Gyöngyi
9 °C
25 °C
Index - In English In English Eng

Csiga, alma, gyapjú: a külügy virágoztatja fel a magyar gazdaságot

D ATI20141011001
2016.09.15. 14:07
A nemzeti kereskedőház olyan szektorokban próbálja felpörgetni a magyar gazdaságot, amelyekre nem is gondolna az átlag halandó. Milliárdokért megy a magyar alma, de a csigában is kiaknázatlan lehetőségek vannak, akárcsak a gyapjúban. A Pick és a Sió termékeit viszont nem igazán tudják eladni. Kormányközeli tanácsadóinak köszönhetően az autóipar felé is nyit a cég, bár az nem igazán látszik, hogy ebből hogyan lesz 21. századi gazdasági csoda. Az annál inkább, hogy egy szűk kör elég jól járhat az állami nagyvonalúsággal.

Ember legyen a talpán, aki kiismeri magát a 21. század globális gazdasági viszonyai között. A világot minden eddiginél összetettebb és bonyolultabb kereskedelmi és termelési hálózatok fonják be, amelyeken keresztül nap mint nap áruk, pénz és információk emberi ésszel felfoghatatlan sokasága mozog a Föld egyik szegletéből az másikba.

Ma már a legkisebb vállalkozások között is gyakran ádáz nemzetközi harc folyik a vásárlókért, folyamatos technológiai és hatékonyságbeli előrelépésekkel próbálják tartani és javítani pozícióikat a globális kapitalizmus átláthatatlan és gyakran háborgó tengerén. Ebben segíti őket a külügy által létrehozott és dotált Magyar Nemzeti Kereskedőház (MNKH) Zrt., mégpedig azzal, hogy: 

  • Vett 650 ezer forint értékű téli- és mangalicaszalámit a Pick Szegedtől, és megpróbálta eladni Vietnamban, csak olyan hosszú ideig hajóztatta, hogy lejárt a szavatossága, mire odeért;
  • 120 ezer forintért vett bort a Hilltoptól és 425 ezerért a Vylyantól;
  • A budapesti gyógyfürdők üzemeltetőjétől gyógyiszapot szerzett be eladásra 36 ezer forintért;
  • És félmillió forintnyi Sió italt is el tudott sózni.

Ebből lesz a magyar álom?

Magyarul a súlyos állami milliárdokból működő, jelentős veszteségeket összehozó MNKH relatíve nevetséges összegű bizniszeket bonyolít. Ezeket cégekre és ágazatokra lebontva az alábbi ábrán összegeztük: a nyilvánosan hozzáférhető adatok alapján a cég megalakulásától fogva összesen 4,9 milliárd forintot költött árubeszerzésre. 

  • Ebből messze a legtöbb, 3,6 milliárd forint almára ment el, a kereskedőház különös, Orbán Viktor feleségének rokonságáig vezető almacider-étvágyáról itt írtunk részletesen.
  • Az MNKH a másik nagy külpiaci lehetőséget a gyapjúban látja, legalábbis mintegy félmilliárdért vett árut gyapjúgyártóktól. Külön érdekesség, hogy ezek között van egy macedón és egy indiai cég is.
  • Két vegyipari cégtől is nagyobb tételben rendeltek,
  • de egy 157 milliós ékszerüzlet, illetve egy 192 milliós csigázás is megbújik a bevásárlólistán. Ez a legnagyobb egyedi tétel a felsorolásban, bár a csiga-értékesítés valóban fontos mikro-exportiparág Magyarországon.
  • A szállítmányozás egy jelentős részét pedig a Multicont nevű cég végezte, amely Wáberer György kamionos vállalkozó és miniszterelnöki megbízott érdekeltsége volt 2014 közepéig, és jelenlegi tulajdonosai közül többeknek is volt közös üzleti érdekeltségük Wábererrel, egyikük például a Waberer's igazgatósági tagja volt.
  • Az összegek jellemzően kicsik, pedig nem kifejezetten kkv-król van szó: bár hivatalosan az ők segítése lenne az MNKH célja, sok a nagy cég a listán.
  • A szerződéslistán összesen 1,6 milliárd forintnyi nem almás árubeszerzést számoltunk össze. Ezek nagy részéről viszont nem derült ki, hogy pontosan milyen áruról van szó, és sok esetben összegek sem szerepelnek a lista elemeinél. 

Modellválság

A számok rávilágítanak a kereskedőház működési elvének egyik alapvető ellentmondására: egyszerre próbál maga kereskedni és emellett klasszikus állami kereskedelemfejlesztő ügynökségként is tevékenykedni.

Alapvetően ugyanis két modell működik jól nemzetközi szinten:

  1. A klasszikus kereskedelmi tevékenységet jellemzően profitorientált magáncégek végzik, ennek minden hasznával és kockázatával együtt. Ezek a cégek figyelik a nemzetközi árakat, azt, hogy egy adott áru kereslete és kínálata hogyan változik a világ különböző országaiban, és arra specializálódnak, hogy az árak közti különbségeket kihasználják. Azaz ha valamit jó áron el lehet adni Vietnamban, és jó áron be lehet szerezni Magyarországon, akkor megveszik itt és eladják ott. Nagyobb cégek esetén ennek a modellnek állami beavatkozás nélkül is kellene működnie.
  2. A kisebb kapacitásokkal rendelkező, tőkeszegény kkv-k esetén viszont lehet értelme a klasszikus kereskedelemfejlesztésnek, azaz hogy egy állami ügynökség segíti őket a külpiacokra, mert a piaci kereskedőknek túl kis halak. Esetükben a klasszikus kereskedelmi ügynöki tevékenység egyébként sem igazán hatékony és elég kockázatos. Viszont nagyobb eséllyel segíthetnek rajtuk azok a módszerek, amelyeket az MNKH próbálna alkalmazni, azaz a piackutatás, partnerek keresése, tanácsadás, stb. A baj csak az, hogy a jelek szerint ez nem nagyon megy az MNKH-nak, hiszen 8,5 milliárdos veszteség mellett csak 2,8 milliárdnyi üzletet hoztak tető alá.

Korábbi kérdésünkre egyébként az MNKH azt válaszolta, hogy 2016 márciusában felhagytak a saját számlás ügyletekkel. Ennek az oka, hogy ezt megelőzően rendes gazdasági társaságként, utána viszont közhasznú cégként működött, utóbbi formában viszont nem kereskedhet.

Azt nem részletezték, hogy miért született ez a döntés. Mindazonáltal nem lehetett egyszerű elengedni a dolgot, legalábbis amikor a legutóbb megkérdeztük a cégtől, hogy miért vesz milliárdokért almát, illetve miért folytat kereskedelmi tevékenységet, azt közölték:

Abban semmi meglepő nincs, hogy a Kereskedőház árut vásárolt, és azt továbbértékesítette, hiszen ez a kereskedelem lényege, és az exportfejlesztés egyik eszköze.

Kérdés, hogy ha jó exportfejlesztési módszernek tartják a közvetlen kereskedést, akkor mégis miért hagytak fel vele. Külön érdekes, hogy amúgy az MNKH kereskedelmi tevékenysége, annak minden bajával együtt nyereséges volt: a 4,9 milliárdos árubevételre 6 milliárdos nettó értékesítési árbevétel jutott. Ezt a hasznot viszont a cég nem folyatta vissza a magyar vállalkozásokhoz, hanem egy az egyben lenyelték. Legalábbis kérdésünkre azt írták, hogy a haszon "működési költségeikre ment el". 

Ennek ellenére persze a cég egésze masszívan veszteséges, kisebb részben a magas bérköltségek, nagyobb részben a méregdrága, bár megkérdőjelezhető hatékonyságú külföldi irodahálózat fenntartása miatt.

Drága kiállítások, amik felszívódtak

De nemcsak az árubeszerzések között találni érdekes tételeket. Ducsai-Oláh Zsanett vezérigazgató nemrég a közmédiában még arról beszélt, hogy az MNKH esetenként akár 20 milliót is szán arra, hogy támogassa a magyar cégek külföldi szakmai kiállításokon való részvételét, és ezzel hozzásegítse őket megrendelésekhez.

A szerződési listán viszont nem találkoztunk ekkora tételekkel, bár az tény, hogy a kereskedőház szerződései között nagyjából három tucat, az MNKH rendezvényeket bonyolító promóciós cégének szerződéslistáján pedig közel száz olyan kiadás szerepelt, amely valamilyen szakmai rendezvényhez köthető.

Azon a kereskedőház teljes költségvetéséhez, illetve partnerei számához képest ez még mindig nem túl sok, sőt. Korábbi kérdésünkre az MNKH azt írta, hogy 4000 partnercége van, tehát nekik a nyilvános adatok alapján alig egy kis töredékrészük juthat el valóban külföldre a kereskedőház segítségével.

A legnagyobb, üzleti rendezvénnyel kapcsolatos tétel 100 ezer dollár, azaz mintegy 27 millió forint, de ezt az arab országok egyesült kereskedelmi-, ipar- és agrárkamarájának fizették egy üzleti fórum megszervezéséért. A listán található legdrágább kiállítás egy 17 milliós standbérlés egy dubaji kiállításon. De például a tokiói Foodexre való eljutását mindössze 382 ezer forinttal támogatták egy bt.-nek, ennyiből pedig nagyjából egy ember repülőjegye és pár napi szállása jön ki a japán fővárosban.

Ducsai-Oláh Zsanett nemrég azt nyilatkozta, hogy a kereskedőház által elköltött minden forint 11-et fial a partnervállalkozásaiknak. Hogy ez hogyan jön össze, azt hiába kérdeztük tőlük, és hiába próbáltuk kiolvasni a kereskedőház adataiból is. Mindenesetre nehéz elképzelni, hogy néhány tucat kiállításon üttettek nyélbe milliárdos üzletek, amelyeket nem látunk bekönyvelve.

Tuti tanácsadók

Arról már lehetett tudni, hogy a kereskedőház környékén elég sok olyan tanácsadó van, akiknek a szakmai felkészültsége legalábbis megkérdőjelezhető, cserébe közel állnak a kormánykörökhöz. Ugyanakkor a frissített szerződéslista tartogatott további érdekességeket, ezekből csak néhány kiragadott példa:

  • 15 milliót kapott szakértő, tervezési és piackutatási munkák elvégzésére egy bizonyos Agrotechfood Zrt. Ez a cég Ducsai Ákos érdekeltségébe tartozik, akinek Ducsai-Oláh Zsanett a sógornője, és egy utcában is laknak. Sőt, Ducsai-Oláh az Agrotechfood vezetője volt, mielőtt az MNKH-hoz érkezett volna. (Az MNKH-s szerződések Ducsai-Oláh kereskedőházi kinevezése előtt történtek, a közvetlen összeférhetetlenség így nem merül fel.)
  • A bizniszből kivette a PricewaterhouseCoopers amerikai multi is a részét, amely 50 millióért szerződött a kereskedőházzal tanácsadásra.
  • A szintén külföldi Randstad fejvadászcégnek ötmillió forintot fizetett az MNKH, hogy találjon nekik egy projektmenedzsert.
  • A legmeglepőbb talán, hogy a kormány fő elemzőcége, a Századvég ismeretlen okból kilencmillióért íratott az MNKH-val egy tanulmányt a magyarországi fürdők központi irányítás alá vonásáról.
  • Matolcsy Mátyás, a jegybankelnök rokona "Járművek és alkatrészeik (egész világra kiterjedő) előírásaira vonatkozó nemzetközi egyezmények magyarországi végrehajtása, ebben ügyfeleink segítése" címen kapott 7,8 millió forintot. Ez a téma az exportot közvetlenül nem igazán érinti, és vélhetően a versenyképes magyar autóipari beszállítók nem pont az MNKH-nál érdeklődnek egy ilyen triviális dologban.
  • A Kele Clothing Kft. 1,3 milliós tanácsadói díjat kapott a magyar ruhaipari kkv-k nemzetközi lehetőségeinek feltérképezéséért. Azonban az érintett cég vélhetően nem ismer még jelentősebb külpiaci lehetőségeket, mivel legutóbbi beszámolója szerint mindössze 10 millió forintos árbevételt ért el olcsónak nem mondható ruhái értékesítéséből.
  • Az MNKH irodáit Kacsákné Csetényi Réka bútorozta be egyéni vállalkozóként, több mint 130 millióból. Ő egyébként egy győri lakberendezési családi vállalkozás társtulaja, a cég árbevétele az utóbbi két évben 40, illetve 52 millió forint volt.
  • A kereskedőház 60 millióért vett egy szabadalmat a Bengineer House Kft.-től, amely az "IBS építési rendszert" hirdeti honlapján. A cég árbevétele az előző három évben 3,6 és 40 millió között mozgott.

Reklám a lelke mindennek

A szerződési listából az MNKH médiavásárlási költségei is kiderülnek. A legtöbbet Kuna Tibor marketingérdekeltségei után a magát kormánypárti napilapként aposztrofáló Magyar Idők kiadója kapta, de jutott a Habony Árpád érdekeltségeként számontartott Modern Médiának is.

 

Ezek mellett azonban jellemzően üzleti lapoknak fizetett a megjelenésért az MNKH, illetve több lapkiadóval rendezvényszervezési és rendezvényszponzorációs megállapodást is között. Ezek között van a Portfolio.hu üzemeltetője, a Net Média Zrt. is, amely az Indexszel egy lapcsaládhoz tartozik.

Nagyjából egy évig kommunikációs feladatokat látott el az MNKH-nál a Flow Communications Kft. is, amely Szántó Georgina volt MTV-s és Duna tévés műsorvezető cége. Ez a kft. havi 967 ezer forintért állt a kereskedőház szolgálatára, emellett havi 128 ezer forint autóbérlet is járt neki, az említett időszakban pedig más árbevétele látszólag nem igazán volt.