Sámuel, Hajna
21 °C
32 °C

Saját pénzmosóját sem kíméli a kínai kommunista elit

000 CN23F
2017.02.07. 19:42
Kína egyik leggazdagabb embere, az elit pénzmosójának is tartott Hsziao Csien-hua másfél hete nyomtalanul eltűnt Hongkongból. Vélhetően a kínai titkosrendőrség vitte magával, az ok pedig az, hogy üzleti kapcsolatai miatt elég sok terhelő információt tudhat a Kínai Kommunista Párt vezetéséről, és így keresztülhúzhatná a hatalma megerősítésére készülő Hszi Csin-ping elnök terveit. Akármi is az igazság a homályos ügy mögött, a történet sokat elárul a kínai üzleti és politikai élet működéséről, és arról, hogy hiába a kapitalista máz, a világ második legnagyobb gazdaságát sok szempontból a mai napig úgy irányítják, ahogy Mao alatt tették.

Hsziao Csien-hua, Kína egyik, ha nem a leggazdagabb embere január 27-én pénteken reggel kilépett a hongkongi Four Seasons luxushotelben bérelt lakosztályából, leliftezett a földszintre, végigsétált a hallon, kilépett a főbejáraton, és eltűnt.

Legalábbis azóta nem hallott róla senki. Hiába vigyázott rá kétcsapatnyi női testőr, és hiába kutatnak utána a rendőrök, nem tudni, hol van. Érdekeltségeinek tőzsdei árfolyamai esnek, a hongkongi rendőrség összevissza beszél, a kínai cenzorok pedig nagy erővel törölnek mindent, ami az eltűnéséről szól.

Ha másból nem is, ez utóbbiból azért elég egyértelműnek tűnik, hogy mi a helyzet, és a helyi és a nyugati sajtó forrásai is arról csicseregnek:

Hsziaót a kínai szolgálatok fogták, és egész egyszerűen elrabolták Hongkongból,

hogy egy ismeretlen helyszínen megbeszéljék vele az élet, a világ, az üzlet és a politika nagy dolgait. És meggyőzzék róla, hogy ezekben a kérdésekben lehetőleg ugyanazt gondolja, mint a Kínai Kommunista Párt regnáló vezetése.

Bár elsőre erősnek tűnhet, hogy a világ második legnagyobb gazdaságában így mennek a dolgok, korántsem lenne egyedi eset, ha valóban erről van szó. Hsziao Csien-hua előtt éppen Kína-kritikus könyveket áruló hongkongi kereskedők lettek megleckéztetve, de a szupergazdagok és magas rangú politikusok körében is furcsa kínai népbetegségnek tűnik az eltűnés.

A járvány ellenére egyelőre sem a nyugati, sem a hagyományos kínai gyógyászat nem talált még hatékony kúrát a kórra, viszont maga a jelenség, illetve annak okai elég sokat elárulnak arról, hogyan néz ki, amikor a kommunista egypártrendszer találkozik a piaci kapitalizmussal és a kínai népi leleménnyel, na meg minden egyébbel, ami ezek háromszögébe esik.

A hatalom pénzmosója

Hsziao ügye azért is különösen érdekes, mert

  • nemcsak rettentő gazdag volt, de a rossz nyelvek szerint vagyonszerzésében zsenije mellett jelentős szerepe volt fiatalon megalapozott, kitűnő politikai kapcsolatainak;
  • rendkívül összetett befektetésein keresztül szinte minden nagykutyával üzletelt, egyesek egyenesen a kínai elit pénzmosójaként beszéltek róla;
  • még személyesen a politikai-gazdasági tisztogatás koronázott királyának számító Hszi Csin-ping elnök családjának is segített a piszkos pénzügyek intézésében, így elég sokat tudhatott elég sok mindenkiről,
  • ami elég kényelmetlen lehet egy olyan évben, amikor a kínai vezetés összeül, hogy lerendezzék a hatalmi pozíciók elosztását a különböző pártbéli érdekcsoportok között.
  • Mindezek mellett pedig Hongkong és a szárazföldi Kína viszonyát is tovább árnyalhatják a történtek, így egyben azt is jelzik, hogy a különleges státusú város megszűnt biztonságos menedék lenni a pekingi hatalom ellenlábasainak.

A milliárdos eltűnésének története eleve elég homályos. Az eset miatt családja először feljelentést tett a rendőrségen, ezt azonban egy nappal később már vissza akarták vonni. Hsziao mikroblogján azt írta, hogy csak külföldre utazott orvosi kezelésre, de ezeket a posztokat később ő vagy valaki más törölte. Ennek ellenére a törölt bejegyzéseket másnap egy hongkongi lap címoldalán fizetett hirdetésben hozták le.

A hongkongi rendőrség először azt mondta, Hsziao 27-én elhagyta a várost, és a szárazföldi Kínába távozott, közelebbit azonban nem közöltek a dolog körülményeiről. A nyugati sajtó forrásai szerint Hsziaót a kínai titkosrendőrség vitte el, és jelenleg is őrizetben tartják. A férfi cégei viszont azt állítják, hogy kapcsolatban állnak vele, és működésükkel minden rendben van. 

Ez utóbbit erősítették meg kínai források a South China Morning Postnak, amely korábban a szabad hongkongi sajtó zászlóshajójának számított, ám mióta megvette a kínai Alibaba-csoport, kicsit visszavettek a függetlenségből és szabadságból. A lap szerint Hsziao „együttműködik a hatóságokkal egy nyomozásban”, ami azért is árulkodó, mert korábban több kínai üzletember is hasonló okból tűnt el hosszabb-rövidebb időre. 

Az ember, aki túl sokat tudott

Hsziao pályaíve egyébként is elég regényes, egy szabadabb országban fordulatos filmet vagy akár sorozatot is lehetne forgatni belőle. Szegény falusi családba született, de iskolás korára már zseniként tartották számon, 14 évesen került be az egyik kínai elitegyetemnek számító Pekingi Egyetemre. Három évvel később már az egyetemi diáktanács elnöke volt, e minőségében került először kapcsolatba a kommunista pártelittel. A kapcsolat erősítésére pedig tevékenyen rá is szolgált: amikor 1989-ben diáktársai a Tienanmen téren életük és szabadságuk kockáztatásával tüntettek az egypártrendszer ellen és a demokráciáért, ő hűséges maradt a párthoz, és elítélte a rendszer ellenségeit.

Nem véletlen, hogy egyetemi tanulmányai végeztével pont annak a Csiang Cö-minnek a köreihez került közel, aki a Tienanmen téri események után a kommunista párt főtitkára és az ország elnöke lett. A Hsziaóról megjelent portrék egyöntetűen azt állítják: sikerében elég nagy szerepe volt a kitűnő politikai kapcsolatainak, amiket egyetemi éveiben alapozott meg.

Diplomázás után először számítógép-kereskedéssel kezdte, később felesége szülőhelyén, Belső-Mongóliában csinált nagy üzletet, mára pedig a szénbányászattól kezdve a vegyiparon és az élelmiszer-feldolgozáson át a pénzügyi és biztosítási szektorig mindenben benne van. Bár a kínai gazdagok listáján, a Hurun felmérésében 6 milliárd dolláros vagyonnal papíron csak a 32. helyen szerepel, sokak szerint valójában ő lehet Kína leggazdagabb embere. Ahogy egy, hozzá közel álló ember fogalmazott a Financial Timesnak: „senki sem tudja, hogy mekkora vagyona van, még ő maga sem”. Ennek az az oka, hogy annyi és olyan bonyolultan strukturált érdekeltsége van, amit szinte lehetetlenség átlátni.

Viszont Hsziaónak vélhetően nem az lett a veszte, hogy túl keveset tud, pont ellenkezőleg. Bár elsősorban Csiang Cö-min „sanghaji klikkjéhez” sorolják, a kommunista pártelit több másik erőközpontjával is üzletelt. Az FT-nek nyilatkozó szakértők szerint kifejezetten politikai kockázatkezelési stratégiaként is lehet tekinteni Hsziao üzletkötéseire:

próbált minden csoportnak szívességeket tenni, hogy ne eshessen tisztogatás áldozatává, amikor majd az egyik klikk eltakarítja a másikat. 

Azonban úgy tűnik, ez mégsem jött össze neki. Az üzletembert már korábban is érték éles támadások a pártsajtó egyes köreiből, és nem véletlen, hogy a szárazföldi Kínából egyre inkább Hongkongba, majd Japánba helyezte át cégei irányítását. Ahogy az sem, hogy a névleg független jogrendű és szabad Hongkongban is csak egy csapat testőrrel merészkedett ki az utcára, és állítólag évek óta nem tudott normálisan aludni. Családja a hírek szerint azonnal Japánba ment eltűnése után.

Egységben a párt

Amint a fentiekből is látszik, a Kínai Kommunista Párt korántsem egy monolit tömb. Ahogy itthon a Fidesz környékén is több, gyakran egymással is viaskodó üzleti-politikai erőcsoport azonosítható, úgy a kínai egypártrendszer is kitermelte a maga hatalmi klikkjeit, amelyek megküzdenek egymással az irányításért.

Ez a küzdelem pedig különösen éles mostanában, hiszen 2017 „választási év” Kínában. Persze ott nem arról van szó, hogy az emberek az urnához vonulnak, hanem arról, hogy a korábban kialakult pártbéli hagyományok szerint ötévente összeül a legfelsőbb vezetés, és leosztják a főbb pozíciókat, illetve kiválasztják, ki legyen a főnök.

Az utóbbi két és fél évtized szokásai alapján az elnök (a legfőbb hatalom birtokosa) két ötéves ciklust kap, de már az első öt év után kvázi kijelölik utódját, vagy legalábbis potenciális utódjait. Viszont sok jel utal arra, hogy

Hszi Csin-ping nem akar megelégedni tíz évvel, és tovább maradna a trónon, amit már most el kell kezdenie bebiztosítani.

Ahogy ellenfeleinek meg azt, hogy ne vihesse végig akaratát Hszi, aki a történelem legtöbb halálesetért felelős diktátorának tartott Mao Ce-tung óta a legkeménykezűbb vezetője Kínának.

Elemzők szerint ehhez a küzdelemhez kapcsolódik Hsziao Csien-hua lekapcsolása is. Üzletileg mindenkihez kötődik, így az összes érdekelt félről sok terhelő információval és egyúttal az összes érdekelt fél számára sok hasznos információval bír. A fő kérdés tehát az, hogy éppen melyik csoport akarja felhasználni Hsziaót, és mire. 

  1. Az egyik fő narratíva eltűnésével kapcsolatban, hogy túlságosan is jól ismerte Hszi Csin-ping családjának üzleti érdekeltségeit, ezért veszélyt jelentett az államfőre. Ebben már csak azért is lehet valami, mert az üzletember pont azután költözött Hongkongba 2014-ben, hogy bevallotta: segítette eltüntetni Hszi családjának érdekeltségeit, amelyeket korábban a nyugati média tárt fel.
  2. Az is felmerült, hogy Hszi a pártbéli tisztogatásra használt korrupcióellenes harcában akarja felhasználni Hsziaót. Magyarul másokat kellene beköpnie, hogy aztán Hszi eltakaríthassa az útból néhány ellenfelét.
  3. Egy harmadik, kapcsolódó elmélet, hogy a milliárdos nagy szerepet játszott a kínai tőke külföldre menekítésében, amit nemrég elkezdtek üldözni a kínai hatóságok. Tehát arról kellene csicseregnie, hogy kiknek és hogyan lapátolta ki a pénzét illegálisan az országból.
  4. De az is lehet, hogy senkit nem kell beköpnie, csak csöndben kell maradnia a „választási évben”, és tartózkodnia kell attól, hogy veszélybe sodorja Hszi tervét.
  5. Az ötödik, kevésbé valószínű feltételezés pedig az, hogy elsősorban hongkongi politikai befolyása miatt szeretnének elbeszélgetni a hatóságok Hsziaóval, hiszen az utóbbi időben Peking egyre erélyesebben próbálja elnyomni a különleges státusú város szabadságát. 

Szabad város, szabad gazdaság

A hongkongi sajtót Hsziao Csien-hua eltűnése elsősorban a Kína-kritikus könyvkereskedők egy évvel ezelőtti kálváriájára emlékezteti. Akkor a kínaiak öt embert raboltak el Hongkongból, majd hosszú őrizet után vallomásokat csikartak ki belőlük a könyvárusítástól független ügyekben, így biztosítva, hogy bezárják a Hszi Csin-ping és a pártelit piszkos ügyeiről szóló (sok esetben egyébként tényleg teljesen megalapozatlan) kiadványok terjesztését.

A milliárdos ügye újabb példája annak, hogy hiába a névleges függetlenség, Peking valójában azt csinál Hongkongban és Hongkonggal, amit csak akar. 

Másrészt a történet annak is egyértelmű jele, hogy

hiába próbál valaki okosabb lenni a Kínai Kommunista Pártnál, és hiába próbálja a legvadabb manőverezéssel biztosítani pozícióját, mindenre azért így sem lehet felkészülni.

Lehet valaki a hatalmi elit pénzmosója, még ez sem menti meg attól, hogy eszközként használják egy pártbéli játszmában. Ahogy egy sztoikus hongkongi kommentár írja: amikor valaki az állammal üzletel, ne lepődjön meg, ha ennek folytán emberek tűnnek el. Ez hatványozottan igaz Kínában, ahol a párt elég nehezen megkerülhető gazdasági ügyekben. (De persze a világ más, hasonló elven működő országaiban is érvényesül ez a szabály, még ha ott nem is olyan erős eszközökkel takarítanak, mint Kínában.)

A milliárdosok vegzálása mostanra már nagyjából teljesen általánosnak számít Kínában. Egy évvel ezelőtt Csou Cseng-csian textilmágnással, az egyik legnagyobb kínai divatmárka vezetőjével beszélgettek pár napot a hatóságok egy korrupciós ügyben, aztán elengedték, és azóta is él és virul. Nem sokkal korábban pedig egy nagy nemzetközi befektetőcég milliárdos vezetőjét, Kuo Kuang-csenget kísérték be az őrsre, ahonnan egy kiadós beszélgetés után napokkal később távozott, miután „együttműködött a hatóságokkal egy nyomozásban".  

Persze Hsziao Csein-huát sem kell félteni, hiszen a Daily Beast által felvázolt legvalószínűbb forgatókönyv szerint azért nagy baja nem lesz. Jó eséllyel nemsokára előkerül, elmondja, hogy csak félreértésről van szó, és nyaralni volt. Aztán nagy őszinteséggel beáll Hszi Csin-ping mögé, és minden megy tovább a kínai típusú piacgazdaságban.