Vanda, Paula
-2 °C
0 °C
Index - In English In English Eng

A multik elleni harc igazi kezdete lehet

000 Hkg6971670
2016.09.05. 07:54
Akkora bírságot kapott a múlt héten az Apple az Európai Bizottságtól, amekkorát multinacionális cég még sose látott. A pénzt az ír államnak kellene kifizetniük, és noha az összegből kijönne a teljes ír egészségügy egyéves fenntartása, a kormány mégsem boldog. És ha ez még nem lenne elég bonyolult, az USA is ki van akadva. Ők azért, mert félnek, hogy az EU le akarja nyúlni a pénzeket, amiket az amerikai multik nem nekik fizetnek be. A bírság mérföldköve lehet a multik adóelkerülése elleni harcnak, de még sok mindenen elcsúszhat ez az egész.

Az adóelkerülés elleni harc, az EU működése, a tagállamok viszonya, de még az euroatlanti együttműködés szempontjából is meghatározó az a 13 milliárd eurós (4 ezer milliárd forintos) bírság, amelyet az Európai Bizottság a napokban szabott ki az Apple-re.

Mi ez az adóelkerülés egyáltalán?

Mindenki adót csal, akinek van egy offshore cége? Vagy mindenki csinálja, csak nem mindenkinek nézzük el? És mit lehetne tenni, hogy kevesebben csinálják? Ebben a cikkben szedtük össze, amit erről tudni érdemes.

A Bizottság azért büntette meg az amerikai techóriást, mert szerintük adókedvezmények formájában tiltott állami támogatást kap az ír államtól, és elkerüli az adófizetést. A döntés még nem jogerős, de ha az lesz, az Apple-nek minden kedvezményt kamatostul kell visszafizetnie.

A Bizottság szerint az Apple ezzel jelentős előnyt szerzett más, nem kivételezett cégekkel szemben. Márpedig egyik tagállam sem válogathat, melyik cégnek ad adókedvezményt, melyiknek nem. A cég az Írországgal kötött megállapodásának köszönhetően már 2003-ban is csak az európai nyereségének 1 százalékát fizette be adóként, 2014-ben pedig csupán a 0,005 százalékát.

Rekordbírság

Csak hogy megfoghatóbb legyen a bírság mértéke: akkora összegről van szó, amiből kijönne az ír egészségügy egész éves költségvetése. És ennek tudtában még durvább belegondolni, hogy

valójában az Apple-t nem vinné földre a bírság kicsengetése.

Bár 13 milliárd euró az Apple 2015-ös nyereségének nagyjából a 27 százaléka, a céges kasszában júliusban nagyjából 231,5 milliárd dollár, tehát mostani árfolyamon 207 milliárd euró volt. És ez csak a gyorsan likviddé tehető, biztos befektetésekben tartott vagyonuk hat százalékát jelenti. (Nem véletlen, hogy a Bizottság döntése a piacokat sem nagyon mozgatta meg: a cég részvényei nem zuhantak össze.)

Más léptékkel mérve viszont a bírság mégiscsak jelentős, ez az EU által valaha kiszabott legnagyobb adózási büntetés. És más miatt is rendkívül érdekes a dolog. Az Európai Bizottság ugyanis

  • szemben találta magát az Apple-lel és Írországgal, 
  • és még az USA-val is.
  • miközben állást foglalt egy régóta húzódó vitában: kinek kell eldönteni, hogy az országok milyen eszközökkel harcolhatnak a multicégek adóelkerülése ellen? 

És innentől kezdve már nem is igazán a büntetés nagysága az érdekes, hanem a jelentősége: ritka az olyan helyzet, amikor egy bírságnak ilyen messzemenő következményei lehetnek.

De miért tiltakozik Írország kézzel-lábbal az ellen, hogy egy csomó ingyenpénz kerüljön hirtelen a költségvetésébe? Miért van ennyire kiakadva az Apple egy bírságon, amit azért viszonylag könnyen ki tudna fizetni? Miért kezdett hirtelen ilyen bátran kekeckedni a multikkal a Európai Bizottság? És mi köze van az USA-nak az EU döntéséhez? Elmagyarázzuk.

Az ír kormány és az Apple is nagyon kiakadt

Kezdjük a legegyszerűbbel. Az ír kormány szerint az EU-nak nincs beleszólása abba, hogy Írország arra építi a gazdaságát, hogy alacsony adókulcsokkal csábítanak multinacionális cégeket az országba. Konkrétan például ennek köszönhették azt, hogy tavaly az ír GDP 26 százalékot nőtt

Tim Cook, az Apple vezérigazgatója is részben arra hivatkozott, hogy az ír államnak joga van olyan törvényeket hozni, amilyeneket akar. Cook szerint az ilyen döntések vonzzák a befektetéseket egy-egy országba, a munkahelyteremtést veszélyezteti, ha korlátozzák ebben. Cook azt is felhozta, hogy ha az Európai Bizottság jogértelmezése válik dominánssá, akkor Írországban és a többi EU-tagállamban hirtelen visszamenőlegesen elkezdhetik behajtani vélt „adótartozásukat”.

Cook azt mondta, az Apple harminc éve Cork városát választotta az európai központjának, és 60-ról 6000-re nőtt azóta az ír alkalmazottjainak a száma. Szerinte nem igaz, hogy különmegállapodást kötöttek volna az ír kormánnyal. Az Apple vezérigazgatója szerint a mostani uniós bírság politikai szándékú, aminek nincs semmilyen törvényi alapja. Margrethe Vestager, az Európai Bizottság versenyjogi biztosa szerint viszont szó sincs politikáról. Vestager szerint a Bizottságot kizárólag a tények érdeklik.

Ebben a kérdésben nehéz igazságot tenni, ha közelebbről megnézzük a Bizottság döntését – ahogy azt a Politico cikke szépen levezeti –, kiderül, hogy

mindenkinek igaza van kicsit.

A tények viszonylag világosak. Az Apple ellen 2014 nyarán indított vizsgálat egy szakaszát lezáró keddi döntés szerint két olyan megállapodást is kötött az ír állam az amerikai céggel, amelyeknek köszönhetően annak jelentősen kevesebb adót kellett fizetnie 1991 óta az EU-ban. A megállapodások lényege, hogy a cég úgy tudta a lányvállalatai profitját átcsoportosítani, hogy arra kedvezőbb adózási feltételek vonatkozhassanak.

De bekavar a politika

Volt előzmény

Abban nincs semmi újdonság, hogy uniós biztosok versenyjogi döntéseikkel amerikai cégeket zaboláznak meg: Mario Monti megakadályozta, hogy a GE felvásárolja a Honeywellt, Neelie Kores és Joaquín Almunia pedig a Microsoftot fenyítette be, amiért tisztességtelen módon igyekeztek monopolizálni a piacukat.

Az sem jelent újdonságot, hogy a Bizottság ehhez hasonló döntéseket hoz: januárban egy döntés arra kötelezte a belga kormányt, hogy 35 cégtől hajtson be összesen 700 millió eurónyi adót. Ezt októberben egy Luxemburggal szembeni döntés előzte meg, ami arra kötelezte Luxemburgot és Hollandiát, hogy a Fiat Chryslertől és a Starbuckstól 30-30 millió euró adót szedjen be.

Vestager bírságának nagysága viszont egyértelmű politikai üzenetet is hordoz, mégpedig azt, hogy a Bizottság szerint a tisztességes verseny fontosabb az EU-n belül a kormányok szuverenitásánál, és a Bizottságnak joga van érvényesíteni ezt az elvet, bármit is akarnak a tagállamok kormányai.

Az persze még tovább cifrázza az egész történetet, hogy a döntésen az USA is eléggé kiakadt: az USA pénzügyminisztériuma szerint a bírság „aláássa az USA és az EU közötti gazdasági partnerséget”.

Ez konkrétan egyébként azt jelenti, hogy az amerikaiak attól tartanak, hogy ha az EU most elkezd majd ehhez hasonló döntéseket hozni, akkor EU-tagállamok államkincstáraiban landolhat annak a nagyjából 2 trilló dollárnyi profitnak a nagy része, amiből eddig ők se sokat láttak, mert az amerikai cégek offshore számlákra menekítették ki, hogy elkerüljék a magas adókulcsokat.

Az amerikaiaknak azért az az érdeke, hogy az EU-val együtt alakítsanak ki valamilyen közös megoldást az adóelkerülés ellen.  

Az Economist szerint hosszabb távon ez arra ösztönözheti az amerikai döntéshozókat, hogy lezárják a vitáikat, és elfogadjanak egy, a jelenleginél alacsonyabb társasági adókulcsot.

De nemcsak az EU és az USA között válthat ki feszültséget a döntés, hanem az unión belül is. A 2008-as pénzügyi válság után az unión belül elindult egy folyamat, aminek a célja az adóelkerülés visszaszorítása. Ezt bizonyítják a Bizottság keretes szövegben említett ítéletei, de ide tartozik a Panama-iratok nyilvánosságra kerülése vagy a Luxleaks-botrány is. A Politico cikke szerint most az uniós pénzügyminisztereken a sor, hogy eldöntsék,

Vestager ítélete belefér-e ebbe a trendbe, vagy valami olyasmiről van szó, ami politikailag nem elfogadható a kormányoknak.

Az mindenesetre mindenképp Vestager malmára hajtja a vizet, hogy a Bizottság az államok és a nagy, ismert cégek közötti különmegállapodásokra ment rá, hiszen az uniós közvéleményt is sokkal jobban lehet befolyásolni, ha az emberek látják, hogy a nagy cégek mennyire kevés adót fizetnek, mintha csak az adótanácsadóknak és bürokratáknak érthető szakszavakkal magyaráznák, hogy egy káros jelenségről van szó.

Slusszpoén: megint a britek trollkodhatnak

És miközben az Apple, az Európai Bizottság, Írország és az USA egymással izmozik, a háttérben az Egyesült Királyság dörzsölheti a tenyerét.

britek ugyanis már egy ideje emlegetik, hogy a brexit okozta negatív hatások ellensúlyozására lecsökkentenék a jelenleg 15 százalékos társasági adókulcsot, így az írek könnyen elveszíthetik az egyik legnagyobb fegyverüket, a 12,5 százalékos tao-kulcsot, amivel az országba hozták a multikat.

De még ennél is nagyobbat nyerhetnének azzal, hogy a Bizottság keze a brexit után már nem ér el Londonig, így komolyabb következmények nélkül kezdhetnének különmegállapodásokat kötni nagyobb multicégek adózásáról.

Bár a brexittel az írek egy fontos szövetségesüket vesztették el az EU-n belüli adóharmonizációs törekvések megfúrásában, a britek könnyen jól jöhetnek ki a dologból, ha az USA és az EU nem tudják majd megakadályozni a brit különutasságot.

Persze mindez csak spekuláció, hiszen még évekbe telhet, mire politikai szinten az emlegetett meccsekből bármi lesz majd. Már csak azért is, mert az Apple ügye most az Európai Unió Bírósága elé fog kerülni, ami azt jelenti, hogy még hosszú évek jogi hercehurcája áll a felek előtt, mielőtt kiderül, hogy ténylegesen fizetnie kell-e cégnek.