Szemétkednek a szabadságokkal a cégek

Minden harmadik munkavállaló szerint nehézkes a nyári szabadságok kivétele, és majdnem minden második dolgozóval előfordult már, hogy nem engedték az előre tervezett időpontban szabadságra menni. A magyarok átlagosan 11-12 napot vesznek ki a nyáron, de az nagyon ritka, hogy valaki egyszerre egy hétnél többet nyaraljon -  derült ki a Profession kutatásából.

A több mint 1000 fő megkérdezésével készült kutatás eredményei szerint 

• A válaszadók 52 százalékával előfordult már, hogy csak papíron mentek szabadságra. Ez az arány az egészségügyben dolgozóknál a legmagasabb: 55 százalékukkal fordult már elő, hogy a nyaralásra kivett napok alatt is dolgozniuk kellett.
• A férfiak jóval jobb helyzetben vannak a nőknél, 53 százalékuk szerint könnyen ki tudják venni szabadságát, míg csupán a nők 45 százaléka vélekedik így.
•  Majdnem minden második munkavállalóval (48%) az is előfordult már, hogy nem engedték el szabadságra az előre tervezett időpontban. Ez szintén a fizikai munkáknál valamint az egészségügyben fordul elő a legtöbbször, ellenben az oktatásban és non-profit szervezeteknél nem jellemző.

A felmérés szerint nem meglepő módon nagy az összefüggés az anyagi helyzet és a nyári szabadság között. A harminc év alatti korosztály, illetve a nélkülözések között élők csak 9-10 napot töltenek szabadságon, míg a negyven év felettiek és a jobb körülmények között élők 12 nap felett terveznek. A jobb anyagi körülmények között élők háromnegyede ráadásul úgy véli, hogy könnyen ki is tudja venni a szabadságát.

Az országos átlagban viszont

• csak az emberek kétharmada érzi úgy, hogy könnyen megkapja a kívánt szabadságot;
• és 37 százalék szerint a helyettesítése sincs rendesen megoldva;
• de a másik oldalról is egyetértenek a dolgozók: a megkérdezettek 43 százaléka szerint nagy megterhelést jelent, ha közvetlen kollégái szabadságra mennek;

A válaszadók 50 százalékára egyáltalán nem jellemző, hogy egy hétnél hosszabb szabadságra menne, 39 százalék pedig általában csak egy-két napot vesz ki alkalmanként. A legtöbben mégis egyetértenek abban, hogy a minimum kéthetes, egybefüggő szabadság számít pihentetőnek.