Kína éveken belül romba döntheti a nyugati és magyar ipart

A kínai cégek a következő tíz évben már nemcsak az olcsó gagyi és a bérgyártás terén, hanem a csúcstechnológiás ipari és elektronikai ágazatokban is előre fognak törni, ami komoly fenyegetést jelent a fejlett ipari országok, illetve a nyugati ipari cégektől nagyban függő államokra nézve – írja legfrissebb elemzésében a német Mercator Alapítvány mértékadó Kína-kutató központja (MERICS).

A kutatás azt vizsgálta, hogy milyen hatásai lesznek a kínai piacra és a világgazdaságra nézve a pekingi kormány "Made in China 2025" nevű stratégiájának, amely arra irányul, hogy brutális állami befektetések árán segítsék a kínai cégek technológiai felzárkózását a nyugatiak konkurensekhez. Bár a stratégiának bőven vannak gyengeségei, az elemzés arra jut, hogy a kínai konkurenciát a következő években egyre keményebben fogják érezni nyugaton, és hosszabb távon jelentősen megsínyli majd az európai ipari országok gazdasága a fejleményeket. 

A MERICS összesen hét olyan országot emelt ki, amely jelentősen megszívhatja a kínai előretörést, rajtunk és a németeken kívül a cseheknek, az osztrákoknak, az íreknek és a dél-koreaiaknak van a legtöbb félnivalójuk. Ezt úgy hozták ki, hogy ezekben az országokban a legfontosabb az ipar, és azon belül is a Kína által megcélzott magas technológiai színvonalú ágazatok szerepe a gazdaság egészéhez viszonyítva. 

A tanulmány szerint a kínai gazdaságfejlesztő program a első szakaszában látszólag jól jön majd a nyugati cégeknek, mert jelentős keresletet nyújt majd a fejlett technológiákra, így az ipari robotokra és más fontos rendszerekre nézve. Azonban ez csak a kezdeti szakasz, és a program célja végső soron pont az, hogy a fejlesztésekkel legyőzzék és kiszorítsák a nyugati cégeket először csak  a kínai, majd a nemzetközi piacon.

A MERICS azt is kiemelte, hogy egy kicsit jobban oda kellene figyelni a kínaiak európai cégfelvásárlásaira is, mert a közelmúltban számos csúcstechnológiás vállalatot szereztek meg, például a robotikában élen járó német Kukát. A fő veszély itt nyilván az, hogy a felvásárlás után fogják a technológiát, és viszik magukkal Kínába. 

Az intézet szerint ezekben az esetekben nem szabad csak a rövid távú anyagi haszonra figyelni, hanem a dolog hosszabb távú versenyjogi, gazdasági és nemzetbiztonsági vetületeit is szigorúbban kell vizsgálni, különösen amikor a kínai felvásárlások mögött közvetve vagy közvetlenül feltűnik a kínai állampárt is. 

A kínai állam egyébként kicsivel több mint 20 milliárd eurót tervez költeni a csúcstechnológiák támogatására, ezzel szemben a német kormány 200 millióból akarja létrehozni az "ipar 4.0" nevű innovációs kutatási rendszerét. 

De a kutatás azért arra is kitér, hogy van számos necces pont a kínai stratégiában, például ma még elég gyengék azokban az iparágakban, ahol ki akarják ebrudálni a nyugati cégeket. Másrészt a kínai pártállam nem kifejezetten a nagy támogatások hatékony elosztásáról ismert, tehát könnyen félremehet a pénz. Harmadrészt pedig maga a stratégia mögött álló értékelési keretrendszerrel is vannak problémák. 

Tehát egyelőre azért messze nem biztos, hogy a kínaiak tervgazdasági eszközökkel majd képesek lesznek 10 év alatt behozni 30 évnyi technológiai lemaradást, viszont a szándék és a pénz láthatóan megvan rá, és már éppen elég nagy csapás lenne Európának, ha akár félsikereket elérnének a kínaiak.