Gyöngyi
9 °C
25 °C
Index - In English In English Eng

Megosztottabb, erőszakosabb, liberálisabb lett Amerika. És a világ?

GettyImages-629522636
Barack Obama 2008-ban azzal az ígérettel jutott hatalomra, hogy elnöksége hatalmas változást hoz majd. Ez bizonyos szempontból így is lett, bár nem feltétlenül abban az értelemben, ahogy ő várta: az elmúlt nyolc évben az amerikai társadalom minden korábbinál megosztottabbá vált. Azonban egy csomó kérdésben mégis liberálisabb lett az ország, és nagyon átalakult . Egy sor dologban pedig nem sikerült megváltani se Amerikát, se a világot: gazdaságilag nem léptek egyről a kettőre, a világ nem lett békésebb, a környezetvédelem terén nem történt áttörés. Megnéztük, mit mondanak a számok Obama elnökségéről.

2008-ban Barack Obama egyik fő kampányszlogenje az volt, hogy a kőkonzervatív, a gazdagok érdekeit képviselő, militarista, katasztrofális külpolitikát vivő George W. Busht leváltva, karizmatikus outsiderként változást hoz majd Washingtonban és az egész Egyesült Államokban.

Nyolc évvel később Donald Trump fő kampányszlogenje az volt, hogy a kőbalos, az amerikai vállalkozások támogatása helyett az állami vízfejet felfújó, a nemzetközi színtéren kemény kiállás helyett pipogyáskodó Obama leváltásával, karizmatikus outsiderként változást hoz majd Washingtonban és az egész Egyesült Államokban.

Tehát az Egyesült Államok elnöki székében két teljesen ellentétes előjelű, de a rendszer felforgatását és elődje hagyatékának eltörlését ígérő elnök váltja egymást. 

Amerikai megosztottabbá vált

Ez sok minden más mellett elsősorban annak a lenyomata, hogy az amerikai társadalom minden eddiginél megosztottabbá vált politikai-ideológiai síkon.

pew

A folyamat persze nem 2008-ban kezdődött, először Ronald Reagan alatt ugrottak nagyot a pártosságot mérő mutatók. Azonban a mértékadó közvélemény-kutató, a Pew felmérései szerint az utóbbi 12 év volt a vízválasztó, amikor is az amerikai társadalom demokrata és republikánus fele elkezdett erőteljesen távolodni egymástól: 2004 és 2011 között a republikánusok erősen jobbra tolódtak, 2011 óta pedig mindkét tábor a saját ideológiai spektrumának a széle felé mozdult. Tehát

ma jóval balosabb az átlagos demokrata szavazó, és jóval jobbosabb az átlagos republikánus szavazó, mint 2008-ban volt.

Ez az amerikai politikában is kézzel fogható volt. Azután, hogy a republikánusok 2010-ben megszerezték a többséget a képviselőházban, fokozatosan nyílt háborúvá fajult az elnök és a törvényhozás viszonya. Elnöksége végére Obama már kvázi rendeleti kormányzást folytatott, miközben kettesével vétózta a kongresszus által meghozott törvényeket. A republikánusok pedig azt sulykolták, hogy Obama akármit is csinál, ő az Antikrisztus, ha sapka van rajta, azért, ha nincs, azért. 

Ennek fényében mindenesetre nem csoda, hogy az amerikaiak minden eddiginél kevésbé bíznak a politikusokban és a kormányzatban. Részben ez is magyarázza Trump sikerét.

Hogy a polarizációért és a bizalomvesztésért ki a felelős – a balos slágertémákat ellenszélben is erőltető Obama, a kompromisszumképtelen és egyre jobbra tolódó republikánusok, a globalizáció, a válság, a sátán vagy a Bilderberg-csoport – azt lehetetlen objektívan eldönteni. Az viszont tény, hogy Obama egy jóval megosztottabb és bizalmatlanabb társadalmat hagy maga után, mint amilyet elnökként megörökölt.

Mégis liberálisabb lett

Ennek ellenére azért sok kérdésben jóval liberálisabb lett az amerikai társadalom az utolsó nyolc-tíz évben. A marihuána legalizációját támogatók például 2006-ban még csak a lakosság 32 százalékát tették ki, mára azonban már többségben vannak: 57 százalék gondolja úgy, hogy jó dolog a legális fű. Ezt tükrözi az is, hogy azóta nyolc államban és a fővárosban is legalizálták a füvezést, tucatnyi államban pedig dekriminalizálták.

Szintén jelentős előrelépés történt a melegek elfogadása iránt. E tekintetben a legfontosabb mérföldkő a legfelsőbb bíróság 2015-ös döntése volt, amely az egész országban legalizálta az azonos neműek házasságát. De a társadalomban is komoly változások zajlottak le e téren: 2008-ban még 51 százalék ellenezte, 2016-ra már 55 százalék támogatta a melegházasságot.

Ennek ellenére azért az is igaz, hogy e téren is rettentő megosztott maradt az ország, a republikánus szavazók nagy többsége még mindig elutasítja a füvezést és a melegeket. Nem meglepő módon egyébként a fiatalabb generációk jóval nyitottabbnak bizonyultak e téren, mint az idősebbek.

Egy másik, heves politikai vitákat korbácsoló témában, az abortusz támogatása terén is a liberálisabb nézetek elfogadottsága nőtt: az amerikaiak 69 százaléka tartja helyesnek azt a négy évtizeddel ezelőtti legfelsőbb bírósági ítéletet, amely megállapította, hogy minden amerikai nő alkotmányos joga elvetetni magzatát. Ez hat százalékpontos növekedést jelent a legutóbbi, 2013-as adatokhoz képest.

Kevésbé demokratikus, jobbpopulistább világ

De nem csak Amerikában volt jobbra tolódás, Európában szintén feljöttek a nem hagyományos jobboldali-nacionalista (populista/radikális/szélsőséges/idegenellenes - összefoglaló jelzőt is nehéz találni rájuk) pártok.

Kattintson, ha nagyobban is megnézné!
Kattintson, ha nagyobban is megnézné!

Sőt, míg ez Amerikában Donald Trump elnökké választásával és a republikánusok törvényhozásbeli győzelmi sorozatával tetőzött be, Európában már évekkel korábban megindult. A fenti térképen azt szedtük össze, hogy hol mennyire tudott megerősödni az új jobboldal.

Nem csak Európában borzolja az arra fogékony kedélyeket a populizmus, az egész világra igaz, hogy nem volt jó elmúltnyolcéve a demokráciának. A Freedom House vonatkozó indexe szerint 2008 óta csökkent a szabad országok száma, illetve a szabad országokban élők aránya a teljes populációjához viszonyítva.

Ugyanakkor az is igaz, hogy egyre kevesebben élnek brutális diktatúrákban, és egyre többen részben szabad országokban, bár ez az adat azért nem a demokrácia diadalmenetéről árulkodik.

Kicsit gazdagabbak, kicsit egyenlőtlenebbek lettek

Obama dolgát természetesen valamelyest azért megnehezítette, hogy 2009 elején az előző nyolcvan év legsúlyosabb gazdasági válságának mélyén vette át az Egyesült Államok vezetését. Ehhez képest azért jól helytállt, a gazdaság újra erőre kapott, a munkanélküliség jelentősen csökkent, a bérek újra nőni kezdtek.

Ugyanakkor progresszív baloldali elnök létére sok téren pont azok a tendenciák erősödtek, amelyeknek annak idején a megfordítását ígérte. Így például tovább zsugorodott az amerikai középosztály, tovább nőttek a vagyoni egyenlőtlenségek, mindeközben pedig brutálisan elszaladt az amerikai államadósság is.

A reálbérek gyakorlatilag az 1980-as évek óta nem nőttek, míg a jövedelmi olló szélesedik: ma a felső egy százalék viszi haza az összes kereset ötödét Amerikában, miközben az alsó 50 százaléknak csak 12 százalék jut. Obama hatalomra jutásakor még valamivel jobb volt ez az arány: 18, illetve 14 százalék.

Legfőbb kampányígéretét, az egészség-biztosítás jelentős kiterjesztését nagy nehezen betartotta, és ennek köszönhetően 16-ról 8 millióra csökkent a biztosítással nem rendelkező amerikaiak száma. Azonban az Obamacare mérlege legalábbis felemás, és politikailag is megosztó téma maradt: stabilan 50-50 körül mozog a reformot támogatók és elutasítók aránya.

Telefon- és Facebook-forradalom, összeomló média

Bár nem annyira Obamán, inkább Steve Jobson és a Samsungon múlott, de elnöksége elején indult, végére pedig elképesztő méreteket öltött az okostelefonok és a közösségi média térhódítása.

Ezzel párhuzamosan pedig a hagyományos nyomtatott média lassan, de biztosan döglődik. A lapok példányszáma erősen csökken Amerikában (és a világon mindenhol), miközben az alternatív, főleg online források jönnek fel. A Pew felmérése szerint például az amerikai felnőttek 44 százaléka használja hírolvasásra, tájékozódásra a Facebookot. Sokak szerint a Facebookon terjedő álhírek is nagyban hozzájárultak Trump tavalyi győzelméhez, mások szerint viszont azért a médiafogyasztási szokások átalakulása önmagában nem magyarázza a voksolás végkimenetelét.

Ez utóbbit támasztja alá az is, hogy az amerikaiak körében még mindig a televízió a fő tájékozódási eszköz, tehát a világ ugyan változik, de azért nem olyan gyorsan. Vagy legalábbis nem minden területen, hiszen például azért felüknek van tabletje, és ötödük aktív podcast-hallgató. Az internetet pedig egyre inkább mobilról használják, mintsem asztali gépről.

Veszélyesebb világ

Obama alatt bár nem sokkal (egész pontosan 2,44 százalékkal), de veszélyesebb hely lett a világ. A vezető kutatók által összeállított, 22 változót mérő globális békeindex értéke ugyanis romlott 2008 és 2016 között. Az elsődleges ok, hogy nyolc év alatt közel háromszorosára nőtt a terrorizmus áldozatainak száma és ötszörösére a fegyveres konfliktusban elhunytaké, ahogy a konfliktusok miatt földönfutókká váltak száma is jelentősen megugrott. 

Ráadásul ezért elég nagy felelősség terheli az Egyesült Államokat is: Szíria után a legtöbb áldozatot a mexikói drogháború szedte, amely végső soron az amerikai drogpiac irányításáért folyik. A harmadik és negyedik helyen pedig Irak és Afganisztán áll, ahonnan hiába vonult ki Obama alatt az amerikai hadsereg, ezzel csak rosszabbodott a helyzet.

És hiába lépett anno hatalomra a béke ígéretével a demokrata elnök, a rangsor szerint az Egyesült Államok nem lett békésebb ország, mind a nemzetközi rangsorban, mind abszolút értéken úgy adja át az országot Obama, ahogy az értelmetlen, véres és költséges háborúzásai miatt rengeteget bírált George W. Bushtól megkapta. 

Az ország belső békéje azért javult valamit Obama alatt: a világszinten elképesztően magas bebörtönzöttségi ráta valamelyest csökkent. Persze az elnök ennél jelentősebb változást ígért és akart, de a kongresszuson ezt nem tudta áttolni.

Migrációs válság, de nem Amerikában

A békétlenebbé váló világban természetesen nemcsak a konfliktusok áldozatainak, hanem az azok miatt földönfutókká váltak száma is jelentősen nőtt. 

Mindazonáltal ez a probléma elsősorban a Közel-Keletet, másodsorban Európát érintette, az Egyesült Államokat viszont szinte teljesen elkerülte. És ennek nem csak az az oka, hogy Amerikába nem tudnak áthajózni a szíriai menekültek, hiszen az utóbbi időben Latin-Amerikában is volt egy kevésbé látványos, de elég súlyos migrációs válság, tehát igény az van az amerikai menedékjogra.

Viszont Washington csak évente fix számú menekültet enged be, és a plafon Obama elnöksége alatt keveset változott: 2006-ban 70 ezer embert voltak hajlandóak befogadni, 2010-ben 73 ezret, 2015-ben 69,9 ezret, 2016-ban 85 ezret. Idén viszont már 110 ezer menekültet tervez fogadni az ország, már ha Trump és a republikánusok nem szólnak közbe.

Nemcsak a befogadott menekültek száma, hanem általában véve a legális és illegális bevándorlóké sem emelkedett különösebben Obama alatt, hiába vádolták azzal folyton a republikánusok, hogy nem lép fel elég keményen a kérdésben.

Amerika színesebb lett, de nem sokkal

Obama elnökké válása már csak azért is szimbolikus volt, mert első ízben irányíthatta nem fehér ember a világ vezető hatalmát. Ennek ellenére elnöksége alatt jó néhány botrány bizonyította, hogy azért Amerikában még messze nem ért véget a rasszizmus, ami a közhangulaton is meglátszik: míg elnökké választásakor 44 százalékos többségben voltak azok az amerikai társadalomban, akik szerint rendben vannak az etnikumok közti kapcsolatok az országban, addig 2015 májusára, a feketék elleni rendőri erőszak kapcsán teljesen megfordult a trend, és 27 százalékos többségbe kerültek, akik szerint nagyon nincsenek rendben a dolgok.

Bár e tekintetben kevés a jó és megbízható adat, azt azért lehet tudni, hogy a feketéket két és félszer olyan nagy eséllyel ölik meg a rendőrök, mint a fehéreket. A fegyvertelen feketéket pedig ötször olyan nagy eséllyel, mint a fegyvertelen fehéreket. Ahogy arra is van statisztikai bizonyíték, hogy a feketéket és latinókat jóval többet igazoltatják és kocsijukat jóval gyakrabban kutatják át a rendőrök, bár ritkábban találnak náluk illegális fegyvereket vagy szereket, mint fehéreknél. A börtönpopulációnak pedig 37 százalékát teszik ki a feketék, miközben a lakossági belüli arányuk csak 13 százalék.

Obama alatt egyébként valamelyest változott az ország demográfiai-etnikai összetétele, de nem radikálisan – ehhez nyolc év eleve rövid idő lenne. Az viszont látszik, hogy a folyamatok abba az irányba mutatnak, hogy az Egyesült Államok egyre kevésbé fehér: bár a teljes lakosságon belüli arányuk nem csökkent jelentősen, az újszülöttek között 2015-ben először kerültek kisebbségbe a nem latino fehérek.

Az etnikai vonalak lassú, de biztos átrajzolódásáról árulkodik az amerikai korfa is: míg a latinók körében 28, a feketékében 33 a medián életkor, a fehéreknél viszont 40 év fölött van. Az is jelentős változást jelent, hogy a szavazókorúak körében 2016-ra az Y-generáció beérte a II. világháború utáni baby boom idején születetteket, és jócskán megelőzte a kettő közti generációt. Tehát innentől a fiatalok adják majd a legnagyobb választói generációs csoportot.

Visszafogott környezetvédelem

Obama hagyatékának egyik legfontosabb eleme a 2015-ös párizsi klímaegyezmény, amelynek célja, hogy a globális szén-dioxid-kibocsátás visszafogásával lefékezzék az éghajlatváltozást. Az még elég homályos, hogy végül ez az egyezmény mennyire lesz hatékony, főleg, hogy Donald Trump korábban belengette: esze ágában sincs betartani azt. 

Pedig nem ártana, ha sikeres lenne, mert világszinten elég jelentősen nőtt a szén-dioxid-kibocsátás az elmúlt nyolc évben, még ha 2013 után látványosan lassult is a növekedés üteme. Obama alatt az Egyesült Államok kibocsátása enyhén, az egy főre eső kibocsátás pedig feltűnő mértékben csökkent. Ennek ellenére azonban még mindig Amerika a legszennyezőbb nagy gazdaság a világon, egy főre eső kibocsátásban ugyanis csak néhány miniállam előzi meg, és ezek is jellemzően olajmonarchiák.

De nemcsak a kibocsátásban van baj az Egyesült Államokkal. Zöldenergia-forradalom ide, retorikailag környezetvédő elnök oda, Obama elnöksége alatt elég lanyhán nőtt a megújulóenergia-termelés Amerikában, ráadásul e tekintetben jelentős az ország lemaradása Kínával és az EU-val szemben. Cserébe az amerikai olajtermelés elég erősen megugrott az utóbbi években, köszönhetően elsősorban a palaolaj-forradalomnak. 

Persze azért vannak reménykeltő fejlemények is a Föld jövőjével kapcsolatban, például 2016-ban már 150 ezer elektromos autót adtak el az Egyesült Államokban, a világon pedig összesen 700 ezret, míg öt éve a globális eladások 50 ezret tettek ki. Csak az kár, hogy eközben Amerikában összesen 18 millió benzines jármű állt forgalomba. Meg hogy a tavalyi év a legmelegebb volt, mióta képesek vagyunk mérni ezt.