Bernadett
-2 °C
12 °C

Haldoklik a hagyományos temetkezés

2016.11.01. 15:20
A koporsós temetés borsos ára és a halottakhoz kötődő szokások változása miatt kiment a divatból. A sokmilliárdos temetkezési piac átalakulóban van, tarol a hamvasztás, ami körül egyre kevesebb a hátborzongató tévhit. A sírhelylobbi és az egyházak tiltakozása ellenére egyre többen viszik el a hamvakat, nagyon népszerűek a szórásos szertartások földön-vízen-levegőben. Már több száz kegyeleti cég közül választhatunk, és érdemes is körülnézni, mert a kórházakban gyakran hiénák ajánlgatják a szolgáltatásaikat. Megnéztük, mi újság a temetkezési iparágban.

A klasszikus temetkezés lassan kimegy a divatból. Illetve nem is olyan lassan, a budapesti lakosság körében már ritkaságnak számít, hogy valakit hagyományos módon egy koporsóban elföldeljenek, pedig a nem is olyan régen még a családok nagyobb része irtózott a hamvasztás gondolatától. Ráadásul a sírhelyek utólagos megváltására is egyre kevésbé hajlandóak a rokonok, így egyre többször előfordul, hogy a halottat 25 év után kirámolják végső nyughelyéről. Mi lesz így, hamarosan be is csukhatjuk a temetőket?

Sokmilliárdos piac

Eltemetni valakit ritkán öröm, kivéve ha temetkezési vállalkozók vagyunk, és ebből élünk. A magyarországi temetkezési iparág mérete az Országos Temetkezési Egyesület és Ipartestület (OTEI) adatai szerint a sírkőüzletet nem beleszámolva is meghaladja az évi 26 milliárd forintot. Ez a szám a nyugat-európai országok átlaghoz képest még vásárlóerő-paritáson mérve is alacsony, de volumenét tekintve megfelel a visegrádi országok átlagának. 

A temetkezési szolgáltatók száma országosan mintegy 450-500 cégre és egyéni vállalkozóra tehető, de az ötven legnagyobb cég végzi a temetések több mint felét - ezek többségében önkormányzati illetve felekezeti hátterű cégek. 

A temetőknél más a helyzet, a temetőüzemeltetést ugyanis nehezebb nyereségesen csinálni, így Magyarországon mostanáig az önkormányzatok és egyházak egyeduralkodók maradtak ezen a területen. Még állami fenntartású temető is csak egy van, a Fiumei úti Nemzeti Sírkert, amit különleges státuszára tekintettel ez 2016. május 1-től a Nemzeti Örökség Intézet kezelésébe került.

Siralmasak a halálozási mutatóink

A temetkezési piac méretét alapvetően meghatározza a halálozások éves száma, ami a népességcsökkenés miatt elkezdett visszaesni, 2011-ben csökkent először 130 ezer alá. Ugyanakkor a csökkenő tendencia 2015-ben megtorpant, tavaly 131 600-an, az előző évinél 4,2 százalékkal többen hunytak el.

Érdekes adat, hogy két, nálunk félmillióval nagyobb lélekszámú országban, Portugáliában és Csehországban 107, illetve 109 ezren, a 300 ezerrel kisebb lakosságú Svédországban pedig 107 ezren haltak meg 2013-ban, míg Magyarországon 127 ezren. Innen is látszik, hogy a népességfogyás nem csak az alacsony születésszámból, hanem a magas halálozási arányból is következik.

Ha a halálozások száma a jövőben visszaesik, az a temetkezési piac csökkenését és a szolgáltatók közti verseny kiéleződését hozhatja magával. 

Vállalkozók tulajdonában lévő magántemetők egyáltalán nincsenek, az ország mintegy 4550 temetőjéből 1550 önkormányzati, a többi 3000 felekezeti tulajdon, üzemeltetésüket többnyire a tulajdonos által létrehozott gazdasági társaságok látják el. Magántársaságok a temető-üzemeltetésben is alig akadnak, de az OTEI szerint ezek hangsúlyosabb jelenléte jótékony hatással lenne a piaci versenyre, ahogy az is, ha kettéválasztanák a temetők üzemeltetését a temetkezési szolgáltatásoktól.

Olcsón megúsznánk a temetést

Bár a temetkezési piac - az esküvőihez hasonlóan - elég tradicionális, ugyanúgy vannak trendszerű változásai, mint bármely más ágazatnak. Az elmúlt évtizedek egyértelmű iránya a koporsós temetések visszaszorulása és a hamvasztások javára. A folyamat a nagyvárosokban nagyjából már el is ért a falig: Budapesten manapság a temetések 70-90 százaléka hamvasztásos, az országos arány pedig 60 százalék körül mozog, tehát még a konzervatívabb vidéken is a halottak több mint felét hamvasztják.

Ennek elsődleges oka anyagi: a hamvasztás egész egyszerűen a töredékébe kerül még a legegyszerűbb koporsós temetésnek is. A magyar lakosság ezen a téren is nagyon árérzékeny, annak ellenére, hogy az OTEI adatai szerint hiába érzékeljük drágának a temetést, a családok számára jelentkező költségek uniós átlagban még vásárlóerő-paritáson mérve is alacsonyak. Ugyanakkor Európa gazdagabb felén is ugyanez a trend figyelhető meg a hamvasztással kapcsolatban, amiből arra lehet következtetni, hogy a halottakhoz való viszony átalakulása is szerepet játszik a dologban.

Nem ül fel a halott a kemencében

A hamvasztás terjedését sokáig akadályozták bizonyos bizarr tévhitek, amelyek már egyre kevésbé élnek az emberekben. Sokan rettegtek például, hogy összecserélik a hamvakat, és a végén nem a saját szerettük maradványait kapják vissza, vagy hogy egyszerre több holttestet égetnek el a krematóriumban, így a végén valamiféle mixet töltenek az urnákba. Még olyan valószerűtlen hiedelmek is sokáig tartották magukat, hogy a halottak “felülnek” a hamvasztóműben, de mostanában a legtöbben már nem dőlnek be az ilyesmiknek.

Fontos, hogy az emberek tisztában legyenek vele, hogy ez egy erősen szabályozott, komoly technikával vezérelt folyamat, és a vele kapcsolatos félelmek alaptalanok,

mondja Tóth Zoltán, a Magyarországi Krematóriumok Szövetségének elnöke. Az országban egyébként összesen 17 krematórium üzemel, ezek meghatározóan magánkézben vannak, és a belső előírások mellett szigorú építésügyi és környezetvédelmi előírásoknak is meg kell feleljenek.

Az előítéletek lebontását segítik a mostanában egyre több krematórium által rendezett nyílt napok, amelyek bár elég extrém programnak hangzanak, sok tévképzetet el tudnak oszlatni az eljárással kapcsolatban. A hamvasztóművek - a szakmabeliek egyébként jobban szeretik ezt a megnevezést “a negatív történelmi asszociációk miatt” - az átláthatóság növelése mellett új szolgáltatásokat is felvettek a repertoárjukba, hogy a földbe temetés híveit is át tudják állítani.

Ma már például sok krematóriumban ugyanúgy fel lehet ravatalozni a halottat, mint egy klasszikus temetős szertartás előtt, így a hozzátartozók el tudnak búcsúzni a testtől mielőtt hamuvá válik, és olyan helyek is vannak, amelyekben a család galériáról figyelheti a koporsó kemencébe helyezését.

Inkább hazavisszük a nagyi hamvait

Egyre többen temettetik a házi kedvencüket

A temetkezési trendek egyik mellékága, hogy egyre többen szeretnék háziállataiknak is megadni a végtisztességet. Emberi temetőkben a kisállatok eltemetésére nincs lehetőség - feltehetőleg kevesen örülnének, ha a nagymamájuk egy kutya teteme mellé kerülne a földbe -, épp ezért a kisállattemetés piacán már kialakult az, ami az embereknél nem: vannak erre a célra magántemetők.

Ezekben egy kis méretű kutya vagy macska eltemettetése sem olcsó, alsó hangon 30 ezer forintot kell rászánni, és ehhez jönnek még az olyan opcionális költségek, mint a sírkő.

De vannak olyanok is, akik szeretett állatukkal együtt akarnak nyugodni, ezért inkább kitrükközik a rendszert, és elintézik (vagyis a hozzátartozókkal elintéztetik), hogy a saját hamvaikat az állatéval együtt helyezzék el az urnatemetőben a fenntartó tudta nélkül.

A urnát aztán ugyanúgy el lehet helyezni a temetőben, mint a koporsókat, vagy szertartásosan ki lehet szórni a hamvakat az ottani szóróparcellában. Más kérdés, hogy ehelyett is egyre inkább az alternatív megoldások kerülnek előtérbe, a hamvakat a családok egyre szívesebben viszik el. Ez persze a temetőknek és a templomokban urnahelyeket is áruló egyháznak nem igazán éri meg, ezért a lobbizásuk folytán néha fel-felmerül a hamvak elvitelének betiltása, egyelőre azonban Magyarországon nem fenyeget a veszély, hogy ebből lesz is valami.

A katolikus egyház mindenesetre megteszi a magáét az ügyben, a Vatikán által október végén kiadott temetkezési útmutató szerint jó katolikusoknak tilos hazavinni vagy szétszórni a hamvakat, ezeket a tevékenységeket a Hittan kongregáció "panteista, naturalista, nihilista félreértésnek" minősítette. Ehelyett természetesen az urnák templomi vagy temetői elhelyezését ajánlják, ha már mindenképp hamvasztatunk, de az egyház továbbra is a koporsós temetés pártján áll.

A nyughelyek fizikai látogatásához kapcsolódó kötelezettség a modern ember számára inkább teher, mint morális elvárás,

mondja Gőcze Edit kegyeleti szakértő. Ezzel párhuzamosan viszont az egyedibb, személyesebb elemek kezdenek dominálni a búcsúztatásban: "sokszor kérnek focilabda, vagy földgömb alakú urnát, bár legtöbbször a családok maguk sem tudják, pontosan mit keresnek, csak valami különleges legyen"

Az urnát hivatalosan csak úgy vihetjük haza, ha otthonunkban biztosítjuk minden családtagnak a látogatás lehetőségét, vagy ha számukra is elérhető helyre ássuk el, szórjuk ki a hamvakat. Egyéni megoldásokhoz fontos tudni, hogy bár a hamvak szétszórása nem illegális, ha a halott nem nyilatkozott erről még életében, akkor szükséges hozzá minden rokon hozzájárulása, illetve az érintett terület gazdájának is engedélyeznie kell. A főváros a parkjaiban például megtiltotta ezt, de a Dunán legálisan lehet szórásos szertartásokat rendezni. Zöldterületeken jobb megoldás lehet az egyre népszerűbb "biotemetés", aminek lényege, hogy a hamvakat lebomló, környezetbarát urnában ássák el, és föléjük valamilyen növényt ültetnek. 

Növekvő arányban választják az emberek a hajós és a repülőgépes szórásokat is, amelyek bár jóval exkluzívabbnak hangzanak, ma már akár a koporsós temetések ára alatt elérhetők. Találtunk olyan temetkezési céget, amely dunai szórást hamvasztással és teljes körű ügyintézéssel együtt már 120 ezer forintért megszervez. 

Vigyázzunk a hiénákkal

És ha már költséghatékonyság: általános szabály, hogy érdemes jól utánajárni a lehetőségeknek és mérlegelni, mert horribilis különbségek lehetnek a szolgáltatások ára és színvonala között. Elsőre morbidnak tűnhet még életében elkezdeni valakinek a temetésén gondolkodni, de ha súlyos beteg van a családban, akkor érdemes számba venni a lehetőségeket időben.

A halál bekövetkezte után ugyanis az időhúzásnak is borsos ára van, ha például valaki nem egészségügyi intézményben hal meg, akkor minden további költség (szállítás, tárolás, hűtés), a családot terheli. Ilyen esetben még a lehető leggyorsabb ügyintézés mellett - ami egyébként szintén azzal fenyeget, hogy nem tudunk elég ajánlatot összehasonlítani - is legalább három napig tart levezényelni a temetést vagy hamvasztást. Ez pedig rögtön 20-50 ezer forinttal megdobja a temetkezési költségeket.

Bár a kegyeleti szolgáltatók kitiltásával a kórházak területéről és közvetlen környezetéből a kórházakon belüli direkt “hiénázás” visszaszorult, az élelmes vállalkozóknak még mindig vannak beépített emberei az egészségügyi intézményekben. Kézenfekvő módon ez gyakran a boncmester, de potenciálisan bárkire gyanakodhatunk, aki szolgáltatást próbál ránk sózni a kórházon belül. Ha ilyesmivel találkozunk, akkor valószínűsíthetjük, hogy nem a piacon elérhető legjobb ajánlattal találtak meg minket, már csak azért is, mert a beépített alkalmazott jutalékát is mi fogjuk kifizetni.

A temetkezési piacra máig rányomja a bélyegét, hogy az emberek fejében mint állami szolgáltatás él, ezért hajlamosak gondolkodás nélkül a temetők saját szervezésébe adni szeretteik búcsúztatását. Ma már azonban érdemes megnézni a piaci ajánlatokat, mert a magáncégek sok esetben jelentősen olcsóbban kínálják ugyanazt vagy jobb szolgáltatást.

Azért a temetők megmaradnak

A hagyományos temetkezés visszaszorulása már nem csak az új haláleseteknél jellemző. Az is egyre gyakrabban előfordul, hogy a rokonok a sírhelyet nem váltják meg újra lejárta után, helyette exhumáltatják a maradványokat és elhamvasztatják, mert még így is jobban járnak anyagilag.

A koporsós temetkezés drámai visszaszorulásával felmerül a kérdés, hogy meddig lesz még egyáltalán szükség ilyen nagyméretű temetőkre, az OTEI elnökének fel is tettük a kérdést, a mostani trendek alapján elképzelhető-e, hogy idővel nagyobb temetői területek válnak feleslegessé, amelyeket így majd más célokra lehet hasznosítani.

Horváth József válasza szerint az ország különböző területein más-más a koporsós és hamvasztásos temetkezés aránya, és több helyen már megállt a hamvasztás térnyerése. Az OTEI elnöke szerint biztató jel, hogy a javuló jövedelmi viszonyoknak köszönhetően újra látható némi felívelés a koporsós temetkezésben, és az európai tendenciákhoz hasonlóan hamvasztásoknál is egyre többen rendelnek meg testtől való ravatalos búcsúztatást. Komoly előrelépés van azon a területen is, hogy Budapesten például már két éve lehetőség van a Fővárosi Önkormányzat rendelete alapján a részletújraváltás választására, így 25 évnél kevesebb időre is újraváltható a sír.

Mindebből következően Horváth József szerint nem reális, hogy idővel csökkenteni fogják a temetők méretét és más célra használják a felszabaduló területeket.

Köszönjük, hogy olvasol minket!

Ha fontos számodra a független sajtó fennmaradása, támogasd az Indexet!