekszünk hatékonyan megvédeni a bajban lévőket, hogyan jöhetnénk ki a lehető legjobban ebből a helyzetből? Valamennyi embert úgyis be fogunk fogadni, úgyhogy már erre kéne készülni nagyobb erőkkel.

Kifejezetten rossz, egyszerűen buta irányba terelődött a hazai vita a menekültek mostani áradatáról. Ön menekültpárti? Vagy menekültellenes? Ne is válaszoljon ilyesmire, mert azt se tudjuk, hogy ezek mit jelentenek. Kizárólag zsigeri félelmek és hiedelmek alapján vitázni pedig nem túl előremutató.

Keressük a megoldást

A jóérzésű emberek menekültpártiak abban az értelemben, hogy elvárják az államtól: kulturáltan, emberségesen bánjunk azokkal az embertársainkkal, akik segítséget kérnek tőlünk; legalább annyira, mint ami nekünk elfogadható lenne, ha mi lennénk a menekültek helyében. A racionálisabb emberek menekültellenesek abban az értelemben, hogy felső korlát nélkül nem akarnak befogadni mindenkit; nemcsak a biztonsági kockázatok miatt – amik miatt veszélyes bűnözőket nem fogadunk be –, hanem azért is, mert mondjuk millió számra érkező, pillanatnyilag az átlagos magyarnál jóval szegényebb, és nagyon más kultúrájú ember igen megterhelhetné az országot. 

A két álláspont közt azonban valójában nincs ellentmondás. 

Érkezett egy sokk: az, hogy százezrek akarnak rajtunk keresztül bejutni az EU-ba, aminek mi is részese vagyunk. A feladat elvben rém egyszerű: erre adnunk kell egy rövid és egy hosszú távú választ (a mostani káosz helyett).

Milyen hibákat követtünk el menekültválság kezelésében eddig?

A legjobb persze az lett volna, ha mindkét távra egységes európai válasz van, de nem volt, és ezzel már csúnyán el is késtünk. Mi is, pedig nálunk már legalább féléve a menekültügy a kormányzati kommunikáció kiemelt (lényegében egyetlen) témája – igaz, csak a kommunikációé. Érdemi válaszaink azonban nincsenek, ahogy hasznavehetetlenek az unió menekültügyi eljárásai is

A legtöbb probléma nyilvánvalóan a határainkon jelentkezett. Magyarország nemcsak az Európai Unió, hanem az azon belül szabad áramlást lehetővé tevő schengeni övezetnek is a határa – nem úgy, mint a bolgároké, románoké, horvátoké –, és rengeteg pénzt is kaptunk az EU-tól arra, hogy ne jöjjenek át harmadik országból ellenőrizetlenül, tízezrével emberek.

A legegyszerűbb megoldás persze az lett volna, ha mi is továbbengedjük az érkezőket. Senki nem akar hozzánk jönni, ha pedig Görögország és Bulgária megcsinálhatja, hogy magasról tesz az egészre és másra tolja a felelősséget, akkor igazából mi is. És valójában ezt is csináljuk, csak némi töketlenkedés után. Ez azt jelenti, hogy követni is nehéz volt, hogy kit akarunk elfogni és meddig, hova kéne mennie annak, aki mindent be akar tartani, kit fogunk tovább engedni, mikor, és miért pont őt. Miután a nyugatabbra vágyó menekültek arra voltak ösztönözve, hogy semmiképp ne nálunk regisztrálják magukat, tízezrével szöktek át a zöld határon.

Töketlenkedés a határon

A magyar, és ezzel együtt az uniós határon átjutni nem túl nehéz, még mi is kipróbáltuk, hogy milyen egyszerű. Taxival, furgonnal, gyalog, mindenhogy annyi embert szállíthattak át az embercsempészek, amennyit nem szégyelltek. Csak a lefülelt embercsempészek több mint ezren vannak eddig. 

Mondhatjuk erre, hogy rendben, ha határt csak fallal lehet megvédeni, akkor védjük meg azzal. De ezek után elsőre egy játékkerítést építettünk, ami maximum arra volt jó, hogy összekarcolja a nehezebben mozgó embereket, akik nem kívántak elmenni Röszkéig, ahol amúgy is hagytunk egy átjárót. És ha a keresztény kultúrát akarjuk megőrizni, akkor először magunkban kéne keresni a maradékait, például Jézus ritkán mondott volna olyat, hogy a „humán szempontokat háttérbe kell szorítani” akkor, amikor egyszerre sok ember van bajban.

Fontos hozzátenni, hogy ez azért nem egyedül mi hibánk volt, a menekültek számára sokkal inkább úticélnak tekintett Ausztria és Németország vezetői is össze-vissza beszéltek az uniósokkal együtt. Különösen súlyosan hibázott a német menekültügyi hivatal vezetője, aki bemondta, hogy Németország felső korlát nélkül képes mindenkit integrálni, amire még rengeteg ember indulhatott útnak. Igaz, Manfred Schmidt legalább lemondott a sokba kerülő hibája után.

Amit mindenképpen jobban csináltak a nyugati szomszédaink, az a legalább egy szinttel jobban szervezett ellátás mellett az ingyen lévő állami jófejség, vagy legalábbis az arra törekvés. Ha például a MÁV kitesz egy udvarias levelet a vonatok leállításakor vagy mi is tartunk egyperces gyászszünetet az aktuális válogatott meccsen, akkor már jobb színben tűntünk volna fel, enyhítve a tömegnyomor, a gyerekrugdosás, a go back, bazmeg vagy a megalázó ételdobálás – de leginkább is

a nyár eleje óta tartó, turbófokozatra kapcsolt belső uszító és dehumanizáló kampányunk

negatív hatásait.

Jelenleg ott tartunk, hogy Szerbiából nem közvetlenül, hanem Horvátországon keresztül jönnek Magyarországra a menekültek. Mi hivatalosan "ujjlenyomat vétele nélkül regisztráljuk", vagyis átvesszük, és egyből továbbvisszük őket Ausztriába.

A legvalószínűbb a váltakozó szintű keménykedésünkre a menekültekkel és a gyengébb kormányú szomszédainkkal, hogy voltak olyan háttérmegállapodások, amikhez tartottuk magunkat, közben pedig jobb híján improvizáltunk. A német kormánynak is jó, ha megőrizheti a humánus-imidzsét, Orbánnak is jó, ha belföldön keménykedhet, külföldön pedig szerezhet pár jó pontot a Putyinnal való kokettálás balsikere után. 

Magyarországnak jól jönnének a bevándorlók

Az Európai Unió aligha kerülheti meg, hogy nagy számban – százezres nagyságrendben – fogadjon be menekülteket. Most legújabban még 120 ezer ember elosztásáról egyeztek meg, pedig sokkal többen vannak már Schengenen belül. Csak júniusig 600 ezer menedékkérő érkezett az unióba, hozzánk nagyjából 173 ezret nyújtottak be szeptemberig. Mire velünk, a hű szövetségesünké vált, magyarellenes, nacionalista Ficóval, illetve a szintén bezárkózóbb Csehországgal és Romániával is dűlőre jutnak, ez az összesített szám sokkal nagyobb is lehet. 

Hosszú távon az EU be fog fogadni valamilyen formában több százezer embert. Nem mindenkit, de az elég valószínű, hogy viszonylag sokat.

Évente egy-, vagy akár több millió menekült is elképzelhető úgy, hogy jelentős részük után a családjuk is jó eséllyel jönne, ha évek múlva letelepedési jogokat kapnak.

Valószínűleg hasonlóan lesznek elosztva később is

Olyan menedékkérők vehetnek majd részt a mostani 120 ezres áthelyezési programban, akik „egyértelműen nemzetközi védelemre szorulnak”. Az szorul egyértelműen nemzetközi védelemre, akiknek az országából az elmúlt években az EU-ban leadott menedékkérelmek háromnegyedét jóváhagyták. A jelenlegi adatok alapján ez a Szíriából, Irakból és Eritreából származó menekültekre vonatkozna. A küszöbszintet el nem érő állampolgárságok listáját az EUROSTAT adatai alapján negyedévente frissítik. Itt elolvashatja, hogy miben állapodott meg eddig az EU, mi lesz 120 ezren túl szétdobott 40 ezer emberrel.

A „határországokban” vagy „frontországokban” felállított fogadóközpontoknak az lenne a feladata, hogy megállapítsák, honnan jöttek a menedékkérők, és továbbirányítsák őket a nekik kijelölt tagállamba. A menedékkérelmük tényleges elbírálása már abban az országban történne, ahol ideiglenesen le is telepedhetnek. A fogadó tagállamok áthelyezett személyenként 6000 eurós EU-támogatásban részesülnek. Nincsenek kötelező kvóták, de Magyarország nagyjából 1000-3000 menekültet kapna így azonnal. Jelenleg elvileg ezer ember van nálunk úgy, hogy nem engedjük őket azonnal tovább.

A többiekre a „Dublin-rendszer” vonatkozik: nekik abban az országban kell leadniuk a menedékkérelmüket, ahol először belépnek az EU-ba, és – elvileg – ott is kellene megvárniuk az eredményt. Ez az a pontja a rendszernek, amiről az elmúlt hónapokban kiderült, hogy irreális és működésképtelen.

Egy jó részüket biztosan visszaküldik valamilyen biztonságos unión kívüli vagy görög menekülttáborba. Leginkább azért, mert onnét nem tudnak szabadon lófrálni az EU-n belül, és remélhetőleg normális körülmények közt ott is ki tudják várni, amíg elbírálják a kérelmeiket.

Érdemes különbséget tenni aközött, hogy valakinek védelmet és ellátást biztosítunk, vagy be akarjuk fogadni. Már csak azért is, mert az utóbbi nagyságrendekkel drágább. Ebből a szempontból kifejezetten értelmes irányú ötlet a mi múlt heti uniós javaslatunk

A lényeg: az a legvalószínűbb, hogy be fogunk fogadni mi is valamennyi új embert. Már ha azt az 1000-1500 kopt családot nem számoljuk, akiket a kormány szerint tavaly befogadtunk, és akiknek állampolgárságot is adtunk titokban, csak épp senki nem látta őket, különösen a hazai koptok.

Ha bután szórjuk a magyar állampolgárságot, az se lesz jó

Elég súlyos dolog, ha igazak a Mandiner információi, és azért nem láttuk a koptokat, mert köszönni se ugrottak be hozzánk, egyből mentek Nyugat-Európába. Ez nem befogadás, hanem felelőtlenség, ha rendkívüli érdekből azért honosítunk gyorsan rengeteg embert, hogy aztán azok egyből máshol telepedjenek le az EU-ban.  De nem is biztos, hogy igazak, Semjén és Balog megközelítőleg sem tudnak megegyezni a saját számaikról.  Azokról az emberekről, akiket senki se látott. Mindenestre ez is látványosan mutatná, hogy önmagában a kvótarendszer mennyire kevéssé hatékony eszköz. Ha nem érjük el szigorú adminisztratív úton, hogy a ténylegesen befogadandó emberek egy jó ideig abban az országban is maradjanak, amelyik várja őket, akkor jó eséllyel pont a legrosszabb helyzetben lévők fognak gettósodni a legjobb szociális ellátással bíró nyugat-európai országokban. 

Hely éppenséggel bőven van, és egyre több lesz. A nagyságrendek érzékeltetéséhez:

csak idén eddig 26 ezerrel lettünk kevesebben, és gyorsuló ütemben fogy az ország, pláne, hogy a magyarok gyorsuló ütemben lépnek le, különösen a fiatalok és a képzettebbek.

A nagycsaládos blöff

Aki a népességfogyás problémáját szuper családpolitikával akarja középtávon megoldani, az régóta blöfföl vagy nem tudja, hogy miről beszél. Ha valamiben viszonylag biztosak lehetünk, az az, hogy gyerekvállalási kedv alakulását számos tényező együtt befolyásolja a fejlett világban. Ilyenek az adókedvezmények, a direkt támogatások, a részmunkaidős lehetőségek, a bölcsődei és óvodai férőhelyek és minőségük, a férfiak gyerekneveléssel töltött ideje, a nők lehetséges karrierútjai.

A teljes kulturális és munkaerőpiaci átalakítás jó pár évtized, ha nem jön közbe semmi. Onnantól pedig már csak 30 év, mire megérezzük, hogy nem csökken a lakosság. Ha nagyon nehézzé tesszük az abortuszt vagy fogamzásgátlást, akkor lehet gyorsabb eredményeket elérni, csak főleg a leszakadt rétegeknél, amit általában nem szeretnénk.

Hasonló trükk, hogy majd a határon túliak fognak hirtelen tömegével hazatelepülni. Leginkább azért, mert aki el akart jönni, az már évek óta eljöhetett. Ha pedig a környező országok lehagynak minket, magasabb lesz az életszínvonal, akkor pláne nem akarja majd senki elhagyni a szülőföldjét.

A KSH és Tárki szerint sem reális az, hogy belátható időn belül akár csak lassuljon az egyre durvább kivándorlás.

 

Ez nem csak azért baj, mert drasztikusan kisebb lesz most dolgozók nyugdíja vagy csak 85 éves koruktól lehetnek majd nyugdíjasok. Hanem azért is, mert már a közeljövőben is egyre kevesebb minőségi munkalehetőség lesz az országban, rengeteg okos, jó munkára képes ember hagy itt minket.

Magyarországon már a cégek fele nem talál megfelelő munkaerőt, és az állam is elég nagy humántőke-hiánnyal küzd: csak az egyik legdurvább szektort említve, az egészségügyi dolgozóknak évente nagyjából kétezer új engedélyt adunk ki külföldi munkavállaláshoz. Szóval eddig ez egy durván egyértelmű helyzet, nagy szükségünk lenne rengeteg jól képzett emberre már most is, és ebbe a kategóriába már a használható szakképzés is beletartozik.

Ha az lenne a kérdés, hogy elfogadna-e Ön tízezer forinttal több nyugdíjat csak azért, hogy itt dolgozhasson valamennyi szír, akkor könnyen lehet, hogy magyarok tömegei tüntetnének sokkal több menekült befogadásáért.

Milyen feladatokat jelent a menekültek érkezése hosszabb távon?

Az tehát látható a demográfiai és migrációs adatokból, hogy a népességszám szinten tartásához kellenének a menekültek. De máris elkezdhetünk rémüldözni: mi van, ha külföldről importált minőségi emberek megeszik a gyerekeinket, hülyére verik a nőinket és ránkgyújtják a házat, mert más a kultúrájuk? Hiszen egy ilyen nagyon elégedetlen muszlimról olvasni a Facebookon például!!!

És most komolyan. Érthető a félelem nálunk az ismeretlentől, a magyarok döntő többsége életében nem beszélhetett hús-vér muszlimmal, de igazából még nem magyar menekülttel sem: az elmúlt 35 évben lényegében senki nem akart idejönni hozzánk. Most se nagyon, de ahogy írtuk, a fenti körülmények miatt jó eséllyel lesz egy csapat ember, akiknek itt kell majd boldogulniuk.

Terrorizmus

A terrorizmustól érdemes félni, és lehető legkomolyabb óvintézkedéseket tenni ellene, csak nekünk illene szépen meghúznunk magunkat, ha ilyesmiről van szó.

Mi ugyanis az elmúlt években nem hogy beeengedtünk boldog-boldogtalant, de ellátunk bárkit papírokkal is pár ezer euróért. Elég, ha az oroszoknak osztott kettős állampolgárságra gondolunk. Vagy épp Rogán Antal zűrös letelepedési papírjaira, ahol mondjuk olyan céggel is simán leszerződtek, akik bűnözőknek is simán bevállalják, hogy elintézik az uniós papírokat.

Márpedig az integráció elég bonyolult, összehangolt stratégiát igényel az államtól, így sokkal könnyebb csúnyán elrontani, mint egyértelműen nagyot nyerni vele. És érdemes rá kétirányú folyamatként tekinteni, ahol azért az újonnan jövőknek kell sokkal többet közeledniük és alapjáraton elfogadniuk a többségi társadalom normáit. Nincs egyértelmű definíciója annak, hogy ki számít teljesen beilleszkedettnek, de olyasmiket kéne tudnunk elérni, hogy legyen a tudásuknak megfelelő állásuk, házasodjanak az őslakos magyarokkal vagy a fiatalok tanuljanak minél tovább nálunk.

Nem nehéz belátni, hogy ehhez többek között

  • mihamarabb meg kell tanítani őket magyarul,
  • nem egy tömegben érdemes elhelyezni őket,
  • fel kell készíteni egy sereg tanárt egy módosított pedagógia programra,
  • hatékonyabbá kell tenni a diplomák elismerését.

Vagyis miközben nulla tapasztalatunk van ilyesmiben, több nagyobb államigazgatási terület összehangolt, pontos munkájára is szükség lesz egy sikeres integrációs stratégiához, utóbbiban pedig finoman szólva sem vagyunk túl erősek. 

Ha okosak vagyunk, akkor minél előbb elkezdünk felkészülni erre. A legelső lépés biztosan az lehetne, hogy leállítjuk azokat az irtózatos erőfeszítéseket, hogy a saját pénzünkből próbálja meg a kormány kezelhetetlen, félállati lényeknek beállítani a menekülteket, akik szemetelnek, akiket Soros György kér meg őket, hogy pusztítsák el Európát vagy akik majd Németországban fogják elvenni a magyarok munkáját – hozzátéve, hogy ha valaki megtámad egy őt át nem engedő rendőrt, az előtt jobb, ha bezárul az EU akkor is, ha kétségbe volt esve. Ha minden problémára az idegengyűlölet a legfőbb válaszunk, akkor a saját hosszabb távú dolgunkat nehezítjük meg nagyon rövid távú politikai haszonszerzés reményében.

Fontos tudni, hogy az OECD friss felmérése szerint a menekültekkel nagyon sok gyerek jön, és várhatóan befogadandó szírek jobban képzettek a többieknél, így őket sokkal egyszerűbb integrálni, tulajdonképpen még az inaktív magyaroknál is könnyebb. Ezzel együtt nem minden menekült lesz ápoló, mérnök vagy hegesztőmester, de erre is érdemes a közmunkánál erősebb tervvel készülni.

Válogatni nem tudunk a hozzánk küldött, nagy tömegben érkező migránsok közt, de okosan tennénk, ha például kidolgoznánk egy egyszerűsített programot a képzetteknek, ahol egy korrekt és biztos ajánlatot biztos, hogy sokan előbb elfogadnának, mint egy évekig tartó eljárást egy esetleges gazdagabb országban.

Ráadásul sokan hozzánk érkeznek először, ha tényleg regisztrálnánk őket érdemben, ezt még jó lehetőséggé is lehetne alakítani.

Miért nem a mostani inaktívokat fogjuk munkára?

Őket is vissza akarjuk hozni a valódi munkaerőpiacra. Csak erre a közmunka rossz megoldás, ha valaki bekerül, már romlanak az esélyei, ezt belátta a kormány is, ugyanakkor valamiért inkább bővítik a programot.

Ugyanakkor azt a réteget, akik 10-15 éve nem voltak rendes állásban, szinte lehetetlen lesz visszahozni a munkaerőpiacra. A többiek egy részének egyébként pedig nem kizárt, hogy hasonló program kéne, mint a képzetlen, de magyarul már beszélő menekülteknek.

A menekültekről a mostani káoszban, a hányaveti regisztráció mellett is viszonylag sokat tudunk már. Tudjuk, hogy összesítve képzettebbek, mint a helyiek, noha várhatóan sok lesz köztük a nagyon aluliskolázott is. Tudjuk, hogy elsőre nem legszegényebbek jöttek, hanem a középosztály.

Kiemelt szerepe lesz biztosan az oktatásnak is. Legalább a németek tapasztalataiból tudhatjuk, hogy abból alakulnak ki gettók, ha hagyjuk, hogy pocsékul felkészített iskolákba járjanak befogottak gyerekei.Tudjuk, hogy mellettük tízezrével jöttek gyakorlatilag árva gyerekek, köztük olyanok is, akik 16-17 éves korukig semmilyen érdemi oktatásban nem részesültek.

Németország 400 ezerrel számolhat 

Az egyik legfrissebb német tanulmány azzal számol, hogy az országnak legalább 10 milliárd eurójába fog rövid távon kerülni 400 ezer ember befogadása, a többieket úgyis hazaküldik. A bevándorlásnak ezzel együtt is örülnek, mert jól fog járni vele a német társadalaom hosszabb távon, ha megfelelően felkészülnek rá. Így például minél előbb meg kell őket tanítani németül, fokozatosan csökkenteni kell a tanulmány szerint az anyagi juttatásokat, de csökkenteni kell a minimálbért is egy időre, hogy a menekültek minél hamarabb rendes állást találhassanak.   

Ugyanakkor most kedvező helyzetből indulhatnak, mivel a menekültek közt igen sok a gyerek és a fiatal férfi, akiket jóval könnyebben lehet integrálni. Korábbi számításaik szerint jól fognak járni az európai országok a bevándorlással, ha odafigyelnek. Különösen, ha sok képzett ember érkezik, mint várhatóan most, bár a pontos képzettségi eloszlást még nem tudjuk. Ha érdeklik még különböző integrációs mutatók és jó gyakorlatok, akkor például innen, innen vagy innen nagy vonalakban képbe kerülhet.

Magyarországon általában hagy kívánnivalót maga után az állami gondozás és annak megítélése is, de úgy is lehet mondani, hogy a legtöbbször kisebbfajta csodát hajt végre az a magyar árva, aki egy tisztességes életet tud összehozni magának az állam gondoskodása után. Ez eddig is nagy baj volt, de talán könnyebb lesz újragondolni, ha a korábbiaknál jóval nagyobb uniós segítséget várhatunk az egész területnek egy értelmes tervvel.

Fontos azt is tudni, hogy nem érkeznek ide tömegek. Ha mondjuk befogadna az ország nem 5000, de 25 000 menekültet, az is elhanyagolhatóan kevés, kevesebb menekülttel találkozna egy átlagos magyar, mint ahány orosházi embert ismer.